„Ha fáradt vagyok, bodobács szeretnék lenni. Lehetőleg egy napfényes, olaszra fordított versben.”
Olvastatták magukat ezek a tárcanovellák, és gyors hatásuk sem maradt el. Novelláskötetről nehéz értékelést írni. Van amelyik teljességgel megragad, napok vagy hetek (évek múlva is, lásd Tímár Zsófi muskátliját a Pillanatragasztóból) felbukkan emlékeimben, van, ami magába szív örökre, egyik-másikat olvasva közömbös maradok.
A legtöbb novella az emberi gyarlóságot mutatja be, fájdalmasan mély történetek ezek az útközbeni tapasztalatokról. A Szag, Hét táska, Holland süti, Lufi, Tavaszi kollekció, Üvegfrizbi és a Prérikutya novellákat sorolnám ide. Afféle görbe tükör, amibe belenézhetünk, ha van merszünk szembesülni saját kis gonoszkodó, kirekesztő és ítélkező, türelmetlen önmagunkkal. Továbbgondolhatóak, szociográfiai képet is adnak.
A másik a Troli öregasszony karaktere. Elképesztően mai, zseniálisan valós ez is. Ide sorolnám még a Verset állva hatalmi pozícióban lévő iskolaigazgatóját is. Ilyenekre van bízva a mai ifjúság lelke... Elgondolkodtatóan szomorú ez a kép.
Tóth Krisztinában én azt szeretem, ha sokkol, de közben visz tovább, mutat valami vigasztaló biztatást. Kedvelem a látásmódját, kifejező eszközeit, ahogy a keserű félmosoly, a groteszk helyzetek is megjelennek: A pálya őre elhívatott gondnoka, vagy A megnyalt ember is erről vall, ahogyan a Tetkó írásban is van számomra valami groteszk. Legalább a hátukat meg tudja gyógyítani a doki, a lelkük az már súlyosabb kérdés. Az egyszerű, hétköznapi emberek titkai, tragédiái és fájdalmai mellett a vágyak is megjelennek. Volt, hogy durván arcul csapott a szomorúság, az elkeseredett reményvesztettség érzése. (Bizsu, Huszonöt lépcső, Szeparé vagy az Öreg kutya).
Jó volt, hogy a kötetbe a pozitív dolgokról a napos oldalról is akadtak szövegek. Jó volt olvasni a Mozi, Pörgettyű, Pogi néni és A berlini járat története mellett a dedikálások színes forgatagát megidéző Bumbi születésnapja, Kiment a ház az ablakon írásokat, ahogyan az egyik legderűsebb, mosolyt keltő Az a bogaras olasz novella.
A lezárás megint komorabb lett. Az elbeszélői nyelv ismét erős.A Jégterasz és az Asszony a sötét játszótéren azért hordoz némi vigaszt, biztató reményt magában. Nem lehet, nem kell feladni. Találni kell valamit, amibe kapaszkodva érdemes tovább élni, lépni.
Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1997-ben Az árnyékember. Új és válogatott verseit 2001-ben Porhó címmel már a Magvető Kiadó jelentette meg. 2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet.
A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett.
A kötetből hangoskönyv is készült.
A Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Varró Dániel közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.
Tóth Krisztina 2005 óta vezet kreatív írás szemináriumokat.
A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még:
Pixel - 2011., Hazaviszlek, jó? - 2009., Akvárium - 2013. Pillanatragasztó - 2015. Világadapter - 2016.
Magvető, Budapest, 2017
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435214
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése