Fjällbacka 8.A Fjällbacka-saga nyolcadik részéhez érkezett. Mielőtt erre rátérnék, kicsit pillantsunk vissza az előzményekre, mi is történt eddig. Mitől olyan magas a gyilkosságok száma Fjällbacka és körzetében, mint mondjuk San Francisco utcáin?
A skandináv krimi királynőjének kikiáltott Camilla Läckberg első története 2003-ban jelent meg, hozzánk 2009-ben érkezett meg Jéghercegnő címmel. Tisztességes sikert aratott, első kötetes szerzőtől egészen jó és kellően izgalmas, élvezhető történetet kapott a krimire vágyó olvasó.
Érezhető a könyvön, hogy női szerző írta. Egy nő, aki nem elég, hogy csinos, még tud jó történetet írni. Itt még sokan kifogásolták a romantikát, hiszen elvégre krimiről lenne szó. Aztán Camilla nekibátorodott, mondhatnám, bedurvult A prédikátor című második kötetétől. Mintha kifejezetten élvezettel tobzódna a bűnben, fertőben, családi drámákban. Vallási fanatizmussal megspékelt, nagyon sötét családregény-szerű krimi lett, aminél már kezd kirajzolódni Camilla receptje. Ez már
jobb, kidolgozottabb, összetettebb krimi volt. A szereplők életének alakulását is nyomon tudja követni az olvasó. Főrendőrünk Patrick Hedström nyomozó és kotnyeles, író élettársa, majd a felesége nyomoznak, hiszen a rendőrség szinte csak illendőségből téblábol a történetekben.
A Kőfejtő 2005 ill. 2010-es megjelenésű idehaza. Az idilli tengerparti városka élete teljesen felbolydul, amikor egy halász egy halott kislányt húz ki a vízből. Camilla előszeretettel alkalmazza a drámai elemnek a gyermek áldozatokat, vonja be őket a krimibe. Mellette mindig van egy régmúltból induló mellékszál, ami természetesen valami módon összekapcsolódik a jelen nyomozással. A rajongók szerint a sorozat egyik legjobb része ez: Fordulatos, sejtelmes, borongós, nem mindennapi történet, a könyv minden oldalát végig lehet izgulni. A befejezés is hatásosra sikerült.
A sorozat negyedik része a Vészmadár 2006-ban Svédországban, majd 2013-ban idehaza jelent meg.
Véleményem szerint a sorozat leggyengébbje ez volt. Tisztességes iparosmunka feleslegesen körülményeskedő, mégis sejtelmes, sőt csavaros fordulatokkal, az okot tekintve is különös krimi. Talán a média-háttér miatt nem tetszett.
A végére felpörög, de az sem menti meg. A skandináv krimik, úgy, ahogy vannak, nagyon ütősek, erős lélektani háttérrel megírtak. Itt a szuperszép borító egy erős, közepes történetet takar. Tény, hogy Läckberg jól ír, érdekesen, olvasmányosan. Sok esetben a mellékalakok, azok életének történései viszik előre a krimit. Mert a nyomozók tök bénák sokszor. Talán a Tanumshede-i rendőrök a legügyetlenebbek, akikkel eddig krimikben találkoztam. Elképesztő, amit néha művelnek nyomozás címszó alatt... Patrick még csak-csak, de nincs bennük elég spiritusz. Mellbergről nem is írok semmit, aki a főnök... hatalmas seggfej, nem ért semmihez, mindent a kollégái intéznek.
A hatodik történet A hableány érdekessége, hogy egy első könyves író a főhőse, akit Patrick felesége, Erica fedezett fel. Nagyon sötét történet, kellő mennyiségű csavarral és fordulattal. Nő létére újra egy kegyetlen történetet sikerült megírnia, még akkor is ha főszereplői nagyon is családcentrikusak. Igazán remek jellemrajzok, jól követhető cselekményvezetés jellemzi Hatalmas cliffhanger a vége, van mit izgulni, lehet körmöt rágni!
Az Animus Kiadó kedvezett a rajongóknak, mert tavaly áprilisi megjelenés A hableány és ősszel érkezett a következő rész A toronyőr. Ez megint megosztotta kissé a rajongókat.
Bevallom, nekem is a régmúlt titkai, az egykori toronyőr élete érdekesebbek voltak, mint a jelen gyilkosságai. Lélekbe markoló lélektani drámák sora amiről olvashatunk, jó kis krimi ez, dráma és a sötét múlt jelen vannak a történetben és titkokban sem szűkölködik, de A hableányt nem éri utol sajnos a valóságtól nagyon elrugaszkodott történet. Krimi helyett a lélektani oldal felé megy a történet. A mellékszereplők közül néhány kifejezetten idegesítő már. A borító ezúttal is remek, egységes, ami a sorozat védjegye is lehet.
Ártatlanok - Fjällbacka 8.
Az alapot ez adja:
1974 nagyszombatján egy öttagú család nyom nélkül eltűnik a Fjällbacka partjainál fekvő Valö szigetéről.
Nagyon vártam ezt a részt. Ahogyan az Eltitkolt életekben itt is több évtizedes titkokra keressük a megoldást. Van itt minden, Camilla minden eddigit belead. A múltba vesző szál igen érdekes, ám sok felesleges elem akad. A "nagyot markol, de keveset fog" jellemzi a krimit. Nem izgalmas, lapos, erőltetett, izzadtságtól szaglik. A rendőrök csúcs-bénák... negyven év távlatából akadnak nyomra, ami ott van végig a korabeli jegyzőkönyvekben is. Teljességgel hiteltelen a krimi, több sebből vérzik a történet. *SPOILER* kedvenceim: negyven évig a pince mélyén lévő pisztoly hibátlanul működik, a rendőr felesége (!) rendeli be dolgozni a szabadságos kollégát, saját emberük is visszatart információt a nyomozó csapatban, egy házból lövéseket jelentenek (hogy ki azt homály fedi), de a két nyomozó ül nyugodtan az autóban a ház előtt és várja a harmadikat!! Az évek óta érkező képeslapokon csak mosolyogtam, ezt A tetovált lányban már kijátszották, sokkal jobban!
Egyszerűen: Nem, nem, nem! Camilla, ezt nem eteted meg velem. A végső megoldás is tökre béna, hiteltelen az egész.
Stílusban hozza a formáját, de ez a megszokott már zavaró, sok esetben idegesítő Erica is. Camilla visszatart információt az olvasótól, ami inkább időhúzásnak jó. Mindent bele ad, de erőtlen lett sajnos. Családon belüli erőszak, reménytelen szerelem, náci háttér ismét, ártatlan gyermekáldozatok. Ez sajnos nagyon vérfrissítésért kiállt. Mellberget már nem is írom, mennyire idióta, hogy a fenében lehet kapitány? Menjen már nyugdíjba, helyezzék át Kamcsatkába, vagy bármi... esetleg öljék meg! A terhes Paula is csak ott téblábol, semmi értelme ezúttal inkább zavaró ő is. Állandóan: főztem kávét, főzzek egy kávét? Kérsz fahéjas csigát, épp most sütöttem véletlen hat tepsivel...ez megy benne. Nyomozás nincs, illetve ide-oda mennek, beszélgetnek. Kár érte, sajnálom. A fenti összefoglalóból mindenki tud választani, jobbnál jobbak, tényleg!
Aki sorozatfüggő, Barátok közt kedvelő és imádja Camillát NE hagyja ki...
A párja, testvére és édesanyja közös ajándékként beíratták egy krimi-író kurzusra, melynek elvégzése után rögtön meg is írta debütáló könyvét Isprinsessan (Jéghercegnő) címmel, ami 2003-ban jelent meg, nagy sikerrel. Jelenleg az írónő férjével Martin Melinnel, és három gyermekével, Willével, Mejával és Charlieval él együtt Stockholm mellett.
Animus, Budapest, 2016
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244289 · Fordította: Dobosi Beáta
Minden kritikával egyetértek. Így az Ártatlanokat már el sem olvasom. Köszi!
VálaszTörlésÉn elolvastam... és egyetértek. Erica kifejezetten idegesítő a könyvben, én néha már megráztam volna. mert hát mit képzel ez a Patrik, hogy mindig az ő munkája az első. nem tudom, hogy a svédeknél valóban így van-e, de szerintem azért egy rendőr, meg egy regényíró ne kerüljön már egy kalap alá. és igen, vérzik a történet nagggyon :)az a szörnyű az egészben, hogy végig vársz a nagy csattanóra, aztán kapsz egy lapos történetet... pl. ez a politikai hatalmas dobás.. honnan is, hogyan és miért?? ahhh... kár volt érte
VálaszTörlés