Csendes halál

Peter May: Csendes halál




                                                             

"Az ártatlanság nagyon gyakran a balszerencse előfutára."


Az előző idehaza megjelent Peter May kötet a Vesztegzár tetszett. Így most kissé csalódott vagyok. Többet vártam, izgalmasabb sztorit, nagyobb csavart, sodróbb felépítést. Kriminek rettentően sablonos, de korrekt, még sem tudott igazán magával ragadni. A kezdeti jóvátehetetlen esemény valahogy kevés alap volt az igazán jó krimihez.

A történet egy kicsit nehezen indult be, utána azonban egy viszonylag izgalmas krimit kaptam. A baj csupán az, hogy erősen kiszámítható, a krimi műfajának összes lehetséges sablonját felhasználja a szerző. Jellegtelenül papírmasé figurák, minden mélység nélkül, a maradékból összedobott, kényszer szülte történet ez. Pedig egy sablon történetnek látszó krimiből is lehet(ne) jó élmény. Most ez nem sikerült, semmi extra élményt nem nyújtott, bár nem is unatkoztam, de több ellentmondás is zavart olvasás közben. A sodró lendületet, a "földindulás-szerű sztorit",amit a beharangozó ígér én nem találtam. Spanyolország, a Costa Del Sol jó háttérnek, leírásaiban remekel igazán a szerző. A vakítóan kék tenger, perzselő napsugarak és a hangulat tökéletes. Az egész egy félresikerült önbetörésből eredő értelmetlen bosszútörténet, az angol és spanyol nyomozók közös munkája. A szövevényesnek szánt nemzetközi játszma háttere valóban érdekes. 

                       

A krimi azonban egyre abszurdabb lett, nevetséges jelenetekkel egy alacsony költségvetésű akciófilmre emlékeztetett. Van itt minden: a háttérben kábítószer, bosszúszomjas, elmebeteg gyilkos, korrupció, arab menekültek, szembenézés a múlt árnyaival, magánéleti problémák... 

A beerőltetett romantikus szál (Ana élete) szolgáltatta volna a különlegességet, de elég hihetetlenre és feleslegesen részletesre sikerült. 

A végén a gyilkos miért egy vak és siket nőt visz magával, aki csak teher a nyakában? Nem szólva a végre, húsz év után felbukkanó régi szerelmesről... A megoldás elég meredekre sikerült, a korrupciós szál pedig nem volt egy kicsit sem meglepő. A karakterek idegesítően jellegtelenek, talán egyedül a skót nyomozó, John Mackenzie hoz némi eredetiséget és humort a krimibe. A múlt és a jelen szelleme kellően nyomasztja, ami egy meglepő, krimiben szokatlan döntésre készteti a végén. Sajnos Peter May ezen könyve nem éri el a Vesztegzár színvonalát, pedig minden adott volt. Hiányzik belőle az a bizonyos eredetiség, a „valami plusz". Én sokkal többet vártam. Az idén eddig 44 krimit olvastam, ez a gyengébbek közé tartozik.

Az események nem túl bonyolultak, könnyen kiszámíthatóak, bár igyekszik pörgős krimi lenni, mégis inkább körülményes, néhol erőltetett. Nincsenek nagy magasságai, sem mélységei, olyan mint egy megélhetési iparosmunka. Akciókrimi, Rambo-stílusában. Ez a hamburger most nem igazán lett fogyasztható nekem: a zsömle kissé száraz, a hús már állott, a saláta fonnyadt...kecsap, majonéz nincs. Mondanám, szódával elmegy, de ezt a szódát már két napja kitöltötték legalább...

ITT kedvezménnyel megvásárolhatod! 

     

Peter May: 1951. december 20. Glasgow
Első kötete 26 éves korában jelent meg, és a BBC azonnal tévére alkalmazta. Utána nézettségi rekordokat döntő tévésorozatok következtek, amelyekben forgatókönyvíróként, producerként, illetve ötletgazdaként is közreműködött. Egy sor bestseller thriller fűződik a nevéhez: ezek közül a The Blackhouse és az Entry Island díjat is nyert. Világszerte 4,5 millió könyvet adott el. May Dél-Franciaországban él a feleségével.



XXI. Század, Budapest, 2021
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680672 · Fordította: Novák Gábor

Bloginterjú Könyvutca

Bloginterjú Beával, a Könyvutca bloggerével



                                                   

Néhány éve azonnal felfigyeltem és kedvencem lett az "anya-lánya páros" azaz a Könyvutca blog. Eredeti ötlettel, közvetlen, barátságos stílusban írt színes posztjaikat figyelemmel követem a kezdetektől. Virtuális kapcsolatunkat most egy viszont-interjúban köszönném meg, hiszen márciusban ő kérdezett tőlem. Olvassátok szeretettel Bea válaszait a blogról, recenziókról, kötelezőkről, kedvencekről, a blogger életéről.  

1: Ti hogy kezdtétek, mi volt az a pillanat, amikor belevágtatok a blogolásba? Hogyan indult, változott az évek során a blog?

Mindig is nagyon sokat olvastam, amikor pedig gyerekeim lettek, nekik is sokat olvastam. Elég gyakran láttak könyvvel a kezemben, ezért ők is szerettek könyvvel a kezükben jönni-menni, olvasgatni. Gondolom, ennek is köszönhető, hogy a későbbiekben ők is sokat olvasó emberek lettek.

 

Zsófival nagyon sok közös olvasmányunk volt. Amikor pl. a Twillight megjelent, ő olvasta el először, de az ajánlására én is elolvastam. Az Elfújta a szél viszont az én kedvencem volt, de az övé is lett később. A lényeg, hogy a közös olvasmányok voltak. Így mindig megbeszéltük, megosztottuk a véleményünket, tapasztalatainkat. Ekkor javasolta Zsófi, hogy miért nem indítunk egy könyvesblogot, ahol a véleményeinket megírnánk, megoszthatnánk másokkal is. A Könyvutca blog előtt már volt egy fotós, mindenféle blogom, ahol néha leírtam az olvasmányaimról a véleményemet, de az igazi könyvesblogunk a Könyvutca lett. Már 7. éve írjuk a blogot, Zsófi közben férjhez ment és elköltözött itthonról, így jelenleg leginkább én blogolok. Volt idő, amikor a fiúk is írtak könyvértékeléseket, de mostanában inkább csak Bence vesz részt a blog életében az illusztrációival és a társasjátékokról szóló nagyon összeszedett írásaival. Illetve a fesztiválokról szóló élménybeszámolókat a férjemmel közösen írjuk. 

                                                                                                                  

2: Témák: Miről írsz szívesen, mi az, amivel színesíted, teszed változatossá a blogot? Szuper volt olvasni a karácsonyi nosztalgia írásod. Ez hogyan született?

Sokféle témába belekapok, de nem mindegyikben vagyok kitartó. Nagyon szeretem a családi történeteinket, amelyikben az anyukám és nagybátyám megírták a saját gyermek- és fiatalkori élményeiket, mi pedig Bencével feldolgozzuk őket, azaz én leírom, megszerkesztem és Bence rajzolja az illusztrációkat hozzá. Mindig mondtam Anyukámnak, hogy írja le a történeteket, amiket nekünk elmesélt, de sokáig ennyiben maradt a dolog. Mígnem egyszer egy nagy régi füzettel fogadott és mutatta, hogy mennyi mindent leírt. 

    

Ekkor megkérdeztük a nagybátyámat, anyukám öccsét, hogy neki nem volna-e kedve leírni az ő emlékeit, és szerencsére volt, így lettek ezek a régi családi történetek. Bence pedig autodidakta módon kitanulta a vektorgrafikát, így ő készíti a rajzokat hozzá.  Igen, a karácsonyi nosztalgia bejegyzéssel kezdődött, amihez szintén Bence készített illusztrációkat. Ennek az a különlegessége, hogy a családi kép fotók alapján készült, tehát tényleg így nézett ki nagymamám és nagyapám, valamint az anyukám is, ahogyan a képen. Mivel népszerű bejegyzések lettek, ezért lesz még folytatás.

Kedvencem még A csodÁLLATos tanya és egyéb kalandok című sorozat, amelyben egy csodálatos lányról, Hajnal Viviről és az állatairól írok, ezt nagyon szeretik is a blog olvasói. Ezen kívül írok néha a túrázásainkról, egy-két személyes bejegyzésem is van, és interjúkat is készítek, amiket szintén nagyon szeretek.  

3: Recik: mi van, ha nem tetszik: emlékszel még mi volt az első ilyen megkeresés? Van még megfelelési vágy, tartasz egy-egy reci fogadtatásától? Hogyan változtatta meg az életed a blog?

Az Athenaeum Kiadótól kaptunk legelőször recenziót, majd a Pagony Kiadó is megkeresett bennünket.
Így konkrétan nem emlékszem kiemelkedő első sikerre, de szépen lassan egyre több kiadótól kaptunk
recenziós olvasásra könyvet, vagy mi kerestük meg őket. Ha nagyon nem tetszik egy könyv, akkor én nem is tudom végigolvasni, ebből következik, hogy sem értékelést, sem ajánlást nem tudok róla írni. Ez így van a könyvtárból kikölcsönzött könyveknél és a recenziós könyvek esetében is. Ilyenkor megírom a kiadónak, sosem volt ebből még probléma. Illetve egyszer, amikor egy szerző keresett meg. Ezután a szerzői megkeresésekkel sokkal óvatosabbá váltam.

Nem tartok egy-egy reci fogadtatásától és leginkább magammal szemben van megfelelési vágy. Talán ez a kornak köszönhető, nem tudom. A blognak sok jó olvasmányt és új, szeretettel teli ismeretségeket,
barátságokat köszönhetek.
      

       

4: Van kedvenc műfajod, sorozatot, karaktered?

Mindenevő vagyok. Kedvenc sorozatom nincsen, kedvenc szerzőim vannak, akiktől minden könyvet
elolvasok. Ilyen Fredrik Backman, Guillaume Musso, Jodi Picoult, akik most így hirtelen eszembe jutottak. Szeretem az életrajzi regényeket és a pszichológiai témájú könyveket is. 

5: Zene nálatok kiemelten fontos a család életében. Erről mesélnél?

Bence kezdte a zenélést, sok éve már, hogy kapott egy gitárt. Majd később Zsófi is kedvet kapott hozzá, a férjem pedig dobolni tanult gyerekkorában, így egyszer csak jött az ötlet, hogy alakítsanak egy zenekart. Kezdetben feldolgozásokat játszottak, majd saját számokat is írt Bence. Később Zsófit felváltotta a basszusgitárnál Titusz, és egy újabb formáció alakult, ők lettek a Semmi. Sajnos, mire jöhettek volna a fellépések, jött a vírus is. Így csak a Youtube-ra készítettek, készítettünk videóklipeket. Az egyik kedvencem tőlük éppen könyves témájú, nem nagyon hallottam még más ilyen jellegű magyar zenét.  

     

https://www.youtube.com/watch?v=MAx1ZbRhJyk  

Bence írja a zenéket, szövegeket és ő a zenekar mozgatórugója. Most is több formációban zenélnek, a Semmi-n kívül van egy utcazenélős program is, amelyben handpannel és két gitárral zenélnek. És van egy újabb is, amely még alakulófélben van. Nagyon büszke vagyok rájuk, és szuper dolog együtt élni egy zenekarral. 

6: Mi a jó még mindig a bloggerkedésben, mi az, ami téged tovább lendít, ha belefáradsz?

Hú, ez jó kérdés. Nagyon jó érzés, amikor egy-egy szerző, kiadó megkeres, hogy elolvasnál-e egy
könyvet, vagy egy blogbejegyzéshez érkező komment is fel tud dobni, amikor a hatásomra olvasnak el
egy könyvet. Amikor belefáradok, tartok egy kis pihenőt, kevesebb bejegyzés kerül fel, de tulajdonképpen nem csak a hobbim a blogolás, hanem azt is mondhatom, hogy a Könyvutca blog a
negyedik gyermekem, így nem hanyagolhatom el, így mindig folytatom. Olvasni mindig van kedvem, az írással van több munka, ahhoz kell némi fegyelmezettség és összeszedettség.

7: Mondd az első könyvet, ami most eszedbe jut:

Egy jó krimi/thriller: J.D.Barker: Szíve helyén sötétség című krimi jutott hirtelen eszembe, nem olvasok elég krimit.

Egy emlékezetes romantikus: Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek, Adrey Niffenegger: Az időutazó

felesége

Egy önéletrajz: A legutóbb olvasott: Kvittek vagyunk. Molnár Piroskával készített beszélgetőkönyv az

életéről. Nagyon tetszett.

Egy nagyon megrendítő könyv: Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Amit sosem olvasnál újra: Nagyon ritkán olvasok újra, mert annyi új könyv van, hogy azokra sincs időm. És arra sem tudnék válaszolni, hogy mit olvasnék újra. De hogy mégis válaszoljak: matematika és fizika könyvet sosem vennék többet a kezembe.

Egy jó történelmi könyv: Ken Follett A katedrális - nagy kedvencem.  

      

8: Kapolcs, Művészetek-völgye és fesztiválok ez hogyan jött a kínálatba?

A Művészetek Völgyét férjemmel mindketten imádjuk. 16 éve voltunk közösen először, azóta minden évben visszatérünk. A szabadságot, a kikapcsolódást, a feltöltődést, a szuper programokat, az ismerkedést, barátkozást jelenti nekünk. Fantasztikus program és éppen az idén határoztuk el, hogy jövőre az egész fesztivál idejére elmegyünk, mind a 10 napot kihasználjuk, mert ez a két hétvége kevésnek bizonyult. Mindenkinek felírnám receptre a Művészetek Völgyét, én Völgyfüggő vagyok.

9: Magánélet, család hogyan tudod összeegyeztetni? Mennyi időt vesz el egy poszt megírása, képek, rajzok... stb?

Amikor nagyon könnyen megy az írás, akkor 1-2 óra alatt kész vagyok, de amikor nem vagyok jó passzban, akkor 3-4 órát is elszórakozom egy bejegyzéssel és a bejegyzéshez készített montázs elkészítésével. Olyan könyv is volt már, amelyikhez három napon át vissza-visszatértem, hogy megszülessen belőle végre az értékelés. A családom nagyon megértő, a fiúk már nagyok, így össze tudom egyeztetni, csak egyszer-kétszer szólítanak fel, hogy most már foglalkozzak velük is többet. Nemrég ismét bevezettük a heti egy közös filmnézést, azaz a fiúkkal minden héten megnézünk egy filmet, jelenleg animéket nézünk, ami nagyon kellemes meglepetés nekem, és ezáltal egy régi rovatot is újjáélesztek a blogon.

10: Villámkérdések: Mi az a dolog, ami miatt büszke vagy az elmúlt évekre? Barátságok alakultak más bloggerekkel? Eljutsz könyvbemutatókra, gyűjtesz, van valami különleges dedikálásod?

Arra büszke vagyok, hogy kitartottam és nem adtam fel a blogolást, mert egyébként elég sok mindenbe belevágok és abbahagyom, amire viszont nem vagyok büszke. Alakultak jó kapcsolatok más blogerekkel, nem tudom, nevezhetők-e barátságnak, hiszen azt rendszeresen ápolni kellene, de én ezeknek a kapcsolatoknak is nagyon örülök. És nem csak blogerekkel, hanem szerzőkkel is alakultak jó kapcsolataim, ami nagy örömet okoz.
Sajnos könyvbemutatókra nem járok, Budapesttől távol élünk. Örülök, ha egy dedikált könyvet kapok, de kifejezetten nem gyűjtöm a dedikálásokat. (A könyvjelzőket és a pöttyös könyveket viszont igen.)
     

                                      

Mit gondolsz van olyan, hogy "kinőjük" egy-egy alkotót? Milyen újakat fedeztél fel mostanában?
Komfortzónából könnyen kimozdulsz?

Igen, szerintem van olyan, hogy kinőjük. Vavyan Fable, Leslie L. Lawrence, Danielle Steel. Őket pl. már kinőttem, úgy érzem. Igen, könnyen és szívesen kimozdulok bármelyik stílusba. Kőrösi Zoltántól olvastam nemrég a Milyen egy női mell? című könyvét, és minden könyvét szeretném ezután elolvasni.
De nagyon tetszett Emma Straub Nem vagyunk már gyerekek és Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub című könyvek, tőlük mindenképpen szeretnék még olvasni.

Van-e valamilyen félelmed?
Félek a betegségektől, ezért másfél éve életmódot váltottam és megpróbálok egészséges életmódot folytatni, ami étkezést, mozgást egyaránt magába foglal. És természetesen a szeretteim, családtagjaim miatt is mindig izgulok. Ja, és nagyon félek a viharoktól is.

Melyik korban élnél szívesen és mivel foglalkoznál ott? A 60-as évekbe szívesen visszautaznék, de nem tudom, hogy szeretnék-e ott élni. Ha igen, akkor fotós lennék legszívesebben és fotóznám azokat a
ruhákat, embereket, koncerteket, hétköznapokat, amelyeket most nagy rajongással nézegetek.
   

  

Mi a legrosszabb és mi a legjobb tulajdonságod? A legrosszabb, hogy kevés az önbizalmam, a legjobb, hogy nagyon kitartó tudok lenni bizonyos dolgokban.

Mondj három szót, ami jellemző rád! könyvek, zene, szabadság

Mi a kedvenc ételed? Tejfölös lecsó, humuszos pirítós, pizza... elég sok van.

Milyen szupererőt kérnél egy jó tündértől? Hogy minden nap tudjak teljesíteni három kívánságot. Ebből egy az én kívánságom lenne, kettőt pedig másnak teljesítenék.

Kívánságlistáról 3 könyv amit idén mindenképp el szeretnél olvasni?
Michael Greger: Egyél úgy, hogy ne halj meg, Kőrösi Zoltán: Szívlekvár, Edith Eva Eger: A döntés

Idei legemlékezetesebb könyv: Egyet nem tudok kiemelni, legyen három: Finy Petra: Kerti szonáta, Scott Kelly: Egy év az űrben, Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?


11: Sok téma mellett a gyerekkönyvek is kiemeltek nálad. Ragadós a példa, olvasnak ők is otthon? Neked van gyerekkori kedvenc olvasmányod? Kötelezőket elolvastad, volt kedvenced köztük?

Igen, mindhárman szeretnek olvasni, Titusznak még egy saját rovata is volt régebben, de most kamaszként a könyvolvasás kicsit háttérbe szorult, viszont nagyon sok írása van elkezdve, félbehagyva,
sőt wattpadon is jelen van, többféle stílusban vannak fent írásai, sőt ott azért olvasgat is rendesen, tehát
tulajdonképpen ő is olvas, csak kicsit más formában. Az első könyv, amit önállóan elolvastam és örök kedvenc: Erich Kastner: A két Lotti. Amikor könyvtárba kezdtem járni, 10-12 éves korom környékén, a csíkos és pöttyös könyvek voltak a kedvenceim, olyannyira, hogy felnőtt fejjel elkezdtem gyűjteni őket. Akkoriban Kertész Erzsébet könyvei voltak nagy kedvenceim, a Bettina három élete, a Vilma doktorasszony, Szonya professzor.

A kötelezőket mindig elolvastam, talán a Légy jó mindhalálig volt, amivel szenvedtem kicsit, de az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait kimondottan élveztem. Felnőtt fejjel még nem olvastam el őket, érdekes lenne. Egyedül talán Az ember tragédiáját olvastam el felnőttebb fejjel, úgy már teljesen más, elgondolkodtatóbb élmény volt, de amúgy a középiskolai kötelezők nagy része kiesett. Remélem, azért elolvastam őket.

                    

12: Borító: számít, fontos, van kedvenc borítód?

Igen, nagyon szeretem a szép borítókat, de azért csak azzal nem tud megvenni egy könyv. Csak egy
kedvencem nincsen, de legutóbbi nagyon tetszetős borító Finy Petra Kerti szonátája és a 21. Század
Kiadó Kult sorozatának borítói is nagyon szépek.

13: Életmódról is írsz, ez hogy jött?

Az életmód bejegyzések (amiből végül nem lett túl sok) úgy jöttek, hogy egyre több könyvet olvastam az egészséges életmódról, írtam is róluk, majd sok mindent megfogadtam belőlük. Majd jött egy 2-es típusú cukorbetegség, amikor kőkeményen dolgoztam magamért, elővettem ezeket a könyveket, és éreztem a pozitív változásokat. Úgy gondoltam, hogy erről írnom kellene, akár másoknak is segíthetnék vele. Amikor nemrég, a kezdetekhez képest másfél év múlva visszamentem az orvoshoz, gratulált és ezt a mondatot írta a papíromra. Eredmény: tökéletes, sőt túl jó. :D Erre nagyon büszke vagyok, és arra is, hogy abbahagyhattam a betegségeimre szedett gyógyszereket.

14: Könyv és film: van olyan, ahol a film lett jobb szerinted?

Elég kevés filmet nézek, ezért nem is sok jut eszembe. Cheryl Strayed Vadon című filmje nem volt rossz, de nekem mégis sokkal jobban tetszett a könyv. Ilyenkor amúgy megőrjítem a családot, mert mondogatom, hogy a könyvben ez is volt, meg az is volt, és miért hagyták ki, és nem is nézem tovább, stb. De dolgozom rajta, hogy fegyelmezetten nézzem ilyen esetekben is a filmeket.
Ami viszont abszolút sokkal kedvencebb filmben az a Forrest Gump. A könyv is érdekes és vicces volt,
de szerintem a film klasszisokkal jobb.

„A ​jó mostoha történetét még nem írták meg”

Székely László: „A ​jó mostoha történetét még nem írták meg”
Babits Mihályné Török Sophie és Babits Ildikó peres aktái

                                                                       

"A ​családjog ott kezdődik, ahol a család véget ér…"




A költő halálával ez a boldog családi kép fokozatosan szétesett. Babits és Tanner Ilona házasságkötése sem volt mindennapi, ahogyan az előzményekből megismerhetjük a hátteret. Tanner Ilona és Babits Mihály kapcsolatában is sok érdekes apró részlet lapul, amiről most lehull a lepel. Az esküvő után a család kiteljesedéséhez nélkülözhetetlen lett volna egy gyermek, ami nem akart megérkezni természetes úton.


      

Tanner Ilona érzelmei az anyaság tekintetében a véletlennek köszönhetően teljesülhettek. Öccse teherbe ejtette az egyik cselédlányt, akit Ilona rábeszélt, tartsa meg a gyereket. Babits is hajlott a gyors örökbefogadásra, amit csak a közvetlen környezetükben élők ismertek részleteiben. Babits Mihály és Török Sophie 1928-ban, alig pár hónapos korában fogadták örökbe Ildikót. A kislány valóban hasonlított "édesanyjára", így a kétkedők is elhallgattak a későbbiekben. Tanner Ilona mesterien szervezte meg az örökbefogadás körülményeit. Mégis a boldogság csak időszakos lett életükben. Ilonát az anyaság nem szabadította fel, ellenkezőleg, már-már bűntudata volt, hogy nem valódi édesanya.

Az irodalomtörténészek és kutatók után most a nagyközönség is mélységeiben bepillanthat ebbe a házasságba, igazi kordokumentum és családtörténet van a lapokon. Ilona odaadó, alázatos szerelme a költőt élete végéig elkísérte. Támogatták egymás irodalmi munkásságát, majd ápolta és végig hitte a csodát, hogy Babits felgyógyul. A szembesülés tragédiája az elkerülhetetlen halállal megrázóan elevenedik meg a történésekből. Babits elhúzódó különböző betegségei, gyógykezelései olyan hátteret adnak, ami kivételesen ritka az irodalomban. Babits végrendelet nélkül hunyt el 1941. augusztus 4-én. Tanner Ilona és lánya, Ildikó örökölt minden jogot, személyes tárgyait. Anya és lánya között elég hullámzó volt a viszony, szélsőséges formában nyilvánult meg a szeretet, míg Babits és Ildikó imádták egymást. Török Sophie nevét Babitstól kapta, ám irodalmi munkáival sosem tudott kilépni férje árnyékából. A periratok között a versei adnak ízelítőt munkásságából. Lányával kapcsolatos fájdalmát, csalódását már korábban megírta Nem vagy igazi! című elgondolkodtató írásában. Ildikó talán a legrosszabb pillanatban, kamaszként tudta meg, hogy őt örökbe fogadták. Ezt ugyan haláláig nem fogadta el, Babits Mihályt tekintette vér szerinti édesapjának.

        

Babits halála után, Török Sophie néhány év alatt összeomlott testileg-lelkileg. Számtalan betegsége mellett érthetően a depresszió is megjelent. Ehhez Ildikó is nagyban hozzájárult, nem csak "a nagy költő özvegye" nyomasztó pozíciója. A hagyaték gondozása, rendszerezése töltötte ki Ilona napjait, ez adott életcélt neki fokozatosan romló állapotán. 1921-es házasságkötésüktől tisztelte, becsülte a Nyugat költőfejedelmét, tudatosan gyűjtött mindent, ami férje életét, irodalmi munkásságát dokumentálta. Rengeteg fotót készített, megőrzött buszjegyet, kavicsot, orvosságos fiolát, valóban mindent, ami Babitshoz köthető.

Anya és lánya között a szakadék folyamatosan mélyült, érzelmileg is eltávolodtak egymástól. A szeretet átalakult gyűlölködő viszonnyá. Szomorú drámája ez a két nő életének. Részleteiben ismerjük meg az okokat, a hátteret, ami az elhúzódó perhez vezetett. Egy használt írógép volt a kiindulási pont, ami mögött természetesen a jogdíjak lapultak. Ebben Babits egykori barátja, az irodalomrajongó ügyvéd, Basch Lóránt volt a segítsége. Ildikó életéről is kapunk képet, aki valóban elég megalázóan bánt anyjával. Ilona a későbbiekben ki is tagadja a lányt az örökségből, aki 1956-ban disszidált. Ildikónak gyermeke nem született, Angliában, magányosan hunyt el 1982-ben.


A hosszasan elhúzódó pert sem Ilona időközben bekövetkezett halála, sem az 1956-os forradalom nem tudta lezárni. Erre csupán 1967-ben került sor, amit már az ügyvéd sem ért meg. Igazi nyertese nem lett az ügynek. A per már-már krimiszerű fordulatai néhol kétségtelenül komikumba is hajlanak. A két nő gyűlölködő harca valóban szomorú végjáték. Kis magyar valóság bontakozik ki a periratokból, tanúvallomásokból, remek korképet adva. Elgondolkodtató dokumentum, lenyomat az érdeklődő olvasónak. Olyan különleges kötet, amely a korszak izgalmas és érdekes irodalomtörténeti fejezetét meséli el. Közérthetően megírt, lendületes olvasmány kerekedett ki Székely László tollából. Babits Mihály műveinek jogdíjai 2011-ben jártak le, mivel az irodalmi művek szerzői jogai az alkotó halála után hetven évig élveznek védettséget, majd közkinccsé válnak.

A kötet ITT rendelhető kedvezménnyel! 













                                    

SZÉKELY LÁSZLÓ 1958. március 15-én született Budapesten. 1982-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1982 óta tanít az ELTE ÁJK polgári jogi tanszékén. 1992-ben beválasztották a Szerzői Jogi Szakértői Testület tagjai közé. 1996 óta oktat a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán, 2008 óta pedig az ELTE Jogi Továbbképző Intézet igazgatója. A Deák Ferenc- és a Lippay-díj kitüntetettje, címzetes egyetemi tanár.

Fotó: IVÁNDI-SZABÓ BALÁZS / 24.HU






Jaffa, Budapest, 2021
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634754756

Harcok

Karl Ove Knausgård: Harcok
(Harcom 6.)


                                                               

"Talán ez okozta a legnagyobb nehézséget az önéletrajzi írásban, megtalálni az anyag relevanciáját."

Hatodik, záró részéhez érkezett Knausgard monumentális önéletrajzi regényfolyama. Azt gondolom, aki nem követi szorosan nyomon az író munkásságát, már az is tudja: igen, féltégla méretű, több mint ezer oldal lett a lezárás, benne a Hitler-esszé négyszáz oldalnyi terjedelemben van jelen. Talán nem árt tudni, hogy a regénysorozat 2009 - 2011 között jelent meg Norvégiában, ami rövid idő alatt hatalmas sikert ért el nem csak Európa számtalan országában.  

               

Kétség nem fér hozzá, hogy az utóbbi évek egyik legnagyobb nemzetközi sikerét hozta el a Magvető Kiadó a hazai olvasóknak. KOK önvallomása élete alakulásáról, traumáiról, igazi élveboncolós önelemzés, merülés a lélek bugyraiban. Valóban merész és egyedi vállalkozás volt, már-már kissé őrült, hiszen ki kíváncsi egy negyvenes, (akkoriban még kevéssé ismert) író életére, sorsának alakulására - hat kötetben? Mindezt szépirodalmi igényességgel, tegyük hozzá. Aki olvasott egyetlen részt is, tudja, hogy igazi hétköznapi, esendő figura áll előttünk, lelkileg teljesen lemeztelenítve. Őszinte és néhol sokkolóan merész gondolatait vállalva lép olvasói elé. Hazájában kisebb-nagyobb botrányok, perek kísérték az első kötetek megjelenését, erről szól főként a lezárás. KOK nagybátyja, Gunnar ugyanis mindent elkövetett, hogy ellehetetlenítse és elterelje a figyelmet a könyvről. Elképesztő volt a reagálása, szinte megkérdőjelezte Karl Ove saját emlékeit. Ez persze csak fokozta a média érdeklődését is.  

   

A főhős és közvetlen környezetének élete, annak alakulása adja a Knausgård-saga eseményeit. Önelemző, néhol költőien lírai vallomást olvashatunk apaságról, szerelmekről az írói hívatás gyötrelmeiről, a barátság erejéről. Férfiasan vállalja érzelmi vívódásait, érzékeny, tipródó lelkét. Harcol a világgal, a környezetével, önmagával. A cím nem kicsit meglepő, de jól van ez így. Hatásos, szenvedélyes stílusa olvasmányos, biztosan talál az olvasó saját életével kapcsolódási pontokat. A gyerekkori emlékek, szerelmek, a felnőtté és íróvá válás útja elég rögösre sikerült. Az apa alakja meghatározó végig, ezzel indult az első kötet, az apa elvesztése a fő motívum, ami itt is visszaköszön. Időben az első két kötet megjelenése idején járunk, hősünk már három gyermekes édesapa, második feleségével, Lindával él. Nincs maszatolás, bevállalta, megírta, amit ő megélt és érzett ebben az időben. A kedves rokon nagybácsi azonban vitatja, hogy Karl Ove egyáltalán jól emlékszik, szerinte csak szépíteni akarná a múltat. Az elengedés sosem könnyű, még évek távlatából sem. Karl Ove a realisztikus valóságot ábrázolja a regényfolyamban. Ami igen fájó is tud lenni némely rokonnak. Megindító történetek, groteszk emlékek váltakoznak végig szókimondó valóságukban. Több játékos epizód is megtöri ezt az emlékhalmazt. Sorsok villannak fel a régmúltból, ahol a szerelem ereje válik valósággá. Az emberi kapcsolatok szövevényes hálóját látjuk megelevenedni. Néhol szinte a saját életünk köszön vissza pillanataiban. Ezek pedig valóban erős képek, meghatározó élmények mindenkinek.

Elválaszthatatlanul a kor társadalmához is kapcsolódva kerekedik ki a regényekből a történet. Néhol elfilozofálgat, elmereng a művészet és a valóság kapcsolatáról, az élet szépségeiről, annak értelméről. Proust Az eltűnt idő nyomában műve adja ehhez az alapokat, de számtalan egyéb irodalmi remekmű is feltűnik a záró kötetben. A művészet állandósága, időtlenségének kérdése még úgy is érdekes, hogy igazából kikerülhetetlenül kapcsolódik az adott társadalomhoz. Paul Celan verselemzése, Knut Hamsun vagy Dante munkássága számtalan izgalmas következtetésre serkenti Karl Ovét. Ide csatlakozik be Hitler élete, családi háttere, ahogy vezető politikussá kinőtte magát. Nem mondom, hogy ez nem érdekes, néhol meglepő, de túl bőséges, talán szárazabb is. Igazából ezek a részek számomra a kerülendő téma miatt lettek most néhol meglepőek, de komoly kihívást jelentett olvasni ezt a részt. Talán az egész eszmefuttatása az irodalom és művészet kapcsolatáról ez lenne a lényegi tartalom.  

Nem szeretek ugyanis ilyen mélységben a második világháborúról olvasni, még most leírni sem akarom a vezér nevét és művét. Bár ismerem Norvégia szerepét, sorsát, leigázásának történetét. A kegyetlenkedések háttere, mozgatórugói jelennek meg KOK írásában az irodalom szabadságát erősítve. Az elemzése, értelmezése elgondolkodtató, néhol döbbenetes összecsengést mutat a ma történéseivel. Pedig ugye tíz éve lezárta, befejezte a regénysorozatot. Természetesen nem maradhatott ki Breivik ámokfutása sem, ami éppen akkoriban történt. Súlyos kötet ez, tartalmilag is.

Szerintem KOK bátorsága és teljesítménye elismerést érdemlő, ahogyan kitárja lelkét, keresve az okokat, magyarázatokat a miértekre. Az előzőektől jóval terjedelmesebb zárókötet akkor is viszi az olvasót, ha éppen nem olyan megható vagy vicces. A gyermeknevelés hétköznapi gondjai vagy a szerelem múlása, a feleség súlyosbodó depressziója drámaian erős képekkel jelenik meg, ahogyan saját hiúságát, nárcisztikusságát is vállalta. A külső macsóság egy mélyen érző és sérülékeny egót rejtett. A végső sorok fájdalmasan őszinték ismét. Talán ez az egyedisége a legizgalmasabb végig, ahogyan életük változásait bátran feltárta, megírta. Patat Bence olvasmányos és gördülékeny stílusú, szép fordítása is elismerést érdemlően kiemelkedő munka.

A Harcok ITT rendelhető kedvezménnyel! 

                                

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)


Magvető, Budapest, 2021
1096 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435016 · Fordította: Patat Bence 

       

Patat Bence fordító: 2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között Lars Saabye Christensen, Jón Kalman Stefánsson, Maja Lunde és Jussi Valtonen fordítója is. Knausgård Harcom sorozatát a harmadik résztől fordította. 

Budapest Noir

Kondor Vilmos: Budapest Noir
Könyv és film




                                                         

Egy újabb könyv és film kalandra hívlak, kedves olvasó! Tavasz óta beköltözött hozzám a Netflix, így az olvasás mellett egyre több filmet nézek ismét. Sok olyat, ami kimaradt valamiért, vagy láttam, de szívesen újrázok. 

     

Kondor Vilmos először 2008-ban megjelent bestseller könyve és a teljes sorozat (Bűnös Budapest-ciklus) olvasásra ajánlott. Már nem először adják ki újra, ráadásul angolul, olaszul, franciául, lengyelül és németül is megjelent, nem is sikertelenül. Egy krimihez mindig hozzátesz, ha egy történelmi korba helyezik. (lásd még másik kedvencem: Réti László Teleki krimijét). Itt is a feszes tempó, váratlan fordulatok jellemzik a könyvet.
Remek hátteret ad a harmincas évek világáról a könyv és a film is. Budapesten járunk, 1936. október. Gömbös Gyula halott. Itt máris kitérnék a film nyitó jelenetére, amint Gömbös koporsója vonaton megérkezik Budapestre... hatásos kezdés. Röviden azt mondanám a film egészen jól igyekszik visszaadni a regényt, ami valamiért még sem sikerült igazán tökéletesre. 

Pedig a hamisítatlan amerikai típusú noirban izgalmas alapanyagra találtak. Krimi lévén maradjunk a fülszövegnél: A magyar oknyomozó újságíró Gordon Zsigmond (Kolovratnik Krisztián),  Az Estnél bűnügyi tudósító. Egy brutálisan meggyilkolt fiatal lány halála után nyomoz az 1930-as évek Budapestjén. Csakhogy ez a mostani ügy más, mint a többi. Gordon mindenhol falakba ütközik, de hajtja tovább a kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, annál kitartóbban követi a nyomokat. A szálak több irányba vezetnek, egészen a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Úgy tűnik, senkinek nem áll érdekében az, hogy kiderüljön az igazság a lány haláláról. A könyv műfajilag tökéletes, igazi magyar hardboiled krimit kapunk. A remek politikai háttér mellett szerelem és pénz, na meg a korrupció mozgatja a szálakat. Ezt a sötét és feszült hangulatot nem tudja a film igazán visszaadni, inkább melankolikus lett sajnálatosan.

      
            

Gárdos Éva 2017-ben 900 millióból forgatott krimijében pedig minden ott van: remek színészek a kiváló alapanyag mellé, Ragályi Elemér csodás képei, Budapest korabeli hangulata, azaz a látvány és a kosztümök, az atmoszféra hibátlan.

Kolovratnik Krisztián jó választás, arca tökéletes, nem elkoptatott, kellően férfias, ám érzékeny pasi benyomását kelti. Tökéletesen adja a helyét kereső, zaklatott életet élő újságírót. Szerelmét Tenki Réka alakítja, szintén remekül hozza az ön -és céltudatos nőt. A humorról Mucsi Zoltán gondoskodik, három jelentben, ahogy a titkos, luxusbordélyt üzemeltető madám szerepére se találtak volna Dobó Katánál profibbat. Az más kérdés, hogy minden filmjében ezt játssza... Kiemelném a szerkesztőségi titkárnő villanásnyi szerepében Bánfalvy Ágnest. Üde szín volt a néhány jelenetben, tökéletes választás. 

    

           

Kulka János és Kovács Adél párosa is zseniális. Végig Kováts Adélt vártam, tetszett a film végi alig két jelenete, ahol komplett képet kapunk az általa megformált nőről. Döbbenetes dráma bontakozik ki a végére, amire Adél teszi fel a pontot... A csattanó elképesztő, a megfejtés, azaz a meggyilkolt lány kiléte letaglózó. 

Elég egy végzetes lépés, és az életünk egyetlen rossz döntés miatt visszafordíthatatlanul megváltozik.

A nyomozás sokfelé kanyarog, a legmagasabb körök által látogatott bordélyoktól az illegális bokszmeccsek világán át a mélyszegénységben élő rétegekig. Tetszett, hogy az igazi főszereplő az Budapest, remek korhangulattal, képekkel elevenedik meg az egész milliő egészen hiteles lett. Valóban jó volt kicsit bolyongani a harmincas évek Budapestjén, a második világháború előtti város nyomasztó és sötét alvilágában elmerülni. Gárdos Éva filmje akkor a legjobb, amikor megvillantja ezt a hangulatot, a politikai változások előszelét. Horthy akkori Magyarországán már erősen megy a zsidózás, ami több helyen visszaköszön a filmen. Talán ezt kellett volna még erősíteni, jobban kiemelni.

           

Gordon Zsigmond erős, jó karakter. Szinte minden jelenetben whiskyt vedel és cigarettázik, erősen Bogartot idézi, ami egyáltalán nem baj. Lelkében érzi ezt a bizonytalanságot, hiszen a magánélete is válságban van: szerelme, a fotós Krisztina (Tenki Réka) Londonba készül, ahol a munkáját jobban elismerik, megbecsülik, és zsidó származása miatt sem kell aggódnia. Jó a történetvezetés, remek atmoszférája, jó színészi játék lehet a néző jutalma. Az egész film nézhető, hatásos, ki tud kapcsolni. Mégis picit sótlan, nem lett elég ütős, így a maradandó hatás gyorsan elszáll. Jó-jó, nem bánom a ráfordított időm, de egy kanál "Erős Pista" jót tett volna az egész kriminek. A befejező mondat a reményről és a bizakodásról szól, ami mint azt már tudjuk a történelemből, sajnos nem vált valóra.


   

Agave Könyvek, Budapest, 2008
200 oldal · ISBN: 9789637118968

Márai Sándor: Kaland

Márai Sándor: Kaland
Könyv és film


                                                              

Márai Sándor igazi klasszikus története napjainkban is él, mondanivalója van. Dr. Kádár Péter professzor minden tekintetben sikeres életet tudhat maga mögött. Az idősödő orvosprofesszor és a fiatal felesége mellett a fogadott fiú, aki szintén orvos, alkotja a válság magját. Amiről a professzor mit sem sejt... Adott a helyzet, ami valljuk be elég mindennapos. Mégis ahogyan Márai kibontja és elénk tárja a szereplők belső vívódásait, egymáshoz való viszonyát az egyéni stílusával, az megfogja az olvasót, valóban adja magát a történet filmre. Korhangulatnak is remek, igazi polgári milliő a háttér. Igazi remekmű, ahogy kibomlik előttünk mélységében ez a viszony. Főhősünk Kádár doktor élete és a szerelmi háromszög áll a középpontban. Belső monológok sora adja a történetet, míg a végső "csattanó" elég meglepő lezárást ad. A szereplők élete gyökeresen megváltozik, persze nem éppen úgy, ahogy tervezték. A gáláns doktor méltósággal viseli el élete kudarcát, azonban a becsület azt kívánja, hogy a fiatal szerető és az ifjú feleség is megkapja a maga vélt vagy valós boldogságát.
Az 1940-ben bemutatott színdarab a pályája csúcsára érkező Márai bravúrdarabja, mely egy nap alatt játszódik, egyetlen helyszínen, egy budai villa orvosi rendelőjében.

  

"A Kaland a szerelem, a hivatástudat, a hűség és hűtlenség, a siker és bukás drámája. Színpadra szánt alkotás, ám olvasmányként is rendkívül élvezetes, a Gyertyák csonkig égnek legjobb lapjait idézi fel" áll a fülszövegben. Talán még attól is emberibb, élőbb a történet, ami egy klasszikus szerelmi háromszögről szól. Könyvben a szereplők és a helyzet bemutatás után egy ütős, váratlan-fordulatokban, érzelmekben gazdag, elgondolkodtató történetet olvashatunk alig 140 oldalon. 

Film: Márai klasszikus filmalapanyag, már az Eszter hagyatéka is igazi kihívást jelentett filmre ültetni. Ami egészen jól sikerült 2008-ban. A Kaland filmen Sípos József rendezésében 2011-ben került a mozikba. Valóban kissé melankolikus, elmerengő, lassú, de szép történet, ami nem túl nagy baj szerintem. Az alapmű önmagáért beszél, és ehhez járul a jó rendezés, és a kiváló szereplőgárda. 

       

A polgári életforma tökéletesen elevenedik meg. 

A film képi világa is hozza a hangulatot. Izgalmas megoldás, hogy a professzort a német sorozatszínész, Gerd Böckmann alakítja, zseniális magyar hangja Mécs Károly. Aki, nem mellesleg színpadon játszotta is ezt a szerepet. 

A professzor nem sejti, hogy amíg őt ünneplik, addig hűségesnek hitt kollégája, fogadott fia, Zoltán doktor (filmen (már megint!) Csányi Sándor) szökésre készül ifjú feleségével, a gyönyörű, de magányos Annával (Marozsán Erika). Ez a látszólag tökéletes élet épp azon a napon hullik darabjaira, amikor Dr. Kádárt kinevezik a legelegánsabb klinika vezetőjévé. A fiatalok közt fellángoló izzó szerelem perzsel, de itt mindenki megperzselődik kissé. Az ígéretes kaland valóban váratlan fordulatot vesz.

A Gellért szállóban rendezett bál eseménye adja az egyik nagyjelenetet, itt indul be a történet, valósággal "gellert kap". A negyvenes évek Budapestjének polgári környezete legalább olyan fontos és látványos módon elevenedik meg, mint a történések emberi oldala. Tele elfojtott érzelmekkel, indulatokkal, amik váratlanul törnek a felszínre. A professzor súlyos alkut köt Zoltánnal. Ez mind a három ember életét végérvényesen megváltoztatja. Ez a végső alku a két férfi közt a film és a történet csattanója. Az igazi szerelem és a férfias méltóság párbaja, az elengedni tudás iskolapéldája. Ki a győztes, az bizony kérdéses, az olvasó-néző önmagában döntheti el. Szerintem nincs igazán nyertes, illetve mindenki az egy kicsit, de legalább annyira vesztes is. Egészen más értékrendek szerint működött egy házasság akkoriban.

Érdemes megnézni a Netflix műsorán a filmet. Bár nem vagyok filmkritikus, de szerintem kiemelkedően jó, színvonalas feldolgozása a Márai regénynek, érzelmileg mély töltetű. Talán egyedül Csányi kissé egysíkú, elkoptatott, nem remekel. Éppen a vágyat, az izzó szerelmet nem láttam alakításában. Ám ettől a film nézhető. A képek látványosak, szépen fényképezett, Berkes Gábor zenéje tökéletesen hozza "hamvadó cigarettavég" illúzióját a betétdallal. Feltűnik még a filmben Tordai Teri, Moór Marianna, Nagy-Kálózy Eszter is. 

 

                            

Törőcsik Mari mint házvezetőnő néhány szemvillanásával, mondatával remek epizódszereplő, ahogyan a professzor régi barátja Eperjes Károly is hozza a kötelezőt, az ő szájából hangzik el: "nem azt kell kutatni, mitől betegszünk meg, hanem miért maradhatnánk egészségesek". A szerelem mint diagnózis és a korabeli Budapest mint háttér, a még nyugodt polgári élet tökéletesen elevenedik meg ebben a kamaradrámában. Persze a könyvet is ajánlom, bár kivételesen ronda borítója szinte ijesztő, de azért az mindig valahogy több, ám a film képei látványosan szépek.





Eredeti megjelenés éve: 1940

Film: 2011
Helikon, Budapest, 2010
138 oldal · ISBN: 9789632272078

Kirakós

K. A. Varsson: Kirakós
Janteloven-gyilkosságok


                                                          

A Kirakós nem szokványos krimi - ígéri a fülszöveg. Valóban nem az, hiszen a ma olyan divatos skandináv krimiket felhasználva és a szabadulószoba feladványainak mintájára íródott. 10 feladványt rejtettek el a történetben, 10 klasszikus skandináv krimi felhasználásával. Eredeti ötlet, fokozza a játékos kedvű olvasók izgalmait. Persze ezek nélkül is olvasható és élvezhető a történet. A felhasznált 10 krimiből egyet nem olvastam csupán, így nem is foglalkoztatott ez a része. Ezek biztosan adnak egy különleges ízt a kriminek, amivel kiemelkedik a sorból. A feladványok jól illeszkednek a történethez.

A népszerű skandináv krimik elemeinek felhasználásával megírt krimi jól indul. Egy váratlanul darabjaira hullott élet meghatározó mozzanatába leshetünk be. A történet ezután ugrik az időben, 1985-ben kezdünk, majd 2005-ben folytatódik a tulajdonképpeni gyilkosságsorozat, ami egy remekül felállított bosszútörténet. Tény, hogy a szöveg jól olvasható, tökéletesen hozza a skandináv hangulatot, azok jellemzőit. Azonban egy idő után éppen ezek a panelek miatt lett hatásvadász számomra, bár rossznak semmiképp nem tartom. Jó alaptörténettel rendelkezik, egészen korrekt a történetvezetés, könnyen olvasható, brutálisan gonosz a háttér, nekem mégis hiányzott valami. 

A felsorolások inkább bosszantóak lettek egy idő után: ő, aki már háromszor ölt...ő, aki már négyszer...ötször.. hat és félszer.. stb. Az elkövetés módja tényleg durva és látványos, ebből és egyetlen mondatból rájöttem ki a tettes. Ami jó volt, hogy sokáig nem lehet tudni, mi köti össze az áldozatokat, mi áll a háttérben. Így a cselekmény több helyszínen játszódik, nem kímélve a nyomozókat. Megfordulunk Finnországban, Dániában, Lettországban, és eljutunk Miskolc, Debrecen érintésével Budapestre. Steril, tiszta, jól összedolgozott a krimi, mégis éppen ezért, az izgalom és a feszültség nekem hiányzott. Természetesen felvillan a nyomozók életének háttere, ami megint jó volt, különösen Aatto húgának története.

Jaden nyomozóról előbb azt sem tudtam eldönteni, férfi, avagy nő? Kiderült egy egoista, önimádó macho, legalábbis a belépője szerint, aki egy kis vértől azonnal kidobja a taccsot. Nem túl férfias, még egy bájgúnártól sem. Nem lett egyáltalán szimpatikus a későbbiekben sem. Ami egyáltalán nem baj, nem is kell feltétlen szerethetőnek lenni a karaktereknek. Itt bevallom már laposodott a krimi, mikor a másik nyomozó, Aatto került bemutatásra. Részletesen megismerjük, hogyan néz akciófilmet, kezében citromos sörrel, tejfölszőke haját babrálva.... Megtudjuk még, hogy Aatto rejtőzködő meleg... aminek ugyan az események sorában semmi jelentősége, de olyan trendi, kell egy ilyen szereplő. Harmadik nyomozónk Mikelis lesz, aki jó fej azért. Nála indulnak el az események, egy titkos számról érkező videóüzenettel. A gyilkosságok ahogy az kell, sorozattá válnak, ahogy az illik egy jó skandiban, mindegyikhez titkos kódokat kapnak a nyomozók. Ezt megfejtve találják meg az áldozatokat.

Sokáig semmi nyom, senki nem tud, nem látott semmit, csupán a sokkoló videók érkeznek. A cselekmény ügyesen hozza a hangulatot, érződik a jó szöveggondozás. Olvasás után kissé vegyes érzéseket hagyott maga után a krimi. Röviden: ügyes próbálkozás ez, érezhető az igyekezet, talán éppen ez a baj. A történet egy ügyes és olvasmányos, "szép" krimi, de nem megírt, hanem összerakott volt számomra. Túl tökéletességre törekszik, ahogy a borító is letisztult, pedig, ha már Kirakós a cím, a puzzle-darabok kissé összekuszálhatták volna azt az arcot.

Tetszett a gyilkosunk motivációja, amiért elindult a gyilkosságsorozat. Erről jó lett volna kissé bővebben, részleteiben olvasni. Miért is Janteloven-gyilkosságok? Nos, ez csupán a végén öt mondattal kiderül. A befejezés meglepett, bevallom nem erre számítottam azért. Az orvosi részek is érezhetően alaposak, rendben vannak, mégis a lezárás háát, elég furcsa volt, szerintem. Hiszen pontosan tudjuk már, hogy ki az áldozat, (aki már tízszer ölt) nem névtelen, anonim holttest, de a boncolásnál nem ismeri fel a saját unokatestvérét? Hmm. Legalább a név ugye, árulkodó lehetne. A történet kerek volt, szórakoztató, egy kissé se ilyen, se olyan, mondjuk 100 pontból 75 nekem.

Bár érezhetően jó a törekvés, az írói készség is megvillan az elsőkönyves szerzőnél. Talán egy kis lélektan vagy nagyobb fordulat jó lett volna, ami egy kis izgalmat hoz még a történésekbe. Aki még nem merült el mélyen a skandinávok életérzéseit is bemutató krimikben, azaz nem olvasott sok ilyet, azoknak tetszeni fog. Ötletes, eredeti az biztos. Ahogyan a titkos kódok, rejtvények kedvelői is kedvükre nyomozhatnak a valódi nyomozókkal.

Köszönöm a Marysol Kiadónak a lehetőséget. ITT megrendelheted kedvezménnyel a krimit!









Marysol, Szentendre, 2021
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150113302

Bűntelenül

Charlotte Link: Bűntelenül


                                                               

Charlotte Link-et a könyv ajánlójában a "Feszültségkeltés királynőjének" nevezik, teljes joggal. Azonnal a történet közepébe csap, olyan hangulatot teremtve, ami végig fogva tart. Mindezt a lendületet tudja fokozni, néhol már-már sokkolóan.

Ez a hatodik krimi, amit olvastam tőle, és leírhatnám mindazt amit már eddig is: döbbenetes emberi dráma adja az alapokat, látszólag semmi összefüggés nélkül. A krimi lassan építkező, aprólékosan kibontott háttérrel, mire kirajzolódnak az összefüggések. Mindemellett szerintem izgalmas és csavaros a krimi szál, amit számtalan valós és elgondolkodtató társadalmi problémával tűzdelt meg Charlotte. Nehéz lenne választanom, hiszen a Figyelő szemek és a Fogócska vagy a Rossz döntés pont annyira jó, meggyőzően erős, mint ez az új. Talán a friss olvasási élmény, de az egyik legjobb az írónőtől.


     

Ráadásul Charlotte egészen biztosan sok remek irodalmat olvas. Meghatározó olvasmányom, kedvencem, John Updike Nyúlcipőjének egyik fontos, jellegzetes momentumát összekeverte a krimiirodalom két gyöngyszemével. Patricia Highsmith Két idegen a vonaton alapjait és egy csepp Nesbo-t mixelt egybe a saját stílusára. Tökéletesen jól működő elegyet kapunk, kiváló alapanyagokat használt a nem mindennapi témához. A történet sokszereplős, mai és üt, de nagyot. Garantáltan végig izgalomban tartja az olvasót. A jó ötletek és az írói profizmus találkozása a krimi. 

Nem mesélek bővebbet, hiszen a társadalomkritika és a nyomozás szálai sokrétűek, összetett történetet olvashattam. A karakterek jelleme is meghatározó, jól eltalált. Elfilozofálhatunk, hogy minden ember jónak születik, avagy vannak született gonoszak. Különösen izgalmas ez a kérdés, hogy kamaszok, gyerekek állnak a háttérben. Ügyesen beépíti az Angliát megrázó gyermekbűnözés egyik jellemző esetét. Netán a család, a társak és a környezet tesz valakit elvetemülten aljassá. 

A bosszú ugyan nem old meg semmit, ezt is tudjuk, mégis hozhat némi megnyugvást. A tettes és áldozat kapcsolata is mélyen kidolgozott, remekül mutatja be a főként vesztes karaktereket. Ők azok, akik az élet árnyékos oldalára születtek, vagy valami okból a társadalom oda lökte őket. Charlotte nem ítélkezik, nem sajnáltatja a bűnösöket, de a hátteret megismerve eléggé meglepő fordulata van a történetnek. Sok dolog nagyon nem az, aminek a felületes szemlélő elsőre véli.

Kate Linville, a londoni Scotland Yard őrmestere visszatér, éppen két munkahely között van, amikor belecsöppen az események sűrűjébe - éppen egy vonaton. Az eldördülő lövések után a tettes kereket old. A fegyver néhány nap múlva egy másik döbbenetes bűnügyben bukkan fel. A két áldozat között semmi összefüggés, természetesen több szálon fut a titkokkal teli történet. Ami olyan sebességgel sodor, igazi fojtogató atmoszférát teremtve, hogy az olvasó alig hisz a szemének. Az alapötlet tetszett, ahogyan a kivitelezés is profi. A személyes érzelmek és a szereplők viszonya itt különösen erős, jól sikerült. Talán, ha nagyon kötekednék, a lezárás picit elnyújtott, lehetett volna feszesebb. Azonban azt is elismerem, annyira azért nem volt zavaró, kellett, így kerek a krimi. Arról nem is szólva, csavar és meglepetés még oda is jutott.

Miközben az emberi kapcsolatok mélyére ásunk le, olyan sötét háttér bontakozik ki, ami maga a földi pokol. Mi van a felszín alatt, ez mindig izgalmas és meglepő. Meddig lehet fenntartani egy hazugságra épülő, boldognak tűnő kapcsolatot? Az anyaság néha elég tudathasadásos állapotát három szereplő szemszögéből villantja fel. A vágyott gyermek bizony lehet egy idő után gond és nem örömforrás, ami 

természetesen a házasságokat is megviseli. A férfi - nő viszony egy ilyen helyzetben erősen megromlik. Az elmagányosodás, a múlt hibáinak boncolgatása azonban nem segít. Tökéletes bűntény nincs, ezt is tudjuk. Bűntelenül nem lehet tönkre tenni senki életét. Előbb vagy utóbb, de benyújtják a számlát. Bár 

a hosszú évekig tartó belső vívódások, önmarcangoló vádaskodások is simán tönkre tehetnek életeket. A szereplők hitelesen, racionálisan cselekednek, a történet feloldása pedig egyáltalán nem megszokott. Ebben a történetben is tökéletes arányban keveredik a krimi, a személyes dráma. A feszültség folyamatosan emelkedik, én nem tudtam letenni, konkrétan szinte egy nekifutásra végig olvastam az éjszakát, hogy hajnalra lezárjam a nyomozást.

Charlotte Link újra egy szórakoztató és izgalmas történettel bizonyított. Dobosi Beáta igényes nyelvezetű fordítása pedig színvonalas, ahogy mindig. 

ITT kedvezménnyel rendelhető a krimi! 

   

Charlotte Link: 1963. október 5.
Napjaink egyik legsikeresebb német írónője. Jogi tanulmányokat folytatott, majd történelmet és irodalmat tanult a müncheni egyetemen. Apja bíró, édesanyja szintén írónő. Pszichológiai thrillereket ír, amik közül több vezette a Der Spiegel bestseller listáját is. Egyik regényéből film is készült. Világszerte 28 milliós példányszámban keltek el könyvei. 2007-ben megkapta az Arany Toll díjat. Családjával Frankfurt am Main közelében él. Szabadidejében állatvédelemmel foglalkozik.




General Press, Budapest, 2021
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525295 · Fordította: Dobosi Beáta

Arthur Gordon Pym, a tengerész

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym,
a tengerész




                                             

Edgar Allan Poe novellái és  A holló című verse népszerű és közismert. Azt talán kevesebben tudják, hogy egyetlen regénye, a címéből sejthetően egy klasszikus kalandtörténet. Az Európa Kiadó Kapszula Könyvtár sorozatában most megjelent kötet egy kalandvágyó kamasz élményeit meséli el.




Arthur Gordon Pym elbeszélése elbűvölte és befolyásolta az írók generációit. Nagy hatással volt Verne és Melville munkásságára az 1838-ban keletkezett mű. Ezt az olvasó is érezheti olvasás közben, miközben a regény cselekménye hömpölyög, olykor átcsúszik a mesék és kalandok világába. Bevallom, én is most ismerkedtem meg ezzel a kalandregénnyel, nem tudtam mire is számíthatok. Elképesztően ügyesen szövi a történetet, elgondolkodtató mese kerekedik ki, a cselekmény színes és mozgalmas. Nos, van itt minden, hogy rövid legyek: hajótörés, lázadás, kalózok és szellemhajó, emberevő törzsek, időjárási viszontagságok, csodás menekülés és fordulatos történet, ami végig viszi és leköti az olvasó figyelmét. Varázslatos leírásokat olvashatunk afféle rovartani leírásokban a még fel nem fedezett szigetekről és az ott élő állatvilágról. Verne történetei több helyen is eszembe ötlöttek olvasás közben. Poe egyetlen regénye az írói fantázia remeke, a kalandok sora mellett harc a természetfeletti elemekkel.

Poe egy szélsőséges ember volt, aki ismerte a siker és a kudarc magas- és mélypontjait. Ő volt az elsők közé tartozó író, aki egyrészt kegyetlen műkritikus volt, másrészt az írásaiból akart megélni. Amikor 1849-ben meghalt, mindössze 40 éves és szinte ismeretlen. Igazi művészsors jutott neki is, életében nyomorgott, alkohol- és egyéb függőségekkel harcolt, kevés sikerrel. Halála után lett valóban elismert szerző.

A regényben a Nantucket szigetéről származó tengerész, Arthur Gordon Pym történetét ismerhetjük meg. Amikor az izgalmas kalandokra és a világ megismerésére vágyó fiatalember a barátja segítségével a Grampus nevű bálnavadászhajóra kerül potyautasként, sejthetjük kalandokban nem lesz hiány!
Főhősünk, Arthur az induláskor egy tizenéves kamasz, aki a világ és a tenger felfedezésére indul. Cselekménydús történet, gyönyörű leírásokkal színesítve, amit a szöveget átható titokzatos légkör tesz kiemelkedővé. Ne feledjük, hogy Edgar Allan Poe még 1838-ban írta, tehát a nyelv és a stílus valamivel formálisabb, más a történet ritmusa. Az irodalmi stílus is egészen más volt még akkoriban, amit bőven megtűzdelt misztikum és horror elemekkel. Néhol hátborzongató hangulatával mindenképpen megérdemli a figyelmet, hiszen nem véletlen lett örökzöld. Igazi élvezetes kalandok várnak az olvasóra, ezen a metafizikus tengeri utazáson. Élveztem a cselekmény kalandos elemeit, ami lenyűgöző, néhol szomorú és komor. A befejezés is kissé meglepő, bevallom nem ezt vártam. Hirtelen lett vége, Pym sorsa nekem nem egyértelműen lezárt. Főhőseink több katasztrófát túlélve jutnak haza, ahol természetesen kétkedve fogadják élménybeszámolóikat.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a régmúlt idők tengeri kalandjait, a hosszú leírásokat és a távoli kor milliőjét. Földrajzi elemekkel is találkozhatunk bőséggel, ami valóban eredetivé, hihetőbbé teszi a regényt a tengeri leírások mellett.


ITT rendelhető a kötet! 

         

Edgar Allan Poe (1809. január 19. – 1849. október 7.) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.

Edgar Poe néven született a massachusettsi Bostonban. Szülei halála után a richmondi John és Frances Allan nevelte. Írói pályája szerényen kezdődött: a Tamerlane and Other Poems című kötete 1827-ben név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg.

Poe ezután a próza felé fordult. Az elkövetkező néhány évben irodalmi újságok és folyóiratok munkatársa volt, és egyéni stílusú kritikáiról vált ismertté. Munkája miatt gyakran ingázott Baltimore, Philadelphia, Pennsylvania és New York között. 1835-ben feleségül vette unokatestvérét, az akkor 13 éves Virginia Eliza Clemmet. 1845 januárjában jelent meg A holló (The Raven) című verse, ami azonnali sikert aratott. 1847-ben felesége tuberkulózisban meghalt. Poe The Penn (később The Stylus) címen saját lap indítását tervezte, de még azelőtt meghalt, hogy az első szám megjelenhetett volna. Poe 1849. október 7-én, Baltimore-ban halt meg. Halálának pontos oka még ma is ismeretlen. Többen gyanakodtak idült alkoholizmusra, agyrázkódásra, kolerára, kábítószerekre, szívrohamra, veszettségre, tuberkulózisra, de öngyilkosságra is.

Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. Több házban, amelyben élt, ma múzeum található.



Európa, Budapest, 2021
288 oldal · ISBN: 9789635044528 · Fordította: Bart István

Szép álmokat

Anders Roslund: Szép álmokat
Névtelen lányok 2.


                                                           

A skandináv krimik kínálatát szélesítve a XXI. Század Kiadó megszerezte Anders Roslund debütáló sorozatát. A névtelen lányok előző része a Kopp-Kopp nem egy átlagos skandináv történet. Az albán maffia és a stockholmi alvilág összefonódása, a fegyvercsempészek működése elég meglepő és fordulatos, sötét és férfias krimit eredményezett. Most a két főhős, Ewert Grens bűnügyi felügyelő és Piet Hoffmann titkosügynök visszatérnek. A Szép álmokat történetét ők kötik össze, bátran olvasható önálló krimiként, önmagában is megállja a helyét.  

                                                          

Erre a történetre, ha lehet ilyet mondani még sokkolóbb, drámaibb, mint az előző. Kifejezetten "trendi" lett a pedofília témakörét feldolgozni. 

Idén már ez a harmadik ezzel a témával foglalkozó krimi. Tényleg aljas, durva és komoly a tartalom, bár Roslund kerülve a részleteket, igyekszik nem bulvár szintre lemenni. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy sajnálatosan aktuális téma ez, amire ezzel is figyelmet irányít. A skandináv krimik sosem csak krimik, ez sem egy átlagos történet, a könyv fontos kérdéseket és társadalmi problémákat tárgyal. A szálak magasra és messze vezetnek a jól kiépített agyon titkosított hálózatban. 

Roslund eddigi könyveit olvasva mindig a valóságot ábrázolta, afféle tényfeltáró krimiket írt szerzőtársaival. Most egyedül sokkol. 

Eddig sem volt a legkönnyebb eset a könyveit ismerve. Több valós alapokon nyugvó történettel a háta mögött (Hajsza, Kötelék vagy a Három másodperc) most jó lenne azt írni: ez csupán csak az írói képzelet szülötte. Mégis ott a borzalmas valóság körülöttünk, nem csukhatjuk be a szemünket. Ez simán lehet a kegyetlen valóság, talán csak a jéghegy csúcsa. Anders Roslund nem véletlen tartozik a kedvenceim közé, egyértelműen az intelligens krimi regényírókhoz sorolom. Most is olyan témára irányít figyelmet, ami sajnálatosan kiemelkedően jellemző napjainkban. Az alapos és pontos háttér érezhető. Mindezt jó ízléssel ábrázolja, megkímél a részletektől. Beszélni azonban kell róla, mert sajnos ez a való világ. Lélektan és érzelmek sora hullámzik a karaktereiben, de az olvasó sem fogja könnyen feledni a történetet, garantáltan maradandó élményben lesz része. 

        

A cselekmény több szálon fut, Ewert Grens élete is mélyebben bemutatásra kerül, ami az ügy motorját is adja. Remek karakterábrázolásokkal, lendületes és jó történetfelépítéssel az idei év egyik legjobb krimije lett szerintem. A visszavonult, nyugalomban élő Piet Hoffmann életéről is izgalmas és sokkoló hátteret kapunk. 

Míg a Kopp-Kopp egy akciókrimi volt, ez egy lélekbe markoló döbbenetes dráma. Egy igazi mélyütés, egy mesterien sötét thriller a szervezett bűnözés legaljasabb, legmocskosabb szereplőiről. Ewert a három éve eltűnt, két kislány után nyomozva csakhamar egy olyan titkos szervezetre bukkan, amely rettenetes bűnöket követ el. Azokkal szemben, akik a legvédtelenebbekkel és egy életre megnyomorítja a lelküket is. Az ördögien felépített téma a részleteiből áll össze, Piet vívódása és tiltakozás ellenére is nagyot alakít, még egyszer bűnözőnek áll... most azonban a saját érzelmeit, lelkét is felőrli ez a feladat. Roslund remekül ábrázolja ezt a tabutémát, a környezetet, visz el az internet legsötétebb mélyére. Feltűnik egy számítógép-varázsló, Billy, aki pici humort hozza az eseményekbe.


Szörnyű belegondolni, hogy valóban élnek közöttünk ezek az emberek, ez sajnos nem fikció. Érzelmileg is nagyot üt a kemény téma, hiszen egészen kisgyerekek az áldozatok. Ha lehet ezt a borzalmat fokozni, az még tesz rá egy lapáttal, amikor mindezt a szülő követi el saját gyermeke ellen... Nem spoilereznék semmit, a két kislány és társai sorsáról, sem a történet megoldásáról. Döbbenetes dráma, erős krimi, ami valóban nem ereszt napokig. A szereplők személyes sorsa, drámája, még jobban hitelesebbé teszi a krimit. A szépen kibontakozó cselekmény egy összetett sztorit tár elénk, ami a folyamatosan növekvő feszültségével lekötött. Olvasmányos, sodró, ám nagyon fekete valóságot mutat meg Roslund. A krimi igazi skandináv noir, nem csak hangulatát tekintve. Izgatottan várom az újabb Anders Roslund krimit!

Ki kell emelnem a remek fordítást, ami élőbb, lendületesebb szöveg most, jobb olvasási élményt adott. 




ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a krimit!


    

Anders Roslund: 1961. január 1. (Jönköping, Svédország) –


Tíz regénye jelent meg a Roslund & Hellström és a Roslund & Thunberg szerzőpáros tagjaként. Könyveik harminc nyelven jelentek meg, több nívós nemzetközi díjban részesült értük. Szólóban A névtelen lányok sorozattal debütál. A Kopp-kopp elnyerte a Storytel-díjat – a legjobb thriller kategóriában (2020).



XXI. Század, Budapest, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680580 · Fordította: Torma Péter