Osztálykép

Krausz Emma: Osztálykép 






                                                                                   






„A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”





Indításnak szeretném megköszönni a Twister Média kiadónak, hogy olvashattam az első [bekezdés]-díjas kötetüket. Fontos témákat ábrázol Krausz Emma, ez az a könyv, amit jó lenne, ha sokan olvasnának. Nem csak diákok, fiatalok, de szülők és pedagógusok is. Az Osztálykép nem csak színes, de élvezetes és tanulságos olvasmány is. Idén két hasonló regényt olvastam ebben a témában, ez a kötet magasan föléjük emelkedik. Utat is mutat, nyelvezete egyszerű és közérthető, a történet lendületes. Élnek a szereplők, valósak a megjelenített helyzetek. Itt valóban ÉRZELMEKRŐL, (igen, így csupa nagy betűvel) és valódi SZERELEMRŐL van szó.



A könyv fülszövege felvillantja a tartalom legizgalmasabb részét. Az osztály visszahúzódó kis zsenije, az új fiú Levente egy véletlen folytán leleplezi a menő focista, a lányok bálványa Ákos titkát. Ez akarva-akaratlanul összeköti a két fiút, ám ha ez nem lenne elég, Szalay tanár úr egy csoportba osztja be őket. Mint kiderül, nem is véletlen. A feszültség a két fiú közt tapintható. Lassan, tétova óvatossággal feladják az ellenségeskedést, megismerik egymást és kialakul egy szoros barátság. Ám ez idő kérdése, nem megy rögtön. Talán nem árulok el nagy titkot, drukkoltam a két fiúnak, találjanak egymásra. Persze itt a volt barát, Dávid okoz még kellemetlen perceket. Igazán szépen,érzékletesen, finom líraisággal olvashatunk ezekről. Jó érzékkel adagolta Emma az erotikát, nem ment át vulgáris, hatásvadászatba, még a buli leírásakor sem. Természetesen Levente a mozgatója mindennek, Ákos pedig végre megleli önmagát és a lelki békéjét is Levi mellett. Elképesztő titkokat, terheket cipelnek a fiúk magukkal. "Más" ez a szerelem, csak az érzések azonosak. Ők a nehezebb utat választották.


Tetszettek a mellékszereplők is. Az egyéni sorsok sok drámát is rejtenek. Dorina és Ida a két lány karakter két külön világ, mégis Márk és a többiek segítségével ők is elfogadják egymást. Ida karaktere különösen szépen megrajzolt. Elég is volt ezt a néhány jellemző arcot kiragadni az osztályból.


Sok esetben egészen más képet mutatunk kifelé az osztálytársaknak, tanároknak. Mindenki hordoz magában ilyen-olyan tragédiákat, félelmeket, szorongásra okot adó helyzeteket. Összeszorított foggal mutatjuk: minden rendben van, pedig nincs. Van olyan, hogy nem találjuk a helyes kiutat, a megoldást. Mindenki mást okkal vagy ok nélkül bántunk, durván viselkedünk, mert nem merünk, nem akarunk segítséget kérni. Vagy egyszerűen nem is tudjuk, kitől kellene, lehetne lelki gyógyírért fordulnunk. Pedig sokszor egyszerűbb a dolog, mint képzeljük. Nem csak a szülőket, tanárokat kellene okolni. Bátran le kellene ülni apával, anyával, egy baráttal, és elmondani ami a lelkünket rágja. Már egy jó kibeszélés is sokat segíthetne.Persze itt ettől sokkal súlyosabb témák kerülnek terítékre. A gyász feldolgozása, mint látjuk itt is a felnőtteknek sem egyszerű.

Egy tizenhét éves gyerek pedig végképp nem tud mit kezdeni, ha elveszíti váratlanul az anyukáját. Befordul, mindenkire haragszik, leginkább az édesapjára. Apró kitérő a végén, hogy összefognak, átrendezik a lakást. Nem ellenségek hanem egymás szövetségeseiként élnek tovább. Hiszen az apa is összeomlott! Valóban mindenkinek kell odafigyelés, törődés. Tényleg jó lenne valóban FIGYELNI a körülöttünk élőkre. Akár szülő, gyermek vagy barát az. A fájdalom utat tör, az elfojtásnál nincs rosszabb.

Közeledik az érettségi is, és további problémákat hoz a véletlenül leleplezett titok. Az önértékelési problémák, önmagunk keresése mellé a nemi identitás, a barátságok értéke a hullámzó lelkiállapot elég sok rossz helyzetet hoz. A közösség ereje is elég jól megmutatkozik. Szereplőinknek ezekkel kell megküzdeniük. Nem az a bátor és erős, aki tűr, hanem az, aki mer szólni és segítséget kérni.
A sorsdöntő focimeccs a két iskola között igen szimbólikus, kifejező lett. Hiszen a két fiú mindent eldöntő párharcává válik. Nagyon jól felépített végig a történet.




Egyedüli hibának talán azt tudnám mondani: kissé túl idilli néhol, a befejezés különösen az lett. A sikeres vizsgák után mindenki párt talál, Balatoni-nyár, napfény, családi menedcés nyaraló, stb.
Ami persze nem baj, csak sajnos a való életben ez ritkán jön össze. Ahogy elég ritka a családterapeuta pszichológus anyuka is, aki főleg elfogadó a fiával, mint mondjuk egy három műszakban dolgozó gyári munkás nő. Ahogyan minden elismerésem a "Szalay tanár uraknak és Őrmesterasszony" pedagógusoknak. Már ha léteznek még mutatóba.

Legfőképpen azonban emelem kalapom Krausz Emma előtt, hogy ezzel a friss, mai és valós történettel nyert, megérdemelten! Remélem olvashatunk még tőle.


"Szeretni bátorság, nemtől függetlenül."



IDE kattintva beleolvashatsz a regénybe! Megrendelhető a kiadótól kedvezménnyel ITT!






Twister Media, Budapest, 2018
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631528