"Mindennek, amit mondunk vagy teszünk, következménye van."
Johanna Mo első krimije figyelmet érdemlően alapos felkészültséget mutat. Nem egy igazi, hagyományos skandináv krimi, de a műfaj sok jellemzőjét felvonultatja. Végig olvasmányos, szépirodalmi stílusban megírt történet. Olyan alappal, amivel eddig még nem találkoztam skandináv krimiben. A kamaszok lelki gondjaira, a felnőtté válás rögös útját és a társadalomba való beilleszkedés helykeresésének ezen története mögött nagyon mai problémák állnak. Remek jellemábrázolásokkal megírt, a családi életünket meghatározó, mélyreható traumák okait feltáró, az emberi kapcsolatok szövevényes viszonyait ábrázolja. Mindehhez a különleges, festői hátteret lírai leírásokban Öland szigete adja.
Hanna Duncker nyomozó 15 év után tér vissza, aminek többen nem örülnek. Londonban élő testvérbátyja sem tartja jó ötletnek a visszatérést, a múlttal való szembenézést.
„Fogalmad sincs, mit kotorsz elő, de ezáltal mindent elrontasz.”
Ezekkel a szavakkal reagál Hanna ötletére. Jelen és múlt kapcsolata bontakozik ki az olvasó előtt. Az író tökéletesen játszik a két idősíkkal, fokozatosan válik egyre nyomasztóbbá a krimi. Érezni, hogy valami sötét tragédia lappang a nő múltjában. A beilleszkedést az sem segíti, hogy rendőr lett, a kisváros lakóinak Hanna nem más, mint a gyilkos Duncker lánya. További meglepő tény, hogy Hanna új főnöke az a rendőr, aki egykor az apját letartóztatta. Kibontakozik a gyermekkor és a bűneset. Ezt a terhet cipeli, ezzel küzd Hanna, amikor már másnap, Kőpusztán, a sziget déli részén egy tizenéves fiú holttestére bukkannak. A fiúról kiderül, Hanna egykori barátnőjének a gyermeke. Az események két szálon bontakoznak ki, a jelent a múlt nyomasztó és sötét titkai határozzák meg. A nyomozás képeit a beilleszkedés és a tapintható gyűlölet nehezíti. Üde szín volt a társul kapott, Erik Lindgren vegetáriánus nyomozó, aki némi humort vitt a történetbe.
A gyászoló anya, Rebecca, és a háttérből feltűnő szerelmi háromszög, a kamasz gyerekek lelki tusái hihető traumákat mutat. Sajnos itt kicsit úgy éreztem mintha egy mézesmadzagot húzna előttünk a szerző, Hanna apjának történetével. Vártam a váratlan, nagy fordulatot, talán kiderül valami, ami utólag menti az öreget, de sajnos semmi.
Sokkal érdekesebb volt a házasságok mélyére és a kamaszok lelkébe tekinteni. Az áldozat Joel lelki vívódásai, gondolatai egy jellemzően mai problémát tárt fel. Ezt jó ötlet volt a középpontba emelni. A felnőtté válás, identitás keresés komoly gondokkal jár mindig, főleg, ha tetézi egyéb probléma. Hanna egyre több ellentmondásra bukkan a tragikusan elhunyt fiú és a szülei viszonyában is. Bárhogy agyaltam a gyilkos kilétén, egyszerűen nem tudtam rájönni. Két tippem is volt pedig, de egy harmadik megoldás lett a befutó. A végén minden szépen összeállt, a múlt és a jelen történései összekapcsolódnak.
"A fenébe. Az élet most enyhén szólva nem az ő oldalán áll."
"A fenébe. Az élet most enyhén szólva nem az ő oldalán áll."
Tetszett az írónő stílusa, a történet felépítése, ami kikerekedett a krimiből. A mögöttes tartalom teszi igazán fajsúlyossá. Öland valóban festői, békés sziget, aminek nyugalmát ismét felborzolja ez a gyilkosság. Talán a helyszín és a hangulat miatt is emlékeztetett Johan Theorin A falon túl című remek krimijére. Az ügyes kezdés után érdeklődve várom Johanna Mo következő könyvét.
A dal a sötétben volt az első megjelenése, ami azonnal bestseller lett. A kiadási jogokat 17 országban adták el eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése