Presser könyve 2.

 Presser könyve 2.

                                             

“Amíg te játszottál a téren, én billentyűket gyúrtam egy zongorán.”


     

A második könyv is egy meglepően eredeti memoár, sztorigyűjtemény, nagyszerű folytatás. A történetmesélés módja megegyezik az elsőnél tapasztalt módszerrel: az a koncepció, hogy nincs koncepció. Presser csapongva emlékezik, amit élvezet olvasni. Van stílusa és humora, főleg, hogy számtalan érdekes és új információkat kap még a korszakot jól ismerő, tapasztalt rockrajongó is. Ez nem csak a saját és az LGT pályaképe, ez a magyar rock történelme is szemelvényekben. Sok esetben érdemes a sorok között olvasni, a lényeg éppen az, amit nem ír le... Tetszettek ezek a részek, utalások, finoman pikirt beszólások. Erdős doki itt is szerephez jut, sőt, némi kései elismerést is kap. 

      

Presser egy ikon a hazai zenei életben, két lábon járó rocklexikon. Érezhetően végig őszintén mesél, ahogy ő látta, megélte. Ez az ő könyve, személyes története, ahol Barta és Somló vagy Mihály Tamás emléke hangsúlyos, hiszen ugye, mi Jóbarátok vagyunk.Izgalmas és eredeti a Barta - Karácsony vagy a Laux - Solti párhuzam, ami az LGT megszólalását erősen meghatározta.

Valahogy mindig is többre tartottam az LGT és Presser munkásságát, mióta először hívtak, menjek ki velük a hegyoldalba... bár még csak tizennégy voltam, de rögtön felültem erre a Zenevonatra. Pedig hol volt még a Fiú, La Baletta No. 2, a Rozsdás szög vagy a 424-es csatahajó? Közelebb állt hozzám mint a naagy Omega, ahol a füst, fényorgia elvitte a hangsúlyt a szövegekről és a zenéről, valahová az űrbe. Látvány volt az LGT-showk esetében is, de a tartalom is fontos maradt. Pazar képek, iratok, különleges, sosem látott fotók és a QR-kódok adnak extra tartalmat a könyvhöz.

Izgalmas volt olvasni egy-egy dal, lemez elfogadtatása és kiadása körüli "párt-rituálét". Ez volt anno a "komcsizmus". Aki élt akkor, tudja, aki még nem, most megtudhatja. Megismerhetjük, hogyan születtek a lemezek, hogyan működött a cenzúra. Öröm volt a Loksi album keletkezésének hátterét olvasni, amihez sok jó emlék fűz engem is. Fontos és színes ez a könyv, kiváló kordokumentum. A lapokon életre kel a múlt, a hazai zene története ez a javából. 

   

Számtalan adalékkal, háttérrel a legvidámabb barakk érzettel megspékelt korrajz. Olvashatunk szakmai titkokat a koncertekről, de a sok díj, letiltás háttere mellett a ma már középkorúvá érett Gyöngyhajú lány is kapott egy teljes fejezetet, benne a Kanye West perrel.

Mindezek mellett a személyes részek teszik igazán egyedivé a könyvet. A Klauzál téri Nagycsarnok és az édesapa alakja, majd az édesanyja Elvirka emléke, ami végig kíséri a koncert és lemezkészítés fázisait. Megindító egyszerűséggel, érezhető ragaszkodással írja meg ezt a kivételes anya-fiú kapcsolatot.


    

Presser a magyar könnyűzenei élet egyik legnagyobb alakja, aki olvasta az első részt ki ne hagyja a folytatást, megéri, nem fog csalódni! Sőt, még olvastam volna tovább, bár lenne egy harmadik rész, mondjuk "ami az előzőekből kimaradt" címmel. Hatalmas ívet futott be a zenészpálya, emlék, történet bőven akadna még. 

A Vigszínház zenei élete is természetesen megelevenedik. Ha valakinek eddig nem lenne egyértelmű: a szerző és a ZENE, kezdetektől megbonthatatlan kapcsolatát a könyvből megismerheti. Presser szenvedélye a ZENE, sőt maga Presser "a" ZENE.

Itt most a kollégákról is bővebben mesél, Komár sikereinek hátteréről, hogyan lett belőle a "magyar Elvis", de Zorán pályaképe is megelevenedik aprólékosabban, a vele és Dusánnal való közös munka kap hangsúlyt, de kitér a Ruzsa Magdival és Oláh Ibolyával való közös alkotásokra is. Izgalmas volt a zenekar életét meghatározó tagcserék mögé látni. Néhány ikonikus sztártalálkozásba és fesztiválkaland is megidéződik. Mondhatom ez tényleg színtiszta, szentimentális rock and roll a javából.

      

Egy legendás életút színes és izgalmas képeit olvashatjuk. Presser "kézen fog" és egy újabb "nagy utazás"-ra viszi az olvasót. Száguld a Zenevonat, a megállókban kultikus dalok, kollégák tűnnek fel. A pályáját tekintve szakmailag és emberileg is példakép lehet a fiataloknak. Élmény volt a sok-sok remek és meglepő sztorit olvasni, kicsit belelátni Presser emlékeibe. Az olvasó bepillanthat a rockzene hazai kulisszái mögé, a szerző szemüvegén keresztül. Olvashatunk NDK-s és amerikai koncertekről, angol lemezkészítésről,emlékezetessé lett lengyel, román, vagy szovjet turnékról, ahol a zenekar szinte kiszolgáltatottja volt a rendszernek, csak másodlagos volt az állami "zeneértők" játékszereként. Milyen is volt, mikor évek múlva "Megjött Moszkvából a csomag"...

Az első könyvről IDE kattintva olvashatod az ajánlóm! 

"Azt mondták, a második sokkal nehezebb lesz.
Az biztos.
De én nem ijedtem meg.
Mert ez a könyv nem a második,
hanem az első könyv második fele.
Nem is „ugyanolyan”. Ugyanaz.
Csak egy évvel később lett kész." 

ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a könyveket! 

            

Presser Gábor (Budapest, 1948. május 27. –) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, zeneszerző, zongorista és énekes, érdemes művész. A Locomotiv GT együttes tagja, a Vígszínház zenei vezetője, a magyar könnyűzene kiemelkedő személyisége. az LGT dalainak nagy részét ő írta, egyedül és társszerzőként egyaránt. Legismertebb szerzeményei: Ringasd el magad (1973), Kék asszony (1973), Szólj rám, ha hangosan énekelek (1975, ezt eredetileg Kovács Kati vette fel), Neked írom a dalt, Fiú (1975), Egy elfelejtett szó (1975), A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián (1976); A rádió (1977), Jóbarátok vagyunk (1977), Nem adom fel, Embertelen dal,  (1978), Boksz (1980), Zenevonat (1980) Éjszakai vonatozás  (1984).






Helikon, Budapest, 2021
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634796541