A Leviatán

Rosie Andrews: A Leviatán



                                              

Amikor egy új szerzőtől olvasok, a legfontosabb számomra a tartalom és az írásmód. Egy jó ötlettel, egy izgalmas és érdekes történettel már nyert ügye van a szerzőnek. Rosie Andrews mesteri mesemondó, aki egy mozgalmas és sötét hangulatú világot teremtett, ami tényleg magába szippantott.

A két idősíkon játszódó történet érdekes elemeket ötvöz, és semmi sem az, aminek elsőre látszik. A szereplőknek meg kell küzdeniük elsősorban önmagukkal, a félelmeikkel, vágyaikkal. Egy szépen megírt, lassan izzó gótikus misztérium van a lapokon. Pozitívumként említeném még a hangulatos leíró részeket is, amihez Borbély Judit Bernadett remek fordítása is hozzájárult.


                   

A baljós mese, meglepő fordulatokkal 1703-ban veszi kezdetét. Thomas csendes életet él egy ismeretlen helyen, távol a tengertől szeretett feleségével, Maryvel. Kint hatalmas vihar készülődik. És nemrég felébredt valami 60 év alvás után. Innen ugrunk vissza 1643-ba, amikor a fiatal Thomas Treadwatert, az angol polgárháborúban harcoló katonát húga, Esther hazahívja a családi farmra Norfolkba. Esther megvádolta új szolgálójukat, Crissát, hogy helytelenül viselkedett özvegy apjukkal. Amikor Thomas hazaér, döglődő bárányokat talál a mezőkön, apját az ágyban, bénultan és már nem tud kommunikálni, Crissát pedig a városi börtönben, boszorkányság vádjával. Ha ez nem lenne elég, azt állítja, hogy apjuk gyermekét hordja a szíve alatt. Thomas karaktere tetszett, okos, józan gondolkodású férfi, akinek kétségei vannak a jámbor Esthert illetően az események értelmezésében. Ateista, aki nem hisz a boszorkányságban, annál inkább az emberi butaságban. Látja, tudja, hogy valami nagyon nincs rendben, ezért nyomozni kezd, Crissa múltja után, hogy megmentse családja gazdaságát és hírnevét. Amit talál, arra kényszeríti, hogy szembenézzen minden addigi hiedelmével, átértékelje életét.




Thomas Treadwater két idővonalon keresztül mesél, amelyeket Rosie mesterien szőtt egybe, miközben emlékezetes atmoszférát teremt regényével. Szeretem, ha van valami kis valóságalapja egy történetnek. Azonnal úgy érzi magát az olvasó, hogy a 17. századba került a szereplők és a zajló események hiteles leírásával. A rejtélyes-misztikus, lassan induló cselekmény egyre sűrűsödik, ahogy Thomas megpróbálja megfejteni az igazságot, ami mélyen a korabeli babonákba és a mítoszokba vezeti. A Leviatán a hit és a babonaság, az ítélkezés és a korrupció idején ébred mély álmából, amihez a tizenhetedik századi angol polgárháború jó hátteret ad. A mellékszereplők is jól kidolgozottak, összetettek. A jó fiúkról lassan lehull az álarc, ahogyan Esther és Crissa alakja is középpontba kerül. Jellemfejlődésük látványos. Számomra Henry alakja volt még kiemelkedő. Ő Crissa kisöccse.


A történet hihetetlenül hangulatos, és libabőrt eredményezett néhol az olvasás, miközben a történelmi háttér is rendben van. Tele van boszorkánysággal, gyanakvással és vallási buzgósággal. Különösen az apa régi élete, egy régi hajótörés és egy levél okoz meglepő fordulatokat. Tetszett a narratíva, a befejezésig sok izgalmas esemény színezi a végig komor mesét, ahol John Milton alakja is megjelenik. A megoldás pedig lenyűgöző, meghökkentő és hihetően félelmetes. A csodaszép, rendkívül igényes borítójú történet méltán került a KULT könyvek sorozatba. Aki szerette Az essexi kígyót, vagy A könyvkötőt, annak nyert ügye van. Szívesen ajánlom mindenkinek, mert minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell. Várom, hogy legközelebb mit ír nekünk Rosie Andrews!



ITT megrendelheted a kiadótól kedvezménnyel! 

XXI. Század, Budapest, 2022
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682089 · Fordította: Borbély Judit Bernadett