Bloginterjú Kapa Mátyás íróval, a TRT elnökével

Bloginterjú Kapa Mátyás íróval, a TRT elnökével






                                  

Sok történelemrajongó olvasó kapta a napokban kézhez a TRT legújabb novelláskötetét. Az írások összeállításának apropója sajnálatos, szomorú tény, nehéz és fájdalmas időszak áll a TRT mögött. Négy nagyszerű szerzőt, barátot, alkotó embert veszítettünk el egy év leforgása alatt. Sajnálatosan korán távozott körünkből Rozsnyai János, Csikász Lajos, Urbánszki László és Iván Katalin. Munkásságuk előtt tisztelegve született a Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer című válogatás. A TRT elnökét, Kapa Mátyást kerestem meg kérdéseimmel.

Olvasás után állíthatom, méltó megemlékezés ez a novelláskötet az elhunytak emlékéhez. Össze tudnád foglalni ezt az évet, hogy élte meg a TRT a felfoghatatlant, hogyan sikerült megvalósítani a terveiteket, mire számíthatunk a jövőben? 

            

Ahogy magad is említetted a felvezetőben, egyetlen év alatt négy barátunkat, tagtársunkat veszítettük el. Csikász Lajos, Rozsnyai János, Iván Katalin, és Urbánszki László halála mindenképpen komoly nyomot hagyott a 2022-es esztendőn. A távozásukkal ugyanakkor egy – korábban fel sem merült –, új misszió is kirajzolódott a Társaság előtt: feladatunk lett az elhunyt tagtársak emlékének megőrzése, munkásságuk, hagyatékuk ápolása. Nem szeretnénk, ha ezeknek a remek szerzőknek, kiváló embereknek a varázslatos személye, értékteremtő munkássága kikopna az emlékezetből. Ennek a küldetésnek a részeként döntöttünk úgy, hogy az idei novelláskötetünket az ő emléküknek szenteljük. 

Az itt maradottak – így vagy úgy – őket idézték meg a megjelent írásokban, a könyv végén pedig függelékben mutattuk be eltávozott tagtársaink rövid életrajzát és megjelent műveit. Ezen kívül a kötetben szerepel két elhunyt barátunk: Csikász Lajos és Urbánszki László egy-egy olyan írása is, amely ebben a formában még soha nem jelent meg.

Ami a jövőt illeti, a 2023-as esztendőben egy igazi különlegességgel készülünk, olyan dolgot fogunk az olvasók elé tárni, amit talán még soha. sehol, senki nem láthatott. Nem szeretnék túl sok részletet elárulni, legyen most elég annyi, hogy tizenkét regényíró közösen készít el egy monumentális családregényt, amelynek a következő évben még különös aktualitása is lesz.
Nem győzöm ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a TRT elsősorban baráti társaság: a hasonló, szakmai szervezetekhez képest igazi különlegessége, hogy itt a tagok szeretik, támogatják egymást. Így a jövőben is az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy osztozzunk örömben és bánatban, és minél több olyan programot hozzunk tető alá, ahol együtt lehetünk.    

     

Miért döntöttetek úgy, hogy ezt az idei novellásköteteteket boltokban nem lehet beszerezni, hogy juthatnak még hozzá az olvasók, segíts ebben! 

Őszintén szólva ez egy különleges kísérlet a részünkről. Úgy döntöttünk, hogy az új kötetünket eleinte csak könyvbemutatókon vagy kampányszerűen meghirdetett közvetlen megrendeléssel lehet beszerezni. A cél itt elsősorban az volt, hogy ezáltal közvetlenebb, meghittebb formában osszuk meg az olvasókkal ezt a személyes hangvételű könyvet. Ugyanakkor biztos kevesen tudják, de a könyvpiacon a terjesztés, a nagy- és kiskereskedelem egyáltalán nem kedvez sem a szerzőknek, sem a könyvkiadóknak. Teljesen ki vagyunk szolgáltatva a nagyobb terjesztő cégeknek, akik a hatalmas túlkínálatban az értékesítés során bizony a termékek egy meghatározott körét részesítik előnyben. Nehéz így kitűnni a tömegből, nehéz észrevehetővé válni. A különleges, alkalmi értékesítés talán jobban ráirányítja a figyelmet a műre. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez valamiféle zseniális üzleti fogás, amivel a TRT vagy a szerzők meggazdagodnak, gyorsan szögezzük le: a kötet árának megfizetésén felül a házhoz szállítás ingyenes volt, annak a költségét tehát mi álltuk, ráadásul minden megrendelőnek karácsonyi ajándékként egy további olyan kötetet adtunk, amiben szintén olvashatók nemcsak a jelenlegi, de az elhunyt szerzőink korábbi művei is. Egyetlen író sem kapott jogdíjat, a kiadást pedig gyakorlatilag a saját tagdíj-befizetéseinkből, és a rendkívül szerény pályázati támogatásainkból finanszíroztuk. Később a kötet kapható lesz a nagyobb könyvesboltokban is, de sajnos a realitás az, hogy ott bizony nem kapja meg az őt megilleti rivaldafényt, keresni kell, mert szerényen meghúzódik majd a hivalkodóbb kötetek mögött.

       

   

Már tavasszal olvashattunk az általad írt Budai Krónikákban tisztelgést Csikász Lajos és Urbánszki László előtt. Ezt a regényt is nagy szeretettel fogadtuk, igazi csemege a várostörtének kedvelőinek. Érdekelne, hogy mekkora kutatómunka áll a kötet mögött, nyitottak voltak-e akikhez segítségért fordultál, mennyire voltak fellelhető, hiteles dokumentumok elérhetőek, illetve egyáltalán amelyek fennmaradtak? Tervezed-e folytatni a hasonló városregényeket, melyikre esik majd a következő választás?

Aki esetleg ismeri az írói munkásságomat, tudhatja, hogy az elmúlt években több magyar településről is írtam városregényt: valós eseményeket feldolgozó, kalandos-romantikus történeteket. Nagyon szeretem ezt, igazán felemelő, hogy Cegléd, Kőszeg, Balassagyarmat és immár Budapest második kerülete történetének egy-egy jelentősebb korszakát, eseményét feldolgozhattam. Ezek a könyvek azóta helyet kaptak a helyi közösségek identitásának építésében. Az eddig megszületett kötetek elkészítése során mindig jelentős segítséget kaptam helyi könyvtáraktól, helytörténeti gyűjteményektől, sőt közvetlenül lokálpatrióta polgároktól is. Mindenképpen szeretném folytatni a városregények sorát, ugyanakkor jelenleg várom, keresem azokat a helyi közösségeket, akik szívesen fogadnának ilyen olvasmányt.

A 2022-es esztendőben új szerzőket is köszönthettünk a Történelmiregény-írók Társaságában. Mesélnél róluk kicsit?

Négy új tagtársunk van. Idén vettük fel sorainkba Cseke Lajost, a Kárpátok farkasai című trilógia szerzőjét, Pusztai Andreát, neki köszönhetjük a Bizánc trilógiát, Jezsó Ákost, aki – többek között – a Megyek túlra, a Mécses a ködben és a Vörös mágus című köteteket jegyzi, és Náray Miát, a Bíborfelhők Savaria felett íróját. Nagy öröm, hogy ezáltal bővült a baráti társaság, gazdagodott, színesedett a szakmai közösség.

Erre az adventi időre esett a születésnapod. Hogy élted meg ezt a két ünnepet ilyen közel egymáshoz, főleg gyermekkorodban? Vannak családi hagyományaitok az ünnepekre, olyan élmények melyekre szívesen emlékszel vissza, esetleg megosztanál velünk?


Nekem a december mindig is igazi, végtelennek tűnő fiesta volt: Mikulás, születésnap, karácsony, szilveszter. Az év utolsó hónapja iránti meghitt érzéseim csak tovább erősödtek a kislányom megszületésével, mert neki pedig a névnapja esik december 13-ra. Nálunk hosszú évtizedek óta édesanyám tartja össze a családot, ő a fő motorja és szervezője az összejöveteleknek. Most is nála tartjuk a nagy, kibővített család közös karácsonyát december 24-én: a közös fadíszítés, játék, ajándékozás, éneklés, vacsora mindannyiunknak maga a csoda, az ünnep kvintesszenciája. Ami még eszembe jut, hogy szintén évtizedek óta nem nagyon múlik el szilveszter anélkül, hogy be ne szaladnánk édesanyámhoz az este folyamán gombás melegszendvicset enni. Anélkül, hogy meg lenne beszélve: anyu hatalmas mennyiséggel készül, a családtagok pedig valamikor arra fordulnak.

Volt szerencsém ismerni, barátomnak tudni három írót, akiknek munkássága sajnálatosan korán lezárult. Így csatlakoznék a gondolatodhoz: olvassunk tőlük, ápoljuk az elhunytak emlékét. Írásaik, gondolataik a könyveikben velük maradnak. A novelláskötetről hamarosan bővebben olvashattok a blogon.



Köszönöm, hogy az ünnepi forgatagban időt szakítottál erre a beszélgetésre! Minden jót kívánok a TRT tagjainak az elkövetkezendő évekre.




     

Kapa Mátyás: Budapesten született 1975-ben. Ügyvéd, egyetemi oktató, emellett történelmi tárgyú regények szerzője. Nevéhez fűződik a "Félhomály" című sorozat. Ennek részei: Római hajnal, Ködös Frankhon, Árnyak Bizánc felett. 2016-ban Izzik a parázs címmel jelent meg első városregénye Ceglédről, ezt követte a Harangszótól harangszóig, Kőszeg regénye 2017-ben. Egy évvel később Maradj meg magyarnak címmel írta meg Balassagyarmat regényét, majd 2021-ben a Budai krónika következett.

2015 óta a Történelmiregény-írók Társaságának elnöke.