Igen

Vámos Miklós: Igen
(élni, olvasni, írni)
                                                      

                                                            

"Az én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is."


Furcsa érzésekkel tettem le a könyvet olvasás után. Azt, hogy jó mesélőkéje van Vámos Miklósnak, eddig is tudtam. Sok könyvét olvastam, több a kedvenceim között van. Most is mintha egy kávéházi asztalnál ülnénk és hallgatnánk Vámos emlékeit. Elmélkedéseit az írói létről, az alkotás nehézségéről vagy öröméről, a "kúdvarcról". Mennyire fontos a háttértudás, a jó párbeszéd, vagy történet felépítése. Olvashatjuk sok régi siker keletkezésének motivációját, filmdramaturg és kiadóigazgatói emlékeit.

Ezek az emlékek szenvedélyesek és személyesek, néhol nem mentesek a pátosztól sem, de ez elnézhető és érthető. Sok felvillanó emlék ironikus humorral hozza közel személyét. A témái ez alkalommal történetek az íróvá válásról, az olvasásról és ezeket befolyásoló háttérről. Amolyan régimódi, ráérős történetmesélés, elmerengős, igazi sztorizós összeállítás eddigi pályájáról. A könyv történetei megpróbálnak beindítani egy nemlétező diskurzust, volt, hogy szívesen kérdeztem volna közbe, még hallgattam volna a háttérről. Természetesen voltak olyan részek, amik kimondottan tetszettek, de olyan is, ahol azt éreztem: miért is kellett ezt kiadni? Többször is megfogalmazódott bennem olvasás közben a kérdés, hogy kinek szól ez a könyv? Talán a rajongó olvasóknak elsődlegesen.


                      

Az ilyen típusú könyvekkel különösen elfogult tudok lenni. Bocsánat mindenkitől, de nem tudom magam szembe köpni és egy lelkesebb ajánlót írni. Ezt érzem. Vajon mikor lesz újra izgalmas esemény, hogy végre, jön egy új Vámos-regény? Ez az éves szinten három-négy kötet számomra a saját életművének lebontása már. Vajon mi lesz a következő? A karácsonyi bevásárlólistája, menüvel, néhány régi emlékkel megspékelve? Hmm.. Ezek a tárcák, gondolatok egy újság rovatában hétről-hétre olvasgatva tökéletesen helytállóak lennének...

Szeretem Vámos olvasmányos stílusát, humorát, öniróniáját, őszinte vallomásait. Ebben a kis történetgyűjteményben is akad fontos, fajsúlyos darab. Az Elég, Levegő után kapkodva tökéletesen ilyen írások. Tetszett még az Igen és a Nem, vagy a kötet végi P. S. (Leltár) is.
Az olvasó azért mindvégig jól szórakozik most is, és lépten-nyomon meghökken. Kerülve minden modorosságot, Vámos egészen a lelke, legbelsőbb gondolataiba engedi bepillantani az olvasót. Az irodalomrajongók persze bizonyosan fanyalognak majd ezeken a szösszeneteken, miért nem regény vagy legalább novella? Mindezt védőborítós, keménytáblás kivitelben, alig 200 oldalon. Az is megeshet, a hiba az én készülékemben van és valamiért az írói koncepció nem ért el hozzám... 

Persze tudom, VM neve mára egy igen jól csengő márka. Csalódott vagyok kissé, várom a régi-új Vámos-történeteket, fajsúlyában, fontosságában, élményben. Egy újabb Sánta kutyát, Szitakötőt, hogy direkt ne a nagy klasszikusait említsem. 

Élni arany.
Olvasni ezüst.
Írni ötvözet.



ITT megvásárolhatod a könyvet. 







    

Vámos Miklós, író. Született Budapesten, 1950. január 29-én.

Az ELTE jogi karán tanult (1970–1975) s szerzett diplomát. Az Objektív Filmstúdió dramaturgja (1975–1992). Az Ab Ovo Kiadó egyik alapítója és vezetője (1992–1995). Az International Buda Stage művészeti vezetője (1997–2003). A Nation (USA) című hetilap tudósítója (1990–2005). Műsorokat vezetett a Magyar Televízióban (Lehetetlen, Rögtön, 2 Ember). Fulbright-ösztöndíjasként és vendégprofesszorként két évet töltött az USA-ban, ahol tanított a Yale School of Drama, a City University of New York és más egyetemek film- és színművészeti karain. A Magyar Írók Szövetsége, a Pen klub, a MÚOSZ és a Szépírók Társasága tagja. Egy lánya van, Anna (1977) és két ikerfia, Henrik és Péter (2003).

Díjak: KISZ (1983), József Attila (1984), MSZOSZ (1996), Schell-Washington (1997), Fitz József (2001), Pro Cultura Urbis (2002), Colombus (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005) Bárka-díj (2005), Budapest XIII. kerület díszpolgára (2010), Arany Medál-díj (2012), Prima Primissima díj (2016).






Athenaeum, Budapest, 2021
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635431083