2021. augusztus 12., csütörtök

Bloginterjú Könyvutca

Bloginterjú Beával, a Könyvutca bloggerével



                                                   





Néhány éve azonnal felfigyeltem és kedvencem lett az "anya-lánya páros" azaz a Könyvutca blog. Eredeti ötlettel, közvetlen, barátságos stílusban írt színes posztjaikat figyelemmel követem a kezdetektől. Virtuális kapcsolatunkat most egy viszont-interjúban köszönném meg, hiszen márciusban ő kérdezett tőlem. Olvassátok szeretettel Bea válaszait a blogról, recenziókról, kötelezőkről, kedvencekről, a blogger életéről.  


1: Ti hogy kezdtétek, mi volt az a pillanat, amikor belevágtatok a blogolásba? Hogyan indult, változott az évek során a blog?

Mindig is nagyon sokat olvastam, amikor pedig gyerekeim lettek, nekik is sokat olvastam. Elég gyakran láttak könyvvel a kezemben, ezért ők is szerettek könyvvel a kezükben jönni-menni, olvasgatni. Gondolom, ennek is köszönhető, hogy a későbbiekben ők is sokat olvasó emberek lettek.

 
Zsófival nagyon sok közös olvasmányunk volt. Amikor pl. a Twillight megjelent, ő olvasta el először, de az ajánlására én is elolvastam. Az Elfújta a szél viszont az én kedvencem volt, de az övé is lett később. A lényeg, hogy a közös olvasmányok voltak. Így mindig megbeszéltük, megosztottuk a véleményünket, tapasztalatainkat. Ekkor javasolta Zsófi, hogy miért nem indítunk egy könyvesblogot, ahol a véleményeinket megírnánk, megoszthatnánk másokkal is. A Könyvutca blog előtt már volt egy fotós, mindenféle blogom, ahol néha leírtam az olvasmányaimról a véleményemet, de az igazi könyvesblogunk a Könyvutca lett. Már 7. éve írjuk a blogot, Zsófi közben férjhez ment és elköltözött itthonról, így jelenleg leginkább én blogolok. Volt idő, amikor a fiúk is írtak könyvértékeléseket, de mostanában inkább csak Bence vesz részt a blog életében az illusztrációival és a társasjátékokról szóló nagyon összeszedett írásaival. Illetve a fesztiválokról szóló élménybeszámolókat a férjemmel közösen írjuk. 

                                                                                                                  
2: Témák: Miről írsz szívesen, mi az, amivel színesíted, teszed változatossá a blogot? Szuper volt olvasni a karácsonyi nosztalgia írásod. Ez hogyan született?

Sokféle témába belekapok, de nem mindegyikben vagyok kitartó. Nagyon szeretem a családi történeteinket, amelyikben az anyukám és nagybátyám megírták a saját gyermek- és fiatalkori élményeiket, mi pedig Bencével feldolgozzuk őket, azaz én leírom, megszerkesztem és Bence rajzolja az illusztrációkat hozzá. Mindig mondtam Anyukámnak, hogy írja le a történeteket, amiket nekünk elmesélt, de sokáig ennyiben maradt a dolog. Mígnem egyszer egy nagy régi füzettel fogadott és mutatta, hogy mennyi mindent leírt. 







    
Ekkor megkérdeztük a nagybátyámat, anyukám öccsét, hogy neki nem volna-e kedve leírni az ő emlékeit, és szerencsére volt, így lettek ezek a régi családi történetek. Bence pedig autodidakta módon kitanulta a vektorgrafikát, így ő készíti a rajzokat hozzá.  Igen, a karácsonyi nosztalgia bejegyzéssel kezdődött, amihez szintén Bence készített illusztrációkat. Ennek az a különlegessége, hogy a családi kép fotók alapján készült, tehát tényleg így nézett ki nagymamám és nagyapám, valamint az anyukám is, ahogyan a képen. Mivel népszerű bejegyzések lettek, ezért lesz még folytatás.

Kedvencem még A csodÁLLATos tanya és egyéb kalandok című sorozat, amelyben egy csodálatos lányról, Hajnal Viviről és az állatairól írok, ezt nagyon szeretik is a blog olvasói. Ezen kívül írok néha a túrázásainkról, egy-két személyes bejegyzésem is van, és interjúkat is készítek, amiket szintén nagyon szeretek.  

3: Recik: mi van, ha nem tetszik: emlékszel még mi volt az első ilyen megkeresés? Van még megfelelési vágy, tartasz egy-egy reci fogadtatásától? Hogyan változtatta meg az életed a blog?

Az Athenaeum Kiadótól kaptunk legelőször recenziót, majd a Pagony Kiadó is megkeresett bennünket.
Így konkrétan nem emlékszem kiemelkedő első sikerre, de szépen lassan egyre több kiadótól kaptunk
recenziós olvasásra könyvet, vagy mi kerestük meg őket. Ha nagyon nem tetszik egy könyv, akkor én nem is tudom végigolvasni, ebből következik, hogy sem értékelést, sem ajánlást nem tudok róla írni. Ez így van a könyvtárból kikölcsönzött könyveknél és a recenziós könyvek esetében is. Ilyenkor megírom a kiadónak, sosem volt ebből még probléma. Illetve egyszer, amikor egy szerző keresett meg. Ezután a szerzői megkeresésekkel sokkal óvatosabbá váltam.

Nem tartok egy-egy reci fogadtatásától és leginkább magammal szemben van megfelelési vágy. Talán ez a kornak köszönhető, nem tudom. A blognak sok jó olvasmányt és új, szeretettel teli ismeretségeket,
barátságokat köszönhetek.
      
       
4: Van kedvenc műfajod, sorozatot, karaktered?

Mindenevő vagyok. Kedvenc sorozatom nincsen, kedvenc szerzőim vannak, akiktől minden könyvet
elolvasok. Ilyen Fredrik Backman, Guillaume Musso, Jodi Picoult, akik most így hirtelen eszembe jutottak. Szeretem az életrajzi regényeket és a pszichológiai témájú könyveket is. 



5: Zene nálatok kiemelten fontos a család életében. Erről mesélnél?

Bence kezdte a zenélést, sok éve már, hogy kapott egy gitárt. Majd később Zsófi is kedvet kapott hozzá, a férjem pedig dobolni tanult gyerekkorában, így egyszer csak jött az ötlet, hogy alakítsanak egy zenekart. Kezdetben feldolgozásokat játszottak, majd saját számokat is írt Bence. Később Zsófit felváltotta a basszusgitárnál Titusz, és egy újabb formáció alakult, ők lettek a Semmi. Sajnos, mire jöhettek volna a fellépések, jött a vírus is. Így csak a Youtube-ra készítettek, készítettünk videóklipeket. Az egyik kedvencem tőlük éppen könyves témájú, nem nagyon hallottam még más ilyen jellegű magyar zenét.  

     
https://www.youtube.com/watch?v=MAx1ZbRhJyk  

Bence írja a zenéket, szövegeket és ő a zenekar mozgatórugója. Most is több formációban zenélnek, a Semmi-n kívül van egy utcazenélős program is, amelyben handpannel és két gitárral zenélnek. És van egy újabb is, amely még alakulófélben van. Nagyon büszke vagyok rájuk, és szuper dolog együtt élni egy zenekarral. 




6: Mi a jó még mindig a bloggerkedésben, mi az, ami téged tovább lendít, ha belefáradsz?

Hú, ez jó kérdés. Nagyon jó érzés, amikor egy-egy szerző, kiadó megkeres, hogy elolvasnál-e egy
könyvet, vagy egy blogbejegyzéshez érkező komment is fel tud dobni, amikor a hatásomra olvasnak el
egy könyvet. Amikor belefáradok, tartok egy kis pihenőt, kevesebb bejegyzés kerül fel, de tulajdonképpen nem csak a hobbim a blogolás, hanem azt is mondhatom, hogy a Könyvutca blog a
negyedik gyermekem, így nem hanyagolhatom el,
így mindig folytatom. Olvasni mindig van kedvem, az írással van több munka, ahhoz kell némi fegyelmezettség és összeszedettség.

7: Mondd az első könyvet, ami most eszedbe jut:

Egy jó krimi/thriller: J.D.Barker: Szíve helyén sötétség című krimi jutott hirtelen eszembe, nem olvasok elég krimit.

Egy emlékezetes romantikus: Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek, Adrey Niffenegger: Az időutazó

felesége

Egy önéletrajz: A legutóbb olvasott: Kvittek vagyunk. Molnár Piroskával készített beszélgetőkönyv az

életéről. Nagyon tetszett.

Egy nagyon megrendítő könyv: Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Amit sosem olvasnál újra: Nagyon ritkán olvasok újra, mert annyi új könyv van, hogy azokra sincs időm. És arra sem tudnék válaszolni, hogy mit olvasnék újra. De hogy mégis válaszoljak: matematika és fizika könyvet sosem vennék többet a kezembe.

Egy jó történelmi könyv: Ken Follett A katedrális - nagy kedvencem.  


      
8: Kapolcs, Művészetek-völgye és fesztiválok ez hogyan jött a kínálatba?

A Művészetek Völgyét férjemmel mindketten imádjuk. 16 éve voltunk közösen először, azóta minden évben visszatérünk. A szabadságot, a kikapcsolódást, a feltöltődést, a szuper programokat, az ismerkedést, barátkozást jelenti nekünk. Fantasztikus program és éppen az idén határoztuk el, hogy jövőre az egész fesztivál idejére elmegyünk, mind a 10 napot kihasználjuk, mert ez a két hétvége kevésnek bizonyult. Mindenkinek felírnám receptre a Művészetek Völgyét, én Völgyfüggő vagyok.

9: Magánélet, család hogyan tudod összeegyeztetni? Mennyi időt vesz el egy poszt megírása, képek, rajzok... stb?

Amikor nagyon könnyen megy az írás, akkor 1-2 óra alatt kész vagyok, de amikor nem vagyok jó passzban, akkor 3-4 órát is elszórakozom egy bejegyzéssel és a bejegyzéshez készített montázs elkészítésével. Olyan könyv is volt már, amelyikhez három napon át vissza-visszatértem, hogy megszülessen belőle végre az értékelés. A családom nagyon megértő, a fiúk már nagyok, így össze tudom egyeztetni, csak egyszer-kétszer szólítanak fel, hogy most már foglalkozzak velük is többet. Nemrég ismét bevezettük a heti egy közös filmnézést, azaz a fiúkkal minden héten megnézünk egy filmet, jelenleg animéket nézünk, ami nagyon kellemes meglepetés nekem, és ezáltal egy régi rovatot is újjáélesztek a blogon.

10: Villámkérdések: Mi az a dolog, ami miatt büszke vagy az elmúlt évekre? Barátságok alakultak más bloggerekkel? Eljutsz könyvbemutatókra, gyűjtesz, van valami különleges dedikálásod?

Arra büszke vagyok, hogy kitartottam és nem adtam fel a blogolást, mert egyébként elég sok mindenbe belevágok és abbahagyom, amire viszont nem vagyok büszke. Alakultak jó kapcsolatok más blogerekkel, nem tudom, nevezhetők-e barátságnak, hiszen azt rendszeresen ápolni kellene, de én ezeknek a kapcsolatoknak is nagyon örülök. És nem csak blogerekkel, hanem szerzőkkel is alakultak jó kapcsolataim, ami nagy örömet okoz.
Sajnos könyvbemutatókra nem járok, Budapesttől távol élünk. Örülök, ha egy dedikált könyvet kapok, de kifejezetten nem gyűjtöm a dedikálásokat. (A könyvjelzőket és a pöttyös könyveket viszont igen.)
     
                                      
Mit gondolsz van olyan, hogy "kinőjük" egy-egy alkotót? Milyen újakat fedeztél fel mostanában?
Komfortzónából könnyen kimozdulsz?

Igen, szerintem van olyan, hogy kinőjük. Vavyan Fable, Leslie L. Lawrence, Danielle Steel. Őket pl. már kinőttem, úgy érzem. Igen, könnyen és szívesen kimozdulok bármelyik stílusba. Kőrösi Zoltántól olvastam nemrég a Milyen egy női mell? című könyvét, és minden könyvét szeretném ezután elolvasni.
De nagyon tetszett Emma Straub Nem vagyunk már gyerekek és Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub című könyvek, tőlük mindenképpen szeretnék még olvasni.

Van-e valamilyen félelmed?
Félek a betegségektől, ezért másfél éve életmódot váltottam és megpróbálok egészséges életmódot folytatni, ami étkezést, mozgást egyaránt magába foglal. És természetesen a szeretteim, családtagjaim miatt is mindig izgulok. Ja, és nagyon félek a viharoktól is.

Melyik korban élnél szívesen és mivel foglalkoznál ott? A 60-as évekbe szívesen visszautaznék, de nem tudom, hogy szeretnék-e ott élni. Ha igen, akkor fotós lennék legszívesebben és fotóznám azokat a
ruhákat, embereket, koncerteket, hétköznapokat, amelyeket most nagy rajongással nézegetek.
   
  
Mi a legrosszabb és mi a legjobb tulajdonságod? A legrosszabb, hogy kevés az önbizalmam, a legjobb, hogy nagyon kitartó tudok lenni bizonyos dolgokban.

Mondj három szót, ami jellemző rád! könyvek, zene, szabadság

Mi a kedvenc ételed? Tejfölös lecsó, humuszos pirítós, pizza... elég sok van.

Milyen szupererőt kérnél egy jó tündértől? Hogy minden nap tudjak teljesíteni három kívánságot. Ebből egy az én kívánságom lenne, kettőt pedig másnak teljesítenék.

Kívánságlistáról 3 könyv amit idén mindenképp el szeretnél olvasni?
Michael Greger: Egyél úgy, hogy ne halj meg, Kőrösi Zoltán: Szívlekvár, Edith Eva Eger: A döntés

Idei legemlékezetesebb könyv: Egyet nem tudok kiemelni, legyen három: Finy Petra: Kerti szonáta, Scott Kelly: Egy év az űrben, Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell?


11: Sok téma mellett a gyerekkönyvek is kiemeltek nálad. Ragadós a példa, olvasnak ők is otthon? Neked van gyerekkori kedvenc olvasmányod? Kötelezőket elolvastad, volt kedvenced köztük?

Igen, mindhárman szeretnek olvasni, Titusznak még egy saját rovata is volt régebben, de most kamaszként a könyvolvasás kicsit háttérbe szorult, viszont nagyon sok írása van elkezdve, félbehagyva,
sőt wattpadon is jelen van, többféle stílusban vannak fent írásai, sőt ott azért olvasgat is rendesen, tehát
tulajdonképpen ő is olvas, csak kicsit más formában. Az első könyv, amit önállóan elolvastam és örök kedvenc: Erich Kastner: A két Lotti. Amikor könyvtárba kezdtem járni, 10-12 éves korom környékén, a csíkos és pöttyös könyvek voltak a kedvenceim, olyannyira, hogy felnőtt fejjel elkezdtem gyűjteni őket. Akkoriban Kertész Erzsébet könyvei voltak nagy kedvenceim, a Bettina három élete, a Vilma doktorasszony, Szonya professzor.

A kötelezőket mindig elolvastam, talán a Légy jó mindhalálig volt, amivel szenvedtem kicsit, de az Egri csillagokat és a Kőszívű ember fiait kimondottan élveztem. Felnőtt fejjel még nem olvastam el őket, érdekes lenne. Egyedül talán Az ember tragédiáját olvastam el felnőttebb fejjel, úgy már teljesen más, elgondolkodtatóbb élmény volt, de amúgy a középiskolai kötelezők nagy része kiesett. Remélem, azért elolvastam őket.

                    
12: Borító: számít, fontos, van kedvenc borítód?

Igen, nagyon szeretem a szép borítókat, de azért csak azzal nem tud megvenni egy könyv. Csak egy
kedvencem nincsen, de legutóbbi nagyon tetszetős borító Finy Petra Kerti szonátája és a 21. Század
Kiadó Kult sorozatának borítói is nagyon szépek.


13: Életmódról is írsz, ez hogy jött?

Az életmód bejegyzések (amiből végül nem lett túl sok) úgy jöttek, hogy egyre több könyvet olvastam az egészséges életmódról, írtam is róluk, majd sok mindent megfogadtam belőlük. Majd jött egy 2-es típusú cukorbetegség, amikor kőkeményen dolgoztam magamért, elővettem ezeket a könyveket, és éreztem a pozitív változásokat. Úgy gondoltam, hogy erről írnom kellene, akár másoknak is segíthetnék vele. Amikor nemrég, a kezdetekhez képest másfél év múlva visszamentem az orvoshoz, gratulált és ezt a mondatot írta a papíromra. Eredmény: tökéletes, sőt túl jó. :D Erre nagyon büszke vagyok, és arra is, hogy abbahagyhattam a betegségeimre szedett gyógyszereket.

14: Könyv és film: van olyan, ahol a film lett jobb szerinted?

Elég kevés filmet nézek, ezért nem is sok jut eszembe. Cheryl Strayed Vadon című filmje nem volt rossz, de nekem mégis sokkal jobban tetszett a könyv. Ilyenkor amúgy megőrjítem a családot, mert mondogatom, hogy a könyvben ez is volt, meg az is volt, és miért hagyták ki, és nem is nézem tovább, stb. De dolgozom rajta, hogy fegyelmezetten nézzem ilyen esetekben is a filmeket.
Ami viszont abszolút sokkal kedvencebb filmben az a Forrest Gump. A könyv is érdekes és vicces volt,
de szerintem a film klasszisokkal jobb.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése