Domenico Starnone: HurokA Hurok egy házasság története. A házasság, családalapítás életünk egyik legjelentősebb vállalkozása. Jó esetben egy életen át tarthat. Mennyire működőképes az több dologtól függhet. Csodás és békés hely, amíg sajnos véget nem ér. Elgondolkodtató történet ez, látlelet egy házasságról, annak minden örömével, de főleg bánatával. Már az első mondta megfogott:
"Ha netán elfelejtetted volna, édes úr, majd én eszedbe juttatom: a feleséged vagyok."
Domenico Starnone nagyon erős és érzelmes történetben meséli el, hogyan futhat zátonyra egy házasság. Avagy hogyan öregszünk meg együtt anélkül, hogy együtt lennénk.
Vanda és Aldo házassága a szokásos módon indul: szerelemből, önállóságra vágyásból lett házasságuk az évek során lassan repedezni kezd. Amikor Aldo talál egy fiatalabb nőt, mondhatni a szokásos történet bontakozik ki. Mégis másabb ez az egész életmese. Ez a döntés, ami jó mókának tűnt, már nem csak őket kettőjüket érinti, hiszen ahogy kell, megérkeztek sorban a gyerekek is. Innen már az ő sorsukért is felelős a három felnőtt, akik bizony nem mindig viselkednek felnőtthöz méltóan. Emberek. Hibákkal, érzelmekkel, önző és féltékeny vágyakkal.
A történet első része a Vanda férjéhez intézett leveleiből áll.
Vanda előbb kedvesen, majd kétségbeesetten vádaskodó, lerohanó és a férfit nyúzó módszerekkel igyekszik megtartani, visszakapni párját. Elég kiábrándító, de érthető. Saját tapasztalat is van ezen a téren, a gyerekek elvadítása, fegyverként használni őket a másik ellen bizony undorító. Vanda képtelen az önálló életre, hogy nincs mellette a társa, támasza. Egyedül nem tud, nem akar létezni, így elengedni sem tudja Aldo-t. Mindenáron egy működő és boldog házasságot akar felmutatni a világnak. Ehhez foggal-körömmel ragaszkodik is. Az eredmény kétséges, önmagáért beszél.
A második részben az olvasó megismerheti a férj, Aldo érzéseit, gondolatait a történtekről. Az ő perspektívájában már kezdenek másképp festeni a dolgok. Nem meglepő, hogy a kétségbeesett kitörés Aldo részéről hová vezethet.
A tragikomikus egyensúly, a feszültség egyre nő. A problémával nem tudnak mit kezdeni. Érzelmileg eltávolodtak egymástól, bár a gyerekek érdekében a különélés után újra megpróbálnak együtt létezni. Úgy tűnik a dolgok "működnek" ismét. Azonban ha valaki elég közelről nézi, nyilvánvalóvá válnak az egymásnak okozott sebek, sérülések. A repedések és a törésvonalak egy életre beégtek a lelkekbe. Nos, ebben a légkörben felnőni a gyereknek sem egyszerű. A teher ott van rajtuk is.
A szenvedés fájdalmat szül, frusztrációt okoz. A félelemmel és szégyennel terhelt élet milyen felnőtté formálja a két gyereket? Az elmúlt, kihűlt szeretet, amely gyűlöletbe fordult, hogy megvédje azt, amit egykor családnak neveztek. Mennyire másképp látja, érzi az ember az életét, magát a házasságot némi tapasztalattal, mint gyerekként, gondtalan húszévesként.
"Súlyuk volt már az éveimnek."
A szeretetről, annak múlásáról olvashattam. Az elhagyás fájdalma jelenik meg a történetben. Domenico Starnone narratív elbeszélése leírja és elemzi ezeket a lelki "hurkokat", kötődéseket, családi kapcsolatokat. Amikor kilépnél, de nem engednek ezek a láthatatlan lelki szálak.
A történet fő karakterei Vanda és Aldo mellett a két felnőtt gyerek, Sandro és Anna, azok meghökkentő visszaemlékezései. Hogyan látták, élték meg a szülők házasságát, kapcsolatukat, mennyire hatott ez az ő saját életükre? Igen döbbenetes tud lenni, amikor a kamaszból felnőtté váló gyerek önmagában ráismer szülei mozdulataira, szokásaira vagy hibáira... Érdekes volt a negyven évvel korábbi levelekből hogyan rajzolódik ki a múlt.
"Elég sokszor költöztünk, de a mama soha nem dobott ki semmit, és tőlünk is megkövetelte, hogy őrizgessünk minden vacakot.Még jól jöhet, mondogatta, ha másra nem, hát arra, hogy emlékeztessen a gyerekkorotokra. Hogy emlékeztessen? Ki akar itt emlékezni?"
A kisregény harmadik része a gyerekeké. Miközben évek teltek el, ők is felnőttek. A szülők konfliktusos kapcsolatának hatása a gyerekeikre, a keserű fájdalommal terhelt gyerekkori örökségről, ami Anna és bátyja életét, gondolkodását is alakította. A befejezés némi keserű ízt és egy kis melankóliát hagyott maga után. Olyan édes-bús, elgondolkodtató és nagyon valós történetet olvashattam. Mélyen érintett, mélyebben, mint gondoltam. Talán erre nem is voltam felkészülve. Kedvenc lett egyértelműen!
"A mi szüleinknek csak az a hurok számított, amivel egymást kínozták egy életen át."
Starnone erőteljes, jó író, a regény igazi lelki élveboncolás, minden ködösítés nélkül kapjuk a valóságot. Remélem, hogy több regényét lefordítják. Szívesen olvasnék még tőle.Park, Budapest, 2018
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554548 · Fordította: Barna Imre
Ehez hasonló téma ezzer és ezzer van-- csak hogy rá jöjjünk -- hogy mi is történt velünk-- Szerintem rgyedül kell maradjon az eggyik-- ákkor jön rá hogy mi is történt-- igaziak-- voltak az együtt el tőltött évek--és hol volt a hiba-- - mit csinálnék másképpen--mert mindig van egy -- de-- és észre sem vesszük-- csak miután nincs--mennyire.. másak vagyunk-- hiába ugy gondoljuk eggyek vagyunk-- - mégis másak-- - ezen -- sokat ell gondolkozok-- ha nem is akkaratal csináljuk az embereket nem lehet-- csak úgy össze gyurni-- és-- ki sütni-- de igen is nagyon külömbözöek vagyunk--a látszat -- vagy mi - mégis össze tart-- hiába látjuk egymás hibáit--nincs mit tenni!!
VálaszTörlés