Gyerekkor

Tove Ditlevsen: Gyerekkor

(Koppenhága-trilógia1.)




                                                

"A gyerekkorától nem szabadulhat az ember, beleivódik, mint a szag."





A Gyerekkor cselekménye a két világháború közötti Dániába repíti vissza az olvasót. Ez a vékonyka könyv erős, lélektanilag nagy hatással bír az olvasóra. Tove Ditlevsen új felfedezés, neve eddig ismeretlen volt számomra. Tove úgy tekint vissza, meséli el saját gyerekkorát, hogy őszinteségéhez kétség sem férhet. Gyönyörű, lírai önvallomást olvashatunk.




„Sötét a gyerekkor, és nyüszít, mint egy pincébe zárt,elfelejtett kis állat.”


                   

Ebből a bensőséges portréból kirajzolódik a korszak és egy kamaszodó, koraérett kislány élete, világlátása, aki lírai vénáját bontogatja. Ez a meg nem értettség, a magányosságot hozza magával. A szeretetvágy végig ott érezhető a sorok közt. Mindehhez társul az anya zaklatottsága, az apa küzdelme a család eltartásáért vívott harca, munkanélküliség, az ital, és egy nagyobb fiú testvér, Edvin. 

A kis Tove gyermekien őszinte naivitással és ezen családi háttér mellett éli meg a felnőtté válás buktatóit. Már ezek előrevetítik élete későbbi traumáit, sajnálatosan korai halálát. Családja nem tartja sokra írói szándékát, verseit, ezért szinte lenézik, nem értik őt. Egy szerető nagymama sokat javít a kislány életén. Tove később valóban költő lett, így az érzelmek hullámzása áthatja a történéseket. Ez az íróvá válás lépcsői még csak afféle első szárnypróbálgató, de tudatos álmok a kislány részéről. Éles megfigyelések ezek a gyermekkorról és az időről, olvasmányos formában. Bármerre is nézünk, szembetalálkozunk a saját gyerekkorunkkal, és úgy tűnik, mindenkinek megvan a sajátja, és mindegyik teljesen más. Ilyen-olyan traumát pedig mindenki hordoz magában.


"Ha a jövőmre gondolok, mindenhol falakba ütközöm, ezért akarom annyira kitolni a gyerekkoromat."

A koppenhágai munkásnegyed, Vesterbró és lakói látványos képekkel kelnek életre előttünk. Színes mellékszereplőgárda vonul fel előttünk: Rühes Hans és Szép Lili, a vándorló cigányok élete mellé idő előtt teherben maradt fiatal lányok, pletykás népek teszik elevenné ezt a fura valóságot. A gyerekkor egy meghatározó, népszerű, jó téma. Hatásos és átélhető ez a felnövésről, félelmekről, a barátságról és egy kezdő író első bimbózó álmairól szóló történet. Tabutémákat kendőzetlen őszinteséggel mesél el, ír az elszenvedett traumákról. Fájdalmas őszintesége lehengerlő. Mindezt a remek korrajzot Tove Ditlevsen irónikus humorával tárja elénk. Kertész Judit érzékeny fordítása tökéletesen adja vissza a kislány lelkivilágát, az érzelmeit, gondolatait a felnőttek világáról.

Engem teljesen beszippantott ez a kisregény. Igazi gyöngyszem a kínálatban, olyan pofon ez, ahol a fal adja a másikat. Egészen biztos, hogy bekerült az idei legjobb olvasmányaim közé.

Izgalmas és meglepő, hogy a dán Tove Ditlevsen művei közel ötven évvel szerzőjük halála után indulnak világhódító útjukra. Izgatottan várom a folytatást, ami ősszel érkezik. A ​Koppenhága-trilógia megjelenésével a dán irodalom egy klasszikusát ismerheti meg a magyar olvasó, a köteteket 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.




ITT  megvásárolható kedvezménnyel a kisregény!

                  



                              

Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították.



Park, Budapest, 2023


132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559536 · Fordította: Kertész Judit