"Mint tudják, Népszabadság nincsen már. 2016 októberében, alig egy hónappal a 60. születésnapja előtt erőszakos halált halt, Felcsút határában nyugszik."
Uj Péter újságíró remek válogatást ad a több mint húsz éven át írt "Szerda" rovat anyagából. Az egykori Népszabadság rovata nagyon szemléletes keresztmetszetet ad a rendszerváltás utáni évekről, az akkori közszereplők viselt dolgairól és magáról az országunkról. Hogyan éltük meg, vártuk a csodát?
Jó volt olvasni, bár némely szereplő nevére már rá kellett keresni, kik is voltak ők, hiszen a feledés homályába tűntek el. Tetszett, hogy minden kis glossza előtt egy pár soros emlékidézés van, miért is született az adott írás. Szemléletes és nagyon jellemző ez a kép, ami kibontakozik ezekből az írásokból. Jó hátteret ad a múltról, elképesztően élőek ezek a történetek még ma is. Sőt, olvasás közben több alkalommal volt olyan érzésem: ezek akár ma is íródhattak volna, csak a közszereplő politikusok neveit kell a maiakra cserélni...ami roppant sajnálatos, elszomorító szerintem. Amit látunk, olvasunk, ahogy mondani szokták: a jéghegy csúcsa. Talán jobb nem tudni mi van még a mélyben. Mégis érzi, tudja mindenki, aki csupán picit figyelemmel kíséri a napi hazai politikai eseményeket. Voltak pillanatok, amikor olvasás közben Bacsó Péter örökbecsű klasszikusának A tanú című film mondatai jutottak eszembe. A nagy magyar valóságról.
Operettország, vagy a "legvidámabb barakkból" nem igazán tudtunk tovább lépni. Minden maradt ahogy volt, családi maffia, sógor-koma-rokon- kinevezései magas posztokra, sok esetben megfelelő képzettség nélkül. Vett diplomamunkák, közbeszerzések botrányai, és a remény, ami elszállt. Pedig a népet nem lehet lecserélni... néhány díszlet változott, a szereplők cserélődtek, de ugyan az a műsor megy évtizedek óta...
"A sajtó megint elszalad valami mellett, ami majd’ kiböki a szemét."
Humorosa és élően valós fricskák sok esetben, ám egy idő után a mosoly egyre kényszeredettebbé válik. Amikor a kilencvenes évek nagy bandaháborúi, vagy Torgyán Fradisas-örökbefogadása foglalkoztatta a közvéleményt, idelátogatott Sandokan és Isaura, volt kellően kenyér és cirkusz a népnek. Kudlikjuli levélben szólt a magyarokhoz, biztatva őket az okos döntésre. Szívhez szólóan megható volt valóban. Piros-fehér-könnyeket sírtam a meghatottságtól, végre törődik velünk a nagy vezetőnk. Azóta is megy ezerrel a parasztavakítás, igen magas fokon művelik. Majd szegény Tocsik Márta keveredett disznók közé, meg is ették. Ő sem maradhatott ki, talán az egyik legjellemzőbb eset az övé volt ezekből az időkből. A legfőbb, legjellemzőbb esetek közé tartozóak, jellemrajzokat felvillantó arcképcsarnok ez, amik fordulatos nyelvi ötletekkel megtűzdelt, humoros fricskák formájában idéznek történelmet. Uj Péter sosem volt elkötelezetten a hatalom kiszolgálója, ezek az írások nem csak hangulataiban idézik a közelmúltunk vezetőit, ahol minden párt megjelenik, jellemzően poénra kihegyezett írásokban. Uj Péter jó tollú, éles szemmel jeleníti meg a magyar közállapotokat. Nehéz erről a kötetről komolyabb érzelmi viharok nélkül mondani bármit. Aki megélte ezeket nosztalgiázhat, aki nem remek hátteret kaphat.
Valóban elképesztő dolgok történtek, elképesztő módon. Talán akikről mesélnek ezek a történetek, nekik kellene elolvasni, mint egy görbe tükörbe belenézni... bár erre alig van esély. Ahogyan a boldog, békeidők is egyre távolabb kerülnek, nem meglepő, hogy itt tartunk, ahol. Ez a görbe tükör azt üzente nekem: a király tényleg meztelen. Szóljon már valaki neki!
a kötet fülszövege:
Ömbizalompunpa: a felszínesség alapos szájba törlése; nosztalgiaenciklopédia; az agyhalál elleni agyhalál. Tavaszi tárlat egy elveszett világról, egy elfeledett nyelven.
Uj Péter több mint húsz évig (egészen a lap megszűntéig) írta a Népszabadság Szerda című rovatát. A rövidke, humoros szövegek hol publicisztikába, hol szimbolista prózába, hol posztmodern szövegfolyásba hajlanak, de a sorozat minden egyes pontján stabilan őrzi csipkelődő derűjét. Uj Péter nyelvi leleményei az egész magyar újságírást megváltoztatták, mondta a szerzőről egyik korábbi szerkesztője, Kelen Károly. Az Ömbizalompunpa nem csak retrospekt szöveggyűjtemény, de egyben az elmúlt 25 év sajátos, groteszk tablója is. Író-FPS: belső nézetű lövöldözés nyelvi patronokkal.
Athenaeum, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937458
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése