Aki olvasott már a szerzőtől, az pontosan tudja mit fog kapni. Aki nem, bátran, de óvatosan ismerkedjen. Engem egyre jobban beszippant Moore sajátos világa, eredeti stílusa.
Tarsoly, Lear király bolondja a főhősünk, akit Moore előző könyvében már megismerhettünk.
A velencei sárkány a Bolond című regény folytatása, de önállóan is megállja a helyét.
Tarsoly és társai visszatérnek a Shakespeare-drámákból, és ott folytatják, ahol az előző történet megállt.
Ezúttal a Velencei kalmár és az Othello "esett áldozatul" a remek és különös, egyéni átdolgozásnak. Fergetegesen mai történetet kapunk, pedig a helyszín Velence, 1299. Egy zsidó, egy néger meg egy angol ül a gondolában... jó kezdet, sokat elárul. Az alap helyzet ismerős lesz, a történet sajátos, fő jelenetei megmaradtak.
A tizenharmadik század végén járunk, amikor is a fő kérdés: legyen, avagy ne legyen háború? Mert
az érdekek nagyon is ütköznek ebben a kardinális kérdésben. Olyan nincs, hogy valami rossz, de mégis ne járna jól, ne származna haszna abból valakinek. Cordelia ide küldi Tarsolyt, hogy adjon hangot, nyomatékosítsa véleményét a háború ellen. Azonban a haszonleső kalmárok és katonák érdekei nem meglepő módon éppen a háború felé hajlanak.
A kapzsiság, irigység, bosszú és árulás napjainkban is pontosan jelen vannak, ahogy a szerelem is örök. Moore átirata mégis mókás tud lenni, aki vevő az efféle humorra. Olvasóinak jó kikapcsolódást ad a szöveg fergeteges humora. Nem mondom, néha kissé szókimondó, már már obszcén is, de ez illik Tarsoly karakteréhez. Felhőtlen szórakozás felnőtteknek. Miközben folyik a harc, a poénok özöne zúdul az olvasóra. Mindig van egy rohadt szellem, ahogy írja a szerző.
Tarsoly segítőt is kap: Shylock, az uzsorás gyönyörűséges lánya és Othello személyében. Az eseményeket nem kevéssé színezi egy feminim tengeri szörny időnkénti feltűnése. Humor és életszeretet árad a történésekből. Shakespeare egyik legeredetibb és legjobb átirata, bátor leporolása ez a mai olvasónak. Kétségtelen, hogy valami új keletkezett a két meglévő remekműből.
Tarsoly jó figura, éles eszű, még ha talán kissé megosztó is. Képes tragédiából komédiát csinálni.
Az előző történethez képest visszafogottabb, kevéssé trágár humora üde szín. Van itt ismét minden, folyik a bor és a vér, van sárkányszex, fergeteges poénok várnak az olvasóra. Mégis azt mondom: bátran, de óvatósan! Saját felelősségre. Aki olvasott már Moore -tól bármit, tudja miféle agymenésekre számíthat. Aki szereti és vevő erre, nem fog csalódni.
Pék Zoltán nagyszerűen adja vissza fordításában a regény lendületét, humoros pillanatait.Valódi élmény olvasni, remek kikapcsolódás ez a könyv.
Christopher Moore:
amerikai író, 1957. január 1-én született az ohiói Toledóban. Első könyve 1992-es megjelenéséig volt eladó, éjszakai portás, DJ, és biztosítási ügynökként is próbálkozott. 1999-ben jelent meg első könyve az Ördögöd van!
2002-ben az egész világot megnevettette Biff evangéliuma című regényével. Magyar nyelven először 2006-ban jelent meg. A sikerre jellemzően több utánnyomást is megért. Most új borítóval, felújított formában kapható ismét a regény. További írásai: Vérszívó démonok, Totál szívás és Csak egy harapás, Te szent kék! A bolond 2015 őszén jelent meg idehaza. Júniusban követte A velencei sárkány története.
A szerző hívatalos weboldala: https://www.chrismoore.com/
Eredeti mű: Christopher Moore: The Serpent of Venice
Eredeti megjelenés éve: 2014
Agave Könyvek, Budapest, 2016
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191094 · Fordította: Pék Zoltán
Éppen tegnap került szóba a molyon, hogy Christopher Moore-ral meg kell ismerkednem, mert még nem olvastam tőle. Erre ma te róla írsz értékelést. :) Legközelebbi könyvtárlátogatásunkkor valamelyik könyve jön velem haza. Bea
VálaszTörlésNem tudom a szókimondó, pajzán humor neked mennyire jön be, óvatosan, de ajánlom!
VálaszTörlésOlyan ez mint a Lila liba... vagy tetszik valakinek, vagy nagyon nem vevő rá. A Biff-ről is írtam már, az sem semmi.