A megváltás útján

John Hart: A megváltás útján







                                                                                 








Ahogy a cím azt sugallja, ez egy sötét történet. A szereplők közül többen is várják a megváltást, így vagy úgy. Az írás fantasztikus! Ez az én első John Hart-regényem, de biztosan nem ez lesz az utolsó. Ez egy kemény, brutálisan gonosz thriller, amely Észak-Karolinában zajlik.



Az erős és döbbenetes nyitójelent rögtön a gyilkossággal indul. Majd ugrunk az időben, és a regény kezdetekor találkozunk az egykori zsaru, Adrian Wall-lal, aki tizenhárom év után éppen szabadul a börtönből. Egy olyan bűncselekményért, amelyet elkövetett vagy nem. Ez sokáig nyitott marad, de akkor vajon miért is nem tiltakozott, miért ült ennyit esetleg ártatlanul? Sok homályos részlet van ebben a történetben, akad mindig váratlan fordulat. Ugyan ezen a napon, a tizennégy éves Gideon Strange, aki az egykori áldozat fia, elhatározza, hogy megöli Wall-t és bosszút áll az anyja meggyilkolásáért. Ez ugyan kudarcba fulladt és a fiú súlyos, lőtt sebbel kórházba kerül. De ki lőtt? Nem ez az egyetlen kérdés, ami válaszra vár. A későbbiekben is mindig van pár érdekes csavar.




Néha nehéz megkülönböztetni az ártatlanokat a bűnösöktől. Zseniálisan szövi a szálakat az író, mindenki gyanús lesz, mindenkinek titkai vannak. És micsoda titkok! Mesterien felépített borzongás, mely többször tévútra vezet, hiába építi fel sorra az újabb és újabb elméleteket az olvasó, azok rendre megdőlnek. Tökéletesen sötét, tekervényes, meglepő az események sora. Jó volt a történet felépítése
is, hogy több szálon fut a cselekmény. Lendületes, izgalmas történetet kaptunk, színes karakterekkel.


Nem veszem el az olvasás és a felfedezés örömét, olvassátok el, érdemes! Sötét titkok, mély fájdalmak vannak a csavaros thriller mélyén. A végére persze minden mozaikdarabka a helyére kerül, nem marad elvarratlan szál. Több tény is megfogalmazódott bennem, némi kilátás nyílt arra, hogy egyes szereplők először az egyik irányba fordultak, aztán a másik oldalra. Aki jónak tűnik, nem biztos, hogy valóban jó fiú. Mindenki Adriant üldözi, őt akarja.

A korrupció, hatalomvágy és a börtönélet a Pokoli lecke történetet idézte időnként. Az igazán rossz emberek ravasz és szörnyen erőszakos szociopaták, nem csak a jelenben. A légkör sűrű és klausztrofóbiás. Néha nehéz volt az olvasást folytatni, a lelki traumák, a bűn sötét mocsarában gázoltunk. Elizabeth és Adrian élete is sok rejtélyes titkot rejt, ami lépésről lépésre bontakozik ki az olvasó előtt. A múlt fájdalmas emlékeket hordoz.



A lelki háttér is remekül működött minden szereplőnél. Elsősorban a női főhősünk Elizabeth Black nyomozónál. Ő egy lelkész lánya, abban a templomban történt a régi bűn. Szigorú neveltetést kapott, mégis rendőr lett. Az pedig egyértelmű, hogy minden Adrian ellen szól, mindenki egy emberként őt gyanúsítja, csupán Elizabeth kételkedik az ártatlanságában. Valakinek Adrian nagyon az útjában van. Elizabeth régi életének sötét titkai, és a jelen fegyelmi ügye remekül keveredik a kisváros titkival. Nem is kell mondanom, lesznek újabb és újabb áldozatok, amit egy szörnyű felfedezés még tud fokozni. Miféle titkokat rejt a régi templom? Ki a sorozatgyilkosunk, mi az emberrablások és kegyetlen gyilkosságok motivációja?

A mozaikdarabkák a végére sötét, de valós képet adnak. Borzongató és feszült rejtélyek akadnak bőséggel. Wall feltételezett bűneivel és háttér történetben a tizenhárom éves bűnnel. Képbe kerül még egy régi rablás révén a pénz szerepe is. Minden apró részleteknek fontos helye van, amelyek az igazsághoz vezethetnek. A regénynek a lelki oldala is kellőképpen súlyos, átérezhető. Ahogy a történet kibontakozik, minden összekapcsolódik a végére. Izgulunk, rettegünk, amíg a végén minden tisztázódik, és ezzel a feszültség is feloldódik. A bűnös elnyeri megérdemelt "jutalmát".




Hart komor képet fest egy kis észak-karolinai közösségről, ahol a bűncselekményekért való megtorlás megtörténik, és mindenki ismeri mindenkit. Az idősebb ügyvéd Faircloth "Crybaby" Jones alakja volt még kedvencem a történetben. Talán ő a minden titkot tudó, vagy sem. Logikusan, mesterien felépített történet, szerelemről, pénzről és barátságról, amit minden krimikedvelőnek ajánlok.


A regényt ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni, akár e-könyv formátumban is!

John Hart: 1965-ben született amerikai író. Idehaza eddig hat regénye jelent meg a General Press Kiadónál a Világsikerek sorozatban.



General Press, Budapest, 2017
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520078 ·
Fordította: Nagy Nikoletta

Odakint sötétebb

Veres Attila: Odakint sötétebb 






                                                                                                     







A 80-as években újfajta, eddig nem ismert, fura csápos lények jelennek meg Magyarországon. Rengeteget elpusztítanak közülük, mire rájönnek, hogy az általuk termelt kristálytej gyógyító hatású. Az állatokat nem lehet kivinni az államból és lefotózni se lehet őket. Az állam a meglévő populációt megóvandó telepeket, kristálytej-gazdaságokat hoz létre.

Főszereplőnk, Gábor is egy ilyen kristálytej-gazdaságban kezd dolgozni a történet elején. Hosszas kiválasztási folyamattal tesztelik, alkalmas-e a munkára, és hogy az állatok elfogadják-e őt. A munka banálisan unalmasnak tűnik. Az amúgy semmi mást nem fogyasztó cellofoidákat zselés cukros anyaggal etetik naponta kétszer, foglalkoznak velük, és kitrágyáznak alóluk Szabolccsal.

De vajon jó jel-e, ha az állatok kiválasztottak maguknak, mire rendeltetett Gábor? A furcsa események, álmok és képzelgések meglepőbbnél meglepőbb fordulatok egyre feszültebbé teszik a sztorit, és egyre gyorsabban sodródunk a megmásíthatatlan felé. A könyv egészen szürreális a fura csápos lényekkel, az ugrálásokkal a valóság, az emlékek és a képzelet között. A cellofoidák által lakott területeken a furcsa események, pszichés zavarok, nyomasztó álmok és az öngyilkosságok száma egyaránt erősen megnövekedett, de a világon mindenki ezeket a lényeket akarja látni. Külföldi igazi hippi fiatalok hada zarándokol ide, hogy megnézhessék ezeket a különös lényeket.

Minden fejezet előtt idézeteket találunk, amelyek mindegyike származhatna bármelyik napilapból vagy Erős Antónia szájából is. Ezek, és a nagyon jól ismert, olyan igazi magyaros jelenetek - koszos-kopott, zajos, cigifüstös MÁV járatok, lepukkant vasútállomás, füstös kocsma, a hátsó kertben össze még véletlenül se illő, szedett-vedett bútorok – mind gyakorlatilag olyanná teszik a történetet, mintha ténylegesen itt zajlanának ma Magyarországon. Nagyjából húsz oldalanként történik valamit teljesen váratlan, vagy legalább meghökkentő a regényben. Tetszett, hogy nem tocsogtunk a vérben, nem volt a regény hangulata nyomasztó. Az író valami zseniálisan és szemtelenül jól ír, igazán élvezet olvasni. És amit ír, az meg annyira érdekes, hogy tényleg muszáj olvasni. Én gyakorlatilag alig (mertem) letenni a könyvet. A második fele már kissé erős volt az ízlésemnek azért. Egy igazán jól megírt, kalandokban és meglepetésekben bővelkedő történet ez. Ami külön öröm: hazai szerzőtől.


Veres Attila Odakint sötétebb című, 2017-ben megjelent regénye a könyvhét slágerkönyve elismerő kritikákat kapott az olvasóktól és a kritikusoktól egyaránt. Az utóbbi évek egyik legerősebb magyar SF megjelenése, mind ötlet mind pedig tartalom tekintetében, amihez a remek borító figyelem felkeltő. Meggyőzött arról, érdemes kilépni a komfortzónából.




Veres Attila író, forgatókönyvíró. 1985-ben született Nyíregyházán, a Pécsi Tudományegyetemen végzett film szakon, félévet töltött az Oslói Egyetemen ösztöndíjasként. Magyarországon és külföldön is dolgozik filmforgatókönyveken. Kedveli a furcsa történeteket, az izgalmas, új tájakat és a bakelitlemezeket.


Agave Könyvek, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192961

Doppler hazatér

Erlend Loe: Doppler hazatér 
avagy a világ vége, ahogyan ismertük






                                                                         










Doppler 1, 2, 3:
Doppler a lázadó norvég anti-hős, akinek elege lett az emberekből, megbeszélte magával és egy biciklis baleset okozta fejsérülésére fogva kivonult a világból. Bevallom, ezzel a gondolattal rögtön tudtam azonosulni, de legyünk őszinték: ki nem? Van az a pont, amikor besokall az ember, elege lesz a körülötte élőkből, az okoskodó és nyüzsgő emberekből. Amikor a hócipőnk is megtelik a főnők, a gyerek, a szomszéd vagy a társunk összes nyűgjeivel. Okot adna rá nem egyszer…



Valódi abszurdba hajló jelenetek, kellemesen gúnyos, kikacsintós megfogalmazásban a jellemzői az előző két Doppler történetnek. A kritikusan humoros társadalomkép nem csak a Norvég társadalomra jellemző. A "vissza természetbe" gondolatot tett követi, kiköltözik az erdőbe. Magányát enyhítendően társat is talál egy jávorszarvas bébiben, "aki" a Bongó nevet kapja. Bongó végig fontos szereplő mindhárom történetben. Gondolatokkal, érzésekkel felruházott alakja az olvasó szívéhez nő.
Kifejező Doppler lelkiállapotáról, érzéseiről: „Nagyszerű olyasvalakivel együtt lenni, aki nem tud beszélni.”

Bírom ezt a két fazont, na! Loe és Doppler, egyre jobbak, Bongó pedig kifejezetten szeretni való.
A második történet Doppler az utak királya is remekül szórakoztató. Már, ha az olvasó megtalálja
a közös hangot, és nem vágja a sarokba a könyvet, hogy elvont, idegesítően elmebeteg. Itt ebben a történetben Maj Britt, a különc öregasszony alakja az, ami megfogott még. 92 éves létére füvezik és reggae-t hallgat, és az interneten trollkodik. Doppler nem szívott füvet kamaszként, van mit pótoljon. Szarkasztikus poénokat olvashatunk még a cserkészekről, a Volvóról, a svéd és norvég emberekről.

A frissen megjelent harmadik kötet eltér elődeitől, és nem csak azért, mert vaskosabb lett a regény terjedelme. Mondhatnám Loe mindent bele adott, Doppler hazatért. Haza, de az a "haza", már nem ugyan az, mint amit hátra hagyott az erdőbe való kivonulásakor. Nem csak a ház színe változott meg, de érthetetlen módon lett egy új lakó... Egil Hegel. "de ki a faszom az az Egil Hegel?" mélázik Doppler a felfedezésen, ami azért erősen szíven üti, váratlanul érinti. Erre nem készült, hogy Solveig
a felesége beköltöztet egy férfipótló alakot. Doppler így beköltözik titokban a fenyőfára. Az így eltöltött napjain remekül szórakoztam, amíg terveket kovácsolt a családjához való visszatérésre, Egil eltávolítására. Ebben a szomszédasszonya, Sara ad némi segítséget, elég meglepő módon. Szórakoztat és meglep a történet, míg gondolatokat is ébreszt.


Miután siker koronázta tervét, a család örömmel fogadja, ám Dopplert a változások meglepik. Az erdőben töltött évek után gyerekeivel nem nagyon találja a közös hangot. Talán a legkisebbik fiúval, aki még ovis. Ahogyan a felesége is reméli a teljes visszatérést, ami nem valósul meg: nem áll munkába, nem válik ismét hasznos és teljes értékű tagjává sem a családnak, sem a társadalomnak, bár otthon hasznossá teszi magát, de ez kevés a családi boldogsághoz. Doppler elmúlt negyven, élete és lelke még mindig, talán egyre jobban válságban van. Nem igazán találja sem önmagát, sem helyét a világban. Amikor a társadalom elleni kirohanásból máglyát rakó Doppler lesz, csak lestem. Valahol megértettem, de ma már életünk szerves és nélkülözhetetlen kellékei a technikai eszközök. Ami persze, sokszor nyűg is tud lenni. A fogyasztói társadalomnak tartott tükör lenne ez a jelenetsor. Doppler bekattant... majd lelép Dániába és egy váratlan húzással kamatoztatja a többször is emlegetett adottságát: átlagon felüli nemi szervét pornófilmek forgatására adja....)))
Persze, ez sem tart soká, kiég. Amikor a végére Andreas Doppler valóban hazatér, oda, ahova tartozik furcsa befejezést kapunk. Lehet, mégis van maradandó belső nyoma annak, hogy beütötte a fejét. Vissza az erdőbe, ahol zaklatott lelke megnyugvásra lel. Lehet, hogy furcsa a befejezés, ám Loe és Dopplertől teljességgel elfogadható. A trilógia zárókötete önmagában is élvezetes olvasmány. Azonosulásra sok jó pillanat lesz most is. A tükör ott van (és a lehetőség) mindenki előtt.

Erlend Loe Norvégia legnépszerűbb kortárs írója 1969-ben született Trondheimben. Sorkatonai kötelezettségeit egy színtársulatnál abszolválta polgári szolgálatban, majd irodalom- és filmtudományt tanult az Oslói Egyetemen. Elvégezte a Dán Filmművészeti Akadémiát Koppenhágában, végül szülővárosa Művészeti Akadémiáján fejezte be tanulmányait. Játszott színpadon, készített rövidfilmeket, oktatófilmeket és videoklipeket, diákévei alatt pedig pszichiátriai ápolóként, helyettesítő tanárként és kritikusként vállalt munkát.

Jelenleg a barátaival alapított Screenwriters
Oslo munkatársaként dolgozik mint író, forgatókönyvíró és fordító. A nemzetközi irodalmi áttörést az 1996-ban megjelent Naiv.Szuper. hozta meg számára, amelyet több mint 20 nyelvre fordítottak le. Legjelentősebb nemzetközi elismerését a Prix Européen des Jeunes Lecteurs odaítélése jelentette, melyet 2006-ban vehetett át Strassbourgban.

Erlend Loe 1969-ben született. 1993-ban jelent meg első regénye, a Tatt av kvinnen (Elfújta a nő, Scolar Kiadó, 2010), amelyet 2007-ben megfilmesítettek (rendező: Petter Naess). A nagy áttörést három évvel későbbi műve, a Naiv.Szuper. jelentette 1996-ban. Regényein kívül írt még gyermekkönyveket, forgatókönyveket és kritikákat is. 2009-ben Titanic filmfesztiválon az Észak (Nord) c. film forgatókönyvéért elnyerte a diákzsűri fődíját és a Hullámtörők-díjat. Fordítóként és tanárként is tevékenykedett. Dolgozott pszichiátriai intézetben, forgatott rövidfilmeket és videoklipeket, s színészként is kipróbálta magát.



Scolar, Budapest, 2017
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632446622 · Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz

Sosemvolt pogányok

Benkő László: Sosemvolt pogányok 
Vér és kereszt I.





           "Egyre több a sötét felleg. Nem tudja senki, meddig gyülekeznek még..."                           











Benkő László a Honfoglalás trilógia, a Viharlovasok pentatológia, a Tatárjárás, valamint a Szent László trilógia és a Zrinyi sorozat után a Sosemvolt pogányok című regényével egy újabb korszakot hoz közel az olvasókhoz. Visszavezet minden történelem iránt érdeklődő, kíváncsi rajongót a 10. századba. Talán a Viharlovasok előzménytörténete lehet ez a trilógiának tervezett új sorozat.




A témaválasztás tiszteletreméltó és hiánypótló, a cím pedig kifejező. A történelmi regények túlnyomórészt a sötétnek nevezett középkort idézik fel, a magyar őstörténetről eddig valóban kevés regény született. A történelmi események hiteles ábrázolására koncentrált és törekedett az alkotó a szemléletes kalandok megjelenítése mellett. Sok olyan szokásra rávilágít a cselekménybe építve, amit már rég elfeledtünk. Kezdve a köszöntéstől: "Hogy van a lovad és a családod?" Ezen túl számtalan más egyéb szokást és szófordulatot, vallási hiedelmet említhetnék, de ezzel csak az olvasás élményét csorbítanám.



A történet fonala 969-ben indul, amikor egyik főhősünk, Cseke bő a Bizánc ellen induló sereghez csatlakozik. A vereség történelmi tény, őt magát pedig egy alig ötéves fiúcska menti meg a biztos haláltól. Halacska, aki később a Karád nevet kapja, szerető családba kerül a bő hálája által. Persze
a beilleszkedés nem egészen zökkenőmentes. Lád, az igazi testvérbátty jut jelentős szerephez, a történetben: előbb jó okkal hirtelen eltűnik, majd később váratlanul hazatér... Benkő László remekül mozgatja szereplőit, akár a szerelmi szál vagy a nagy-politika áll a középpontban. Cselekmény, fordulat akad bőven, ahogy talpnyaló és köpönyegforgató, haszonleső is.


Nehéz helyzetben van Gyécse (Géza) fejedelem tizennégy évvel az Augsburgi-csata után nagy változások elé néz az országa. A bonyolult és szövevényes belső helyzet mellett a keresztényi Európa felé nyit. Bizánc és a Római Birodalom közé ékelődve sok választása nem is lehet. A vezérlő fejedelem előtt ez az új út mutatkozik. A választás, hogy új utakra terelje a magyarságot, a régi hitet el kell hagyni az új, keresztény isten miatt sok véráldozat árán valósulhat meg. Nem nehéz kitalálni, mekkora belső vitákat, ellenérzéseket vált ki ez a döntés a szabadelvű, szokásaikhoz és isteneikhez hűen ragaszkodó magyarokból. Sőt, nem csak a magyarság nem örült az új dolgoknak, idegen papoknak, de a táltos rend is féltette a hatalmát.

Változni soha nem egyszerű. Amikor a kereszténység terjesztése "kötelezően" beindult 972-ben, a belső forrongások is felerősödtek. Az ország a régi és új harcában két részre szakad. Géza és felesége Sarolta asszony kemény kézzel lépnek fel a régi rend követői ellen. Akár testvér, akár más rokon, az ellenszegülőkre bosszú és halál vár. Elképesztő cselszövések sorozata indul el, afféle láncreakció. Igazolódni látszik a mondás, miszerint: minden vezető férfi mögött van egy asszony....



A szerző mesterien fűzi össze a több szálon futó történéseket. Sok szereplőt felvonultató, nagy és fontos eseményekről beszámoló mozgalmas történelmi tabló ez. Elfeledett nevek, helyek, szokások és kifejezések színesítik a könyvet és gazdagítanak minket olvasókat. Több más hiedelmet és szófordulatot is megismerhetünk, a vallási hiedelmek mellé. A régi emberek gondolkodását is bemutatja, viszonyukat az Öregistenhez, Napmadárhoz, szellemvilághoz. Teszi ezt nagyon fordulatosan, színesen. Cseke bő és Karád mellett Györke táltos az, aki kedvelt alakja lett a történetnek. Kiemelkedően jók a női alakok is: Nárcisz (Géza lánya egyik ágyasától) vagy Csende mellett természetesen Sarolta asszony az ász. Aki látta az István, a király rockoperát, szinte hallja és látja maga előtt olvasás közben alakját: "rendet kell tenni, mert rendnek kell lenni" Géza fejedelmet maximálisan támogatja, erőteljesen hat rá. Okos, de kemény asszony volt az ábrázolás szerint.


Ami nagyon szerethetővé teszi a történelmi eseményeket, hogy egy szerelmi négyszög is kibontakoznak a regényben. Érdekkapcsolatok, álszent papok színezik a képet. Semmi nem az, aminek elsőre látszik. Az új törvények, új szokások drámai változások sorát idézi meg. Kinek volt igaza? Pogányok voltak őseink? Kizárt. Ám Rómából nézve minden ami nem római pogánynak minősült. isten hit, szobrok, szokások, imádságok és hagyományokat kellett kitörölni az emberek lelkéből, agyából. Nem számított a rokonság, vagy hatalom. Tűzzel, vassal, idegen papokkal, mindenáron ez volt a cél. Koppány alakja érezhetően egyre fontosabbá válik a történetben.


Lebilincselően izgalmas történelmi regény, mint mindegyik Benkő László írás. Valóban borongós, izzó indulatoktól feszült, vérgőzős a történet. A végső nagy fordulat pedig elképesztett. Egyértelműen előrevetíti a lehetséges harcokat, testvérviszályt. Szerelmek és hatalmi harcok, új vallási rend, ami sok fájdalommal, szenvedéssel, cselszövéssel megírt regényt ad olvasóinak.
A regény borítóját Kertai Zalán csodás festménye díszíti.


A Lazi kiadó kiadványait és Benkő László új regényét ITT tudod kedvezménnyel beszerezni!

Benkő László: (Szombathely, 1952. március 13.) író. A Magyar Írószövetség és a (TRT) tagja.
Szombathelyen érettségizett 1970-ben, a Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola orosz-latin szakos osztályában, majd 1975-ben elvégezte a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pedagógia szakán szerzett másoddiplomát, 1986-ban.

2004-től kezdte írásait publikálni, a magyar középkorról (honfoglalás, kalandozások kora, tatárjárás) írott történelmi regényei mellett szerzője A Zrínyiek-sorozat köteteinek. Megjelent modern kori bűnügyi kalandregénye, érzelmes kutyatörténete, valamint két legújabb kori mű, amelyek a második világháborúban olasz hadszíntéren, illetve a rendszerváltás időszakában, német és orosz területeken játszódnak. A fentiek mellett írói álnéven húsz lektűr szerzője is.





Lazi, Szeged, 2017
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632670508
Borító: Kertai Zalán

Párducpompa

Tóth Krisztina: Párducpompa 




                                                                         








„Ha fáradt vagyok, bodobács szeretnék lenni. Lehetőleg egy napfényes, olaszra fordított versben.”




Olvastatták magukat ezek a tárcanovellák, és gyors hatásuk sem maradt el. Novelláskötetről nehéz értékelést írni. Van amelyik teljességgel megragad, napok vagy hetek (évek múlva is, lásd Tímár Zsófi muskátliját a Pillanatragasztóból) felbukkan emlékeimben, van, ami magába szív örökre, egyik-másikat olvasva közömbös maradok.

A legtöbb novella az emberi gyarlóságot mutatja be, fájdalmasan mély történetek ezek az útközbeni tapasztalatokról. A Szag, Hét táska, Holland süti, Lufi, Tavaszi kollekció, Üvegfrizbi és a Prérikutya novellákat sorolnám ide. Afféle görbe tükör, amibe belenézhetünk, ha van merszünk szembesülni saját kis gonoszkodó, kirekesztő és ítélkező, türelmetlen önmagunkkal. Továbbgondolhatóak, szociográfiai képet is adnak.

Főleg azokat szerettem olvasni, amelyek valós történetek is lehetnek, lehetnének. Azokat a történetek, amelyek bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhetnek. A szegedi könyvbemutatón kiderült, hogy mindenki életében van egy gonosz "Magdi néni", mert a valóságban így hívják a gonosz tanerőt. (az enyém Gizike néni volt). Sajnálatosan ezek a mai napig nem haltak ki, újra termelődnek és keserítik meg, hagynak mélyen kitörölhetetlen nyomot életünkben. A fésű, a kréta meg a vonalzó erről mesél nagyon hatásosan. Az egyik legerősebb írás szerintem ez lett.
A másik a Troli öregasszony karaktere. Elképesztően mai, zseniálisan valós ez is. Ide sorolnám még a Verset állva hatalmi pozícióban lévő iskolaigazgatóját is. Ilyenekre van bízva a mai ifjúság lelke... Elgondolkodtatóan szomorú ez a kép.



Tóth Krisztinában én azt szeretem, ha sokkol, de közben visz tovább, mutat valami vigasztaló biztatást. Kedvelem a látásmódját, kifejező eszközeit, ahogy a keserű félmosoly, a groteszk helyzetek is megjelennek: A pálya őre elhívatott gondnoka, vagy A megnyalt ember is erről vall, ahogyan a Tetkó írásban is van számomra valami groteszk. Legalább a hátukat meg tudja gyógyítani a doki, a lelkük az már súlyosabb kérdés. Az egyszerű, hétköznapi emberek titkai, tragédiái és fájdalmai mellett a vágyak is megjelennek. Volt, hogy durván arcul csapott a szomorúság, az elkeseredett reményvesztettség érzése. (Bizsu, Huszonöt lépcső, Szeparé vagy az Öreg kutya).


Jó volt, hogy a kötetbe a pozitív dolgokról a napos oldalról is akadtak szövegek. Jó volt olvasni a Mozi, Pörgettyű, Pogi néni és A berlini járat története mellett a dedikálások színes forgatagát megidéző Bumbi születésnapja, Kiment a ház az ablakon írásokat, ahogyan az egyik legderűsebb, mosolyt keltő Az a bogaras olasz novella.

A lezárás megint komorabb lett. Az elbeszélői nyelv ismét erős.A Jégterasz és az Asszony a sötét játszótéren azért hordoz némi vigaszt, biztató reményt magában. Nem lehet, nem kell feladni. Találni kell valamit, amibe kapaszkodva érdemes tovább élni, lépni.

Tóth Krisztina: 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán.

Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1997-ben Az árnyékember. Új és válogatott verseit 2001-ben Porhó címmel már a Magvető Kiadó jelentette meg. 2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet.
A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett.
A kötetből hangoskönyv is készült.

A Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Varró Dániel közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.

Tóth Krisztina 2005 óta vezet kreatív írás szemináriumokat.
A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még:
Pixel - 2011., Hazaviszlek, jó? - 2009., Akvárium - 2013. Pillanatragasztó - 2015. Világadapter - 2016.









Magvető, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435214

Köd előttem, köd utánam

Varga Bence: Köd előttem, köd utánam 





                                                             












Szerintem azzal alapvető semmi probléma nincs, ha egy könyv nem akar olyan lenni, mint a többi.
Ettől még mutathat be új stílust, formát, de még ha nem is tör ilyen nagy babérokra, akkor is élvezetes lehet olvasni. Itt a kezdés és a befejezés sikerült jól, bár közben is voltak jó pillanatai. A gyerekkort meghatározó kórházi műtétek képeivel, azok megidézésével indul a sztori. Ennyi múltidézés éppen elég is, alaphangulat adott. Nagyobb ugrással a történet végére kerülünk, illetve a közeledő vég előtti állapothoz. Tetszett a történet ezen felépítése.


Középre került a lényegi tartalom, az előzmények, a történet magva. Az alapsztori elég aktuális a mai világban is, hiszen ügyeskedők mindig voltak, lesznek. Amitől talán másabb ez a regény az a rendszerváltást megelőző évek hangulata, a hirtelen mindenki ügynök, vállalkozó lett és rohamos meggazdagodás álom képeit olvashatjuk. Mondhatnám, bizonyos mértékig ez a múlt teherként hat. Komor, szomorú, kegyetlenül fájó a bemutatott képek sora, ám sajnos nagyon valós. A hetvenes - nyolcvanas évek végi hangulat remekül működik. A csöpögő zacskós tej, ÁFÉSZ-boltok, kis gyerekcsínyek, lopások, panelrengeteg, kulcsos gyerekek, széteső család visszafogottan és pontosan ábrázolják azokat az időket. Jól hozza a történelmi hangulatot. Kikapcsolt, szórakoztatott, tetszett ez a része is.

Hősünk Feri, aki szülei házasságának romjain szembesül az eljövendő felnőtté válás keserveivel. Gyorsan és könnyen szeretne meggazdagodni, ahogy szinte minden fiatal. Természetesen nem munkával, tanulással képzeli el ezt az álom megvalósítást. Húga Franciska az első adandó alkalommal lelép Hollandiába. Róla viszonylag keveset tudunk meg a későbbiekben is, bár feltűnik még, de nem lesz hangsúlyos a jelenléte.


A mondatok kopognak, a történet himbál, a szöveg halad, a regény mögött, az olvasó fejében íródik
a saját regénye, saját emlékei alapján.
A fordulópontok újabb és újabb lendületet adnak, a történet kanyarog, tekereg minden sablont megidézve. Titkok és hazugságok zavaros labirintusába jutunk, Feri életének pillanatai jellemzően hozzák a korszakot. Ügynökösdi, makkos-cipő, lila zakó, pénz, és pénz, amit kiénekelnek a gyanútlan ügyfelekből. A történet más keretek közt ismétlődik, az idilli boldogság pillanatokra köszön be a panellakás konyhájába.

Drukkoltam a könyvnek, valóban jól megírt képek ezek, még ha újat nem is mondanak. Visszafogottan, de halál pontosan ábrázolják a pillanatot, az idilli nyugati álomképek kergetését. Feri pincér és üzletvezetőből lassan drogdílerré avanzsál, egy véletlen folytán. Hihetetlen és váratlan nagy siker lesz a dologból. Az egykori naivan gyermeki vágyak gyors megvalósulása hitelesen ábrázolja a "dől a pénz" pillanatait. Az motoszkált a fejemben, hogy Feri ügyessége és rátermettsége elvitathatatlan, mégis a látszólag könnyebb utat választja. Vajon, miért? Nem úgy éreztem, hogy megérte volna neki.



Kevésbé lehet azonosulni a szereplőkkel, a visszafogott írásmód segít valamelyest távol tartanom magamat a főhőstől, nem akartam kicsit sem olyanná válni. Nem volt a példája irigylésre méltó.
Feri inkább volt tenyérbe mászó, aki barátját Dodit sem vette komolyan, csak kihasználta. Csalódtam benne, a nőügy megalázóan kínos volt. Őszinteségen és a becsületességen alapszanak a barátságok is. Ez csupán egy kényszer szülte "munkakapcsolat" volt a két fiú részéről. A józan gondolkodás erejének helye és szerepe kellett volna az életükbe, nem a sunyi ügyeskedés. Értem én, hogy az egzisztenciális szorongás, önmagának, saját sorsának meg nem értésével álomvilágban él, amit a pénz szoros kapcsolata sem tud kompenzálni, de a mély mondanivaló elsikkadt, a lélekábrázolásra sajnos csak nyomokban akadtam. A szerző talán az újságírói tapasztalatából merítve inkább tárgyszerűen tudósít. Pitiáner kis maffiózók maradtak. A humor volt az, ami még jót tett volna a történetnek. Hajtották a pénzt, de nem élvezték.
Végül aztán helyükre kerülnek a szereplők, az egyre gyorsabbá és izgalmasabbá váló cselekmény megtalálja a maga lendületét. és rohan a végzetükbe. Mindenkinek megvan a maga oka a tetteire, cselekedeteire, s mindenki átlép egy határt, hogy elérje célját. Feri rosszul választott célt.



A végső megoldás előre borítékolható, kiszámítható. Ennek dramaturgiailag csak a vége ad némi súlyt. Mégis a tanmese végére egy konklúzió kellett volna. Az volt a benyomásom, hogy a felépített szöveg dinamikához sokat adott volna egy "addig jár a korsó a kútra..." befejezés, vagy egy kihagyott lehetőség a normális életre. Tulajdonképpen törvényszerűen következik a végén a szakadékba zuhanás, más nem is lehet.


Azok a könyvek közé tartozik, ami kikapcsolt szórakoztatott minden hibája ellenére is. Összességében azonban az a véleményem, hogy az író prózája, jellemábrázolása erőteljesebb, bátrabb lehetett volna. Vannak jó pillanatai, jó az alap, egy kis spiritusz kellene bele.
Ami nekem hiányzott, nem csak a történetből, de az előadásból is az a valós élethelyzetek bemutatása, több Franciska, az ő sorsáról a végére teljesen elfeledkeztünk, több holland kép, kaland, több kender és izgalom a végén. Feri ugyan elmereng egyszer, hogy üres úszómedence az élete, de itt megáll.Nem próbál kilépni, változtatni ezen. Mindent nem lehet a múltra fogni, sorsunkért mi magunk is felelősek vagyunk, szembe kell nézzünk vele. Miért azt a döntést hoztuk, amit. Mert választása mindig, mindenkinek van. Csak legtöbben rosszul döntünk. Van, aki sokszor, és van, aki mindig. Mint ebben a regényben a szereplők.

Varga Bence 1974-ben született Budapesten. A középiskolai évek után grafikusként dolgozott, majd Amszterdamban folytatta tanulmányait. Több mint egy évtizede kommunikációs szakember. Hosszú ázsiai útját követően adták ki 2015-ben Esős évszak című első regényét. Megjelent műfordítása, jegyzett társ-forgatókönyvíróként kisjátékfilmet, és rövidebb írásait közölték az Irodalmi Jelen és a Liget folyóiratokban. Első regénye Esős évszak címmel 2015-ben jelent meg.


GABO, Budapest, 2017
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064978

A kuruc király

Csikász Lajos: A kuruc király 
A félhold alkonya 2.



                                                           










Számomra a tavalyi év volt az ismerkedés, felfedezés (rácsodálkozás) éve Csikász Lajos munkásságára. Új kedvenc szerzőt avattam, már minden eddig megjelent történelmi regényét olvastam. Az Anjouk liliomos világa után ősszel új korszak bemutatást kezdte el a Vörös-kék lobogók alatt, ami a Félhold alkonya regénysorozat első része. Ennek új, önállóan is élvezetes olvasmánya a frissen megjelent történet A kuruc király.




Írhatom nyugodtan, Lajos hozta a szokottan jó formáját és ismét egy remek, fordulatos történelmi regényt kap az olvasó, kitalált és valós történelmi személyekkel, ahol a cselekmény végig mozgalmas.
Annál is inkább az, hiszen a fő téma Fülek ostroma áll az események középpontjában. A törökök másfél évszázados uralma a végéhez közeledik. A felvidék legfontosabb vára Fülek áll ellent a szultán csapatainak és Thököly Imre kurucainak. Az Oszmán Birodalom, amely mellesleg a Habsburgok legnagyobb ellensége volt, Thököly segítségére hatalmas hadsereget küldött. Együttesen hatvanezres létszámmal támadták a hozzávetőleg négyezer fős Fülek várát. Lenyűgöző fölényben voltak, technikai haderőben is.


Thököly nem lett igazán szimpatikus alakja a regénynek. Köpönyegforgató, hataloméhes figurája, csupán eszköz volt a szultán kezében, ám ezt ő maga sem vette észre. A Zrínyi Ilonával alig megkötött esküvője után, nevelt fiát, az alig hat éves II. Rákóczi Ferikét is magával vitte a harcokba.

A császár hű követője, Koháry István volt a füleki vár kapitánya, amikor kezdetét vette az ostrom.
A török-kuruc csapatok már előzőleg is próbálták elfoglalni Fülek várát, akkor sikertelenül. Az 1682. augusztusi támadás megpecsételte a vár és a város sorsát. Koháry István karizmatikus alakja kiemelkedően jól megrajzolt, személyes sorsa, gondolatai és szellemisége erős karaktert ad a történetnek. Kitartó győzni akarása és elhívatottsága Dobó István alakját idézi.

A mai világunkra is értelmezhető, sajnálatosan jellemző, köpönyegforgató nagyurakról leírtak nagyon találóak, némi áthallással ma is érvényesek lehetnek. A lényeg nem változott. Ármánykodás, hatalomvágy, önös érdekek ütköznek. Sorsdöntő változások történetek nem csak a világpolitikában, de idehaza is. A Habsburgoknak igazán nem volt fontos az országunk sorsa. Az olvasó pontos képet kap a belső hatalmi játszmákról, részese lehet az ostromnak, a vár elestének. Lőpor, ágyúdörgés vérgőz jellemzi ezt a képet.


A szereplők gondolatai, tettei és érzései jól adják vissza azt a belső vívódást, amint átmentek az ostrom végéhez közeledve. Az első rész főhősei ezúttal némileg háttérben maradnak, nem körülöttük alakulnak a dolgok: Légrády Gáspár és nevelt lánya Orsolya távol marad a harcoktól. Meglepő volt a végén a két hadnagy barátságát is veszélybe sodró ellentét kibontása, ami a következőkben kaphat szerepet. Vannak olyan helyzetek, amik a barátságot is felülírhatják. Addig azonban sok esemény történik. Tanúi lehetünk a feltörekvő Thököly aljas cselszövésének a vár megszerzésére tett kísérletnek. Jó pénzért mindig akad egy áruló magyar, aki aztán természetesen a bakó kezén végzi. Itt alig kétezer tallér a Júdás-pénz.


Külön kiemelném pozitívumként, a különböző nézőpontokat bemutató helyzeteket, érdekes volt azok ütközéséről olvasni. Az író mind három oldal vezetőinek gondolataiba beavat. Koháry hazafias érzései, Thököly politikai hatalomra törése és a basa hátsó tervei mellett fontos szerep jut az elhúzódó ostromnak. A lelki hatása a katonákra, demoralizásó hatása remekül megrajzolt. Kiemelkedik egy negatív szereplő, Gyürky Pál gyávasága. Az ő tette sikeresen járult hozzá a vár végső elestéhez. Nagyszerű nem csak a fő, de a mellék karakterek ábrázolása is. Valósak, igaziak, emberiek. Érzőek, gondolkodnak, vágyakoznak, szeretnek és szenvednek. A vár végső ostroma és az összecsapások leírása nagyon tetszett, a legapróbb részletekig minden szerepelt bennük, látványos képi szemléletesre sikeredtek. Könnyen magam elé tudtam képzelni őket


A vérgőzös ostrom leírása a hazafias érzések a történelem és a mindennapok középkori eseményeivel jó arányban jelenik meg. Sajnálatosan a füleki vár történelmi szerepe itt véget ért, a törökök felrobbantották, nem épült újjá. Amikor a végén Ibrahim pasa levelet küldött a győzelem után Thökölynek, és kinevezte a birodalom királyának, így lett belőle kuruc király. A pillanat diadala volt ez, ami heroikus küzdelem árán vált valósággá. Mint tudjuk az események menetét, nem is tartott sokáig ez a kétes sikere.

A valós történet irodalmi igénnyel megírt, sokszor széles mosolyra is késztető, humoros fordulatokban bővelkedik. Remek tempójú, sodróan izgalmas regényt olvashattam. Imádtam a körmönfont, ízesen humoros, színes magyar nyelvezetet. Csikász Lajos úgy mesél, hogy leköti, megragadja és nem engedi az olvasót. Az adott kor szokásait, embereit, történéseit úgy rajzolja meg, hogy miközben alapos ismereteket is nyújt azokról. Teszi mindezt könnyed, olvasmányos stílusban.



                                                                           


Csikász Lajos:
1964. 03. 08. Kunszentmárton

Földrajz-történelem szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportjának munkatársa. Több mint húsz éve ír.
1999-ben elnyerte a Zsoldos Péter-díjat, ami az egyetlen jelentősebb hazai sci-fi elismerés. Időjárőr kisregényéért kapta meg. Szegeden él feleségével és két fiúgyermekével.
Az Anjou-lobogók alatt sorozat kötetei: Ezüst sávok, arany liliomok, Diadalmas liliomok, Éjszín liliomok, Haragvó liliomok.



Gold Book, Debrecen, 2017
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264248 .
Borító: Csikász Katalin

Szelfik

Jussi Adler-Olsen: Szelfik 
Q-ügyosztály 7





                                                                       










A Q-ügyosztály történetei az egyik legeredetibb sorozat, Jussi Adler-Olsen pedig a legnépszerűbb skandináv szerzők egyike a hazai könyvpiacon. A Palackposta és a 64-es betegnaplóval igencsak magasra tette a lécet az író, ám érzésem szerint sikerrel vette az akadályokat. Olvasmányos, szórakoztató, profi munka a Szelfik.


Két évet kellett várni erre az új történetre, ami immár a hetedik a sorozatban, de megérte a várakozást. Carl és Assad végre visszatért egy nagyon csavaros és izgalmas történetben. Ez egy minőségi skandináv krimi, amit jó volt olvasni! Az, hogy még humora is van már csak hozzá tesz a történethez. Azért elég fájók ezek az "önportrék", amiket megismerhetünk napjaink felgyorsult, modern világáról. A több szál története miatt a karakterek bonyolult lélekrajzát is megrajzolja, és még arra is képes, hogy ütköztessen különböző életformákat. Szemléletes, hiteles a kép napjaink fiataljairól. Csak remélem, hogy ez csupán egy vékonyka szeletke. A skandináv krimiknél annyira jellemzően az emberi oldal legalább olyan fontos, mint maga a nyomozás. Igazi jellemrajzok, lélektani drámák feszülnek a lapokon.


Jussi Adler-Olsen ismét odatette magát! A regény felépítése elég formabontó, de minden más adott: remek karakterekkel, feszültséggel, igényesen fanyar humorral, tetőponttal és kellően drámai töltettel kedveskedik az olvasóinak. Mint a skandináv krimikben általában, ebben a könyvben is a magánélet problémái, a szereplők egyéni drámái, a kiút-boldogságkeresés, és mindezekből adódó életvezetési problémák mellett a kőkemény dán valóságról is képet kapunk. Különös tekintettel a szociális ellátásra. Egyik fő szál lesz Anne-Line Svendsen a szürke kisegér ügyintéző, akiben az igazságosság hatalmas erőket szabadít fel. Az biztos, hogy Adler-Olsen ismét zseniálisan játszik velünk, metszően fájó, megrázó társadalomkritikát kapunk a krimi mellé.


A prológus rövid, ám annál drámaibb sejtéseket vetít előre. A könyv végén nyer mélyebb értelmet néhány akkori mondat. Egy család szétesésének, belső viszályának lehetünk tanúi, ami megalapozza a krimi hangulatát. Nem szerettem volna egy ilyen családban gyerek lenni.

Miközben követjük a nyomozás menetét, van több szál, amiknek látszólag semmi köze nincs a nyomozáshoz, de aki ismeri az író előző krimijeit, az tudja, hogy valamiféle kapcsolat lesz, kerek egész történetet kapunk. A történetvezetés bravúros fordulatoknak ad lehetőséget, már csak azért is, mert öt szálon nyomozunk. Ezeket nem is részletezném, kiemelkedik a cserbenhagyásos gázolás és Rose története. Itt érezhetően egy komplett jellemrajzot, pszichiátriai esetleírást kapunk, az éveken át tartó folyamatos lelki terror következményeiről. Ennek elszenvedője Rose. Az ő karaktere kap nagy hangsúlyt, az ő életét, gyermekkorát ismerhetjük meg jobban. Nem is csoda, hogy összeroppant.



A végéig az orránál vezeti az író az olvasóit, a feszültség most is végig ott volt a történetben, ahogy az egész sorozatban. Végig fent tudta tartani a figyelmemet, lekötött. Van náci múlt, családon belüli lelki terror, napjaink idióta fiataljai, pénz és szerelem. Csak a legvégén derül ki a gyilkos vagy gyilkosok személye, hogyan kapcsolódnak össze az események. Fordulatos történet, tetszett, hogy több ember szemszögéből is láttuk az eseményeket. Itt-ott talán hihetetlen, ám meggyőző. Az olvasó többször is azt hiszi, tudja, mikor ki a gyilkos, de aztán jön egy újabb tuti tipp, és nem lesz igazunk. Assad és Carl remek karakterek, már jól összerázódtak, egy rugóra jár az agyuk. A nyomozók hozták a szokott formájukat. Assad titokzatos múltjáról most sem tudunk meg sokkal többet, a megoldás itt még várat magára. Azonban leleményes és okos meglátásaival lendületet ad a nyomozásnak. Assad és az ő tevéi, hasonlatai, a szarkasztikus megjegyzései remek humorforrások a regényben.



Nagyon jól kigondolt történet, az összes szál összeért a végére. Benne van minden, ami egy jó skandináv krimihez kell: morcos, lecsúszott nyomozó, borongós hangulat, egyedi karakterek, hátborzongató bűnesetek. Carl talán kevésbé tűnt most morcosnak, pedig egy tv-stáb is nehezíti napjait, és egy régi email cím is okoz fejfájást, ami a Q-ügyosztály hatékonyságát kérdőjelezi meg. Mégis, Jussi az utolsó mondattal előre vetíti a lehetőséget, hogy talán megtalálja a régen várt boldogságot. Remélem sikerül neki.

Jussi Adler-Olsen tanult, művelt és sok oldalú ember. Elképzelni is alig merem, mit láthatott gyermekkorában édesapja munkájából. Jussi Adler-Olsen könyve olyanokat is rabul ejthet, akik egyébként nem szeretik a krimiket, hiszen ez egy alapos lélektani dráma. Talán a legjobb, de mindenképpen a legalaposabb Jussi tollából. Bátran ajánlom a sorozat kedvelőinek és mindenkinek, aki tartalmas krimire vágyik, vagy szereti a skandináv krimiket.


ITT kedvezménnyel megrendelheted a Szelfik mellett az előző részeket is!

JUSSI ADLER-OLSEN (1950.08.02.) Koppenhága, dán író.
Négygyermekes család legkisebb tagja, egyetlen fiú. A pszichiáter édesapát követve a család Dánia különböző részein élt. Ez az élményanyag is felbukkan könyveiben. Mozgalmas élete során dolgozott nyomdászként, antikváriumot nyitott, írt forgatókönyveket, magazinokat szerkesztett.1997-ben megjelent első regénye már sikeres volt. A Q ügyosztály történetei 2007- től jelennek meg, negyven országban, sikerrel.

Több krimijét megfilmesítették. A 2010 -ben 3 rangos díjat elnyerő Nyomtalanul volt a Q-ügyosztály első története. 2010-ben a Palackposta regénye megkapta az év legjobb dán thrillerének járó Harald Morgensen-díjat és a Skandináv Krimiírók Egyesületének elismerését, az Üvegkulcs-díjat. 2011-ben a sorozat negyedik részét, a 64-es betegnapló-t a dán Könyvforgalmazók Klubja De Gyldne Laurbær-díjjal jutalmazta.



Jussi Adler-Olsen családjával ma Koppenhágától északra él egy kis erdő szélén. Sokat utaznak, népszerűsíti a könyveit, szereti a hideg sört és a labdarúgást. A Szelfik története 2016. november elején jelent meg külföldön.






Animus, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245156 Fordította: Sulyok Viktória

Gránátok a becsületért

Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért
Bismarck
A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása








                                                 







A birodalmi zászlóshajó története ismét egy jól megírt történelmi regény, ami mögött látszik a téma iránti lelkes elhívatottság, hozzáértés. A regényes történelmi események valós dokumentálása, emberek sorosának ábrázolása, a történelmi személyek és tények iránti tisztelet. Az első regény történései után beleszerettem ebbe a témába, kíváncsian vártam a folytatást.



Az iskolai tananyag kevéssé tér ki a II. Világháború tengeri csatáira, azok résztvevőire. Kiváló, tartalmas és érdekes kiegészítő is lehet a regény eseményeinek ismerete. Nem volt ez sosem kedvenc témám, talán ezért is nyújt hasznos információkat a cselekmény ismerete. Tanulságos a történelem eme szelete, érdekes háttéradalék a háborúról, emberi sorosokról. Igen izgalmas és fordulatban gazdag a történet, filmszerűen peregnek az események. Sok valós, eddig titkos háttér információ, érdekesség a háború emberi oldalának érzékeltetése és összefüggések bemutatása, amit a könyv ad. Érezhető rajta az alapos, mindenre kiterjedő kutatómunka. Háborús jelentés a tengerekről, a történelem viharaiban maga az ember jelenik meg.

Az első regény története az Admiral Graf Spee páncéloshajó pusztulásával ér véget. Az életben maradottak hazaszöknek, hogy ismét szolgálatba álljanak. Így tesz, érkezik haza hosszú és viszontagságos út után Paul Ascher is. Rá vár egy hálátlan feladat: az első rész egyik legkedvesebb szereplője, az elpusztult hajó ifjú matrózának, Matthiasnak a családját keresi fel. A megelevenedő emlékek az Admiral Graf Spee sorsát idézik meg. Paul és családja újbóli találkozása is megindító.





A hazacsempészett hajónapló, majd az elkötelezett hazaszeretet ismét a fedélzetre szólítja. Megismerjük a hajót, ami magát a birodalmat szimbolizálja. Nem csak méretei, felszereltsége révén
volt tekintélyes, ahogyan a névválasztással is utalni igyekeztek a hajó fontosságára. A Bismarck a Német Birodalom új büszkesége lett, a Vaskancellár szellemisége hatja át ezt az akkor tökéletes hadihajót. A tengereken való diadal reménye jól érezhető, hiszen a Bismarck volt a világ legnagyobb szolgálatban álló hadihajója akkoriban.

Négy ember sorsa fonódik össze szorosan a hajó történetével, ezeket ismerhetjük meg közelebbről, részleteiben. Günther Lütjens admirális, Ernst Lindemann sorhajókapitány és Paul Ascher élete és a támogató Buckhard báró alakja lesz a történet fontos eleme. Elképesztő az az elhívatottság, alázat és szeretet, ahogyan a matrózok viseltettek kapitányuk iránt. Az emberi életek, sorsok összefonódása a történelem viharaiban ismét bizonyságot nyert. Apró, ám fontos tényező az ember.


Ahogy a Bismarck végre elhagyta a kikötőt, hogy első bevetésére induljon, egy reményteljes, ám tragédiába torkolló utazásnak lehetünk részesei. A hajónak ugyanis ez lett az első és utolsó útja.
A Bismarck 1941. május 18-án útnak indult és május 27-én süllyedt az Atlanti-óceán mélyére.




Természetesen sikeres bevetésekről is olvashatunk, azonban amikor az angol flotta vezető hajóját, a Hood csatacirkálót elsüllyeszti a Bismarck, saját sorsát is megpecsételi. Összefognak ellene és űzőbe veszik. A négy támadó angol hadihajó ellen már nincs esélye. A Bismarckot elsüllyesztő Tovey admirális szerint a német csatahajó vitézül küzdött még a tehetetlen állapotában is, ezzel pedig kivívta a brit tengerészek elismerését. A hajót és legénységét az ellenség is nagyra becsülte. A kisemberek élete ezúttal is nagy hangsúlyt kap. Most a szakács fiú története lesz az, ami különös drámát vázol fel. A matrózok élete a hajón, és a hadviselési technikák képei látványosak, színesek. Érezni a feszült várakozást, hogy vége elinduljanak, a harcok izgalmát, a lőpor füstjét, a viharos, sós tengervíz veszélyeit. Megrázóan drámai pillanatok tanúi lehetünk a hajó utolsó óráiban.

A végső összecsapás megpecsételte a német hajó sorsát. A dráma napokat vett igénybe, sérülten is minden igyekezetükkel próbáltak egérutat nyerni. A sérült kormánylapát miatt kormányozhatatlanná vált hajó, és a 18 torpedó találat azonban nem adott esélyt erre. A kapitány itt is megmutatta emberi nagyságát. Hajójával együtt merült az óceán mélyére. Csupán 118 matrózt mentettek ki az angolok, míg a Bismarck fedélzetén 2093 ember vesztette életét.

Izolde Johannsen ismét mesteri és pontos képet ad a kor embereiről, haditechnikájáról. Színesen, olvasmányosan mutatja be a történelem ezen időszakát. Pátosz, részrehajlás nélkül, merülhetünk bele a héroszi küzdelem megismerésébe, ami vér, verejték és becsület árán mutatja be a Bismarck és matrózai sorsát.  A történelmet közel hozza, és szórakoztató megismerését nyújtja a könyv. Remek különóra ez történelemből, a főhősök életútja mellé. A harcok leírása is szemléletes, látványos képeket kapunk. Stílusa lendületes, filmszerű, a történetek adottak és valósak. A könyv végén pontos adatok olvashatóak a hajóról, és a matrózok nevei is felsorolásra kerültek. Külön érdekesség az utószó, hogy a Bismarck megkeresésére tett erőfeszítésekről is olvashatunk. A megtalálása 1989 nagy szenzációja volt. Összességében úgy vélem, mindenkinek hasznos lehet megismerni ezt a történetet.

A regény ITT kedvezménnyel megrendelhető!




A Bismarck roncsa jelenlegi állapotában, közel 5 kilométer mélyen, az atlanti fenéksíkságon

Forrás: Wikimedia Commons/Ken Marshall



A regény honlapja és facebook oldala:
http://granatokabecsuletert.blog.hu/


 Underground, Budapest, 2017
450 oldal · ISBN: 9789631284737

Alvók futása

Szabó Magda: Alvók futása  






                                               






"Hogyan lesz az ember odabent öreg?"





Szabó Magda regényeiről, drámáiról közismert. A tizenkilenc novellát tartalmazó kötet először
1967-ben látott napvilágot. Gyönyörű elmúlás-novellák ezek, amit az emberi élet két végpontja a gyermekkor és az öregkor köré épített fel. A kezdet és a vég, a feleszmélés és az elmúlás ideje ezek.



Születtünk és meghalunk, sajnos ez is az élet része, ott teljesedik be sorsunk. A halált is lehet szépen megénekelni, értelmet adni az értelmetlennek. Nagyon jó novellák, erősek és megrázóak ezek
a történetek. Nagyon szeretem Szabó Magda írásait. Korábban nem olvastam novellát tőle, csak regényt, drámát vagy meséket. Gyönyörű életmese-novellák ezek. Elgondolkodtatóak, torokszorítóak, drámai erő van bennük. Tömörek, feszesek, nincs bennük fölösleges szó, cikornya. Nagyon valós képet adnak ezek a történetek, akár egy-egy Szabó Magda regény is kikerekedhetne belőlük. Minden történetben tetten érhetőek a generációs problémák. Családi titkok, sorosok kavarognak a lapokon. Az elmúlt gyermekkor megidézése, annak minden bájával, a szeretetvágy, tartozni valakihez érzet ott lebeg az írásokban. Akár gyermek, akár idős ember a főhős a vágy örök bennünk.



A hírnök novella olyan emberről mesél, akire sokan fognak örömmel és szeretettel emlékezni.
A kakasszó hőse inkább az utóbbi kategória. Még a saját rokon elvesztését is különféle módon éljük meg. Teréz fájdalmas, míg a címadó novella a rideg, szenvtelen valóságot meséli el az olvasónak.

Az idő nem gyógyítja be a sebeket, csupán enyhül a fájdalom, hozzá szokunk a szeretett személy hiányához. Fájdalmas ez, de tenni ellene nem tudunk. Mit hagyunk magunk mögött, mi az ami miatt megidéznek, vagy éppen elfelednek bennünket? Mindegyik novellában valaki elhunyt vagy utolsó napjait, óráit éli. Búcsúzik az élettől, a szeretteitől. Az ő emlékeit láthatjuk. Az itt maradottak, a gyászolók életébe bekövetkező változás, az elengedés, és a feldolgozás az ami fontossá válik.

Abszurd hangulatból is kap az olvasó: A Lengyelek, Csé vagy a Domb utca ilyenek. A halál mindenhol jelenlevő hangulata komor és vészterhes közeget teremt. Hangulatában a Mosolygó Bacchus, és a Csibi tetszett, míg a drámaiságot a Zsidó kutya, Nenő vagy a Ház ajtó nélkül hozta.




Első Szabó Magda- élménynek is ideális- rá lehet érezni az ízére, zseniális! Az Alvók futása kötet szép példája az író sokoldalú tehetségének igazolására.





Szabó Magda: 1917. október 5-én született Debrecenben.

Termékeny, sokoldalú író volt. Írt verseket, drámákat, számtalan gyermekkönyvet. Fordításai is jelentősek, az ő könyveit is 42 nyelven adták ki világszerte. Számtalan díjjal elismerték munkásságát. Hazánk legjelentősebb írói közé tartozik. Munkásságát számtalan díjjal elismerték.

Az eredetileg költőként induló írónő 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be.

A Jaffa Kiadó a szöveggondozáson túl új arculattal, rövid jegyzetekkel, és új, minden korosztály számára jól befogadható külsővel igyekszik segíteni abban, hogy Szabó Magda művei kultúrtörténeti rangjuknak és töretlen népszerűségüknek megfelelő helyre kerülhessenek.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál.





Eredeti megjelenés éve: 1967

Jaffa, Budapest, 2017
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715082

Megy, ment, elment

Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment 






                                                                       







Az írónő balladisztikus történetben mesél napjaink egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért eseményéről, a menekültek ügyéről. Friss, akár történelminek is nevezhető regény, emberi érzések kavalkádja a rácsodálkozó felismerésről, az idő múlásáról.





Richard egyedül él, magányos. Felesége maghalt, gyermekei nincsenek, őt pedig váratlanul nyugdíjazták professzori állásából. Rengeteg ideje van, ráér. A nyugdíjas professzor reggelire Earl Gray teát iszik, tejjel és cukorral, mézes kenyérrel. Minden reggel. Vasárnap tojást is. Csak ül az íróasztalánál, ahonnan kilát a tóra. A tóra, hová ezen a nyáron nem mehet úszni, ugyanis egy férfi sajnálatosan belefulladt, már három hónapja. Figyeli a tavat, milyen csöndes, lesi akad-e újabb vakondtúrás a kertben. Nincs dolga, a hirtelen rászakadt idővel nem tud mit kezdeni. Töpreng. Olvas. Próbálja hasznossá tenni magát, ám nem igazán találja a helyét. Ő is belegabalyodott élete hínárjába, a tétlenségbe.



A politika, őt nem különösebben érdekli, ahogyan a Német Szövetségi Köztársaság polgárait sem.
Ő azt hiszi, a hagyomány, amiről az ókori filozófusok is írtak, hogy az élet hogyan „tényleg helyes”
a valóságtól messze van. A professzor rádöbben, meglepően kevéssé ismeri az afrikai helyzetet, még
a főváros nevében is bizonytalan. Berlinben egy vásárlás során felfigyel az Alexanderplatz-téren az afrikai menekültekre. Nem esznek, nem isznak, munkát, megélhetést szeretnének. Csak ott vannak
és a jobb életre vágynak.



„Láthatóvá válni” a mottójuk, de látjuk-e valóban őket, át tudjuk érezni a problémáikat?

Vagy csupán egy "színes" hír marad nekünk a vacsora mellé a televízióban. Unalmas és biztonságos életünkre miféle hatással van a távoli háborús övezet, ahol nincs semmi, csak eljönni lehet? A Földközi-tengeri átkelések borzalmairól napi szinten hallhatunk. Mégis, nem kérdéses, hogy mindenki beülne a remény és bizonytalanság csónakjába, a veszély és bizonytalanság ellenére is. Amikor megérkeznek Európába, egy embertelen bürokráciával találják szemben magukat: amelyért senki nem érzi felelősnek magát. Ebben a kafkai rendszerben teljes bekezdések, a törvények állják útját a reménybeli jobb életnek. Menni, vagy maradni? Menni, de hová?
Ez a férfiak mást nem is akarnak, csak hagyják őket dolgozzanak... azonban ez sem egyszerű, nem így működik a rendszer. Nyelvtudás, szakmai képzettségek nélkül nem marad más, csak a segély.

Arra emlékeztette ez az egész helyzet Richardot, mint Odüsszeusz, aki megszökött a Küklopsz elől.
Jenny írása reális a szememben. A politikai hangsúly az elmondhatatlan Dublin II megállapodás, amely a legtöbb európai országban érezhető hatással bírt. Jenny Erpenbecks stílusa, mint az ismétlődő körülírás, olyan stilisztikai eszközt eredményez, hogy az olvasó szava is eláll. Meghökken, rácsodálkozik, más szemszögből kezdi látni a problémákat. Egy nyugdíjas és özvegy professzor megismerkedett egy csoport fiatal férfival, akik elmenekültek az Afrikai kontinensről. A semmiből a bizonytalanba, ami még így is jobb és biztatóbb lehet, mint ottmaradni. Richard is megnyitja belső világának kapuit, az egyik férfit, aki a zongorázni szeretne, bár sosem látott még zongorát sem, hazaviszi. Részt vesz a sorsukban, és a gyötrelmes várakozás reménye, a jövőben vetett hitükben megérinti, másképp kezdi látni saját problémáit is, az ő életüket, egy idegen kultúra új oldalról való megismerése.
 Az emberek jönnek és mennek a világban, valahol mindig mindenki útközben van. Talán semmi sem működik a világban elég jól? Mindenki elvágyódik, másutt élne. Meglepőek ezek a felvetett kérdések. Jenny Erpenbecks regénye egy nagyon fontos és aktuális kérdést feszeget a kortárs irodalmi életben. Erpenbeck stílusában az a jó, hogy különféle szempontokat mutat be, jól és könnyen olvasható. A könyv nem csak egy segélykiáltás az embereknek, hanem vádirat az elkényelmesedett, biztonságban élő, azt féltő európaiaknak.










A könyv fülszövege:

Hogyan tudjuk elviselni az idő múlását, ha a hazánkból elmenekülve, egy idegen ország, számunkra idegen kultúrájában tétlenségre vagyunk kárhoztatva? Hogyan küzdjünk meg az állandó bizonytalanság érzésével, hogy az otthonunkba már nem mehetünk vissza, de ahova menekültünk, ott se biztos, hogy maradhatunk? Hogy sehol nem tudunk berendezkedni, állandó vándorlásra ítéltettünk? Richard, a nyugalmazott professzor a berlini Oranienplatzon tábort ütő észak-afrikai menekültek láttán döbben rá ezekre a kérdésekre, s próbál apránként segíteni ezeken a kilátástalan helyzetbe jutott embereken – a maga eszközeivel.
Jenny Erpenbeck a maga művészi eszközeivel mesél odafigyelésről és félrenézésről, űzöttségről és bizonytalanságról, láthatóvá és láthatatlanná válásról. Kevés ennél aktuálisabb téma létezik napjaink Európájában.

Jenny Erpenbeck: (1967) német írónő egy berlini íródinasztiában született. 1991 óta irodalmi tevékenysége mellett színház- operarendezőként is dolgozik. Berlinben és Grazban.
Megy, ment, elment regényét a Német Könyvdíj zsűrije 2015 hat legjobb könyve közé választotta.
Az írónőt 2016-ban Thomas Mann-díjjal tüntették ki.




Eredeti mű: Jenny Erpenbeck: Gehen, ging, gegangen

Eredeti megjelenés éve: 2015
Park, Budapest, 2017
308 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552728 · Fordította: Blaschtik Éva

A hazavezető út..

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb 






                                                                                 








Fredrik Backman negyedik hazai regénye egy újabb szívmelengetően fantasztikus történet számomra. Ez egy apró, ám nagy bölcsességű könyv. Az oldalak tele vannak örömmel és odaadóan gondoskodó szeretettel, keserédes szívfájdalmakkal. Már az első mondattól kezdve fogva tartott a történet, ez az erős, finoman érzelmes életmese.



Nagyapa és Noah, akinek lába még nem ér a földig, egy padon ülnek egy olyan térben, amely napról napra egyre kisebb lesz. A tér furcsa, de ismerős, hiszen tele van azokkal az emlékekkel, amelyek az életüket felépítették: a nagypapa íróasztala, a nagypapa által kitalált sárkány, amelyet Noah-nak adott egyszer, körülöttük az édes illatú jácintok, amelyek a szeretett nagyi kertjében nőnek.

Amikor az agy lassan elveszíti emlékeit,és kezdünk megbirkózni az eljövendő -számunkra teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan- gyász képével. Hogyan lehet úgy élni tovább, hogy a szeretett nagyapó már nem lesz részese további életünknek? Valószínűleg mindenki próbál a lehetőségeihez képest a legjobb szülő lenni, azonban ha van az a szerencsés helyzet, hogy ott vannak a nagyszülők, az bearanyozhatja az unoka életét. Nekik már a feltétlen odaadó, törődés, szeretet jut
az unoka neveléséből. Vannak dolgok, azt gondolom, amik nagyon fontosak tudnak lenni abban a pillanatban, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen búcsú. Van, hogy az ember sokáig nem találja a szavakat egy könyv elolvasása után. Ez ilyen könyv.



Nagyon fontos része életünknek az együtt eltöltött, megélt idő. A közös beszélgetések, kalandok emléke. Backman zseniális író ezt ismét bizonyította. Remek emberismeretről tesz tanúbizonyságot, a kapcsolatok fontosságáról ír.

Őszintesége lenyűgözően tiszta, egyszerű. Nem hajlik rózsaszín giccsbe, nem válik pátoszossá, miközben nagyon fontos dologról mesél ismét. Figyeljünk, törődjünk egymással! A humor sem hiányzik, de csak pont annyi használ, hogy ne legyen melankólikus a regényke, és teljes mértékben át tudjuk élni a nagypapa és Noah sorsát. Kivételesen ritka az ilyen mély kötődés. Noah valami olyat kap későbbi életére, ami keveseknek adatik meg. Fogjuk meg azt a kezet, amíg lehet! Nagyapa kifelé készülődik az életből, búcsúzik, míg Noah épp elindult a saját életútján.



Ahogy nagyapó és Noahnoah együtt várnak a padon, vicceket mesélnek és megbeszélik a közös matematika szeretetüket, az élet nagy titkait. A nagyapa emlékezik arra, milyen szerelmes tudott lenni, egyből beleszeretett a feleségébe, és milyen volt az, hogy elveszítette egy hosszú, boldogan leélt házasság után. Vannak olyan szerencsés találkozások, ahol mint egy előre elrendeltetett összetartozást érez az ember. Amikor valóban a másik felére talál rá. Most, sok évvel az első találkozás után is olyan valóságos neki, mint az első nap, amikor találkoztak. Érthetően retteg a naptól, amikor már nem emlékszik rá, elhalványulnak az emlékek. Az idő és a betegség könyörtelen.
A közös fiúk, Noah apja is feltűnik természetesen és oda ül nagypapa mellé. Ted, aki soha nem szerette a matematikát, inkább a gitározást, de a Noah iránti szeretetükben közös kötődésük van.

A nagyapa, a nagyi, Ted és a Noah találkoznak itt, ebben a különös térben, amely folyamatosan csökken és egyre zavarosabb, fogy a levegő. Közben megtanulnak elbúcsúzni, elengedni, a jácintok illatát szimatolva a levegőben, minden félelem nélkül tovább élni. Ez a kis könyv egy nagy üzenettel van az eljövendő generációk számára, amit talán csak később fognak megérteni. Bölcs, keserédes kis történet ez a figyelő szeretetről, az elengedésről. A közös emlékek, együttlét fontosságáról. Rövid történet mély gondolatokkal a halál közelében, generációk találkozásával.


Fredrik Backman szavainak őszinte szépsége és kegyetlen valósága egyszerre képes nevettetni, és akár sírni is. Kell egy mély lélegzet és sóhaj. Noah bizonyosan egészséges lelkű, kiegyensúlyozott felnőtté fog válni, mert a gyermekkorát boldoggá tudták tenni. És minden reggel, amikor az út otthon egyre hosszabb és hosszabb ideig tart, ezt a könyvet olvasni kell újra és újra. Új dimenziók jelentek meg, új mélységeket fedeztem fel a családi kapcsolatok viszonyában. Apró dolgok ezek, de fontosak. Sokkal fontosabbak, mint elsőre gondolnánk. Egyre jobban sajnálom, hogy nekem kimaradt, nem volt semmilyen nagyapám. Most így még fájóbb a hiánya. Backman sorait ezúttal is Bándi Eszter remek tolmácsolásában olvashatjuk. Grafikák, képek is színesítik a története.
Szép és tartalmas kötet, mindenkinek csak ajánlani tudom!







Fredrik Backman:

1981-ben született. Első regénye 2012-ben hatalmas sikert aratott. Az ember, akit Ovénak hívnak csak Svédországban 600 000 új gazdára talált. További 25 ország vette meg a kiadás jogait. A sikerére bizonyíték az is, hogy nem régiben a 3. helyre került a New York Times bestseller listáján, ami nem amerikai szerző esetén kivételesen ritka! Azóta a filmesek is lecsaptak rá, tavaly moziba ment Ove.

További regényei: A nagymamám azt üzeni, bocs (2015),
Itt járt Britt-Marie (2016).

Jelenleg Stockholm külvárosában él feleségével és két gyermekével.




Animus,  Budapest, 2017
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245125
· Fordította: Bándi Eszter

Az inkvizítor - Eretnek 1.

Trux Béla: Az inkvizítor
Eretnek 1.





                                                                     





A templomos lovag és az Akkon ostroma az utóbbi évek kimagasló történelmi regényei közé tartoznak. A historikus regények írói közül új nagy tehetség került a figyelem középpontjába. Trux Béla nevét azonnal megjegyezték az olvasók.


Nagy elvárásokkal álltam neki ennek az új könyvének, és egyáltalán nem kellett csalódnom. Folyamatosan lekötött, a történet jól felépített, gondolkoztatja az olvasót. Tetszett és élveztem a szépen megírt mondatokat, az irodalmian szép nyelvezetét, amit jó volt olvasni. A sok bölcs gondolatokat és az alaposan kidolgozott, részletgazdag, fordulatos komoly történetet, amit a szerző alkotott. Sok-sok mindenre rácsodálkoztam, sok-sok információval lettem gazdagabb, tanultam új dolgokat, amiket Trux Béla a történet folyásába szőtt.


A regényből egy olyan világot ismerhetünk meg, amiről a mai olvasók igen keveset tudnak. A középkor történelméről szinte alig tanítanak az iskolákban és kevés a korszakról szóló olvasmányos irodalom is. Itt kérem szépen minden tökéletesen van felépítve, megkomponálva. Több ez, mint egy -két csataleírás, kalandok fűzére. Több karakter is igencsak rejtélyes, kíváncsi vagyok rájuk a továbbiakban is, a főszereplő sorsa pedig különösen érdekel. Izgalmas, szórakoztató volta mellett aktuális. Vallási fanatizmusról és emberi ostobaságról mesél a történet. A XIII. század végén játszódó történet főhőse az ifjú Lyoni Wolfgang, egy német kisnemes másodszülött fia. Az ifjú Wolfgangot olthatatlan tudásvágy, hatalmas kíváncsiság jellemzi. Képes rá, hogy kedvenc professzora után menjen Párizsba, tőle tanulhasson tovább teológiát.


Az egyetem könyvtárának zárolt részlegébe is sikerrel jut be: tényleg mindent bevet, kis csalást, a zsarolás sem tartja vissza, hogy kitűzött célját elérje. Ezek a jelenetek erősen emlékezettnek a Rózsa nevére, ám a titkok, felfedezések igen meglepőek ezúttal is. Azonban, cseppet sem meglepő módon a kíváncsiskodása felkelti valakinek az érdeklődését. Passaui Paulus inkvizítor a regény másik főhőse, nos nem lett a kedvenc szereplőm, hiszen felsőbbrendű lenéző gőgje, elvakult Róma-imádata többször megbukik, erősen megkérdőjeleződik az eseményekben. A szeretet nevében terjesztik Róma befolyását, hatalmát, miközben embereket kínoznak, ölnek meg. De ez így van jól. Úgy vélem sok olvasó rácsodálkozik a tényekre, a kidolgozott háttérre. Azután pedig elgondolkodhatunk, mekkora hatalmas tudással bírt már akkoriban a magyar nép. Aztán most mégis ott tatunk, ahol. Izgalmas kalandozásban lehet része az olvasónak az egykori Magyar királyság városaiban.



Paulus elfogatja és egyezséget ajánl neki: álljon a szolgálatába, legyen a tanítványa, vagy máglyára kerül. Wolfgangnak nem marad túl sok lehetősége, rááll az erősen egyoldalú alkura. Ezzel veszi kezdetét izgalmas és kalandokban bővelkedő, közös utazásuk. Az eretnekség nyomait keresve, egész Európát bejárják. A Szentszék utasítására a Magyar Királyságba is eljutnak, ahol akkor a Kunnak is nevezett IV. László uralkodik. Egy délvidéki eretnekfészek felderítése során azonban a katonáik elárulják őket, és a két inkvizítornak menekülnie kell. Előbb a besenyők, majd a kunok fogságába kerülnek. Itt életük sora jobbra fordul, és Paulus egy alku révén szabadon távozhat is.


A fiatal Wolfgangot túsznak hátra hagyva, aki ezután közel egy évet tölt a kunok között félig fogolyként, félig vendégként. Itt lép be a történetben a romantika, lesz egy kibontakozó szerelem. Finom líraisága, szép pillanatokat ad az olvasónak. Így lesz alkalom, hogy megismerjük életüket, szokásaikat, kitérve a gyermeknevelés, ruha és hajviseleten és gasztronómián át, a családi hierarchiák bemutatásán át egészen a lovak színének jelentőségén, a harcviselési praktikákig. A kunok szinte állandó, folyamatos harckészültségben éltek. Erőt, ügyességet igénylő harci tudásukat képezték. A ló pedig különösen fontos és jelentős volt életünkben. Bőséges, alapos információkat olvashatunk erről is.

Közben Wolfgang egyre alaposabban megismeri a szkítai kereszténység tovább élő töredékeit, és ahogy bővül a tudása, úgy szaporodnak benne a kételyek saját hitével és küldetésével kapcsolatban is. A régi rovás írás és egyéb hagyományok háttere nem hókusz-pókusz, nem eretnek varázslat, hanem tudás van mögötte. Mind orvoslásban, mind pedig az asztrológiában igen jártasak voltak. Hiába, Rómából nézve minden másképp van... azaz: minden pogány, ami nem római! Nép és nemzetpusztító tevékenységük a későbbiekre nézve igen sikeresen működött. A krónikaírók többsége sem tekinthető mindig hiteles forrásnak, hiszen a maga szája íze szerint formálta az eseményeket!


                                                                                     

Nem csak a párizsi iskola könyvtára rejt titkokat, de az érseki és királyi könyvtárban is talál Wolfgang meglepő írásokat. A keresztény hagyományok, a hitvilág félremagyarázása megdöbbenti és felnyitja a szemét az ifjúnak. Tetszett a fejezeteket felvezető pár soros intro, kis előhang. Ezek is a régies emlékiratok hangulatát idézték meg az olvasónak. Az alkímia is fontos szerephez jut a történetben, talán az egyik legmeglepőbb része a regénynek.

Trux Béla kiterjedt történelmi és néprajzi kutatásokon alapuló regényének cselekménye párhuzamosan zajlik a korábban megjelent két regényével, A templomos lovaggal és az Akkon ostromával.
Olvassátok! Friss, olvasmányos és eredeti. Nagyszerű könyv egy nagyszerű írótól! Az igényes és elgondolkodtató történelmi olvasmányok kedvelőinek ez egy igazi csemege.





Hálás köszönetem a Gold Book Kiadónak és a szerzőnek, akik lehetővé tették, hogy a megjelenésre elolvashattam a könyvet.

Az Eretnek és a kiadó további újdonságait vásárold meg webáruházukban akár 35% kedvezménnyel és ingyenes szállítással! IDE KATTINTS!



Trux Béla − Miskolc, 1976

informatikus mérnök. Családjával jelenleg is Miskolcon él, két gyermek édesapja. Irodalmi pályafutása egy történelmi nagyregénnyel vette kezdetét: a kétkötetes Akkon sorozat a 2012-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg.

− A templomos lovag (Akkon I.)

− Akkon Ostroma (Akkon II.) – Aba Könyvkiadó, 2012

Történelmi novellák:

− Gyere velem babám, Istennek kebelére (Sorsok és Évszázadok − TRT Antológia, Historycum Kiadó, 2016)

− Tamata (Oltár, Kard Legenda − TRT Antológia, Historycum Kiadó, 2015)

− A kereszt (1956 − Kezében szabadság – ’56-os antológia, 2016)

− A becstelen lovag (TRT Antológia, Historycum Kiadó, 2016)

SF novellák:

− Második vízözön (2045 – Harminc év múlva − Ad Asrta, 2015)

− Otthon (Távoli Kolóniák – Ad Astra, 2016)
Fantasy novellák: − A bánat könnyei (Kapuk és átjárók – Főnix Könyvműhely, 2016)

Fotó: Racskó Péter, Kelet-Magyarország napilap


Gold Book, Debrecen, 2017
492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634264163 · Borító: Csikász Katalin