Apám ​üzent

 

Grecsó Krisztián: Apám ​üzent



                                              

Aki ismeri az eddigi regényeit, novelláit a szerzőnek, az tudja az apa alakja mindig hangsúlyos, fontos volt. Most egy egész regényt kapott, ahol Grecsó Krisztián ok és okozatok összefüggéseit vizsgálja, a múlt történéseit igyekszik megfejteni. Fontos és nagy lépés a megértés, elengedés felé. Ami tudjuk, nem könnyű.

Nem szeretnék nagy szavakat használni, de olvasás közben többször jutott eszembe a norvég Knausgård Harcom sorozata, annak is az első kötete. Ekkora őszinteséggel, feltáró mélységgel és érző tisztelettel megírt sorokat ott olvashattam legutóbb.

Új a regény stílusa, az eddigiekhez képest keményebb, megrázóbb, érezhetően őszinte. El is gondolkodtam rajta, vajon fel mertem volna vállalni ezt, ha így is történt? Nem is tudtam, nem is lehet, de nem is érdemes gyorsan olvasni, mert néha bizony nagyon fáj. A mindennapi élet realista ábrázolása ez.
Egy nagyon részletes és személyes beszámolót olvashattam, ami bizony több mozzanatában húsba vágóan ismerős... nem csupán az alkohol pusztító ereje...Mikor elmúlik egy élet, és már csak az egykori otthon, a tárgyak, emlékek maradnak a család tagoknak, bizony az idő gyógyító ereje fontos. 

    

Apró megfigyelések, családi anekdoták, legendák a világ rezdüléseiről, ebből áll össze a családi mese, amit autofikcióként aposztrofálnak, de aki ismerni az írói életmű eddigi darabjait, fontosabb állomásait tudja és érzi a szereplők jól beazonosíthatóak. A szereplők sorsa él, ismerős, előttünk kel életre. Sok megdöbbentő, megható és sorsfordító pillanatból áll össze a regény cselekménye. 

Jó volt Juszti mamával, Domos tatával és Márta mamával újra találkozni, bevillan Benedek és Sadi sorsa is. 

Ez külön érzékenyen, illendően simul a történetbe, ahol Ignác, az apa tettei, sorsa állnak a középpontban. Kiemelten hangsúlyos a nők szerepe, (Jusztika sorsa, Márta mama vagy a lánya ellentéte), akik a családot viszik a hátukon. A háborúk, katonaság, vagy '56 már csak a viharsarki élet hozadékai. Családi élet anno, a rendszerváltás előtt és után. A helykeresés, kitörés izgalmas lehetőségével. Ki hogyan élte meg, miért is alakult ez így? Szól az élet hullámairól, rossz döntésekről, emberek mélybe hulló, de magasba törő pillanatairól mesél a szerző. Ezeket a reménytelennek ítélt próbálkozásokat bizony környezet szenvtelenül figyeli. A kamaszkor és az apa leépülése, halála erős hátteret kap, meghatározza az apa-fiú viszonyt.

Izgalmas kirakós ez. Alaposan próbára tett lélekben, rég volt ilyen élményem. Eszembe jutott sok saját életpillanatom, ami akaratlanul is összecseng a történésekkel. Nem tudom mi lehetett nehezebb: megélni ott és akkor ezeket az eseményeket, vagy utóbb megírni, lélekben feldolgozni. Több megható és eleven képből kettőt emelnék ki: amikor Ignác, minden előre megbeszélt egyesség ellenére átveszi a fia katonai behívóját..."én is kibírtam" jelszóval. Ez mindig meghatározó volt akkoriban egy ifjú ember életében a katonaság. Sajnos Ignác sorsa itt pecsételődött meg. 

"Nem hagyta nyugodni a múlt, de nem hagyta élni sem."

A másik, számomra fontos pillanat a regény végén van. Erik, a fiú a sokadik kórházi kezelés alatt bemegy apjához, és megnyírja a haját. Nem ám csak úgy. Gondosan, odaadó törődéssel frizurát készít. Visszaadva az elveszett emberi méltóságából egy kis darabot. Az apa korai halála, az odáig vezető út, a hozzá való viszony több erős pillanatot eredményez.

Hosszan tudnám elemezni, mélyen érintett, fontos regénynek tartom az idei megjelenésekből. Nagy élmény volt olvasni, lenyűgöző és elgondolkodtató az egész regény. Olyan élveboncolós, lélekbe markoló, komor és súlyos valóság, ami az életük. Grecsó Krisztián elképesztő precizitással fejti fel emlékeit, értelmezi a múltat. Tudja, hogy ez fáj, de kell az üzenet megértéshez, az elengedéshez. Ez a mély, őszinte kitárulkozás teljességgel szokatlan a hazai irodalomban. Elismerésem, csak gratulálni tudok! 

A nehéz téma ellenére többször szórakoztató és idilli igyekszik lenni, hiszen voltak szép, jó pillanatok is a család életében. Ilyen a záró kép, a családi kukoricatörés is. Együtt, énekelve dolgoznak, lám ilyen is lehetettt volna az egész életük. Ignác elbiciklizik, integet... az élet megy tovább. A halál is egy állomás, aki elment, mégis itt marad velünk, a lelkünkben, emlékeinkben. Végig fontos dolgokról beszél, izgalmas hangon. Eredeti tud lenni, magunkra ismerhetünk benne, hiszen rólunk is szól. 


ITT kedvezménnyel rendelhető a könyv! 





      

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Volt a Bárka folyóirat szerkesztője, a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom prózarovatát, Újlipótvárosban él, egy kislány édesapja.
Fontosabb díjai
Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1999), Bródy Sándor-díj (2002), Déry Tibor-díj (2004)

József Attila-díj (2006), Márciusi Ifjak Díj (2008), AEGON Művészeti Díj (2012), Bárka-díj (2018), Libri irodalmi közönségdíj (2020)
Fotók: Falus Kriszta

Magvető, Budapest, 2024
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631444919