(Kaméleon 4.)
A Kaméleon című regényből megismert cinikus őrmester, Cameron Larkin újra nyomoz. A Vakond című történet immár a sorozat negyedik kötete, ahol a bicskanyitogatóan arrogáns, néhol kifejezetten tapló őrmester zseniális karaktere feltűnik. A Larkin-féle szarkasztikus humor adja a krimi fő erejét. Larkin öregszik, kissé elhízott, de ettől emberi, ahogyan ezt a helyzetet kezeli.
A krimi habkönnyű, elsősorban szórakoztató, végig lendületes. A poénok hatásosak és üdítő elem a sodró, tényleg pörgő eseményekben. A rendőrségi pszichológust az őrületbe kergeti Larkin, ez sikerrel indítja be a történetet. A főnöke azonnal egy kis pihenésre küldi hősünket, ám a tervezett nyaralás nyomozásba csap át. Megérkezésekor már hű társa, Fiona vár az őrmesterre.
Larkin és Fiona jó páros, a nő megadóan tűri és viseli el a poénáradatot. Jól tudja kezelni az őrmestert és a kialakult helyzetet. A mexikói nyaralásból tehát nyomozás lesz, amibe a helyi erők is bekapcsolódnak. Az informatikai cég eltűnt vezetője ugyanis éppen a rendőrfőnők sógora... Az egyszerűnek látszó eset bonyolódik, a rendőri munka szakértő bemutatása azonban itt most mellékes, kevés hangsúlyt kap. A csapatépítő tréning szereplői közül valaki gyilkos. Tizenkilencmillió dollár tűnik el a cég számlájáról, ami elég nyomós ok lehet a gyilkosságra, de lassan minden szereplő gyanús lesz. Nekem maga a krimi néhol abszolút háttérbe szorult, nyomozás nélkül is egyszerű és könnyen kiszámítható, picit túlírt, de nem is ez a lényege talán.
Réti jól ír, tudja mi kell az olvasónak. Ami azonban az erőssége, az lehet éppen a hibája, hogy egy idő után fárasztó és sok lesz Larkin néhol eléggé sekélyes-közhelyes poénjaiból. Réti írói rutinja jól működik, abszolút hozza a szokásos színvonalat, az összhatás tökéletes. Kiderül ki a Vakond, majd később feltűnik Polip is a krimiben. A nyomozókhoz csatlakozó alvilági informátor újabb színt hoz a nem túl komoly nyomozás menetébe. Ugyan hamar ki lehetett találni az összefüggést, de ez semmit nem vont le a könyv élvezhetőségéből.
A befejezésre egészen felpörögnek az események, egy véres lezárást kap a krimi, ami még néhány hullát eredményez. Sajnáltam, hogy nem a szerelem nyert. A legvégső megoldás erkölcsi okokból nekem nem igazán tetszett, de elképzelhető sajnos. Bár a történet működik, bőven üde szín a krimik áradatában, ez a rész talán kevéssé komoly vagy erős, mégis könnyed kikapcsolódás volt a nyárra. Talán éppen Larkin alakja miatt is a szórakoztatás a fő cél. Ami persze egyáltalán nem baj, hiszen azt igazán jól csinálja. Kell ilyen is. A sorozatból a Kaméleon és a Panda vagy a Hasonmás szerintem azonban jobban sikerült. Szeretem olvasni Réti úr komolyabb regényeit (Európa halála, Falak mögött, Budapest boulevard, Megölni Telekit vagy az ötletes Parfümőrt) várok valami ezekhez illő következő történetet. Remélem hamarosan olyan is érkezik.
Rendőrtiszti főiskolát végzett, 20 évig volt rendőrtiszt, vezető beosztásban dolgozott Budapesten. Eleinte álnéven publikálta regényeit. Sikeres könyvei: Célpont Párizsban, Kaméleon-sorozat, A parfümőr, A kandahári fogoly, Falak mögött, Megölni Telekit.
Fotó: Czerkl Gábor / Index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése