Dr. Csernus Imre: A harcosÉletrajz és lélekrajz
"Önmagától senkit nem lehet megmenteni."
"Dr. Csernus Imrét nem kell bemutatni senkinek" kezdi a könyv fülszövege... és tényleg.
Az ország elhíresült "megmondóembere", híresen hírhedté vált médiaszerepléseivel sokak lelkében hagyott mély nyomot. Pedig a tv-s szereplései alig fél évig tartottak, ami kiderül ebből a könyvből is. Persze, amíg eljutunk ide, elég sok titokra derül még fény. Életrajz és lélekrajz az alcím szerint, de ne várjon senki nagy titkokat. Sok újdonságot ugyan nem tartalmaz a könyv, (különösen, ha valaki olvasott Csernus korábbi könyveiből) ám ad egy egységet az életéről. Azt foglalta össze, amit nagy vonalakban eddig is tudhattunk azt kapjuk kissé bővebben tálalva. Számomra sajnos elég vegyesek az érzések a könyvvel kapcsolatosan. Elsődlegesen, talán ezt nem neki kellett volna megírnia. Jobb lett volna, ha elmeséli gondolatait, történeteit, mert így elég öszvér lett a hatás számomra. Az M. Kiss Csaba által jegyzett Czeizel-életrajznak nyomába sem ér. Nem csupán a viszonylag sok ismétlés miatt... Sok esetben azt éreztem olyan "magyarázom a bizonyítványom"-féle szövegeket olvasok, pedig erre igazán nincs szüksége a dokinak.
Ráadásul néha, még ötven felett is illene szót fogadni a mamának... nem feltétlen kellene mindent a rajongók orrára kötni. Vagy nem így... nem lett sem sokkoló, sem polgárpukkasztó, inkább olyan furcsa a történetek hatása bennem. Mondjuk érdekelne mit szól a húga, aki a doki szerint azért született, hogy mentse a szülők házasságát...Hmm.. tudjuk, ez nem működik. Olvastam volna testvérek közötti későbbi, felnőtt kapcsolatáról is, de elég szűkösen tért erre ki.
A lezárás, az utolsó fejezet pedig nagyon erősen direktben reklámízű, ami végképp lehúzta a könyvet nekem. Itt éreztem, ez még egy bőr a rókáról. Sajnálom.
Persze a rajongók zabálni fogják az új Csernus-könyvet, főleg a bulvár részek miatt. A három házasság története és a drogos múlt vinni fogja. Pedig ezekről is már elég sok megjelent a médiában, beszélt róla, újat nem tud, talán nem is akar mondani. Számomra a diák évek is furcsa, kettős érzést hagytak. Nem tudtam a "szegény egyetemista Pesten" most éppen sír vagy dicsekszik a lemezcsempészettel. A heti utak repülővel (!) Münchenbe, Hamburgba, elég furán jönnek le számomra.
Szerencsére, ami menti a kötetet a néhol megcsillanó régi Csernus-doki. Elcsepegtet néhány okos gondolatot, kapunk némi lelki magyarázatot, segítséget a nagybetűs ÉLET mellé. Csernus azonban csak a felszínt kapargatja ezúttal, bár abban segít, hogy elkezdjünk gondolkodni önmagunk életéről, problémáiról. A magyarok mentalitásáról szóló részek, vagy a sportolókkal való lelki törődés érdekesek voltak.
A terápiás munkám célja a mosoly - írja. Na, ezt emelném ki, vagy a Nőként kevés vagy nekem fejezeteket. Nos, ezekről olvastam volna többet. A mai szingli, erős "majd én megmondom a tutit nők kapcsolati hiányáról, és a nyápic, mamakedvence kisfiúkról, a kapcsolatok nehézségeiről, megoldásairól. Ahogyan nagyon tetszett a "szombat esti láz" meghatározás. Tökéletes jellemzést adott arról, amit látok magam körül. Az ehhez kapcsolódó, megfogalmazott gondolattal maximálisan egyetértek, ezek emelik a könyv tartalmát számomra.
Szerencsére, tényleg sokan sokfélék vagyunk. Nem akarja megmondani mit s hogyan, de bátran vállalja az élete eseményeit. Buktatókkal, sikerekkel, és a kapcsolatival együtt. A hozzá fűzött gondolatok jobban tetszettek esetenként, mint a leírt életesemény. Érdekes, érdemes volt elolvasni, hiszen az élet legfontosabb területeit érinti. Ennek ellenére, vagy éppen ezért még mindig a Bevállalja? A férfi és A kiút könyveit tartom a legjobbaknak. Beérkezett, lenyugodott, ötvenen túl már önmagával is békét kötött, élete most ért igazán révbe.
Jaffa, Budapest, 2018
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750772
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése