"A holnapra érdemes várni."
Douglas Stuart debütáló regénye egy anya és fia kapcsolatára összpontosít, miközben anyu az alkoholizmussal, a fiú pedig a szexualitásával igyekszik megküzdeni. Ehhez kiváló és látványos leírásaival az 1980-as évek munkásosztályának Glasgow-ja ad hiteles hátteret. Elképesztően jól megírt történet, az egyik legmegindítóbb regény, amit mostanában olvastam.
A téma gyakran zord és megrázó, bár jó stílusban megírt, olvastatja magát ez a hangulatos eposz. Bizony Agnes az anya, és fia, Shuggie küzdelmei eléggé illenek a magyar jelenbe is, ha Somogy vagy Borsod megye elszegényedett, ellehetetlenített vidékeire gondolunk. Érdekes ez a magyar valósághoz erősen hasonlító realista ábrázolás, bármennyire fájó is. A karakterek életszerűek, belemásznak a szívedbe, nem hagynak nyugton olvasás után sem. Nincs mit szépíteni, ez a durva igazság, tökéletes korrajz. Dougla Stuart önéletrajzi ihletésű regénye 2020-ban elnyerte a Booker díjat, teljesen megérdemelten. Megrázó őszintesége, látványos képei megtalálják az utat az olvasó lelkéhez.
Shuggie Bain a történet kezdetén 1992-ben már 16 éves, egyedül él. Otthona valahol Glasgow külvárosában van, jelenleg egy szupermarket csemegepultjában dolgozik, miközben álmodozik egy szebb jövőről. Shuggie fodrász szeretne lenni. Az író a társadalom peremére szorult fiatalember képét festi meg érzékletes pontossággal. Innen ugrunk vissza 1981-be, megismerve a Bain család múltját, fokozatos szétesését. Három gyermek közül a legfiatalabb, Shuggie történetét ismerjük meg, ő lesz a mesélőnk. 1981-ben az ötéves Shuggie egy 16. emeleti bérlakás egyetlen szobájában él Sighthillben anyai nagyszüleinél. Édesanyja, a szépséges Agnes, a taxisofőr édesapja, Hugh "Shug" Bain, és két féltestvérével. Douglas Stuart is Glasgow egyik lakótelepén, Sighthillben nőtt fel.
Az író végigkalauzolja olvasóit az 1980-as évek Skóciáján. Kapunk egy fájón valós társadalmi látleletet, ahol a remények és a rózsaszín álmok darabokra törtek. A néhol mélabús és kétségbeejtő, máshol pedig elgondolkodtató történet nyers és kegyetlenül őszinte. A perifériára sodródott emberek élete, napi küzdelmeik a túlélésért, drámai politikai valóságot ad. A bezárt bányák, a munkanélküliség, a lepusztult táj, az emberek aljassága, az iskolai zaklatás, az állandósuló nyomorúság képét alkotják. Ezt az alkohol mámora tompítja, de nem oldja meg. A segélyért való sorban állást, a Thacer képviselte konzervatív politika hatásait, a kitörés lehetetlenségét egészen hitelesen adja vissza a regény. Bármennyire is szomorú dolgokról szól a történet, a korszak minden jellemzője tökéletesen fedi a valóságot. Douglas Stuart elsőkönyves szerző, mégis magabiztosan építi fel a cselekményt. Az élet és irodalom nagyszerű, kivételes találkozása a regény.
Agnes elbűvölő nő, karizmatikus és alkoholista. Agnes csillogó életre vágyik, büszke megjelenésére, de boldogtalanságát alkoholba fojtja. Kialakuló függőségében egyre többet iszik, mégis végig megőrzi büszkeségét azzal, hogy csinos, ápolt, jól néz ki. Ha kilép a házból mindig tökéletes a sminkje és gyöngyházfehér műfogaival egy glasgowi Elizabeth Taylor elbűvölő képét idézi. Mégis magányos, egyedül, kapaszkodók nélkül képtelen megváltoztatni sorsát.
Ám a felszín alatt Ágnes lelke egyre nagyobb vigasztalást talál az italban, úgy Shuggi is érzi, valahogy nincs vele minden rendben. Túl ábrándos lelkű, naiv és jó szándékú. Nem "normális" fiú, hiszen kerüli a focit, a tánc, a babákkal való játék ami lelkének örömet ad. Ezzel kiválik társai közül, ami abban a kemény világban már-már életveszélyes, állandó céltáblája a többi gyereknek. Shuggie eközben azért küzd, hogy valahogy azzá a normális fiúvá váljon, akire kétségbeesetten vágyik belül. Szívszorító volt olvasni a fiú belső érzéseit, gondolatait. Apja simán eltűnt az életükből, magára hagyva a családot a szürke hétköznapok minden gondjával. Idősebb féltestvére, Leek önálló életre törekszik, és lelép az első adandó alkalommal.
Shuggie és Agnes kapcsolata erős, az összetartó, végtelen és megbocsájtó szeretetre épül. Kölcsönösen segítik egymást, Shuggie kénytelen korán felnőni. Ő és Agnes is ki vannak téve a hatalmaskodó férfiak brutalitásának, akiknek fizikai és érzelmi erőszakossága soha nem töri meg teljesen a történet középpontjában álló gyermeki köteléket. Sorsuk javulni látszik, amikor Agnes elkezd az Anonim Alkoholistákhoz járni, és benzinkúton állást vállal. Sikerül egy éven keresztül teljesen elhagynia az italt, már már boldog időszak köszönt a meggyötört családra. Ez nem tart túl soká, találkozik egy Eugene nevű taxisofőrrel, aki felfordítja kialakuló családi békéjüket. Agnes egyszerre erős és mégis tehetetlen. Magáról a nagybetűs Életről szól a regény. Kell némi bátorság szembenézni az élet árnyoldalaival.
Sajnos az anya fokozódó függősége innen mindent elhomályosít, megszakadt a szívem Agnesért és fiáért. Agnes többször megígéri, hogy abbahagyja az ivást, de nem tud változtatni a körülményeiken, sorsa lehúzza. Viselkedése ellenére Shuggie rendíthetetlenül ragaszkodik hozzá. Párosuk egymásba kapaszkodik, miközben a történet halad az elkerülhetetlen befejezése felé. A munkanélküliség, létbizonytalanság a munkásosztály kiábrándultsága a nyomorúság képét alkotják. Sajnálatosan aktuális a könyv manapság is. Az ábrázolt, kendőzetlen valóság olyan intenzíven felnyitja az ember szemét, megérinti a szívét. Ez egy félelmetes, valós történet, líraian elmesélve. A család fontosságáról és a szerelemről, büszkeségről és kemény emberi sorsokról, ahol a kitartás adhat némi reményt a jobb életre. A feloldozás már az olvasó dolga.
Douglas Stuart (1976. május 31.) skót-amerikai író és divattervező. Debütáló regénye, a Shuggie Bain 2020-ban Booker-díjat kapott. Második regénye, a Young Mungo 2022 áprilisában jelenik meg külföldön. Remélem idehaza is olvashatjuk majd.
Park, Budapest, 2021
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557570 · Fordította: Greskovits Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése