2020. február 29., szombat

Fabian Risk 1-2

Stefan Ahnhem: A fantom és A kilencedik 
(Fabian Risk 1. - 2.)


                                                                                 



"A fantomképekkel egyébként is az volt a legnagyobb probléma, hogy olyanok, mint a jóslat, amely bárkire ráillik."







Stefan Ahnhem debütáló krimije az európai sikert követően 2017-ben jelent meg idehaza. A siker nem váratott magára, az olvasók Magyarországon is megkedvelték a figurát és a sorozat következő része, ami némi írói csavarral tulajdonképpen előzmény, 2018-ban érkezett meg hozzánk. Néhány hete már a harmadik rész, Mínusz  18 címmel elérhető a boltokban. Ez a siker ösztönzött engem is, hogy beszerezzem és megismerjem a sorozatot. Nem bántam meg! Íme egy kis összefoglaló az első két részről!




Hősünk, Fabian Risk évekig a stockholmi rendőrség alkalmazásában állt, most pedig családjával hazatér szülővárosába, Helsingborgba.
Ám alig érkeznek meg új házukhoz, főnöke máris megjelenik, és bevonja őt a nyomozásba: az áldozat ugyanis Fabian egyik régi osztálytársa. Hamarosan kiderül, hogy a technikatanár csupán az első az áldozatok sorában...Az okok a múltban keresendőek, a kivitelezés zseniális, mindegyik esetben eredeti, mondhatni "testre szabott módon" gyilkol az elkövető. Így a további gyilkosságokból egy ördögi pontossággal kitervelt gyilkosságsorozat áll össze.

Kik az áldozatok, mi a közös bennük? Nos, ezt elég hamar kiderítik nyomozóink. Fabian Risk a megérzéseire hagyatkozik, és nem igazán mondhatni csapatjátékosak. Hol szimpatikus, leleményes, hol meg.. töketlenkedő, tétova fickó, aki természetesen családi problémákkal is küzd. Ettől emberi, de hozza a skandináv krimik sötét hangulatát, jellemző problémáit.


„A fantom” egy igazán brutális, bosszú történet. A régi sérelmek, eltemetett fájdalmak, megaláztatások története. Az író végig tökéletes hangulatot termet, a feszültség tapintható, lassan épül fel, egy ördögien gonosz, ravasz sorozatgyilkost keresünk. Ő "A" Fantom. Ami még tetszett,
az a dán és svéd rendőrök rivalizálása, tökéletesen hihető és izgalmas karaktereket teremtett Ahnhem. Nem tudtam eldönteni, hogy most izgalmas és félelmetes, vagy félelmetesen izgalmas a krimi, 
de letehetetlen, az bizonyos.

Stefan Ahnhem regénye filmszerűen pörög az olvasó előtt. Nem véletlen, hiszen Ahnhem két évtizeden keresztül forgatókönyvet írt előtte. A skandináv krimit új hangon szólaltatja meg, új magasságokba emeli, a pszichológiai thriller komoly témát állít a középpontba. A bűnelkövető indítéka igen valós, eredeti. A gyermekkori zaklatás és sebezhetőség az emberi lélek fájdalmas mélységeibe rántja az olvasót. Az agresszió és az empátia hiánya sajnos már-már mindennapi jellemzője a fiatalok világának. A lelki hatások talán örök életre beégnek, rögzülnek az egyénbe, akaratlanul is meghatározza a későbbi jelelmét (torzulását). Ahnhem igényes bűnügyi regényt írt, ami még szórakoztató is. Ahnhem bátor húzással együttérzést teremt a sorozatgyilkos számára azáltal, hogy látjuk áldozatként is, nem pedig CSAK elkövetőként ábrázolja. Kissé sok a csavar a végére, és akad egy-két hiteltelen megvalósítás, de összességében egy igényes, jó krimit olvastam.

"Nincs annál rosszabb, mint amikor a szomszédok mindenbe beleütik az orrukat."



Animus, Budapest, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245415 · Fordította: Annus Ildikó






A kilencedik






                                                                               








Itt megismerjük Fabian és családja életét Stockholmban. Kiderül az a háttér, amire A fantom épült: azaz, miért kellett elhagynia a fővárost és ezzel munkahelyet váltania, visszaköltöznie gyerekkora színhelyére.
Svédország igazságügyi minisztere eltűnik, ami nem kevés meglepetést ad a cselekménynek. A koppenhágai rendőrségnél dolgozó Dunja itt is feltűnik, fontos szereplő lesz. Bírom a nőt, talpraesett és leleményes, okos nő, remélem lesz a harmadik részben is.
A krimi háttere kétségtelenül brutális, gyomor kell hozzá, bár eredeti a kivitelezés. Felnőtt olvasóknak ajánlott. Alapos és végig fordulatos, leköti a figyelmet, sodró és magasan a skandináv krimi átlaga fölé emelkedik. A könyv jól átgondolt, és bár sok karaktert szerepeltet, a szálak végül nyilvánvaló módon kapcsolódnak egymáshoz.


Mégis, picit sokat markol…. a nyomozó magánéleti válsága feleslegesen, iszonyat sokat van benne, a házaspár nyűglődése sok, a kamasz fiú élete, problémája reális és valós, megdöbbentő. Sajnálatos, hogy a rendőrünk apaszerepben nem áll a helyzet magaslatán. No és az ikerterhes-munkamániás nyomozónő is néha kiverte a biztosítékot nálam. Hol humoros, hol komikus a karakter, de legtöbbször idegesítő. A vége pedig rendesen túltolt, kifejezetten kár volt a két kollégáért, érthetetlen, miért így alakította a karaktert, kiábrándítóan rossz volt, rontott rajta érzésem szerint. Pedig kedvelem Fabiant, érdeklődve várom, vajon mit alakít az újabb részben majd? Talán az feszesebb lesz, nem ennyire szövevényes, sok ezer szereplős, hatszáz szálon futó krimi. Azt éreztem végig, bár egy zseniálisan megírt történet ez, remek karakterekkel, jól felépített, egyedi cselekménnyel, tele izgalmakkal, de a kevesebb talán több lett volna. Ahnhem nagyon igyekezett, az bizonyos. Lars Kepler és társai magasságában jár máris.
A kilencedik egy bonyolultan felépített, izgalmas thriller, a történet átfogó témája több társadalmi kérdést is feszeget. A borító pedig telitalálat ismét. Olvassátok el, érdemes!






Animus, Budapest, 2018
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245934 · Fordította: Dobosi Beáta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése