Camilla Läckberg: AranykalitkaNagy bátorság mellett nagy tudás is kell, ha egy író stílust vált. Elhagyni a jól bevált, olvasók által megszokott, kedvelt és biztonságos formát, védőháló nélkül merész dolog. Ez már Jo Nesbo, a norvég krimikirály esetében is elég sok vitát generált. Míg a Harry Hole-sorozat letarolta a világot, az önálló történetei elég megosztóak lettek, mit ne mondjak akadtak fanyalgók a Vér a havon vagy a Fehér éjszakák esetében. Nos, most Camilla is erre az útra lépett. Leszögezném, bár furcsa és némileg szokatlan a stílus és a történet, nekem tetszett. A könyv tuti megosztó lesz, fanyalgók sajnos lesznek (hol, melyik könyvnél nem?).
Talán az a legkifejezőbb, ha azt mondom: a Fjällbacka-sorozat tíz kötete után, ezt mintha nem is Camilla írta volna! Pedig, de! És jól, ha mi olvasók is el tudunk szakadni a "megszokásoktól". Meglepett engem is, Camilla bátran lépett ki a komfortzónájából. Érdemes úgy kézbe venni, minden elvárás nélkül. Bár sok krimielemet tartalmaz a fordulatos és izgalmas, néhol meghökkentő történet, ez nem is igazi krimi. Hiszen tudjuk kezdettől, ki a gyilkos, nincs valódi nyomozás. Viszont ami közben történik! Lélektani családi dráma, feminista felhanggal. Napjaink "milliomos-feleségének" kiüresedett, csillogó ám felszínes életét ismerhetjük meg. Mi van a csillogás mögött, avagy mibe is kerül mind ez? Könnyekbe, fájdalmakba, sorozatos megaláztatásokba leginkább. Azonban, van az a pénz... ami egy ideig minden ilyet felül ír, elnyom. Mi van akkor, ha elmúlik a szerelem, (vagy amit annak hittél)? Megtudjuk Matildából hogyan lesz Faye, avagy a női öntudat felébresztésére, annak motiválására legédesebb a bosszú: Isten ments egy bosszúéhes nő karmaitól!
Faye élete maga a tökéletesség. Gazdag férj, menő vállalkozással, gyerek, luxuslakás Stockholm legelőkelőbb városrészében. Önálló, szabad életében a vásárlás és a hasonló beosztásban lévő feleségekkel való ebéd és kávézások, partik szerevezése a napi fő program. Legnagyobb gondja, a tökéletes testének karbantartása, súlyának és szépségének megőrzése. Az egykor ambiciózus, agilis és okos nő mára egy mutatós kellék lett a férje oldalán. Faye érzi, omladozik a házassága, ám erről nem hajlandó tudomást venni. Ügyel a külsőségekre, a látszat fenntartására. Meddig lehet ezt az aranykalitka-életet bírni, mi kell ahhoz, hogy ebből a szent révületből újra magára találjon? Egy másik nő... a saját hálószobájukban. "Kedves" férje eddig is kihasználta, megalázta, lássuk be, mára megunta. Ennyi volt, ki ment a divatból, itt az ideje cserélni egy újabb típusra. Ennyi érzelem jut neki, mehet, kitelt az ideje. Az aranykalitka ugyan ráomlik Fayre, elveszíti az otthonát és a kislányát, ám ettől újra önmagára talál. A bosszú kézenfekvő és ördögi. Nyomokban emlékeztetett két másik krimire, ami hasonló elemeket vonultat fel, azonban Camilla mesterien műveli az egészet. Kiforrottabb eszköztára lett, írói profizmusa elképesztően sokat változott a Jéghercegnő óta. Igazi lélektani családi dráma van a lapokon.
Fay nem kedves, nem szerethető. Jól nyomon követhető átlényegülése, hogyan válik csinos kellékfeleségből bosszúálló angyallá. Tudatosan számító, hideg szívvel áll bosszút. Ez a bosszú nagyon jellemző eleme a regénynek. Bár kétség nem férhet hozzá, érthetőek indokai. Abban is biztos vagyok, példát adhat sok elnyomott nőnek. Lehet ezt így is. Okosan, összefogással, mit ne mondjak stílusos bosszút állni. Tény, sokáig voltak ambivalens érzéseim, ám egy ponton átbillen minden Fay oldalára. Jack több, mint aljas, számító gazember, még férfi szemmel is. A regényben a női karakterek viszik a prímet, hangsúlyosan nagyobb szerepük van. A női lélek rejtelmeiből kapunk ízelítőt. súlyos és fontos kérdések kerültek a történet középpontjába. Ezt az utolsó fjällbackai-történet a Boszorkánynál is tapasztalhatta az olvasó. A nők helyzete, társadalmi pozíciója egyre nagyobb hangsúllyal kerül előtérbe. Különösen a régi barátnő, Chris sorsa megrázó még az egyéb drámák mellett.
A szövegben elég sok merész és eleven, szemléletes szexuális leírás is helyet kapott. Ennek helye van ebben a környezetben, elképesztően jól és "látványosan" írta meg Camilla. Fay meri és használja is bátran a testét. Ha kell, Fay és Camilla mindent bevet. Sok esetben nagyon tudatosan, érzelmek nélkül. Ez egy igazi női fegyver. Működik a regény, még úgy is, hogy bizony némi viszolygással, fenntartással olvasunk erről. A felső tízezer, nem is, inkább ötezer, elit és márkamániás élete számunkra nagyon távoli. Innen lehet nagyot esni. Nekem nagyon tetszett Camilla bátor, mit ne mondjak merész új hangja. Végre valami új, valami egészen más!
A csillogó felszín alól időről időre felbukkan a múlt. A sötét és drámai gyerekkor, az egykori, mára megtagadott, nyomasztó fjällbackai emlékek. Ez a családi háttér nagyon durva, komor és fájó még mindig belesajog Fay lelke. Igyekszik is nem tudomásul venni, eltemetni a múltat. Szó szerint is. Fay nem egy angyal. A második kötet ezt a múltat és a várható nyugodt jövőt mutatja meg szerintem. A lezárás ebből villant fel váratlan képeket. Ahogyan Fay titokzatos naplója is tartogat még meglepetéseket az olvasónak. Kíváncsian várom a folytatást.
Elismerést érdemel ismét az Animus Kiadó, hogy a kora tavaszi skandináv megjelenés után ennyire gyorsan elhozta a hazai olvasóknak ezt a könyvet. Külön öröm, hogy ismét dr. Dobosi Beáta remek fordításában olvashatjuk Camilla sorait.
Akkori párja, testvére és édesanyja közös ajándékként beíratták egy krimi-író kurzusra, melynek elvégzése után rögtön meg is írta debütáló könyvét Isprinsessan (Jéghercegnő) címmel, ami 2003-ban jelent meg, nagy sikerrel. 2005-ben az év krimiírója címet is elnyerte. Jelenleg az írónő Stockholm mellett él négy gyermekével.
Animus, Budapest, 2019
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246504 · Fordította: Dobosi Beáta
Most végeztem (tegnap este) a könyvvel, és egészen véletlenül találtam ide. Picit vitatkoznék.
VálaszTörlésSzeretem Läckberg könyveit, mindet olvastam, szépen, sorban. A sztorik kivétel nélkül kiválóak, abszolút skandinávkrimi-kompatibilisek (de azért Jo Nesbo itt a mester!:-): a társadalmi problémák szorosan kapcsolódnak az eseményekhez, a bűntett ezek kicsúcsosodása általában, a nyomozók problémásak, stb.
Camilla stílusa egyéni és összetéveszthetetlen - volt a korábbi könyvekben legalábbis. Elég volt beleolvasni tetszőleges helyen és tudta az ember, hogy kié a könyv.
Ez a műve ... minden sablont felvonultat, ami a felső tízezer életével kapcsolatban a köztudatban él, és hiányzik az egyéni hang. Legnagyobb sajnálatomra. :-(
Nem sikerült túl jól, ha itt is saját hangot akar, akkor sokat kell rajta dolgoznia még.
Faye/Matilda tényleg nem szerethető, én a végén sem jutottam el odáig, hogy akár csak kedveljem.
A férje, Jack minden olyan sztereotípiát felvonultat, amitől egy férfi ellenszenves lehet. Az a sajnálatos, hogy ezek létrejötte - hiszen az elején nem ilyen -, nincsenek kibontva, csak ránk ömlik - különösen a vége felé -, oldalról oldalra egy-egy újabb bunkósága. Ez ... nem hiteles. Csak egy olyan karikatúra, amiben a rajzolója minden olyasmit meg akart mutatni, ami elveszi a kedvét a nézőnek(olvasónak) az alanytól. A végén már majdnem őt sajnáltam, ilyen borzalmas pasasnak lenni fárasztó lehet.
Faye (korábbi) tettei - az első párjával kapcsolatosan, vagy Kerstin párjával pl. - itt bagatell szinten vannak kezelve, miközben ... nem azok.És ettől nem lesz Faye sem különb Jacknál. Semmivel sem. Ha ez valamiféle feminizmus, akkor olyan elborultan az, ami sok minden, csak nem szimpatikus!
Ettől eltekintve a sztori izgalmas, helyenként fordulatos - más helyeken előre kitalálható, mi lesz, miközben a korábbi könyvekben ilyen nem volt! -, érdekes.
Egynek megteszi - de ez azért a korábbi könyvei esetében nem volt így.
Ha lesz is folytatás, és ez a stílus marad, nem leszek a rajongója.