2022. szeptember 27., kedd

A pihenőhely

Sarah Pears: A pihenőhely





                                                          









"Maga az elképzelés zseniális – a tökéletes gyilkosság nem látszik gyilkosságnak."


Sarah Pears a New York Times bestseller-szerzője tavaly A szanatórium című regényével robbant be a köztudatba. Amit akkor írtam, ma is tartom. A túl nagy reklám túl nagy elvárásokat támaszt, ez erősen felfokozza az olvasói elvárásokat. Ezt pedig ez a regény nem tudja beváltani, így az olvasók többsége sajnos csalódik. Aki mondjuk tíznél több krimit olvasott már biztosan többet vár. A nyelvezete messze nem irodalmi, a jó kezdés után a kezdetlegesen semmitmondó párbeszédek és a történet fokozatosan ellaposodik. Bár a leíró részek tetszettek, a hátborzongató helyszín is jó választás ismét. A krimi atmoszférája ez esetben is működik. A sziget baljós, természetes jellemzője a háborgó tenger, és a sűrű erdő, valamint a „Kaszás szikla” félelmetesen tornyosul a szereplők fölé. Ez sokat ad a történethez, a múlt érdekes és félelmetesen titokzatos. A helyszín a LUMEN, amely egy gyönyörű, luxus wellness szálló Anglia festői partjainál. Tökéletes hely a kikapcsolódásra, legalábbis így gondolták a vendégek, amíg váratlanul egy tragikus balesetnek látszó gyilkosság történik. A családi-baráti társaság pihenése fokozatosan válik rémálommá.

Mégis a sztori lehetséges izgalma sajnos nem tudta végig lekötni a figyelmemet. Egyébként az összefüggésekre már kb: a könyv felénél rájöttem. A szereplők sokan vannak és felszínes a bemutatásuk. Elég vegyesek így az érzéseim. Csupán a kíváncsiság vitt végig, a miértekre vártam választ. Az Agatha Christie-vel való hasonlítás túlzott, egyenesen sértő, a királynőre nézve. Sarah igyekszik, ám önmagát másolja. A történet ismétli önmagát, a hazugságok hálózzák be a valóságot. Érezhető, hogy kreatív írást tanult… művi, mélységet nélkülöző, mesterkélten körülményes a stílusa. Bár a rövidke fejezetek miatt olvasmányos, haladós a regény.

Senkit nem beszélnék le, de rá sem a krimire. A legtöbb jó, amit elmondhatok, hogy igényesen szép a kötet borítója, kivitele. A belső tartalom azonban lapos, gyenge utánérzés, csak a végére pörögnek fel az események. Persze mindenki gyanús, titkol valamit, ahogyan az kell. Körülményesen derül ki minden titok és válnak brutálissá az események. Összességében a vége menti némileg a krimit. Csak addig el kell jutni...Nem tagadom, jobbra számítottam az előző után. Ez nem túl egyedi, szörnyen klisés, de talán egy olvasásra érdekes. Egy keserűen szomorú történet lapul a múlt sötétjében, egy sorozatgyilkosság, ami még 2003-ban történt a szigeten.

A végső vihar tombolva zúdul rá a szigetre, ami hoz némi izgalmat, megtisztulást. A nyomozónő karaktere szenvelgően gyenge, bénázik, csetlik-botlik. Mindig ledermed, megilletődve várja mi fog történni. Az ügy mögött meghúzódó indok pedig már-már nevetséges.

Reese Witherspoon Könyvklubjának támogatása ugyan nagyon biztató, ám ez sajnos gyenge utánérzés lett csupán. Az alapötlet is ugyanaz, csak ami A szanatórium esetében még hatásos volt, itt nem igazán működik. Ugyan úgy egy zárt helyen, jelen esetben egy szigeten történnek az események. Tagadhatatlan, hogy jól indul, már az első áldozat személye meglepő, ahogyan a sziget múltja is számtalan sötét titkot rejt. Ez a múltbéli szál izgalmasabb, érdekesebb, mint a jelen zavaros eseményei. Azonban sajnos a történet fokozatosan ellaposodik, körülményessé válik, ami az izgalom rovására megy. Sajnos Elin karaktere sem fejlődött, zaklatott, idegesítő, kifejezetten bénázik a nyomozónő, mintha nem értené, mit is keres ő ebben a regényben...? A drámai családi háttérből most is kapunk bőven, azonban ezt a poént is ellőtte már A szanatórium esetében. Nekem az a krimi jobban tetszett. A két történetet csupán Elin Warner nyomozónő személye köti össze.

Sajnálom, hogy erre van igény. Sarah és társai (Lucy Foley, Lisa Jewell, Jane Corry és folytathatnám) a háziasszonykrimikkel tarolnak, míg kiforrott, tartalmas szerzők véreznek el a kínálatban (Anders Roslund, Jens Lapidus, Johan Theorin). Akinek tetszett A szanatórium című könyv, az ezt se hagyja ki!




     

Sarah Pearse Angliában nőtt fel, irodalmat és kreatív írást tanult az egyetemen, aztán televíziós újságírásból doktorált. Évekig Svájcban élt, mielőtt visszaköltözött Angliába. Ez a második regénye.



XXI. Század, Budapest, 2022
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682386 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése