Az ember életének állomásai közül a gyerekkor az, ami mélyen beépül, alakít és formál bennünket. A prózakötet érzésem szerint személyes vallomások, emlékek gyűjteménye. Berta Ádám ott ragadja meg a kiskamasz életének lényegét, ahol rögtön megfogta az én képzeletem is. Láttam magam előtt (önmagamat is) ahogy indiános könyveket olvas, ami a fantáziáját mozgatja. A minimalista borítón is felbukkanó vadászkés alapfelszerelés minden indiánnál.
Ebből az idillből egy laza mozdulattal egy családi veszekedésbe lépünk át, ami hamar békülésbe torkollik. Ez is jellemző, megesett ilyesmi. A nyolcvanas évek elején járunk, a humora, öniróniája kiemelkedően jó ennek a prózának. A megelevenedő emlékekből kirajzolódó múlt meséi a gyerek szemével hálás téma, az identitását, helyét kereső fiatal felnőtt életének jellemző meghatározója.
A könyv múltidéző önvallomás, akár egy terápia módszerének is megfelel. A cím is ezt súgta nekem. Természetesen a gyerek áll a családi élet középpontjában, bár a két szülő, egyéb rokonok is jellemzően ott vannak, fontosak. Az ábrándozó gyermekből helyét kereső fiatalember lesz. Egy trükkös, játékos írás a valós életről, a gyermeki rácsodálkozással a felnőttek világára. A szereplők jól kitaláltak, jellemzőek, élnek az olvasó előtt. A hangulat tökéletesen megrajzolt. A generációs életérzésből nem meglepően néha az marad meg, ami igazából jelentéktelen esemény. Csupán ott és akkor éreztük hangsúlyosnak. Az évek múltával erősen átértékelődnek a dolgaink, a megélt események. Az időbeli ugrálások főleg a közepén zavartak picit. Apró emlékmozaikok, amikből kikerekedik az élet. A regény, a szöveg jó, sokféle téma előkerül, érdekes megoldásokkal fonódik egybe. Elgondolkodtatóak, vagy meghökkentőek, de mindenképpen rólunk is szólnak ezek a történetmozaikok. A gyerekkori nosztalgia magával ragadta a szerzőt, megkapóak voltak az idillikus, korabeli szegedi emlékképek. Visszamenőleg igyekszik megérteni, helyére tenni dolgokat, ami természetes folyamat. A kamaszodást, felnőtté válást, a fiatal felnőttként való élet képei szakítják meg Gergely életében. Bulik és nők, világjáró utazások, tanulás, amiből kiderül a férfiak sem egyszerűbb lelkek mint a nők. Megszenvedik ők is, tanulják a kapcsolataikat. Vagy nem. Gyakran éreztem, mintha egy érzelmi hullámvasút vinne tovább.Történnek vele a szerelmek, amelyek a hasonló életszakaszokban általában másokkal is megtörténnek. Ez a kissé zaklatott helykeresés nagyon jól eltalált volt.
A regény töredékes múltidéző nosztalgiája az olvasóban is emlékeket, régi szerelmeket, hangulatokat idéz fel. Kis lelki utazás önmagunkba ez a történet. Hiszen a múltunkból épül fel a jelenünk, a gyermekkor fontossága adja az alapokat. A családi háttér is egyfajta biztos kiindulás a boldogság felé. Ahogyan az embert markánsan meghatározzák a szerelmei is. A szövegből ilyenkor egy-egy pillanatra kibukkan, megmutatkozik a főhős emberi oldala. A férfinarratíva egyértelműen erős benne, pedig a főhős nem igazán hős, csupán saját életének hőse igyekszik lenni.
Érdekes könyv volt, fiatalos, könnyedén ötletes szöveg, ami nem marad fajsúlytalan. A szövegben van a történet ereje. Realisztikus, érzékeny valóság, ami érdekes látásmóddal megírt, őszinte próza.
A könyv múltidéző önvallomás, akár egy terápia módszerének is megfelel. A cím is ezt súgta nekem. Természetesen a gyerek áll a családi élet középpontjában, bár a két szülő, egyéb rokonok is jellemzően ott vannak, fontosak. Az ábrándozó gyermekből helyét kereső fiatalember lesz. Egy trükkös, játékos írás a valós életről, a gyermeki rácsodálkozással a felnőttek világára. A szereplők jól kitaláltak, jellemzőek, élnek az olvasó előtt. A hangulat tökéletesen megrajzolt. A generációs életérzésből nem meglepően néha az marad meg, ami igazából jelentéktelen esemény. Csupán ott és akkor éreztük hangsúlyosnak. Az évek múltával erősen átértékelődnek a dolgaink, a megélt események. Az időbeli ugrálások főleg a közepén zavartak picit. Apró emlékmozaikok, amikből kikerekedik az élet. A regény, a szöveg jó, sokféle téma előkerül, érdekes megoldásokkal fonódik egybe. Elgondolkodtatóak, vagy meghökkentőek, de mindenképpen rólunk is szólnak ezek a történetmozaikok. A gyerekkori nosztalgia magával ragadta a szerzőt, megkapóak voltak az idillikus, korabeli szegedi emlékképek. Visszamenőleg igyekszik megérteni, helyére tenni dolgokat, ami természetes folyamat. A kamaszodást, felnőtté válást, a fiatal felnőttként való élet képei szakítják meg Gergely életében. Bulik és nők, világjáró utazások, tanulás, amiből kiderül a férfiak sem egyszerűbb lelkek mint a nők. Megszenvedik ők is, tanulják a kapcsolataikat. Vagy nem. Gyakran éreztem, mintha egy érzelmi hullámvasút vinne tovább.Történnek vele a szerelmek, amelyek a hasonló életszakaszokban általában másokkal is megtörténnek. Ez a kissé zaklatott helykeresés nagyon jól eltalált volt.
A regény töredékes múltidéző nosztalgiája az olvasóban is emlékeket, régi szerelmeket, hangulatokat idéz fel. Kis lelki utazás önmagunkba ez a történet. Hiszen a múltunkból épül fel a jelenünk, a gyermekkor fontossága adja az alapokat. A családi háttér is egyfajta biztos kiindulás a boldogság felé. Ahogyan az embert markánsan meghatározzák a szerelmei is. A szövegből ilyenkor egy-egy pillanatra kibukkan, megmutatkozik a főhős emberi oldala. A férfinarratíva egyértelműen erős benne, pedig a főhős nem igazán hős, csupán saját életének hőse igyekszik lenni.
Érdekes könyv volt, fiatalos, könnyedén ötletes szöveg, ami nem marad fajsúlytalan. A szövegben van a történet ereje. Realisztikus, érzékeny valóság, ami érdekes látásmóddal megírt, őszinte próza.
E-könyvben ITT lehet a tiéd!
Hagyományos változatért IDE kattints!
Berta Ádám (Szeged, 1974. december 29. –) magyar író, műfordító.
2013-tól 2015-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, majd 2018-ig főszerkesztője. Jelenleg a 21. Század Kiadó főszerkesztője. Első novellája 2008-ban jelent meg a Kalligram folyóiratban, azóta rendszeresen publikál
Cser, Budapest, 2021
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786568
Cser, Budapest, 2021
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632786568
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése