2018. március 25., vasárnap

Éhes felhő a napot

Istók Anna: Éhes felhő a napot 



                                                                                 

                                                                     





"Örök körforgásban ismétlődnek a bűneink, a hibáink. Ciklikusan szeretünk, gyűlölünk, szeretünk."






Több okból igazán örömteli meglepetés volt számomra ez a könyv. Az egyik talán legfontosabb, hogy olvasás után még tovább foglalkoztatott a főhősnő, Nóra sorsa. Pedig igazából nem volt egy "rögtön a szívembe zártam" figura. Sőt. Ahogy azonban haladt előre a történet, kirajzolódott a családi háttér, megismerhettem a többi szereplőt, kiderültek az okok, válaszokat kaptam a miértekre. Nóra igazi vadóc, lázadó maradt fiatal felnőttként is. Nem értettem sokáig, miért menekül a saját élete, családja elől, picike alkalmazkodó képességet sem mutatva. Néha úgy tűnt, saját boldogságának lehetőségét is tönkre teszi.

Mégis, mikor a családban elfoglalt helye és szerepe kiderült, szegénykém nagyon megérdemelte a nehezen megkapott boldogságot. Ezzel talán nem leszek poéngyilkos, hiszen a történet sok fordulatot tartalmaz, valós és hiteles családtörténet. Komoly pszichodrámával megspékelve ismerhetjük meg a szereplőink lelkében dúló viharokat. Nórának valóban nincs könnyű helyzete, háttere. A szinte tökéletesen simulékony és csodás nővére, Zsóka árnyékában gyermekkora mély nyomot hagyott lelkében. Örök másodiknak lenni, megfelelni a ki nem mondott elvárásoknak nem könnyű. Arról nem is szólva mennyire más karakter, személyiség lehet ugyanabban a környezetben, ugyanattól szülőktől való két gyerek.



Nagyon becsültem benne, hogy Angliából hazatérve azért sem fejezte be az egyetemet és lett a családi hagyományok követője. Bátor volt, hiszen négy évet dobott el az életéből, de egyszerűen nem érdekelte a dolog, nem akart megfelelni. Csupán végre magának. Miért került Angliába? Ez adja a történet fő szálát, a múlt. Ami elől nem tudunk elmenekülni. Eljött a szembenézés ideje, válaszokat keres Nóra is és a család is. Erre egy újabb tragédia, az apa infarktusa ad okot. Hogyan lehet boldog Nóra? Nehezen, több bátor lépést kell tegyen. Komoly fejlődéstörténet ez. Nem csak önmagát kell elfogadja, de a családdal is el kell fogadtatnia önmagát. Az anyja elég nehéz eset lesz. Egyébként a karakterek ettől emberiek, hitelesek, hogy nem tökéletesek. Olyanok, mint mi magunk, az életben találkozhatunk velük.

Nem árulom el, milyen tragédia van a háttérben, érdemes elolvasni. Izgalmasan bontakozik ki a múlt. A szerelmet, boldogságot kereső két testvér sorsa szorosan kapcsolódik össze, még úgy is, hogy már csak Nóra van jelen. Zsóka élete, titkai a naplójából kerekítik ki a regény cselekményét. Minden baj okozója sokáig a számomra kissé bájgúnár sógor, Csongor volt. Az ő sorsa kissé háttérben maradt, de folyamatos jelenléte súgta a megoldást. Ami valljuk be, nem szokványos. Ezt a falatot hogyan tudja lenyelni a család? Izgalmas és meglepő kérdéseket feszeget a történet. Akár csak úgy is: lehet parancsolni a szívnek, a szerelemnek? Nem... Miközben Nóra állandóan süt-főz, finomságokat készít és ezzel ad egy különleges ízt az írónő a regénynek. Tetszettek a más irodalmi művekből kiemelt idézetek, amik az egyes fejezeteket felvezették. Sőt, mint írtam a történet sem a szokott édes-bús szerelemről mesél. Életszagú-szerű. A régi családi terheket le kell tenni, tovább kell lépni. Még önmagunknak is tudni kell megbocsájtanunk. Nincs értelme az élők további életét megkeseríteni, bele fagyni a lelki gyászba. Tudni kell(ene) tovább lépni, feloldozva régi bűnök alól. Ez a család örömeinek, boldog életének további kulcsa. Nem felejteni, de letenni és nem cipelni a terheket. Elfogadni egymást a hibákkal együtt kell, csak így lehet őszintén szeretni.



Maga a regény stílusa gördülékeny, a borító szemet gyönyörködtetően kifejező, tökéletesen illik a történethez. Gasztroregény, ami stílusában új volt nekem. Szagos, finomságokkal megtűzdelt fejezetei olvasmányosak. Amikor az írónő munkáinak utánakerestem meglepődve láttam, hogy 10 évesen már novellát írt egy pályázatra. Azóta a Műút folyóiratban jelentek meg írásai, ma Gödöllőn könyvtáros. Hatalmas pozitívum még, hogy megtartotta saját nevét, nem egy hangzatos angol álnév mögé bújt.







Könyvmolyképző, Szeged, 2017
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571612 Borító: Ambrús Renáta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése