Most múlik

Hevesi Judit: (szerk) Most múlik
Harminc magyar író az emberi méltóságról



                                                 

Az alapötlet nekem kifejezetten tetszett, szívmelengető és figyelmet keltő. 30 éves a Magyar Hospice Alapítvány, ebből az alkalomból 30 alkotó írt az elmúlásról. Életünk a születéstől a halálig mindig is megmozgatta és foglalkoztatta az emberiséget, az alkotókat. Érzékeny és fontos téma, a születés örömétől az elmúlás, a méltó befejezés fájdalmáig tartó út lezárása ez.

A kötetet dr. Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos-igazgatójának levele nyitja. Azt ma már egyre többen tudják, hogy az alapítvány ötlete és létrehozása Polcz Alaine pszichológus-író kezdeményezésére jött létre. Erről olvashatunk A hospice írásában.

A remek válogatásban többek között Esterházy Péter, Nádasdy Ádám, Nádas Péter, Tóth Krisztina, Darvasi László, Hartay Csaba, Háy János, Grecsó Krisztián vagy Tompa Andrea, Turi Tímea, Dragomán György írásai kerültek. A szomorú hangulat adott, mégis ad valami méltóságot.

A kötetben a különböző műfajok keverednek, adnak képet arról, ami elkerülhetetlen. Izsó Zita verse megalapozza és drámai váratlanságában festi meg, ahogyan megkapjuk visszavonhatatlanul az utolsó üzenetet. A hír néhány sorban olyan gyomrost tartogat, amit lehetőség szerint szeretnénk kihagyni életünkből. Sajnos ez nem megy. Ezt megélte már, vagy meg fogja mindenki élni...és cipelni a szeretett társ, barát, rokon vagy gyermek elvesztését. Amit a félelem kísér a fájdalommal karöltve. Nádasdy Ádám Az úr hegedűje című írása a szeretett társ elvesztését dolgozza fel. Az üres, ordító hiányt, ami itt marad. Feltépődnek régi sebek, eljön, ha néha megkésve is a megbocsájtás. Az emlékeket az idő szépíti. A gyilkos kór, sajnálatosan jelenleg társadalmi népbetegség lett. A gyógyulás reménye, a kezelések elviselése és a hitünk, családunk szeretete adhat erőt. Az emberi méltóság megőrzésére itt különösen fontos, hogy ne csupán egy sorszám legyünk a beteglistán. Erről írt Grecsó Krisztián. A halált is tanulnunk kell, ahogyan az életet is. Elvileg tudjuk mit jelent a család egészének a hosszú kezelések, a gyógyíthatatlan betegség támadása. Megélni azonban egészen más, ettől természetesen rettegünk. Hevesi Judit jó érzékkel válogatta egybe ezeket az alkotásokat, nem lehúzó lelkileg olvasni, bár a téma szomorú és nehéz, de kell róla beszélni.  

      

Kivételes, színvonalas irodalmi alkotások kerültek a kötetbe, amiket teljes terjedelmükben is érdemes megismerni. Egyik kedvencem lett Nádas Péter Haydn a panelban novellája, ami az Esterházyval kötött barátságról mesél. A kötet végén összefoglalva megismerhetjük a szövegek eredeti megjelenésének helyét. Több írás itt került először közlésre. Érdemes teljességében olvasni Esterházy Péter hasnyálmirigy-napló, Hartay Csaba Holtág regényét, de ezek mellett Parti Nagy Lajos, Szabó T. Anna és Simon Márton verseit emelném még ki. A halál hosszú ideig tabu volt, ezért is érdekes ez a sokféle szemszög, megközelítés egybegyűjtve. Lehet filozofálni is a legtöbb esetben valós alapokon nyugvó történetekről. A 30 szó a 30 éves Magyar Hospice Alapítványról nem csupán informatív, de fontos is.

A halál nem szép. A halál kegyetlen. Az egymás szeretete, tisztelete, a segítő szándék, odafigyelés, de akár egy mosoly is segítség lehet ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Ami ott áll mindannyiunk előtt, hiszen az út véges, és nem tudhatjuk mit szánt nekünk a Teremtő. A méltó búcsú talán megkönnyíti a (még) maradóknak is az elmúlást feldolgozni, elfogadni. Érzésem szerint a gyászfeldolgozás az itt maradók élete végéig megmaradhat. Ezek az írások elgondolkodtatják az embert, szellemi és lelki utazásra viszik az olvasót.









Open Books, Budapest, 2021
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635721702