2019. december 15., vasárnap

A hatodik éjszaka

J. D. Barker: A hatodik éjszaka
(4 MGY 3.)




                                                                                           

"Sohasem árt, ha az embernek van egy C terve."









J. D. Barker letarolta, újjá varázsolta a zsáner műfajában a krimit. Nem véletlen lett világsiker, sokak kedvence már az első kötettel. Barker A negyedik majom krimijével rögtön magasra tette a lécet, amit tudott tartani a folytatás, Az ötödik áldozat esetében. Legtöbbször a második részek jóval gyengébbek, magyarázós, átkötő elemek, nos ez itt nem így van. Ami még nagyon fontos, itt csak sorban érdemes olvasni. Az pedig számomra plusz pont, hogy nem húzza tovább, a harmadik résznél lezárta a sorozatot. Bár erre azért nem vennék még mérget...


Krimiről írni mindig nehéz, ezen sorozat esetében különösen. Pufogtathatom a szokott, bevált frázisokat: zseniális, lenyűgöző és izgalmas, de tény: ez a sorozat valóban az. Végig olvasmányos,
jó stílusban megírt történet, ami tényleg egyből rabul ejti az olvasót. Az emberi természet legsötétebb zugaiba, a kétségbeesésbe, a kegyetlen pusztulásba vezet a trilógia zárása. Kapunk visszamenőleg válaszokat, ismét több szemszögből és a naplókból bontakozik ki a történet. Ami sokkoló, emeli az adrenalinszintet. Kemény, brutális, sötét a történet, ez sem változott. Ütős, és izgalmas, végig pörgős, fordulatokból nincs hiány. Csak kapkodtam a fejem, ami kivételes egy sorozatnál. Chris Carter, Tomas Harris nyomdokain haladva kap értelmet minden. Valóban letehetetlen.



Anson Bishop naplóinak formája, annak beleszövése a történetbe zseniális fordulat. Remekül áll össze a végére minden. Persze, addig több esetben áll fejre az előzmény, mikor minden biztos, nos, jön egy újabb, váratlan fordulat. Annyit elárulok, már maguk a naplók eredetisége is megkérdőjeleződik, ahogyan láttunk már olyat, hogy a fedhetetlennek tűnő nyomozó a hunyó....
vagy legalábbis úgy tűnik. Nos, ezt hagyjuk, kerülve a spoilert. A nagy kérdés végig az, KI a valódi Négy Majom Gyilkos? Erre éppen két gyanúsítottunk is van: Anson Bishop és Sam Porter nyomozó. Sam évek óta rögeszmésen vadászik Ansonra. Az új bizonyítékok arra utalnak, hogy ez valószínűleg nem csupán hívatástudat volt. Ez végig egy hatalmas és halálos macska és egér játék. Remek karakterek népesítik be a krimit, amihez izgalmas háttér Chicago lepusztult környezete.


"A tudata hátsó részében megszólalt a vészcsengő, és lassan képtelen volt figyelmen kívül hagyni."

Kétségtelen, hogy a durva brutalitás mellé a könyv legnagyobb érdeme a szerkezete. Barker hozza
az előzőek színvonalát, alapos és jó rutinnal megírt, az olvasóra nézve is komoly agymunkát igényel a sok szál és szereplő követése. Ez itt-ott fárasztó, bizony volt, hogy vissza kellett olvassak, mert elvesztettem a fonalat. A korábban történtek és események ismerete sem mindig segített, annyira szövevényes, összetett a történet. Amikor azt reméltem, igen érteni vélem, kezdem sejteni mi lehet a háttérben, ki a gyilkos, jött egy csavar, minden fejre állt, lassan az ellenkezője sem igaz annak, amit gondoltam. Egy valóban kivételes, profi  sorozatgyilkossal van dolguk, Hannibál büszke lenne rá.


Ennek a trilógiának folyamán különösen szerettem Sam Porter nyomozót. Csapatának elismert, tisztelt tagja, elkötelezett zsaru. A történet egyik legrázósabb része számomra az előzmények összeomlása, amivel megkérdőjeleződik a valódi 4MGY személye. A történet végére az olvasó arra is rájön, hogy senki sem olyan, mint amilyennek elsőre látszik. A hősöknek is van sötétebb oldala, lehetnek gazemberek, ahogyan az áldozat is lehet hős.
Végig lekötött a történet, Barker hozza a szokott formáját. Brutál jó, végre egy vérbeli pszicho-krimi, ez itt most nem csak jól hangzó fordulat! A szerző a sötét pszicho-thriller mestere, és elkészítette az egyik legjobb krimisorozatot, amit mostanában olvastam. Roppant kíváncsian várom Barker agyából, klaviatúrájából mi pattan ki legközelebb.


Jonathan Dylan Barker 1971- ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Az 1990-es években sokáig a 25th Parallel nevű magazin munkatársa volt. Popkulturális témában írt cikkeket, és együtt dolgozott Brian Hugh Warnerrel, aki később Marilyn Mansonként vált híressé. Több novellája is megjelent az évtizedben, főleg a horror műfajában alkotott. Sokáig szellemíróként dolgozott, a Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg, akit a rendőrség üldöz. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötetekkel trilógiává bővült.








Agave Könyvek, Budapest, 2019
474 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196921 · Fordította: Bosnyák Edit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése