Reményik Sándor: Rianás Kiadatlan versek és kisprózai írások
Reményik Sándor a két világháború közötti erdélyi magyar líra jeles képviselője. Munkássága az utóbbi időkig viszonylag szűk körben volt ismert, szinte mondhatni, a rendszerváltás után újra felfedezték. Az idősebb nemzedék még ismerte és szerette Reményik Sándort és verseit.
A tudatos elhallgatáshoz és az 1945 utáni kiűzetéséhez az irodalomból a politika ad okot. Ez az évtizedekre való száműzetése miatt természetesen több generációnak az életéből kiesett költészete. Áprily Lajos és Tompa László mellett Ő volt a népszerű "költőtriász" harmadik tagja. Legendássá vált barátsága Áprily Lajossal a magyar irodalomtörténet egyik legőszintébb, legszebb költőbarátsága volt.
A Jaffa Kiadó válogatáskötetébe több mint harminc, eddig kiadatlan verse és kisprózája került be. Az erdélyi magyar irodalom egyik vezető költőjeként tartjuk számon, Reményik Sándor Erdélyben élt és alkotott. Alig ötven év jutott beki. Erdélyi magyar költő volt, akinek munkássága a két világháború között teljesedett ki. Magyarságtudata, istenhite jellemzi líráját. Ezekben a versekben, kisprózai írásokban egy megrendítő, ismerős-ismeretlen világ tárul elénk. Irodalmi csemege ez a kötet azoknak is, akik mélyebben ismerik a költő életét, alkotásait. Reményik Sándor az elhallgatott költő visszatér az irodalomba.
A rejtőzködés, a megfigyelés, és a táj, lírájának fontos eleme. Szerelmi költészetéből is felvillan néhány verse. A címadó Rianás mellett Ködben, Elpusztult egy falu, A szikla, és a Hontalan versek emelkedik ki a válogatásból. Az Isten sír és a Lövés című versek talán az egyik legerőteljesebb képeket adják az olvasónak a hazaszeretet érzésérről. Akkoriban Verseit kéziratban is terjesztették, mielőtt neves irodalmi lapokban megjelentek. Évekig írt "Végvári" álnév alatt, bár ezt sokáig senki nem tudta. Költői karaktere, személyiségére a halálfélelem és a szeret vágy jellemző. Ez a nagyfokú érzékenysége is hozzájárult későbbi szorongásaihoz, betegségéhez.
Nem véletlenül volt az erdélyi magyarság egyik legismertebb költője. Kétszer megkapta a Baumgarten-díjat is. Fontosnak érezte, érzékenyen reagált hazáját érintő, annak sorsát befolyásoló döntésekre. Némely prózai írása Mikszáth Kálmán és Fekete István humorát, finoman érzékeny líráját juttatta eszembe. Erőteljes képekkel mondja el érzéseit, véleményét. Vércsöppek a hóban, Aratás, Piros karácsony, Szabadság írásai elemi erővel idézik az ember szabadságvágyát, tiltakozik a háború ellen. A trianoni tragédia az ő életét is meghatározta. Ezek az írások és versek bizony komoly szellemi erőt képviseltek a meggyötört embereknek. A sorokból kiolvasható hazaszeretete, a patriotizmusa, nem csak művészi erővel bírt, de hatásos volt mint nemzetmegtartó erő is. Az egykori joghallgató költő igazságérzete jelenik meg írásaiban. Ez mára mit sem változott, időszerűsége nem kopott meg. A múlt század egyik legtehetségesebb költője, akit érdemes a fiatalabb generációnak is megismerni. Életét nagyban meghatározta keresztény hite, neveltetése és magyarságtudata. Reményik Sándor a belső békét, lelki egyensúlyát kereső, a külvilágra odafigyelő prózai írásai ma is szívhez és az észhez szólnak.
A Reményik-hagyaték és a korabeli lapokból összeállított kötet Urbán László irodalomtörténész munkája, amihez az utószót Balázs Imre József erdélyi költő írta meg.
ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a kiadótól!
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon.
A magyar irodalomból évtizedekre száműzött Reményik Sándor a házsongárdi temetőben alussza örök álmát. Sírján ez a mondat olvasható: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”
Jaffa, Budapest, 2019
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751564
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése