Bíró Kincső: Medúzalány
Ki vagy, ha senki sem látja a valódi arcodat?
„ki minek gondol, az vagyok annak….”
Már az első oldalaktól kezdve Weöres Sándor verse férkőzött a gondolataimba. Hiszen éppen erről szól ez a különleges regény, az elsőkönyves Bíró Kincső tollából. Az egyedi, kifejező borító egy friss, mai problémákat felvonultató, letehetetlenül érzékeny történetet takar. Nehéz abbahagyni az olvasást, észrevétlenül leszünk eggyé a történettel, a szereplőkkel, és talán velük együtt rántjuk le a leplet saját félelmeinkről és traumáinkról. Igazi tehetség bontakozik ki az írásban, nagyon örülök, hogy újabb kivételes kortárs szerzőt köszönthetünk. Az már megfogott, hogy a történet szereplői Egerben élnek, nem tipikusan fővárosi a sztori.
Rendkívül érdekes a történet felvetése, hiszen Leila, egy húszéves egri lány meglepő képességet birtokol, senki nem az igazi arcát látja, hanem saját vágyait tükrözi a lány külsejére. Eleinte ez valami furcsa átok a lánynak, számunkra elképzelhetetlen, mi lehet ez, valamiféle varázslat? Azonban hamar túltesszük magunkat ezen, és rájöhetünk, hogy ez is egy dramaturgiai eszköz ahhoz, hogy egy olyan világban találhassunk magunkat, ahol saját magunkat is mélyen megvizsgáljuk. Valódi átok Leila számára így élni, folytonos szenvedés az élete, bujkál az emberek elől, szociális fóbiái megbénítják életét. Senkiben nem bízhat, senki nem ismeri az igazi arcát, szörnyű lehet a tudat, hogy nem önmagáért szeretik. Mindannyiunk közös és örök vágya, hogy önmagunkért szeressenek, azért akik valójában vagyunk, feltétel és külsőségek nélkül.
Ekkor találkozik Olivérrel egy bizonytalan lelkű, sodródó művész fiúval, aki fél a szerelemtől, és az őszinte érzelmektől. Nehéz gyerekkort cipel magával. Leilát megdöbbenti, és lenyűgözi, ahogyan Olivér a saját külsejét látja és rajzolja, festi le őt igazi valójában. Ez a találkozás jó hatással van mindkettőjük lelkére. A festőben ezer kérdés vetődik fel ezzel a tulajdonsággal kapcsolatban, amiket helyettünk tesz fel a lánynak. Rendkívül izgalmas és különleges kapcsolat kezd köztük kialakulni, melyben mindketten elkezdik a bennük élő traumákat feldolgozni és elengedni. Jól illettek a történésekbe a popkulturális utalások, kitekintések. A lakótárs Alex karaktere erős, meghatározó. Fontos az önmagunkról sugárzott kép, de a belső lelki békénk mindennél többet ér. Komplex, összetett probléma kerül terítékre, amolyan terápiás felvetéssel. Sajnos látom, tapasztalom és elképedek a mai fiatalok mennyi problémával küzdenek, mennyire nehéz a felnőtté válás folyamata. Sok traumát, lelki bajt cipelnek magukkal.
Leila és Olivér váltott gondolatait olvashatjuk, ami különösen jó választás volt ebben az esetben. Megrázó ugyanazt a helyzetet két szemszögből is átélni, egyúttal megérte. A gördülékeny szöveg, rövid fejezetek lendületesek, gyorsan olvashatóak. Foglalkoztatott minden kialakult szituáció, és annak következményei. Drukkoltam nekik, örültem minden kis lépésnek, haladásnak, akár a szerelemben vagy a traumáik feldolgozásában. Annyira különleges volt a történet, lehengerlő az írásmód és a stílus, hogy teljesen természetesnek éreztem Leila átkát. Valahogy nagyon magukra vannak hagyva gondjaikkal ezek a fiatalok. Felnőttek, de belül még gyerekek. Leila és Olivér története a nyers valójában is elgondolkodtató.
Szerettem ezt a történetet és a szereplőit, akik fájdalmaikat cipelve botladoznak, keresik helyüket az életben. Izgalmas volt kicsit megismerni a punk-rock világát a maga sajátos figuráival, akik polgárpukkasztó létükkel a túlélésre játszanak, ők ezt választották önmaguk kifejezésére.
Minden szempontból kiemelkedő ez a regény, ajánlom az útkereső fiataloknak, találják meg önmagukat, és azt mutassák meg a világnak. Nincs rosszabb, mint amikor másnak látnak minket, mint akik valójában vagyunk. Érdeklődve várom Biró Kincső következő regényét.
Kedvezménnyel ITT rendelhető akár Ekönyv formátumban is a regény!
Magnólia, Budapest, 2025
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635983551
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése