Jane Shemilt: BűnbeesésBűnbeestem, Jane Shemilt újra bevitt az erdőbe! Ebben a fülszöveg és a remek borító is szerepet kapott persze. Első regényével jól felforgatta a krimiirodalmat, megosztotta a rajongókat az írónő. Mind a történet, mind a szereplők jelleme elképesztő volt, na és azt a befejezést nehéz feledni. Kinek-kinek, hogy, de akkor nekem az végképp agyonvágta a Lányom történetét.
Shemilt harmadik regénye a frissen megjelent Bűnbeesés is hasonlóan működik. Továbbra is a Lányom bestsellerének szereplői térnek vissza. Ezúttal az apafigura, Ted kerül a drámai események középpontjába. Lelki, pszichológiai orvoskrimi-szerűséget olvashattam, számomra besorolhatatlan a műfaja. Az alapos felkészültség, a háttér és a téma ismerete vitathatatlan, ám túl sok lett, túl aprólékos a bemutatása. Elveszünk a részletekben, ami az izgalomfaktort erősen csökkenti.
Jól indul, de leül, megáll, lassan bontakozik ki az események sora. Egy látszólag idilli házasság mélylélektana, a háttér boncolgatása nagyon tökéletesen megelevenedik. Mindig gyanús, olyan nincs is, hogy minden tökéletes, hibátlan, nincs nézeteltérés, csak végtelen imádat, odaadó szerelem. Ez eleve nem életszerű, még ha ezt is igyekeznek a szereplők a külvilág felé mutatni. Mi is van a látszat boldogság, a képmutató mosolyok mögött? A vétkek bizony tényleg lelepleződnek, egyszer mindenre fény derül. Csak ki kell várni, amíg eljön az idő! A kérdés pedig nyitva áll: mit érdemel az, aki bűnbe esik? No és tényleg ő a bűnös?
Szerintem az állatvédők, állatbarátok kerüljék, érzékenyebb lelkületű olvasókat is sokkolhatnak az igen részletes laboratóriumi kísérletek, idegsebészeti beavatkozások leírásai. Kétségtelenül a férje ebben sokat segíthette, aki az idegsebészet professzora. Azonban az átlag krimiolvasónak ez a mennyiség más sok, elveszik az izgalom. Konkréten: nincs is. Az orvostudomány kutatásainak elemzése, vagy az állatkísérletek vitáját nem ide való. Így elég eklektikus, hullámzó az egész... krimi? Nem is tudom, annak lehet-e ezt a történetet nevezni.
Orvosok, egyéb hozzáértők bizonyára izgalmasnak, de legalábbis érdekesnek találhatják a gyógyszeripar hátterét boncolgató részeket. A "boncolgatás" pedig elég húsba vágó, átvitten az idillre is értendő ez, hiszen az emberi lélek legsötétebb mélységeibe merülhetünk el. Egy lélektani történet a szerelem csapdáiról, az árulásról, hazugságokról. Megspékelve természetesen féltékenységgel is, ami szakmai téren is veszélyes. A tanítvány túl nő a mesterén, kilép az árnyékából... Albi és Beth új esélyt kap, vajon tudnak vele élni? Ki tudnak lépni a múlt sötét árnyékából? Miért kell hazudni még egymásnak is a boldogságunk érdekében? Érthetetlen, ami persze további problémákat szül. Hiszen Alby nem tudja, hogy Beth és a főnöke között már volt évekkel ezelőtt kapcsolat... Ted így elég zavaró és feleslegessé válik, több okból. Beth pedig amolyan ártatlannak tűnő, édes kis bestia... Mégis, tökéletesen érdektelenek maradtak számomra a történet is túl steril volt.
Beth karakterének újragondolása ad meglepő színt a történéseknek. Nagyra értékelem Shakespeare hatását a világra és tudom, hogy nagyszerű író, de itt a Macbeth-hatás talán csak díszlet. Zavaró, nélküle is megállna, működne a történet. Nesbo ezt vitathatatlanabbul jobban oldotta meg. Ez egy pszichológiai thriller, sok-sok orvosi eljárással és kísérletekkel. A vége ugyan nem üt olyan nagyot, mint a Lányom, azonban egyértelmű: folytatás várható! Még egy fontos észrevétel: aki már olvasta Shemilt első két regényét azoknak ajánlom főleg. Vagyis, az előzmények nélkül, ez önmagában nem igazán működik.
Most Bristolban él férjével-, aki idegsebészeti professzor - és 5 gyermekével.
General Press, Budapest, 2018
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521426 · Fordította: Szabó István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése