Halálos fehér

Robert Galbraith: Halálos fehér  



                                                     













Cormoran Strike és Robin Ellacott története a negyedik részéhez érkezett. Robert Galbraith (J. K. Rowling) nagyon tud írni, ez egészen biztos. Sőt, érezhetően élvezettel teszi, hiszen ez a leghosszabb rész. Azonban jó lett volna, ha a folytatás előtt eldönti, MIT is akar írni...


A folytatás nyomokban spoilert tartalmazhat!

Ott folytatódik a történet, ahol a Gonosz pálya véget ért. Részletekbe menő esküvő következik, (tökéletesen értelmetlen lezárása a hullámzó kapcsolatnak) és még számtalan esemény történik, mégis, valójában NEM történik semmi. Galbraith izé.. Mrs: Rowling akkora név már senki nem mert szólni neki, ez így karakter és sorozatgyilkosság inkább, amit most elkövet. Az első 270-300 oldal egy romantikus, körülményesen elegáns (unalmas) angol történet, ahol a szereplők lelki életét, egymáshoz való viszonyát vesézi ki. Egy rétestészta módra elnyújtott, lapos és érdektelen családregényre emlékeztet. Mire igazán történik valami krimiszerű, (brutális öngyilkosság, ami persze nem az), az olvasó, jelen esetben én teljesen kívülálló lettem. Elvesztettem minden érdeklődésem, nem csigázott fel a dagályos bevezető után. Egyszerűen elveszünk a részletekben. Cseppet sem pörgős, izgalmas vagy brutális, ahogy az előzmények.


A karakterek szenvelgő rinyálásai pedig igazi karaktergyilkosságok, amit elkövet a szerző, ez végig megmarad. Cormoran szappanopera-szerű szerelmi élete kínos, még a régi megunt egykori szertőt is visszarángatja Rowling. Robin pszichológus-esetei, a házassága kész kabaré, fájt olvasni. Matthew idióta, nem illenek össze, ez már kiderült az előzőekben is. Most ezt még tudja fokozni, de inkább csak a lapok számát növeli. Robin egy talpraesett, ügyes és okos, VAGÁNY lány volt! Most... EZ nagyobb krimi, mint az angol arisztokrácia köreiben zajló kisded játékok, lovak és egyéb "izgalmasnak szánt" részek. A háttér a 2012-es Londoni olimpia színes forgataga. Billy zaklatott alakja, a régen talán láttam egy gyilkosságot erőtlen, erőltetett. Vegyesek az érzéseim, nem menti számomra a remek és valóban izgalmassá váló végjáték az egészet. Öt csillagból talán három, amit nekem ér ez a rész. A kevesebb több lehetett volna. Nálam az idei év citrom-díjasa, nagy csalódás.

Igazán nagyon vártam, hiszen tetszett az első három rész. A borító dizájn változása sem borított ki, mint sokakat. Az oldalszám sem okoz gondot, HA olvasmányos, érdekes, lendületes a sztori. Itt a könyv első harmada nem az. Sajnálom, kár ezért a sorozatért. A tévedés jogát fenntartva, lehet a hiba az én készülékemben van, de... Csalódás, ám ez is csak egy vélemény, ezt hozta ki belőlem a regény. 

A további részekre nem vagyok kíváncsi, nekem itt ért véget a történet. Unalmas, szenvelgő krimiszerűség, amit az utolsó 250 oldal sem mentett meg nekem... Megszenvedtem vele rendesen. 

Mrs. Rowlingnak ez a krimiszerű valami nem sikerült most. Persze a három éve megjelent előző után nagy a várakozás, a szerző neve pedig simán elviszi a regényt. Már E-könyvben is kapható!


„Kezdd a történetet minél közelebb a végéhez!”
„Bánj úgy a vadidegen emberek – az olvasóid – idejével, hogy azok ne érezzék elvesztegetettnek az írásoddal töltött perceket.”
(Kurt Vonnegut)






GABO, Budapest, 2019
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067955 · Fordította: Nagy Gergely