Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek
"Mindegy is, hogy miből van, a lényeg, hogy két részre ossza a világot, hogy elválassza az itt-et az ott-tól."
Dragomán György Rendszerújra című novellagyűjteménye már a könyv borítójával figyelmet érdemel. Talán az idei év egyik legötletesebb, legeredetibb könyvborítója ez. A novellák a szabadulást olyan módon járják körbe, hogy az olvasó képzeletét is megtornáztatja. Múlt, jelen vagy éppen a jövő kitörési pontjait keressük, feszegetjük a határokat ezekben a történetekben. A stílusa engem nagyon megfogott.
Az első oldalaktól kezdve él a teremtett saját világa, egyedi atmoszférája van. Tetszett ez a furcsa világ, bár egyáltalán nem kedvelem a fantasztikumot a sci-fi és a disztópia elég távol áll tőlem. Néhol úgy éreztem, ingoványos terepre tévedtem. Egy-két novellával kicsit nehezen boldogultam, ám ahogy haladtam előre az olvasásban úgy engedett egyre közelebb magához a könyv. Kerestem és rátaláltam a szabadulás lehetőségeire, ahol múlt és jelen kavarog a jövő képeivel. Változatosak a novellák, mind a témáiban, mind pedig a stílusában. Néhol még a science fiction vonal is befigyel. Rövidek, tömörek és elgondolkoztatóak ezek az írások. Dragomán György tizenöt év terméséből válogatta novelláit.
Volt ezekben az írói képekben, történetekben valami, ami magával ragadott. Gondolkodásra késztetett olvasás közben, vitt ez a furcsa hangulatú írói fantázia. Nem ez az első olvasásom az írótól, mégis talán ez az egyik legeredetibb hangulatú történetfűzére. Nem hasonlítgatnám, szerintem felesleges. A politikai és társadalmi rendszerek béklyói által megkötött, boldogságkereső kisember álmai vágyai mellett az elképzelt, vágyott békés és boldog élet reménye van a történetekben. A romokon is nyílik virág. A városokat újra lehet építeni, a földet megművelni, de a lelki pusztítást nehezebb kiheverni. Zsigerig hatol és nemzedékeken át kísérthet a félelem. Nagyon kifejező az alcím. Szabadulástörténetek a fantázia segítségével lépünk át határokat. A mindennapok, álmok és vágyak keverednek a történelemmel. Ezekben a novellákban érzésem szerint a remény még ami szerepet kap.
Számomra a címadó írás mellett a Puskák vagy galambok és a Rabság lett kedvenc. Az biztos, hogy nem kifejezetten vidám írások ezek, néhol kemények, kegyetlenek, ettől valósak. Elgondolkodtat, és mégis szórakoztat is. Néhol mosolyt is csalt elő. A Döghecc apró írásai különösek, ezek a kitalált kis történetek nagyszerű kerek egészé állnak össze a végén. Tetszettek még a Gát, Kavics vagy az Új lakóhelyünk novella. Mindegyikre jellemző, hogy érzékenyen mutatja be az emberi lelket. Azokat a gondolatokat, ami foglalkoztatja, mozgatja és viszi előre a világban. Ami meglepett, hogy ezek a novellák tizenöt év termései, az első még 2003-ban keletkezett, míg a befejezés idén nyáron.
Egy izgalmas élmény, új felfedezés. Tetszett, bár nem lett kedvenc, az Oroszlánkórus vagy a Fehér király közelebb állt hozzám. Dragomán György továbbra is az egyik kedvenc kortárs íróm. Tetszetős motívumai, írói képei, metaforái néhol hosszan hömpölygő mondatai lenyűgöznek.
Az írói stílus és a fogalmazása tökéletes volt. Szerintem jól sikerült könyv, mindenkinek bátran ajánlom. Színes és eredeti az általa teremtett világ, ami megfogja megdolgozza az olvasó lelkét, szívét, képzeletét. Olvasmányos, izgalmas, történetek gyűjteménye a könyv. Végig fenntartja a figyelmet, erős érzelmeket képes generálni.
Dragomán György : 1973. szeptember 10. (Marosvásárhely) író, műfordító
Regényei: A pusztítás könyve - 2002, A fehér király - 2005, Máglya - 2014, az Oroszlánkórus novelláskötet 2016-os megjelenés. A József Attila-díjat 2007-ben nyerte el.
Felesége Szabó T. Anna költőnő, akinek tavasszal jelent meg Határ címmel kötete, októberben pedig Ár címmel verseskönyve.
Magvető, Budapest, 2018
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437782
Nem derült ki, hogy végülis miért jó ötlet a borító.
VálaszTörlés