Máltai csere

Steve Berry: Máltai csere




                                                                                                 



"A vallás mindig eszköz volt."









Lelkes Steve Berry olvasó vagyok, aki mindig örömmel várja a következő regényét. Ez az új kaland a sorozat 14. része, amiből nekem egyetlen (az 5.) maradt ki valamiért. Történelemrajongóként is kedvelem a szerzőt, számtalan érdekességet, hátteret lehet megtudni az ismert eseményekről, történelmet alakító személyekről is. Szeretem a történelmi fikciót, Berry alkotásait ebbe a kategóriába érdemes sorolni, mindig örülök azoknak a kevéssé ismert történelmi tényeknek, kiegészítéseknek, amelyeket a történetekbe szőtt.


Ez most kevesebb volt számomra, mint a sorozat eddigi részei, bár fenn tudta tartani az érdeklődésem, olvastatta magát. Mégis vegyes érzéseket hagyott ez a történet. Ez nem tartozik a sorozat legjobbjai közé. Berry eltévesztette az arányokat, és a stílusa is némileg megújult, amiért bizony kár volt. Többször volt olyan érzésem, elvesztette a fonalat, ismeretterjesztő turistakalauzt olvasok, néhol krimielemekkel megszórva. Pedig olyan jól indult!



Berry tényleg ügyesen tudja kombinálni az egyes történelmi korszakokat egymással, szövi egybe a jelennel. Előjátéknak Mussolini végóráinak lehetünk tanúi. Ez rendben van, hiteles leírást, erős indítást kapunk a diktátor és szeretője halálának körülményeiről.

Cotton Malone szokás szerint "vélelenül" keveredik bele a napjainkig nyúló, a történelmet átíró események sorába. Malone a Comói-tó partján, Olaszországban van, ahol Winston Churchill és Benito Mussolini legendás leveleinek nyomait kutatja. Ezek a levelek még 1945-ben tűntek el, de most váratlanul felbukkannak. Természetesen rajta kívül valaki más is a levelek után nyomoz, ám Malone ügyesebb, előbb szerzi meg, majd azonnal elveszik tőle. A hajsza itt indul be igazán, az olvasó olyan üldözésbe csöppen, amely hozza a legjobb történetek érzetét. Máltán járunk, ahol a legendás Máltai lovagrend érdeklődését is felkeltik a levelek... nos, innen turistakalauz-üzemmódra kapcsol a történet... Málta valóban egy gyönyörű hely, sőt, azt sem mondom, hogy unalmas lenne a története, a lovagrend létrejötte, szabályai vagy fontossága, történelmi szerepe számtalan érdekességet ad a regényhez. A lovagok több mint kilencszáz éve léteznek, az egyetlen szerzetesrend, akik túlélte a modern időket. Csak mindez kissé túlsúlyba került a történetben. Luke Daniels ügynök is feltűnik, akinek segítségével Malone megtalálja a titokzatos rejtekhelyet, és azt, ami évszázadok óta elveszett...




A regény másik fő helyszíne a Vatikán, ahol a pápa váratlanul meghal.
A történet tele van vallási, társadalmi, gazdasági és politikai elméletekkel, amelyek sok esetben erős fikciónak tűnnek, de kétségtelenül elmélkedésre ösztönzik az olvasót. A vallási része különösen elképesztő... kirohanás, már-már lejáratás a keresztény egyház ellen. Fogalmam sincs, miért utálja Steve Barry ennyire a katolikus egyházat, de ez végig érezhető. A történelem ilyen csavarása, hogy megfeleljen az Isten-ellenes hiedelmeinek, sértő és visszataszító. Talán nem csak a hívő olvasókban hagy ilyen érzetet. A történet szerint, aki hisz Istenben, gyenge és félrevezethető... Az összes pap, bíboros vagy pápa aljas, elvetemülten gonosz, dogmatikus elveket valló személy, aki a vallást használja fel hatalmi eszköznek. A végső leszámolás is a Vatikán falai közt zajlik, ahol az éppen aktuális pápa személyéről kell dönteni.


Az intrika erős, Kastor és Pollux jó karakterek, azonban a "csere" azért elég kiszámítható, adja magát, még ha valóban izgalmas helyzeteket eredményez is. Az igazi érdekesség az egyház belső működésének megismerése, ahol a történet egész Konstantinig nyúlik vissza. Berry könyveinek mindig van egy két érdekes elmélete, ami elgondolkodtató a történelmi részen, a fikció mellett még szórakoztató, izgalmas kalandot is kap az olvasó. Nem volt ez rossz, csak éppen véleményem szerint nem is a legjobb.




Ez a történetet inkább politikai vagy filozófiai vonalon haladt, elvonva figyelmet a krimiről. Így ez nem a szokásos Berry-kaland lett, alulmúlta a várakozásom. A szerző legkevésbé kedvenc könyve a sorozatban számomra. A stílusban a rövid tőmondatok, töredezetté, darabossá teszik, megtörik a lendültet. Ez eddig nem volt jellemző Berryre. Tehát lényegében ez egy bonyolult, elnyújtott történelem könyv volt, belekeverve egy kis fikciót, meghintve a zsáner kellékeivel.

Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd.

A New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 40 nyelvre fordítják, 51 országban, több mint húszmillió példányban. A Cotton Malone-sorozat néhány előző kötete: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, A tizennegyedik gyarmat, Elveszett parancs, A püspök embere.







GABO, Budapest, 2019
508 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068976 · Fordította: Lantos István