A hipnotizőr

Lars Kepler: A hipnotizőr 






                                                                                   






"Még a paranoiás embert is üldözhetik."




Ez az a könyv, amit évekig nem akartam elolvasni, viszont mégis jó, hogy most megtettem. Első itthoni megjelenése idején 2010-be szinte nagy ívben kerültem, bevallom, féltem tőle. Most az újabb kiadás sikere, és a hamarosan újabb rész érkezése a sorozathoz, no és a fordító neve győzött meg, olvassam el. Szeretem, ha egy sorozatnak egységes arculata, hangja van és míves, igényes fordítást kapok. Itt ez garantált. Egy új sorozat remek kezdő része részét olvashattam.



Vitathatatlanul a keményebb, értsd: véres, brutális skandináv krimik közé tartozik. Már a szerző neve is meglepő: A Lars Kepler név ugyanis egy házaspárt takar azaz: ketten írták a regényt. Alexander Ahndoril és Alexandra Coelho Ahndoril közös írói álneve ez.
A hipnotizőr az első közös regényük, ami egy sorozat első része is egyben. Hazájában komoly hírveréssel jelent meg a kötet. Külföldön már a hatodik rész jelenik meg idén, tehát sikeresek. Még egy érdekesség: Soha nem volt még olyan svéd regény, amelyet ilyen sikerrel adtak el külföldre, még mielőtt Svédországban megjelent volna.

A sorozat főhőse Joona Linna nyomozó, de itt legalább annyira hangsúlyos a segítő hipnotizőr alakja. A nyomozónk segítséget kér és felveszi a kapcsolatot Erik Maria Bark hipnotizőrrel, Őt kéri, hogy hipnotizálni a sérült fiút, hogy ennek segítségével képet kapjanak mi történhetett, ki áll az események mögött. Az orvos Erik Maria Bark megtöri régi fogadalmát, hogy soha többé ne hipnotizáljon. Természetesen ennek okai is kiderülnek, morális kérdések merülnek fel, amikor Erik fiát elrabolják.

Tény, hogy az egész történet nagyon megrázó, néhol sokkoló, erős. Egy Stockholm környéki sportpályája öltözőjében brutálisan meggyilkolnak egy férfit. Amikor a rendőrség a családját értesítené, döbbenten fedezik fel: a feleség és a lánya ugyancsak gyilkosság áldozatai lettek, míg a súlyosan sérült fiú életben maradt ugyan, de kómába került. Úgy tűnik, hogy az volt a szándék, hogy az egész családot kiirtsák. Vajon miért? Kinek állhatott útjában az egész család? Itt a családon belüli viszonyok állnak a történet középpontban, majd a másik izgalmas téma a pszichiátria és a hipnózis lesz.



Maga a bűntény csak ürügy arra, hogy a felszínt megkapargatva előtörjön a mélyből a dráma. A történet betekintést enged beteg elmékbe, egy válságba jutott házasságba, versenyt futunk az idővel. Ugyanis előkerül még valaki, akit a rendőröknek kellene előbb megtalálni, nem pedig a gyilkosnak. Voltak pillanatok, amikor a letehetetlen kategóriába járt a krimi, majd lassabb, körülményesebbre váltott. A múlt titkai okoznak nem kevés meglepetést, ott van a bajok forrása. Nehéz bármit is mondani, hiszen krimi, nem akarok poéngyilkos lenni. A kezdeti lassabb indulás nem volt zavaró, míg megismerjük a szereplőket, kibontakozik a történet, hiszen utána egyszerre volt izgalmas és borzalmas. Hátborzongató, de ezért jó! Pörögtek a több szálon futó események, olvastatta magát, bár Erik múltidézései lehettek volna rövidebbek, ezek megtörik kissé a lendületet. Ilyen nem volt mostanában, hogy egy éjjel és egy vasárnap végig olvassak egy közel 500 oldalas krimit. A végeredmény egy újabb szórakoztató és elgondolkodtató krimi. Mindenesetre roppant érdekes, és mozgalmas első kötet lett. Sikerül a feszültséget szinten tartani. A könyv a Millennium-trilógiához hasonló sikert aratott, míg a belőle készült film nem igazán lett siker a mozipénztáraknál. A skandináv krimiket szerintem nem nehéz megszeretni, ez a krimi is jó alkalom erre. Én kíváncsi lettem a sorozat további már megjelent részeire is!




Eredeti mű: Lars Kepler: Hypnotisören

Eredeti megjelenés éve: 2009
Animus, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245576 · Fordította: Papolczy Péter

Évszázadok ösvényein

Évszázadok ösvényein 
TRT novellaválogatás







                                                                               









A Történelmiregény-írók Társasága negyedik novelláskötete tizennyolc históriát tár az olvasók elé.
Ahogy az lenni szokott, a történetek korszakonként, időrendben követik egymást. Kalandos utazást tehetünk térben és időben, a háttér-információkkal, érdekességekkel, esetenként humorral megírt novellák segítségével.


Ahogyan a hozzáértő írók, irodalomtörténészek szerint nagyon nehéz jó novellát írni, ez fokozottan lehet igaz a történelmi novellákra. Hiszen az adott kor hangulatát, jellemzőit megidézni, bemutatni és ábrázolni az eseményeket, szereplőket, mindezt tömören és velősen nem könnyű. Egy regény terjedelemben több lehetőséget ad az íróknak. Most először éreztem azt, hogy ez a kötet nem mindig képes ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Persze nagyon kis szórakoztatóak ezek a novellák, de maradandó hatást alig néhány tudott most elérni. A már bevált, bizonyított, márkává nemesedett nevek hozták a színvonalat ezekben a rövid írásokban is. Itt a "rövid" lenne a hangsúlyos, mivel volt több novella, ami már-már kisregény hosszúságú lett. Ami éppen nem unalmas, de elveszti a lendületét, lexikon vagy iskoláskönyv-szagúvá válik.


Tagadhatatlanul színes kis gyűjtemény kerekedett ki most is. Mindegyik novellában találtam valamit, amit jó volt olvasni benne, mégis az ötödik novella elolvasása után mondtam: Hűha, ez jó lett! A meghökkentően drámai befejezéssel kapott egy olyan ívet a történet, hogy emlékezetes maradt. Ez Bányai D. Ilona írása volt. Mitől Rémálom a cím, arra az utolsó egy mondatban ad ütős választ Ilona. Klassz lett, gratulálok!

A kötet írásai közül kiemelkedett még számomra Csikász Lajos Sátánfi története. Igazi kis remek írás, az író még anno éppen a TRT-válogatásban megjelent A futár novellájával "vett meg". Cselekményszövése tökéletes, van remek hangulata, és persze humora. Trux Béla: A keraki esküvő története valóban jó háttér és a megszokottan jó stílusban írt novella, érdekes adalékokkal, jellemrajzzal az író regényeihez. Az ő írásai egy külön kis világ számomra a történelmi-regény írók világában.


Tetszett még Urbánszki László férfiasan kalandos története, hangulatkeltésben és humorban tökéletes ő is, ahogyan Szélesi Sándor vagy Bónizs Róbert írásai is emlékezetesen jók voltak, vagy Gál Vilmos furcsa című története is tetszett nekem. Az egyik legizgalmasabb ötlet, hogy olvashattam Semmelweisről, arról a nagy magyarról, akit alig ismernek a saját hazájában. Neki igazán nehéz, küzdelmes élete volt. Egy tényfeltáró regényt is olvasnék erről, az ellene szőtt összeesküvésről, halálának körülményeiről. Semmelweis Tapodi Brigitta novellájának főhőse.

A két záró novella volt még remek befejezése a kötetnek. Nem csak napjainkban, de már az 1900-as években igen nagy kivándorlási hullám volt Amerikába, erről írt Andy Baron. Izolde Johannsen egy létező, napjainkban is látogatható helyre kalauzolja el ismét a kíváncsi olvasót. Ahogyan az előző kötet Sziklakórház írása, úgy a sort egy olyan város története zárja, amelyről keveset tudunk. Tanulságos megismerni Oradour történetét!



Sokszínű és érdekes, izgalmas barangolást tehet a kíváncsi olvasó a történelem ösvényein. A témaválasztások és a stílusok valóban annyira különbözőek, hogy bárki megtalálhatja a hozzá közelálló történetet. Mindenképpen egy szórakoztató, esetenként akár új ismereteket is adó, kalandozásban lehet része az olvasónak.

A kötet írásait Tamási Izabella szerkesztette.


A művek és szerzőik:

Cselenyák Imre: Hermotimosz, az eunuch
Pete László Miklós: Kedves nászuram
Dr. Várkonyi Tibor: A varázsgyűrű
Trux Béla: A keraki esküvő
Bányai D. Ilona: Rémálom
Csikász Lajos: Sátánfi
Novák Andor: Lázár nemzetsége
Urbánszki László: A viadal
Szélesi Sándor: Halál az égből
Gáspár Ferenc: A király álma
Gál Vilmos: S. F. V. Y
Bónizs Róbert: A bátor ara
Hacsek Zsófia: Marie-Antoinette gyámfia
Tapodi Brigitta: Kalászszemnyi erő
Nemere István: Augusztusi szonáta
Soós Tibor: Remény
Andy Baron: A homburg kalap nem megy Amerikába
Izolde Johannsen: Oradour






























Történelmiregény-írók Társasága, Budapest, 2018
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816017

Ömbizalompunpa

Uj Péter: Ömbizalompunpa 





                                           



"Mint tudják, Népszabadság nincsen már. 2016 októberében, alig egy hónappal a 60. születésnapja előtt erőszakos halált halt, Felcsút határában nyugszik."








Uj Péter újságíró remek válogatást ad a több mint húsz éven át írt "Szerda" rovat anyagából. Az egykori Népszabadság rovata nagyon szemléletes keresztmetszetet ad a rendszerváltás utáni évekről, az akkori közszereplők viselt dolgairól és magáról az országunkról. Hogyan éltük meg, vártuk a csodát?


Jó volt olvasni, bár némely szereplő nevére már rá kellett keresni, kik is voltak ők, hiszen a feledés homályába tűntek el. Tetszett, hogy minden kis glossza előtt egy pár soros emlékidézés van, miért is született az adott írás. Szemléletes és nagyon jellemző ez a kép, ami kibontakozik ezekből az írásokból. Jó hátteret ad a múltról, elképesztően élőek ezek a történetek még ma is. Sőt, olvasás közben több alkalommal volt olyan érzésem: ezek akár ma is íródhattak volna, csak a közszereplő politikusok neveit kell a maiakra cserélni...ami roppant sajnálatos, elszomorító szerintem. Amit látunk, olvasunk, ahogy mondani szokták: a jéghegy csúcsa. Talán jobb nem tudni mi van még a mélyben. Mégis érzi, tudja mindenki, aki csupán picit figyelemmel kíséri a napi hazai politikai eseményeket. Voltak pillanatok, amikor olvasás közben Bacsó Péter örökbecsű klasszikusának A tanú című film mondatai jutottak eszembe. A nagy magyar valóságról.
Operettország, vagy a "legvidámabb barakkból" nem igazán tudtunk tovább lépni. Minden maradt ahogy volt, családi maffia, sógor-koma-rokon- kinevezései magas posztokra, sok esetben megfelelő képzettség nélkül. Vett diplomamunkák, közbeszerzések botrányai, és a remény, ami elszállt. Pedig a népet nem lehet lecserélni...  néhány díszlet változott, a szereplők cserélődtek, de ugyan az a műsor megy évtizedek óta...

"A sajtó megint elszalad valami mellett, ami majd’ kiböki a szemét."


Humorosa és élően valós fricskák sok esetben, ám egy idő után a mosoly egyre kényszeredettebbé válik. Amikor a kilencvenes évek nagy bandaháborúi, vagy Torgyán Fradisas-örökbefogadása foglalkoztatta a közvéleményt, idelátogatott Sandokan és Isaura, volt kellően kenyér és cirkusz a népnek. Kudlikjuli levélben szólt a magyarokhoz, biztatva őket az okos döntésre. Szívhez szólóan megható volt valóban. Piros-fehér-könnyeket sírtam a meghatottságtól, végre törődik velünk a nagy vezetőnk. Azóta is megy ezerrel a parasztavakítás, igen magas fokon művelik. Majd szegény Tocsik Márta keveredett disznók közé, meg is ették. Ő sem maradhatott ki, talán az egyik legjellemzőbb eset az övé volt ezekből az időkből. A legfőbb, legjellemzőbb esetek közé tartozóak, jellemrajzokat felvillantó arcképcsarnok ez, amik fordulatos nyelvi ötletekkel megtűzdelt, humoros fricskák formájában idéznek történelmet. Uj Péter sosem volt elkötelezetten a hatalom kiszolgálója, ezek az írások nem csak hangulataiban idézik a közelmúltunk vezetőit, ahol minden párt megjelenik, jellemzően poénra kihegyezett írásokban. Uj Péter jó tollú, éles szemmel jeleníti meg a magyar közállapotokat. Nehéz erről a kötetről komolyabb érzelmi viharok nélkül mondani bármit. Aki megélte ezeket nosztalgiázhat, aki nem remek hátteret kaphat.


Valóban elképesztő dolgok történtek, elképesztő módon. Talán akikről mesélnek ezek a történetek, nekik kellene elolvasni, mint egy görbe tükörbe belenézni... bár erre alig van esély. Ahogyan a boldog, békeidők is egyre távolabb kerülnek, nem meglepő, hogy itt tartunk, ahol. Ez a görbe tükör azt üzente nekem: a király tényleg meztelen. Szóljon már valaki neki!





a kötet fülszövege:

Ömbizalompunpa: a felszínesség alapos szájba törlése; nosztalgiaenciklopédia; az agyhalál elleni agyhalál. Tavaszi tárlat egy elveszett világról, egy elfeledett nyelven.
Uj Péter több mint húsz évig (egészen a lap megszűntéig) írta a Népszabadság Szerda című rovatát. A rövidke, humoros szövegek hol publicisztikába, hol szimbolista prózába, hol posztmodern szövegfolyásba hajlanak, de a sorozat minden egyes pontján stabilan őrzi csipkelődő derűjét. Uj Péter nyelvi leleményei az egész magyar újságírást megváltoztatták, mondta a szerzőről egyik korábbi szerkesztője, Kelen Károly. Az Ömbizalompunpa nem csak retrospekt szöveggyűjtemény, de egyben az elmúlt 25 év sajátos, groteszk tablója is. Író-FPS: belső nézetű lövöldözés nyelvi patronokkal.
























Athenaeum, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937458

Ne engedj el!

Harlan Coben: Ne engedj el! 



                                                         





"Az óvatosság nem kerül semmibe"








Harlan Coben tudja, "mitől döglik a légy"! Nem véletlen a műfajának mestere. Szédületes tempója
és rokonszenves vagy éppen álnok karakterei a történet fordulatai kiváló kikapcsolódást és izgalmakat garantálnak most is. Coben biztos kézzel megírt thrillert ad az olvasóinak. Egy szomorú és drámai múltbéli rejtély vár megoldásra.



Cobennek úgy gondolom mindegyik regénye profi munka. Igazi szakembere a bonyodalom keltésnek. A kulcsszó azonban, azt hiszem nem a rettegés, vértől csöpögő dráma, bár van min elgondolkodni, hiszen a szülői felelősség kérdése áll az események mögött. A szórakoztatás legalább olyan hangsúlyt kap a történetben, mint a nyomozás. Ezt maradéktalanul hozza legutóbbi regénye is.




Főhősünk Napoleon ​"Nap" Dumas egyszerre kedves és néha nagyon szelíd, boldog tudatlansága okoz némi rácsodálkozást az eseményekre. Coben az ilyen jellegű karakterek mestere, miközben felfedi a kisváros sötét titkait, összefonódásait. Páratlan feszültséggel és érzéssel tárja fel a nagy titkokat és aljas hazugságokat, amik döntően megváltoztatják több család életét.
Dumas nyomozó ahogy egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, az annál szövevényesebbé válik. Mitől omlik össze a New Jersey-i kisváros nyomozójának élete? Mi is történt tizenöt évvel korábban az ikertestvérével Leóval, és annak szerelmével Diannával? Mi vezetett a két fiatal szerelmes halához? A látszólag boldog szerelem miért ért véget a vasúti síneken? Miért tűnt el ugyanakkor Nap barátnője Maura? Mi indítja be, tépi fel a régi sebeket? Maura váratlan feltűnése... és egy gyilkosság. Van itt nem múló szerelem, gyilkosságok, sötét összeesküvéselmélet. A rejtély pedig egyre fokozódik, a tempó szédületes. Ez a krimi sem okozott csalódást, a történet lenyűgöző volt. Végig azt súgta, hogy valami nem stimmel, szinte semmi nem úgy történt, ahogy tudni vélik a szereplők.

Mi volt a gimnáziumi Titkos Társaság célja, kik voltak a tagjai? Mit is rejt a városka határában álló, szögesdróttal, katonákkal védett objektum? Miféle ok húzódik a látszólag beteg lelkű egykori barát brutális halála mögött? Mennyire erős és befolyásoló tud lenni egy rosszindulatú pletyka! Ez különösen időszerű napjainkban. A legfőbb kérdés pedig: mit rejt és kik készítették a tizenöt évvel korábbi titokzatos felvételt, ami most váratlanul előkerül: Mindezek mögött miféle politikai, nemzetbiztonsági titkok húzódnak, amibe a fiatalok belebotlottak. Ki az, aki szeretné, ha ez mind a múlt része maradna?
Vannak titkok, amiket talán jobb nem bolygatni.







Nagyon eredeti volt, hogy Leo sok esetben úgy volt jelen a történetben, mintha még élne. Nap beszélgetett vele, kérdezett és magyarázott neki. Nap karaktere sok kérdésre most, sok-sok évvel később kap választ. A család összetartása, a barátok segítő támasza fontos szerepet kap. Ami azonban őt magát is meglepi, mennyire nem ismerte a saját testvérét. A szerző a krimit megfűszerezte emberi fájdalmakkal, drámával.

Ami talán kicsit számomra már túl nyakatekert volt az a politikai háttér. A történet végére, olyan, még csavarjon egyet a történeten, amíg végül egy utolsó titokról is lehull a lepel. Nem csak a szülői felelősség kérdése, de a válasz is sokkoló. Apaként megélni az imádott egyetlen gyermek elvesztését, átérezhető. Mellette a tudat, hogy ezt megakadályozhatta volna, ha! Itt kap fontos értelmet a cím! Nehéz nemet mondani, de kell, tudni kell(ene) nemet mondani néha a gyerek kérésére. A drámai vég meglepő és váratlan lesz. Érdekes volt számomra, de a tettest maximálisan megértettem, sőt!







Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiszerzője 1962. január 4-én született a New Jersey állambeli Newarkban. Történeteit a váratlan csavarok, sötét tikok mellett a humor jellemzik. Könyveit eddig negyvenkét nyelvre fordították le, közel ötvenmillió példányt adtak el világszerte. Jelenleg Ridgewood városkában él, feleségével és gyermekeivel.









Jaffa, Budapest, 2018
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634750017 · Fordította: Holbok Zoltán

Megmaradt Szobotkának

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának  



                                                                                         







"Melyik lesz erősebb, az én gyöngeségem vagy az ő gyöngesége?"





Talán a magyar irodalom egyik legközismertebb, de mindenképpen a kivételesen legendás házasságai közé tartozik Szobotka Tibor és Szabó Magda írók kapcsolata. Milyen az, amikor két szenvedélyes íróember találkozik és egymásba szeret? Mert bizony ez első látásra szerelem volt Magda részéről.

1947. július 20-án találkozott Szabó Magda az Írószövetség balatonlellei fogadásán Szobotkával, akinek nem volt éppen túl jó híre. Magda nem akart egy lenni a hódítások sorában. A kicsapongó életet élő, megbízhatatlan, szoknyapecér férfi, következő év nyarán feleségül vette a csinos írónőt.
Bár személyiségük elég különböző volt, az olvasás és írás iránti alázat összekötötte őket. Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész és pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa sajnálatosan a ma olvasóinak elsőként mint Szabó Magda férje jut azonnal eszünkbe. Ma az ő könyvei nincsenek a boltok polcain, kirakatban, hosszú évek óta nem kerültek kiadásra. Kissé a felejtés homályába kerültek.




A széles műveltségű, ám közismerten visszahúzódó, szerény, már-már zárkózott Szobotka élete és alkotói korszaka egy olyan korban zajlott, ami nem igazán kedvezett az igazi kiteljesedésnek. Pedig már tizenévesen naplót írt, novellát publikált. Egyedi stílusát a Megbízható úriember (1959) vagy az 1980-ban megjelent utolsó regénye a Menyasszonyok, vőlegények kapcsán szokták emlegetni. Magda biztatására éppen a visszaemlékezésein dolgozik, amikor 1982-ben a halál meggátolja a befejezést. Elképzelni sem tudom azt a mérhetetlen fájdalmat és lelkierőt, ami Magda asszonyt a befejezésre sarkallta. A férje betegsége és a halála után ő fejezte be a regényt. Ezzel is emléket állítva nem csak Szobotka Tibornak, de ennek az alázattal és szenvedéllyel átitatott szerelmüknek. Rajongva szerette férjét az utolsó pillanatig. A hallgatás éveiben is biztatta, írjon! Ha nem adják ki, akkor neki írja meg. Ő volt Szobotka múzsája és felesége. Odaadóan vigyázta, őrködött felett, kísérte orvoshoz, kórházi kezeléseit felügyelte. Persze ez már a végjáték volt. Szobotka Tibor 1982. február 26-án hunyt el Budapesten.

A közös életük harmincnégy évének sok sok állomása megidéződik a kötetben. Játékos, fájdalmas és nagyon őszinte vallomás ez. Emlék egy nagy szerelemnek. Két nagyszerű ember érzelmeiről, örömeikről és fájdalmaikról, sikerek és kudarcok, életük titkairól olvashatunk.

Szeretem Szabó Magda írásait, itt igazán megindító a mély érzékenységgel bemutatott életük áll a középpontban. Bár a regényt ketten írták, érezhető a „szabómagdás” hangulata. Kerek egész az életmű ezen darabja, sokat segíthet a többi Szabó Magda regény megértéséhez. Megismerhetjük a gyerekkori traumákat, miért is lett Szobotka éppen olyan ember. A két boldogtalan szülő házassága az érzékeny lelkű és beteges kisfiúra erős hatással bírt. Az érzelmileg szeretethiányos Szobotka számára sorsdöntően fontos volt Magda. Kapcsolatuk a bizalom és egymás szabadsága megtartásával teljesedett ki. Életre szólóan egymáséi lettek. A legdrámaibb része mindenképpen a meg nem született fiuk története. Ezt feldolgozni és túlélni, újraformálni az életüket fájdalmas kapocs volt. Megrendítő emléket állított Magda nem csak Szobotkának, de önmagának, kivételes szerelmüknek.

Egy utólagos elismerés lehet ez a könyv az író és alkotótársnak, a szerelmes férjnek. Szabó Magda eléri az olvasónál, hogy kíváncsi legyen Szobotka regényeire, novelláira.


"Három jó van az életben: nem tudjuk, mi lesz holnap, mikor halunk meg, és mi lesz a halálunk után. "












Eredeti megjelenés éve: 1983
Jaffa, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715839

Gyűlölet

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet 






        "Amikor a szerelem elmúlik, hirtelen észrevesszük a másikat. Ahogy van. Vagy mindig is volt."











Papp Sándor Zsigmond számomra nagyon jól ír, a kortárs magyar irodalom egyik nagy mesélője. Az új regénye a harmadik olvasásom tőle, vártam és nem is okozott csalódást. Talán összességében kevésbé volt nyomasztó és sötét látlelet, mint a Jóisten megvakult című novellás kötete. A Semmi kis életek első regényének méltó párja.



A regény biztos kézzel felépített, érdekes cselekménye egy család története, sorsa. Két szálon követhetjük az eseményeket: az apját kereső fiú, Loboncz Márton építészmérnök Budapestről érkezik vissza régi életének színterére. Így elevenedik meg az elmúlt gyerekkor minden emlékével, titkaival és fájdalmaival megidézve a szülők házasságát. Nem könnyű ez a múltidézés, a szembenézés mégis elkerülhetetlenné válik főhősünknek.


Ezek mellett maga a helyszín teszi még eredetibbé, izgalmasabbá a történéseket. A romániai Moldva vidéke adja a hátteret. Az anya alakja talán erősebb, karakteresebb volt számomra. Az ő véleménye szerint itt ért véget a Monachia, itt húzódott a történelmi határ a Civilizáció és a Barbárság között. Igen megkapó és kifejező vélemény. Az apa alakját belengi némi távolságtartás, majd egy titok. Amire a legvégén meghökkentő választ kap az olvasó és a fiú is.
Nos, a fiatal párnak, a mérnök férj Tibornak és csinos, fiatal feleségének, Máriának itt kellene a saját boldog életüket megteremteni. A nő olyan "elvetemült" hogy esküvő után is még akar tetszeni valakinek, amit elég rosszallással vesz tudomásul a környezete. Sajátos, néhol már pimasz humorú narrációja egyedi írásmódja és nyelvezete volt az, ami a történet erősségét adja még.


A mára már történelmivé lett idők tökéletes korhangulattal jelennek meg. Az ott és akkor élt emberek megnyilvánulásaiban, tetteiben és gondolatiságában is megidéződik az adott kor szelleme.
A Ceausescu-rezsim mindenkire léleknyomorítóan ránehezedett. Kisemberek nagy történetei, küzdelmek, ügyeskedésekkel megszerzett kis boldogságról olvashatunk. Kénytelenek ügyeskedni, mert élniük kell. Valahogy túlélni. Durva, de érdekes, hitelesen idéződnek fel a múlt sötét árnyai. Szocreál valóság és álom nyomasztó valósága a felemelkedésről, és a szabadságról. Illetve annak vágyáról. Részletgazdag és pontos megfigyelésekkel bemutatott történet ez.




A cselekmény főképp Moldvában a gyerekkor helyszínére koncentrál. A fiú életéből elveszett apa börtönbüntetéséből szabadult, ám azzal a lendülettel el is tűnt a kíváncsi rokonok elől. Ám amíg idáig jutnak az események a fiatal pár életéből sok nosztalgiával villannak fel életképek. Ezek adják a gyerekkori hátteret, a család múltját mutatja be az író. Szomszédokkal, nagyszülőkkel, főnökkel. Nem árulnék el többet, egy tragédia áll a középpontban, ami megváltoztatja alapjaiban kapcsolatukat, házasságukat. Főleg az anya lesz az, aki egyre jobban gyűlöl és gyűlölködik.

Néhány emléket bennem is feltépett a regény. Az apa itt még jelen van, de elég kifejező, hogy a gyereknek ő a Láthatatlan Ember... Apa nélkül felnőni, egy gyűlöletbe keseredett anya mellett nem egyszerű. Hogyan is hat ez minden szereplő sorsára, további életére? A választ szinte tudja mindenki, aki látott csonka családban felnőtt gyereket illetve ismeri a kor politikai hátterét. A számtalan formában megelevenedő romániai diktatúra 1970-es, 80-as éveiről kapott kép kétségtelenül valós, ám sok esetben elborzasztott. Amitől még nyomasztóbbá válik a cselekmény, nehéz eldönteni a szeretet vagy a gyűlölet érzete erősebb a családban. Lehet egy életen át gyűlölve szeretni? A látszólagos és alaposan megszenvedett boldogság illékony.




Papp Sándor Zsigmond 1972. május 22.-én született a romániai Radócon. Író, újságíró. Jelenleg Budapesten él. Legfontosabb művei a Semmi kis életek c. regénye (2011) és A Jóisten megvakul c. novelláskötet (2014). Számos irodalmi díj kitüntetettje.






Jelenkor, 2018
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765880

Halálos játék

Angela Marsons: Halálos játék 







                                                           










Kim Stone felügyelőnő 2015-ben lépet színre az Elfojtott sikoly című krimiben. Egy csapásra a kedvencek közé került a letehetetlenül izgalmas, kellően sötét és csavaros történet. Maga a főszereplő karaktere is eltérő volt a megszokott nyomozók figurájától, már csak azért is, mert végre egy női detektív áll a rendőrcsapat élén.


Most a negyedik nyomozása került a hazai olvasókhoz, ami elég különleges és sok megdöbbentő fordulatot tartalmaz. Talán ismét az első rész sötét és feszült hangulatát tudja hozni ez a rész.
Már csak a helyszín miatt is brutális és gyomorforgató a történet. Az emberi test bomlási folyamatait vizsgáló orvostudományi intézet elég bizarr helyszín egy gyilkosságsorozathoz. Mondanám az elkövetőnek van humora, de aki nem vevő az élet ilyenféle borzongató részeire, nem biztos, hogy élvezettel olvassa majd ezt a krimit. Tény, hogy egyszerre nyomasztó és érdekes is a történet.
Kim és csapata egy sikeres nyomozás után tesz egy szakmai kirándulást a Westerley orvostudományi intézethez, amikor a dolgozók döbbenten fedezik fel, a kelleténél egyel több holttest van a területen... ami néhány nap múlva megismétlődik.


Angela Marsons meghagyta a jól bevált receptet. Kim Stone karaktere, karcos humora, az írónő stílusa, mind nagyon bejön nekem, fordulatban és izgalomban most sincs hiány. Az mondjuk picit zavaró volt, hogy Kim gyerekkoráról és családjáról már írt, tudjuk a lelki hátteret, most ismét előkerült. Lényegileg semmi nem változott: durva, rideg, elutasító az emberi kapcsolatokban Kim. Kicsit sokalltam Barney a kutya jelentőségét. Kim karaktere talán egy csöppet lehetne már simulékonyabb, nyitottabb.



Próbálok keveset elárulni a cselekményről, meghagyva az olvasás izgalmát. A történet, a gyilkosságok oka, az egész háttere szomorú, elgondolkodtató. A gyerekkori traumák mélyen épülnek be a lélek titkos zugaiba. Van, aki igyekszik elfelejteni, eltemetni magában ezeket. A felszín alatt azonban ott van, dolgozik a lélekölő esemény. Egyszer pedig a felszínre tör, büntetésért kiállt.

Döbbenetes és érzékeny történet, olyan titkokról lebben fel a feledés fátyla, amiknek nem lett volna szabad megtörténnie. Gyerekekről, akik bizony nagyon is tudnak gonoszak lenni a gyengébb társaikkal…. A lelki sebek nem, vagy nagyon nehezen gyógyulnak. A bosszú pedig tudjuk nem az igazán jó megoldás most sem. Mély és összetett okok vannak a háttérben.


A prológus 1996-ba indítja el a történetet, meg-megszakítva ezekkel a visszaemlékezésekkel a jelen nyomozást. Jól elkülönül, amikor ezeket olvashatjuk, dőlt betűs részek a krimiben. Ezek adnak némi segítséget az olvasóknak. A megoldás azonban elképesztően fájdalmas. Nem csak az elkövető személye, de az indok is letaglózott. Sajnálom, hogy erről a családi háttérről nem kaptunk több információt. A tettes külön kis története is figyelemre méltó lenne, de elég keveset árul el róla Angela. A cselekedetei mögött meghúzódó indokokról olvastam volna még többet. A "miért"-et lehetett volna jobban kiemelni. Érthetetlen számomra, hogy pusztán "szeretetből", hogyan képes egy szülő a saját gyermeke életét tönkretenni és egy szörnyet nevelni?  Mindörökre elrontva az életét, hiszen az elkövető is áldozat.



Az egész történet alapból izgalmas, egy igazán jó alapötletre lett felhúzva. A gyilkosságok indítéka is eléggé borzasztó és kegyetlen. Különösen amikor kedvenc undok szereplőnk, a kottnyeles újságírónő egy régi döglött ügy után kezd Kimnél érdeklődni. A rutinos olvasó már sejti, a régi megoldatlan ügy valami módon kapcsolódni fog a jelen gyilkosságaihoz. Sőt, maga az újságírónő, Tracy Frost is igen jelentős szerephez jut. Amitől a személye, alakja közelebb kerül az olvasóhoz és Kimhez is. Jó, éppen barátnők nem lesznek, de tesznek egy emberi gesztust egymás felé. Amitől különösen kiemelkedik a tucatkrimik közül, a végén még tud egy meghökkentő és váratlan csavart adni a történet. Itt kellett néhány perc, mert kihagyott a lélegzetem is, mire vettem az adást, mi is történik. Egy izgalmas, feszült krimit írt Angela. Megkockáztatom, az egyik legjobb része ez a sorozatnak.

Összességében most is egy jó krimit kaptam Angela tollából. Bízom benne, hogy a jövőben sem kell csalódnom Marsons regényeiben. Nagyon várom a következő Kim Stone történetet.















General Press, Budapest, 2018
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521440 · Fordította: Seregi Márton

Éhes felhő a napot

Istók Anna: Éhes felhő a napot 



                                                                                 

                                                                     





"Örök körforgásban ismétlődnek a bűneink, a hibáink. Ciklikusan szeretünk, gyűlölünk, szeretünk."






Több okból igazán örömteli meglepetés volt számomra ez a könyv. Az egyik talán legfontosabb, hogy olvasás után még tovább foglalkoztatott a főhősnő, Nóra sorsa. Pedig igazából nem volt egy "rögtön a szívembe zártam" figura. Sőt. Ahogy azonban haladt előre a történet, kirajzolódott a családi háttér, megismerhettem a többi szereplőt, kiderültek az okok, válaszokat kaptam a miértekre. Nóra igazi vadóc, lázadó maradt fiatal felnőttként is. Nem értettem sokáig, miért menekül a saját élete, családja elől, picike alkalmazkodó képességet sem mutatva. Néha úgy tűnt, saját boldogságának lehetőségét is tönkre teszi.

Mégis, mikor a családban elfoglalt helye és szerepe kiderült, szegénykém nagyon megérdemelte a nehezen megkapott boldogságot. Ezzel talán nem leszek poéngyilkos, hiszen a történet sok fordulatot tartalmaz, valós és hiteles családtörténet. Komoly pszichodrámával megspékelve ismerhetjük meg a szereplőink lelkében dúló viharokat. Nórának valóban nincs könnyű helyzete, háttere. A szinte tökéletesen simulékony és csodás nővére, Zsóka árnyékában gyermekkora mély nyomot hagyott lelkében. Örök másodiknak lenni, megfelelni a ki nem mondott elvárásoknak nem könnyű. Arról nem is szólva mennyire más karakter, személyiség lehet ugyanabban a környezetben, ugyanattól szülőktől való két gyerek.



Nagyon becsültem benne, hogy Angliából hazatérve azért sem fejezte be az egyetemet és lett a családi hagyományok követője. Bátor volt, hiszen négy évet dobott el az életéből, de egyszerűen nem érdekelte a dolog, nem akart megfelelni. Csupán végre magának. Miért került Angliába? Ez adja a történet fő szálát, a múlt. Ami elől nem tudunk elmenekülni. Eljött a szembenézés ideje, válaszokat keres Nóra is és a család is. Erre egy újabb tragédia, az apa infarktusa ad okot. Hogyan lehet boldog Nóra? Nehezen, több bátor lépést kell tegyen. Komoly fejlődéstörténet ez. Nem csak önmagát kell elfogadja, de a családdal is el kell fogadtatnia önmagát. Az anyja elég nehéz eset lesz. Egyébként a karakterek ettől emberiek, hitelesek, hogy nem tökéletesek. Olyanok, mint mi magunk, az életben találkozhatunk velük.

Nem árulom el, milyen tragédia van a háttérben, érdemes elolvasni. Izgalmasan bontakozik ki a múlt. A szerelmet, boldogságot kereső két testvér sorsa szorosan kapcsolódik össze, még úgy is, hogy már csak Nóra van jelen. Zsóka élete, titkai a naplójából kerekítik ki a regény cselekményét. Minden baj okozója sokáig a számomra kissé bájgúnár sógor, Csongor volt. Az ő sorsa kissé háttérben maradt, de folyamatos jelenléte súgta a megoldást. Ami valljuk be, nem szokványos. Ezt a falatot hogyan tudja lenyelni a család? Izgalmas és meglepő kérdéseket feszeget a történet. Akár csak úgy is: lehet parancsolni a szívnek, a szerelemnek? Nem... Miközben Nóra állandóan süt-főz, finomságokat készít és ezzel ad egy különleges ízt az írónő a regénynek. Tetszettek a más irodalmi művekből kiemelt idézetek, amik az egyes fejezeteket felvezették. Sőt, mint írtam a történet sem a szokott édes-bús szerelemről mesél. Életszagú-szerű. A régi családi terheket le kell tenni, tovább kell lépni. Még önmagunknak is tudni kell megbocsájtanunk. Nincs értelme az élők további életét megkeseríteni, bele fagyni a lelki gyászba. Tudni kell(ene) tovább lépni, feloldozva régi bűnök alól. Ez a család örömeinek, boldog életének további kulcsa. Nem felejteni, de letenni és nem cipelni a terheket. Elfogadni egymást a hibákkal együtt kell, csak így lehet őszintén szeretni.



Maga a regény stílusa gördülékeny, a borító szemet gyönyörködtetően kifejező, tökéletesen illik a történethez. Gasztroregény, ami stílusában új volt nekem. Szagos, finomságokkal megtűzdelt fejezetei olvasmányosak. Amikor az írónő munkáinak utánakerestem meglepődve láttam, hogy 10 évesen már novellát írt egy pályázatra. Azóta a Műút folyóiratban jelentek meg írásai, ma Gödöllőn könyvtáros. Hatalmas pozitívum még, hogy megtartotta saját nevét, nem egy hangzatos angol álnév mögé bújt.







Könyvmolyképző, Szeged, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571612 Borító: Ambrús Renáta

A boszorkány

Camilla Läckberg: A boszorkány





                                                             












A Fjällbacka-saga tizedik része tipikus Camilla Läckberg könyv. Aki szereti az írónő regényeit ezt a befejezést is biztosan szeretni fogja. Az bizonyos, hogy súlyos és fontos kérdések kerültek a krimi középpontjába, több aktuális problémával, erős a történet. A vége kifejezetten sokkoló, valóban drámaira sikerült a befejezés. A felvetett kérdések adnak okot az olvasónak az önvizsgálatra, társadalmilag is komoly kérdések várnak válaszra. Napjaink boszorkányüldözései is megjelennek a történetben.


Szokás szerint több, ez esetben három szálon fut a történet. A jelen gyilkosság mellett egy harminc évvel korábbi, hasonló gyermekgyilkosságra vezetnek vissza a szálak, valamint a messzi régmúlt Svédországának történelmileg fontos korszaka, az 1600-as évek egyik boszorkányüldözése elevenedik meg. Ez már szinte izgalmasabb, lenyűgözőbb volt, mint az aktuális gyilkosság. Kiváló történelmi, társadalmi kép rajzolódik itt ki. Már csak ezért is érdemes elolvasni a krimit! A három szál főszereplőit az köti még össze, hogy így vagy úgy, de kilógnak a társadalomból. Lélektanilag erős, döbbenetes motivációk kerülnek fényre. Különösen drámai a régi boszorkányüldözésről szóló történet, hangulata jól eltalált, de a mai fiatalok beilleszkedési problémái, szülő-gyermek viszony is komor képet mutat.

 A sorozat talán legvaskosabb darabja ez, közel 600 oldal. Már az előző rész Az idomár is egy sötét és beteg történet volt, de most még súlyosabb a háttér. Tény, hogy Läckberg jól ír, érdekesen, olvasmányosan. Mégis azt gondolom a történet első fele elég lassan csúszott, kicsit úgy éreztem, hogy sok lett a töltelék. Több esetben a mellékalakok, azok életének történései kapnak túl nagy hangsúlyt. Egy idő után a háttérszereplők életének mozzanatai már-már idegesítően feleslegesek, megtörik a krimi lendületét, határozottan tompítják az izgalmakat, lassítják a cselekményt. Volt ahol kifejezetten zavaró volt.  Ezek nélkül egy feszesebb krimi lehetett volna.

Ami kifejezetten sokkoló és viszi előre a krimit, hogy kisgyermekek az áldozatok. Igaz a két gyilkosság közt 30 év telik el, mégis az összefonódások elképesztőek. Minden szereplőre súlyos lelki teherként nehezedik a múlt. A női sorosok mellé bejön a képbe a bevándorlók helyzete, társadalmi megítélése. Az emberi befolyásolhatóság, butaság a pletykák súlya az ami még jelentős lesz. Ez a régi eseményeknél különösen jellemző.

Lélekbe markoló drámák sora amiről olvashatunk, azért jó kis krimi ez, a jelen dráma és a sötét múlt mesterien fonódik össze. A történet a felvetett problémák mellett mocskos titkokban sem szűkölködik. Lassan bomlik ki, érnek össze a szálak. Hogyan lehet harminc éven át egy nyomasztó titokkal élni? Hogyan teszi tönkre a szereplők életét, nehezedik rájuk ez a titok? A léleknyomorító családi közeg hatása elképesztő, nem csupán a gyerekere, kamaszokra nehezedik rá. Érezhetően robbanásig feszült a légkör a kisvárosban. A múlt titkai és a jelen bűnei a jövőre is hatni fognak. A végkifejlet borítékolható, mégis sokkolja az olvasót. A történet egyes részei erősen emlékeztettek az Amerikai szépség filmre és a Tizenkilenc perc című regényre.

Patrick Hedström nyomozó és kotnyeles írófelesége, Erica, rendületlenül nyomoznak, hiszen a rendőrség szinte csak illendőségből téblábol a történetben. Erica egyedül okosabb és jobban átlátja
az ügyet, mint az egész rendőrcsapat együttvéve. Az áttörés sokkal inkább Erica érdeme most is.
A volt rendőrkapitány halálának körülményei már-már mesések, tökéletesen hihetetlenek tizenöt év távlatából.



A krimi egy ponton letehetetlenné válik, hozta a szokásos színvonalat. Camilla Lackberg jól ír, minden szereplő szempontjából ábrázolja a felvetett helyzetet. A sorozat kedvelői mellett A boszorkány új rajongókat is meghódíthat. Hibái ellenére is tetszett a krimi, egy összetett történet, lélektani és társadalmi dráma egyvelege. Nekem az Eltitkolt életek és a Hableány volt eddig a két kedvencem a sorozatból, ám A boszorkány is helyet kér a dobogón.

További érdekességek, infók Camilláról és a sorozatról ITT!




Eredeti cím: Häxan
Eredeti megjelenés éve: 2017

Animus, Budapest, 2018
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245545 · Fordította: Dobosi Beáta

Honfoglalás-trilógia

Benkő László: Honfoglalás-trilógia
(Táltosidők, Idegen tüzek, A megszerzett föld)








                                                                               








Ködbevesző, régmúlt idők homályából bukkan elő ez a történet. Benkő László első regénysorozata 2004-ben jelent meg először. Most igényesen szép kivitelben, a Lazi Kiadónak köszönhetően a harmadik kiadásban került az olvasókhoz. A három kötet nem csak okos könyv, de szép is, a borítók színvilága megkapó. Egymás mellé téve kiadják a nemzeti zászlónk színeit, ami eredeti ötlet.

Benkő László ismét bravúrosan megoldotta, hogy a hihetetlenül sok információt, amit belesűrített a regény történetébe, nem tette szárazzá. Élvezetes a történetvezetése egy családregényt ad az olvasóinak. Egészen elvarázsolt a pusztai lét vadromantikája, a bemutatott hagyományok, az egykor élt emberek gondolkodásmódja és a szokásaik, a lovak szeretete. Együtt gondolkodhattam őseink vezetőivel, megismerve életüket, bálványaikat, hiedelemvilágukat. A vándorlások, a festői tájleírások, a portyázások izgalmai mind lebilincselőek. Jó hátteret ad a hiányos a történelem tudásunknak. Gyönyörű könyv, szépséges, kalandos mese a régmúlt időkből.

Az első regény inkább a vándorló népek életmódjára koncentrál, azon át mutatja be honfoglalás folyamatát. Beleshetünk a szállások életébe, ahol a nélkülözhetetlen szereplőket ismerhetünk meg: a nemzetség feje, a táltos, patkoló-fegyverkovács, nemezelő asszonyok, akad kiközösített asszony vagy hadi árva gyerek mellett, bujkáló idegen, külhoni kalmárok színesítik a képet. Kezdéskor megismerjük Bekét, a fiatal „mogyeri” vitézt, akinek élete szerencsétlen fordulatot vesz. Egy véletlen baleset során halálosan megsebesíti legjobb barátját, így sebesülten, de menekülnie kell a családi vérbosszú elől.

Végigkövethetjük Beke és Virág szívszorító szerelmi történetét, aminek valami vagy valaki mindig útjában áll. Az igazi beteljesedésnek gátat szab a népek vándorlásából fakadó történelmi kényszer. Levédia földje már a múlté, és az új szállásterület, Etelköz lesz. A kazároktól való függetlenedés is bonyodalmakba ütközik. Honnan jöttünk, hová megyünk a regény fő kérdése. Tiszteletre méltó ötlet megírni a honfoglalást, bemutatni az ősmagyarok életét. Nagyon kevés a forrás, a hiteles információ, ám a szerző érezhetően sok történelmi anyagot áttanulmányozott és felhasznált. Nem lett lexikon, sem tankönyv. Lendületes kalandok sora bontakozik ki, amikor Virág titokban megszüli fiát, Gecsét. Ő lesz a solymász, az ő személyes sorsán keresztül tárul elénk a történet folytatása.



Lazi, Budapest, 2013
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672151




Idegen tüzek



                                 
Talán a trilógia első kötete kissé lassúbb folyású, ami csupán a sok szereplő, helyszín és háttér megrajzolása miatt érezhető. A második nagy lendület vesz és egy remek akcióval nyit. Gecse itt már felnőtt férfi, gyermeke van, akit elvisz a nádban lakó öreg táltoshoz gyógyíttatni. Apa és fia karaktere kiválóan megrajzolt, érzékletesen ábrázolt végig. Jól követhető érzelmeik és jellemük változásai.
Ahogyan az első rész estében, itt is végigkíséri a főszereplőket a balszerencse, félreértések sorozata, ami mozgatja a szálakat.


Cselekményesebb, fordulatokban gazdag ez a történet. Az olvasót fogva tartja, szinte egy ültő helyemben olvastam végig. Középpontban Gecse élete és sorsa áll, míg a másik szálon az elveszett fiú, Majk története olvasható. Az ő férfivá érése, harcossá válásnak lehetünk szemtanúi. Eljutunk Bizáncba is, ami színes, szagos forgatag a regényben. Mindeközben Álmos és Árpád a törzsszövetség megerősítésén fáradoznak, mert idegen hadak gyülekeznek a keleti gyepűnél. A hittérítő görög és római papok mellett kalmárok, kémek és kegyetlen kalandok várnak hőseinkre. Megismerjük az egykor élt egyéb népeket, akikkel harcoltunk Pannóniában, a Duna és Tisza partján. Bebarangoljuk a végtelen sztyeppéket, részesei lehetünk a besenyő és mogyeri szállások életének. Fordulatosabb, aki szereti az emberi történeteket, a magyarokról szóló legendákat, meséket az nem fog csalódni. Izgalmas történelmi kalandregényt olvashattam. A befejezés után pedig jó, ha rögtön kéznél van a harmadik rész!



Lazi, Budapest, 2013
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672168



A megszerzett föld 







                                                                 

A vérzivataros kalandozások végére érnek. A magyarság erős törzsszövetségben él Etelközben. Gecse új családot alapít. Fia, a Kisbeke gyerek még, amikor kirobban a háború Bizánc és a bolgár cár között. A magyarok Bizánc oldalán szállnak harcba Levente vezetésével. Ez két jelentős magyar győzelmet is hozott, ám mégis két tűz közé kerültünk. A bolgárok ugyanis szövetségre léptek a magyarok ellenségeivel a besenyőkkel. Így nem maradt más, mint a menekülés a Kárpát-medence felé. Történelem, de nem töményen, a kikerülhetetlen politikáról, taktikákról szól a regény. Izgalommal követtem Kisbekét a harcokban. Megtapasztalhatta a háború valóságát, annak borzalmait, miközben felnőtt harcossá vált ő maga is.




Lassan, de biztosan váltanak a magyarok, Etelközből elvonulnak. A rég megismert Kárpátokon túli föld elfoglalása, a kettős honfoglalást ismerhetjük meg alaposabban. Ami a 895-896-os bejövetelt illeti, legújabb kutatások szerint az is elképzelhető, hogy a magyarság csoportjai fokozatosan, évtizedek során jöttek be, a 860-as évektől kezdve, 896 ennek csupán a vége.
Miközben Majk a besenyők bizalmát és vendégszeretetét élvezi, Majk és a besenyők viszonya alapos és szemléletes bemutatásra kerül. Eközben Gecse és Kisbeke is az új hazába tartanak. Vajon egyesülhet a régen kettészakadt család? Mi lesz szereplőink további sorsa? Benkő László remekül meséli el egy család sorsán át a honfoglalást Igen sok érdekes információt is tartalmaz a Kárpát medencében élő népekről. Sok belharc, ármány és szenvedés után hazaértünk. Hogy ez mennyire volt tervszerű, kiderül a regényből. Megteremthetjük magunknak a szép új, reményteli jövőt.









Lazi, Budapest, 2013
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632672175

Tudnom kell

Karen Cleveland: Tudnom kell 





                                                       












Karen Cleveland első regénye kellemesen meglepett, bár kétségtelenül nem fogja megújítani a műfajt. Mégis tud valami olyat a hölgy, hogy az olvasót végig feszült izgalomban tartja. Érdekli mit tartogat a következő fejezet, hová kanyarog a szereplők sorsának fonala. Nekem tetszett, bátran ajánlom a kémregények kedvelőinek. A történet más megközelítésből mutatja meg ezt a titkokkal terhelt, sötét és szövevényes világot. Árnyalt, női lélektan az alapja.


Természetesen bizonyára lesznek fanyalgók, az azonban tagadhatatlan, hogy az olvasót az elejétől a végéig fogva tartja a történet. Hittem kedvenc szerzőmnek, aki ajánló sorait adta a regényhez. Lee Child nem tévedhet, nem is bántam meg az olvasást. A szerző összekapcsolja a pszichológiai feszültséget a mindennapokkal. Ez a női megközelítés újszerűnek mondható. Főhősnőnk karaktere azonban kissé bicskanyitogatóan elvakult szerelmes nő, már-már rajongva imádja férjét. Ez veszélyesen súrolta a rózsaszín romantikát, Vivian afféle "szuper-woman": odaadó, remek feleség, kiváló munkaerő a CIA-nál, négy gyermek gondos, szerető anyukája... Kicsit sok ez a jóból.



A feszültség az első oldalon elkezdődik, és ezt végéig tartja is a sok váratlan és meglepő fordulattal az írónő. Ahogyan Vivian, úgy az olvasó sem tudja soha, kiben bízzunk, minden fejezet úgy ér véget, hogy lehetetlen nem tovább olvasni. Szóval Karen tud valamit, figyelemre méltó ez az első könyve, én nagyon ajánlom! Az alaptörténetről néhány szót: Vivian beépített orosz ügynökök után kutat, alvó sejteket keres. Egy napon döbbenetes felfedezést tesz: a feltárt lehetséges ügynökök képei közt a saját férje fotóját látja... az élete egy pillanat alatt omlik össze, hiszen hazugságra épült. Mit tegyen? A hazaszeretet és a szerelmes nő, családanya csap össze a lelkében. Megismerjük Vivian és Matt kapcsolatát, házasságuk tíz éves történetét. Vajon hazugság valóban az egész életük? Kicsoda is Matt valójában? Itt egyes elemek erősen emlékeztettek a Mr és Mrs Smith filmre.
Ezek a lelki vívódások, örömök, csalódások nem megszokottak egy kémregényben, azonban helye van a történetben. Aki nyitott egy kicsit valami másra, új megközelítésre, szerintem jól fog szórakozni. Valóban izgalmas és olvasmányos, jó stílusban megírt kalandot mesél el Karen.

Nem irigylem Vivian helyzetét, komoly és nehéz pillanatok várnak rá, hiszen a konfliktus tapintható. Már-már megoldhatatlanul nehéz döntés elé állítja az élet, a biztos családi háttér egy pillanat alatt omlik össze. Azonban melyik anya az, akit nem lehet sakkban tartani a gyermekeivel? Ráadásul valóban szerelmes, szereti a férjét, ahogyan Matt is ragaszkodik a családjához. Hogyan tudnak ebből a slamasztikából kimászni hőseink, mi lesz a jó megoldás? Ki a hunyó, a felelős ezért az őrült helyzetért? Mert a helyzet valóban egyre fokozódik, lüktet. Az amerikai és orosz kapcsolat pedig hálás és kimeríthetetlen témát ad most is. A regényben bemutatott helyzet ráadásul valóban aktuális.


Karen Cleveland könyvének már a filmjogait is megvásárolták. Charlize Theron neve igen jól cseng, érzésem szerint remek főhősnő lesz. Lehetséges, hogy nem olyan véres és brutális, mint a Vörös veréb története, viszont élmény volt, lekötött és érdekelt végig. Talán éppen ezzel meghódíthat olyan olvasókat is, akik nem pont a műfaj szerelmesei. Okos és jól felépített a történet. A megoldás egy idő után sejthető, mégis meglepett a belső áruló személye.

Szerintem lenyűgöző első regény, ígéretes kezdet ez. Tele van izgalmas fordulatokkal és intrikákkal. Szerettem ezt a könyvet olvasni, ajánlom még a film elkészülte előtt.




A Tudnom kell a CIA elemző Karen Cleveland első regénye, amit már a megjelenése előtt több mint 20 országba eladtak, és szerzők egész sorát nyűgözte le John Grishamtől Lee Childon át Chris Pavone-ig. A kémregény műfaja találkozik az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendő pszhichilógiai thrillerekkel, a végeredmény pedig nem csak egy letehetetlenül izgalmas könyv, hanem egy friss hang egészen újszerű bemutatkozása.



Agave Könyvek, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193951 · Fordította: Ballai Mária

Egy dadogás története

Vida Gábor: Egy dadogás története  







                                                                                             










Az Egy dadogás története az a könyv, amit véleményem szerint el kellene olvasni mindenkinek. Már nem új, hiszen a könyvhét újdonsága volt 2017 nyarán. Lenyűgöző, számomra a tavalyi szépirodalmi termés legjobbja lett ez a regény.


Nehéz megszólalni olvasás után. Legutóbb Bartis Attila A vége című regényénél éreztem hasonlót. Ritkán vallhatom ennyire magaménak a történetet, ennyire hozzám közel állónak az eseményeket. Tipikusan az a könyv, amit olvasni kell, hiba kihagyni. Vida Gábor írói tehetségére vall, hogy nem válik terjengőssé, nincs túlírva, mondatai meglepően gördülékenyek.


"Három pillére volt Baróton az univerzumnak: nagyapám, Isten és a valóság."

Az Egy dadogás története az írói pályakép önéletrajzi elemekkel átszőtt eseményeit ábrázolja. Igazi fejlődésregény, gyermekkortól a fiatal felnőtt életének kezdetéig ismerjük meg és követhetjük nyomon főhősünk és a Vida család történetét. Remek karakterek színesítik a történéseket. Az apa alakja mellett az anya is éppen olyan hangsúlyos tud lenni, mint a nagyapa. A kisjenői gyermekkor hangulatos, humoros képeit a nagyszülőkkel színesítve, követi az iskolásévek Aradon.


"…apám súlyosan magyar… anyám természetesen erdélyi meg székely.”

Ekkor már dadog, bár csak elvétve. Igazán a dadogás csupán remek alap, háttér a történethez, kollázsszerűen jelenik meg, kapcsolódva persze az eseményekhez. Míg a regény remekül ábrázolja és hozza közel a gyermek gondolatait, az ő szemével láttatva a felnőttek világát, a korszak hangulatát. Pontosan érzékeli a visszásságokat, látja a hibákat. Teszi ezt olvasmányos formában, őszintén, a hetvenes, nyolcvanas évekbeli Erdélyben felnövekvő gyermek érzelemvilágával, látásmódjával. Aki éppen a dadogása miatt kissé magányos ugyan, de boldog. Később iskola után a konzervgyárban vállalt munkát, az előre borítékolhatóan sikertelen felvételi és katonaság után jut el hősünk az egyetemre. Kacskaringós út vezet idáig. Itt kezdődik el egy új, másik életszakasza, ezzel zárul a regény.

Egyszerűen, tényszerűen mesél, őszinte soraiban érzelmektől áthatva tud mélyen emberi lenni. Nem nosztalgiázik az erdélyi tündérkertről, a megélt valóságot mutatja be. A gyermeki rácsodálkozások, felismerések erősek és hatásosak, megrázóan őszinték. Számtalan apró, ám lényeges különbségre ad magyarázatot: mennyiben volt ott élni és felnőni a Ceausescu vezette Romániában, mint a Kádár irányította Magyarországon. Nincs mélynyomor, csak a szürke és egyszerű élet lehetősége és a felismerés:

"Csúszópénzzel, pálinkával, kávéval gyakorlatilag minden probléma megoldható, e nélkül viszont semmi."

Ismerem az erdőn - mezőn bóklászó gyermek magányát, aki saját kis zárt világában él. Döbbenetes a szekusok szarvasvadászata, vagy az indiános könyvek, filmek áhítatos csodálata is nagyon erős képekben jelenik meg. Jó azt érezni olvasás közben, hogy ezt ismerem, közöm van hozzá. Nem csupán Arad közelsége, az ott élő rokonok, barátok által megélt és elmeséltek miatt. A ’70-es, ’80-as évek romániai diktatúrájában élő magyarok és székelyek élete gyermekszemmel bemutatva. Ez nagyon sok egyéb témát is magában hordoz, számtalan eseményt ölel fel. Ezek megelevenednek, átélhetővé válnak a lapokon. A gyerekkortól a felnőtté válásig tartó fejlődés hátterében ott húzódik Erdély.  A maga XX. századi történetével, amitől a könyv Erdély önéletrajza is egyben.


„Felírják a nevünket, megkérdezik, mit énekeltünk az imént. Nem könnyű románul elmagyarázni, hogy LGT, miénk itt a tér. ”

„Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.” - ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot. „Ugyan mi lehetne más a szabadság, ha nem a hitnek a tudással és a valósággal való egybehangzása?” - teszi fel a kérdést a regény lapjain.


Vida Gábor:


1968-ban született Kisjenőn (Románia). A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett magyar–francia szakon. Diplomája megszerzesée óta Marosvásárhelyen él, és a Látó folyóirat próza rovatának szerkesztője. Korábbi kötetei: Búcsú a filmtől (1994), Rezervátum (1998).


Egy kötetbe gyűjtött három kisregénye Fakusz három magányossága címmel 2005-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. A 2007 őszén útjára indított Magvető Novellárium-sorozatban – amely kortárs irodalmunk legjelesebb alkotóinak kisprózáit adja közre – látott napvilágot Nem szabad és nem királyi címet viselő novelláskötete.


A Magvető Kiadónál megjelent művei: Fakusz három magányossága (2005), Nem szabad és nem királyi (2007), A kétely meg a hiába (2012), Ahol az ő lelke (2013), Egy dadogás története (2017)
Díjai: Artisjus Irodalmi Díj (2008), Déry-díj (2017)

A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.






Magvető, Budapest, 2017
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435726

Lázadni veletek akartam

Bódi Attila: Lázadni veletek akartam




                                                                             







"Be kellett látnom, a félelem szülte némaság, a hallgatás tartotta egyben a világot, amelyben éltünk, és talán ma sincsen ez másképpen."



A regény két idősíkon meséli el az eseményeket. A történet mai, mégis a múltba nyúlik vissza, 1989 őszéig. Főhősünk Zoli, 20 év után tér vissza Romániába, gyermekkora helyszínére. Egy osztálytalálkozóra érkezik, és a hosszú úton hazáig végigpereg előtte a múlt. A lelkéből mélyen eltemetett fájdalmak, csalódások, elvesztett barátságok törnek felszínre. Ezek a múltból rátörő félelmek friss sebként tárják fel a húsz évvel korábbi események sorát.


"Van időm emlékezni, csak azt nem tudom, van-e hozzá bátorságom is."


Három kamaszfiú barátságán át ismerjük meg a történelmivé lett eseményeket, azok hátterét. A kisemberek sorsán át lehetünk szemtanúi, mit tud tenni, mennyire léleknyomorító a diktatúra. Átélhető és fájó erről olvasni, nem mese ez, nem az írói fantázia szülte történetet olvashattam.

A valóság tényleg döbbenetes tud lenni, a "virágzó szocializmus építése" erősen kifulladt a nyolcvanas évekre. Románia megalomán diktátora és emberei a szekusok félelemben tartották az országot. Jegyrendszer, áramszünet, megfigyelések és beszervezések aljas korszaka ez. Kamaszálmok, vágyak a rendszerváltás árnyékában.

A gyerekek beleszülettek, alkalmazkodtak és próbáltak együtt élni a diktatúra minden árnyával. Túlélni, alkalmazkodni, kihozni abból a lehető legtöbbet. Túlélni és alkalmazkodni a minta nekik, a felnőttek képmutató világából is kitörni, lerázni a szülői diktatúrát. Remek példa Ottó bácsi, az önmagával meghasonlott iskolaigazgató karaktere. Az ő félresiklott élete, vagy a szekus főrendőr gyerekbeszervező ténykedése elképesztően erős képekkel jelenik meg a regényben, remek keretet adva a történetnek. Vajon lázadónak születni kell, vagy azzá tudunk válni?


Amíg Zoli hazaútján megelevenedik a múlt. az ő szemszögéből látjuk a történetet. Amit tudtunk a Ceausescu - diktatúráról, vagy a Securitate módszereiről azt egészen más megélni. Átérezhetjük, hogyan élte meg ezeket az éveket a három kamaszfiú, hogyan hatott ez a későbbi felnőtt életükre.

A „nincs pénz fagyira” a rendszert bíráló plakátokról a regény egyik kulcsmondata. Kifejező, súlyos mögöttes tartalommal bír, többet jelent, mint elsőre tűnik. Semmi nem csak fekete vagy fehér most sem. Magyarnak lenni ott és akkor, besúgók között élni, megúszni, túlélni valahogy ezt az egészet a fő kérdés. A gyermeki lélek érzékenysége gyorsabban reagál, amikor az élet apró örömeit is elveszik, akkor itt az idő a mindent elsöprő forradalomra. Milyen stratégiát lehet kidolgozni, van-e jó és követhetően helyes út? Tűrni és nézni tétlenül, vagy cselekedni.


A három barát közt ez komoly kérdéssé válik, hiszen Zoli, amolyan született jó fiú, iskolatitkár, belesimul a környezetébe, kompromisszumokat köt. Ezzel persze saját helyzetét is nehezíti, mégsem lesz barátai árulója. Péter és Áron lázadnak. Nem csupán kamaszos lelkületük adja ezt, nem heccből teszik. Tudunk-e saját sorsunka befolyással lenni egy eszmékkel terhelt országban? Ki a hibás, ha nem sikerül megvalósítani álmainkat? Kifizetődő a megalkuvás, tudunk ezzel együtt élni?

Három kamasz, akik túl gyorsan váltak felnőtté. Zoli, Áron és Péter közös múltja fájdalmas és meghatározó egész későbbi sorsukra.
Péter családi háttere, édesapja a fiúk példaképe. Mi ellen és hogyan lázad a nyolcvanas évek végén három magyar kamasz? Ők már érzik, itt az idő, elég volt! Tenni kell valamit, egy fricskát legalább a hatalom orra alá. Megszületik a nagy ötlet, amit sikerrel abszolválnak a fiúk. Nem csupán gyermeki csíny ez, inkább kamaszos düh szülte elkeseredett próbálkozás. A plakátragasztás után a sorompó átfestése már kifejezőbb: a hazaszeretet, elnyomás elleni tiltakozás.


Áron egy önmagát kereső, belesodródó tétova kamasz, aki Péter holdudvarában él. Zoli pedig olyan hős lesz, aki valójában áldozat. Ezért is megy el. Péter drámája pedig örökre beleég a másik két fiúba. A felelősség kérdése erős. Áronból érdekes módon sikeres politikus lesz, élete mégis szomorú és lelkileg terhelt. Megélni a nagybetűs történelmet, avagy annak tevőlegesen részese lenni egy életre meghatározó. Itt jön a képbe az osztálytalálkozót szervező lány, Brigi. Ő szinte véletlen kerül bele ebbe a láncolatban, mégis egész életére súlyos tragédiát vet. Neki és Áronnak a démonaikkal együtt élni, túlélni mindezt, cipelni és elnyomni, vagy kibeszélni, végre Zolival is tisztázni a következményeket, ez a regény végkifejlete.


Bódi Attila első regénye erős, hatásos képekkel ábrázolja az akkori valóságot. Végig a három fiú körül mozog a történet, mégis Brigi az, aki talán legjobban megszenvedi a közös múltjukat. A dráma ott a legerősebb. Jó lenne eljutna minél többekhez, hiszen sodró és erős, valós a történet.

Bódi Attila író, vállalkozó. 1970-ben született Szatmárnémetiben.

1990-ben alapította reklám- és nyomdaipari vállalkozását. A Partiumi Magyar Napok ötletgazdája, a Gyermekközpontú Oktatásért Mozgalom létrehozója. Társproducere volt Koltai Róbert Világszám! című filmjének. 2006-ban feleségével és két gyermekével Magyarországra települt. Eső regénye, Lázadni veletek akartam címmel 2017-ben jelent meg.











Jaffa, Budapest, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715129

Októberi vidék

Ray Bradbury: Októberi vidék 




                                                                                   













Ray Bradbury amerikai író nevét mindenki ismeri, hiszen a sci-fi irodalom egyik óriása, annak megújítójaként tartják számon. Örökre beírta az irodalomba nevét az 1950-ben megjelent Marsbéli krónikák regényével, ami az egyik legismertebb műve lett. Bradbury másik közismert és népszerű sci-fi regénye, a Fahrenheit 451.


Kiváló lehetőség megismerni az író korai írásait, amik meglepően frissek ma is. Nem csak sci-fi kedvelőknek ajánlott, hiszen a történetek mindenkit érintő és foglalkoztató, misztikus esetekről mesélnek.


A kötet témáját, képeit és hangulatát ez a bevezető remekül összefoglalja:

OKTÓBERI VIDÉK
…az a vidék, ahol mindig év vége fele jár. Az a vidék, ahol a dombok ködből vannak, és a folyók párából; ahol a délután elsuhan, a szürkület meg este sokáig nyúlik, és örökre éjfél marad. Az a vidék szinte másból sem áll, mint pincékből, szenespincékből, padlásokból és kamrákból. Az a vidék, ahol az emberek őszi emberek, akiknek a fejében csak őszi gondolatok járnak. Akik üres járdákon suhannak éjjel, olyan hanggal, akár az eső…


Költőien szép mondataival Bradbury az olvasóit elvarázsolja, még úgy is, hogy komor, ám szívhez szóló, izgalmas történeteket olvashatunk. Megjeleníti a haláltól való félelmet, a társas magányt, elhidegült kapcsolatok börtönét, amik lélekölően hatnak az ember életére. A horror csak utána jön. A halál ténye, annak feldolgozása, misztikus élménye, depresszió és magány mellett számtalan formában megjelenik írásaiban. Mégis éppen az életigenlése az, ami jellemzően erős az írásokban. Ködbe vesző sejtetések, lebegtetés, gyönyörű lezárások, már-már líra leírásokkal hatásosak valóban a novellák. Persze nem csak a hangulat az, ami megfogja az olvasó lelkét. Bradbury neve garancia a minőségre, megbízhatóan jó novellista. Finom ecsetvonásokkal ábrázol szürreális történeteket. Van, ami krimiszerű, van, ami a horror irányába megy. A nyitó novella A törpe éppen ilyen hatást ad.



Igazán érdekesnek tartom egy elismert író korai munkáit megismerni. A karrier kezdetéről származó írások 1955-ben jelentek meg, ma is izgalmas olvasmányok. A későbbi stílusjegyek, a képi világ az, amik itt erősen hatnak. Költői mondatai, nyelvi játékossága igazán nagyszerű. Bár nem lehet egyenletes, kiváló egy válogatás sem, itt is akadtak számomra felejthetőbb írások, vagy olyanok, amik nem kerültek közel hozzám. Ám néhány kedvencemet kiemelném. Talán a legerősebbek közé tartozik nálam Az Állóvíz, A küldött,  Csontváz, Kasza, A soron következő, és a Ciszterna. Mellettük jónak tartom a Szélvihar, Einar bácsi, A kis orgyilkos és a Dudley Stone csodálatos halála záró novellát. Egyébként mindegyik az elmúlás, halál, túlvilág, lelkek megnyugvása témát járja körül.

Ez a sokszínű válogatás lényegében Bradbury első novelláskötetének a Dark Carnival (1947) mellé tett további néhány novellával lett kiegészítve. Az egyszerű, letisztul, igen kifejező borító nagyszerűen illik a kötethez.




Ray ​Bradbury, a sci-fi egyik legnagyobb alakja és a novella amerikai mestere már a korai írásaival híveket szerzett magának olvasók és kritikusok között egyaránt, ám aki elsősorban a Marsbéli krónikákról vagy a Fahrenheit 451-ről ismeri, azt ebben a kötetben meglepetés érheti.

Egy festői mexikói faluban a halál csupán turistalátványosság.
Egy város alatti városban megfulladt szeretők csendben ismét egymáséi lehetnek.
Egy karnevállal utazó kis ember legédesebb vágya napról napra beteljesedik.
Egy beteg fiúnak a hűséges kutyája az egyetlen kapcsolata a külvilággal. És a túlvilággal.

Ez a tizenkilenc borzongató és baljós novella Ray Bradbury másik arcát mutatja meg. Azt az írót, aki kíváncsi az élet és a fantázia sötét oldalára, aki ragyogóan megragadja a világ őrültségének, zűrzavarának és akadályainak lényegét. Az Októberi vidék karakterei élnek, álmodnak, dolgoznak majd meghalnak – és néha ismét élnek, csak hogy felfedezzék, bár gyakran túl későn, hogy az embernek magas árat kell fizetnie azért, hogy valahova tartozhasson.


Ray Bradbury: 1920. augusztus 22. (Waukegan, USA) – 2012. június 5. (Los Angeles, USA) Tizenéves korától folyamatosan írt. Több száz története, több mint 30 kötete jelent meg. Munkásságát több díjjal elismerték: 1977-ben életművéért a World Fantasy-díjat, majd 2000-ben a Nemzetközi Könyvalap is elismerte munkáit. Műveit szépirodalmi alkotásnak tekintik és bekerültek egyetemi tananyagok közé is. Bradbury egészsége a halála előtti években megrendült, ennek ellenére aktív maradt. 91 évet élt.


Eredeti mű: Ray Bradbury: The October Country
Eredeti megjelenés éve: 1955

A kötetben szereplő novellák:

A törpe
A soron következő
H. Matisse bámulatos zsetonja
Csontváz
Dunszt
Állóvíz
A küldött
Ha megérint a tűz
A kis orgyilkos
A tömeg
Krampusz a dobozban
Kasza
Einar bácsi
Szélvihar
Az emeleti lakó
Volt egyszer egy öreg hölgy
Ciszterna
Hazatérés
Dudley Stone csodálatos halála

Agave Könyvek, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192855 · Fordította: Pék Zoltán, Galamb Zoltán, Török Krisztina

Sárfészek

Hillary Jordan: Mudbound - Sárfészek 





                                                                                       





"A Biblia tele van azzal, hogy mit ne csináljunk."






A regény története pontos és szemléletes képet fest a gyapotültetvények világáról, a sivár, kilátástalanul küzdelmes éltről a Mississipi vidékéről. Az olvasó izgalmas utazást tehet az amerikai Dél legsötétebb titkai közé. Klu-Klux-Klán, szerelem és négergyűlölet a háború utáni években.

A szerző igen részletesen körüljárva ábrázolja a cselekményben a fekete-fehér faji ellentéteket. Igazi családregény, krimielemekkel átszőtt politikai thriller, korrajz is egyben. Ezzel minden műfaj kedvelőinek élvezetessé teszi az olvasás élményét. Hatásos, erős dráma, szépirodalmi csemege.    A történet zsigerig hatol, fogva tartja az olvasó lelkét. 

Nem szeretnék elárulni semmit, az alaphelyzetet vázolom: 1946-ban járunk. Főhősnőnk Laura nagyvárosi lányból vidéki farmerfeleség lett. Annak minden elképzelhető bajával: a farmon nincs áram, a házban nincs vezetékes víz. Orvos is egy levitézlett alak van a közelben, ha leszakad az ég,
az utak járhatatlanok lesznek, sártengerré változik a vidék. Innen a Sárfészek elnevezés. Férje Henry, igazi érzelmeit nehezen mutatja ki, dolgozik, mindene a föld, ebben látja a jövőt, egyetlen boldogulási lehetőségüket. Kemény munkával küzdenek meg a napi túlélésükért. A gyapotföldeken kemény munka folyik. Két kislányuk van, bár Henry minden vágya egy fiú lenne. Házasságuk mélyére is bepillantást kapunk, nem csak a nő szemszögéből.

A történéseket felváltva a hat főhős szemszögéből látjuk, ami még hitelesebbé még inkább magával ragadóvá teszi a cselekményt. A háború után járunk ugye, és két fiatal fiú tér haza. Henry öccse, a jóvágású, figyelmes Jamie, aki fehér, még a fekete barátja Ronsel. Ő harckocsizó volt, míg Jamie a repülősöknél szolgált. Azonban a háború után már egyikük sem ugyan az a fiú, lelkükben igen mély nyomot hagyott a harcok emléke. Az átélt borzalmaktól nem tudnak szabadulni. Ez köti össze őket, a közösség minden értetlenkedése ellenére.


 Ők ugyanis nem nézik jó szemmel a fehér fiú és a néger srác barátságát. Elképesztő mennyi minden történhet és történik közben a háttérben. A mellékkarakterek is zseniális figurák, hogy csupán a seriff alakját emeljem ki. Hátborzongatóan emberi drámák, sorsok vannak alapokon.

A két fiú apja, Papi igazi ellenszenves, erőszakos és buta figura volt. Elfojtott düh, indulatok végig érezhetőek. Laura agresszív és fafejű vén bolond apósával nem egyszerű az élet Sárfészekben. Örömtelen, sivár és küzdelmes. Azonban az állóvíz gyorsan felbolydul egy levél miatt. Fontos szereplők még a Henryéknek segítő néger család. A másik női karakter, Florance. Ő és Laura kezdeti ellenszenve fokozatosan szelídül barátsággá. Egymás közös kiszolgáltatott sorsának felismerése a két nőt, anyát összekovácsolja. A hangulatot sikerült a szerzőnek érzékletesen ábrázolnia, és a történet kidolgozása is jól sikerült.

Akit érdekel a politika, az oknyomozás, a tényfeltárás, egy emberi sorsokkal átszőtt, remek sztorit olvashat. Örülök, hogy a felmerülő erkölcsi dilemmákat nem szájbarágósan tárgyalta. Érdekes utazás, megtérülő befektetés lesz elmerülni egy mocskos világ felfedezésében. A szereplők lelki vívódásai átélhetőek. A végső dráma pedig hirtelen zúdul szereplőinkre, mint egy váratlan vihar. Alaposan felforgatja és megváltoztatja az életüket.



A megoldás drámai, mégis hoz némi megnyugvást a szereplőinknek. Ezt mindenki más és más módon éli meg. A történet drámai. Tartalmas, élvezetes és lehengerlő könyvet olvashattam. Máris helye van az idei év legjobbjai közt.
A ​regény alapján készült, 4 Oscar-díjra jelölt film a Netflix műsorán látható. Érdemes megnézni, parádés alakításokat láthatunk. Jól sikerült adaptáció, nagyobb figyelmet érdemelne.


Képek: a filmből
A könyv ITT megrendelhető!









Athenaeum, Budapest, 2018
320 oldal · ISBN: 9789632937625 · Fordította: Babits Péter