Ötvenezer lándzsa

Bíró Szabolcs: Ötvenezer lándzsa 
(Anjouk 5.)




                                                                         












Bíró Szabolcs munkásságát régóta nyomon követem, figyelem. Ami eddig megjelent tőle, mindent olvastam. Őszinte szívvel sorolom a kedvenc szerzőim közé. Szabolcs elhívatott és alázatos kitartása, példaértékű. Jó nyomon jár, regényei nem csupán szórakoztató kalandok, de remek történelmi hátteret is adnak.

A megszokott szorgalmával, évről évre új művekkel gazdagítja olvasmányélményeim sorát. Amikor az Anjouk-sorozat a Liliom és vér kötettel elindult 2015-ben, nagy fába vágta a fejszéjét. Monumentális vállalkozás bemutatni és nyomon követni az Anjou-kori Magyar Királyság évtizedeit. Az első kötet után sorra érkeztek a folytatások, amik tovább szőtték a történelem eseményeit és benne a főhősünk, Bátor lovag sorsát. Az ötödik rész egyben az Arany Visegrád-trilógia második kötete.


A történet most is feszes, élvezetes. Valóban beszippantja az olvasót, hiszen a szabadnapom "ráment" a regényre, amit egyáltalán nem bánok. Tényleg nem tudtam letenni, vitt a cselekmény, sodort, kíváncsian faltam a lapokat. Az ilyen történelmi regényeket élmény olvasni, ahol átélhető a sztori,emberközeliek a szereplők, izgalmas a tartalom. A nyelvezet választékos, hiteles. Érezhető az értő lelkesedés, a sok munka a könyvön.

Minden együtt van: korkép, kultúrtörténet, a szereplők árnyalatos jellemrajza, nagy távlatú pillanatkép a királyság jelen állapotáról. Kortörténeti dokumentumokkal átszőtt, jól felépített a regény cselekménye. Arany János egyik legdrámaibb balladája adja meg a hangulatot. A kezdő jelenetsor drámája remek összefoglalója a regény történéseinek. A Zách Klára ballada sorai előrevetítik a várható sötét tragédiát.

Elsősorban a történelmi változásokat illusztrálja a regény, a szereplők személyes sorsát is bemutatva. Minden összefügg mindennel. Az alap a belső árulás, békétlenkedés mellett egy szépséges lány története, drámai végzete. A szépség sok esetben előny, itt inkább tragédiák sorát indítja el.
Nem árt az előzmények ismerete, hiszen végre visszatér, megtalálják Bátor Attila lovag elveszettnek hitt fiát. A kovácslegényből hogyan faragjunk lovagot izgalmas kérdéseket vet fel. Nem könnyű kihívásnak néz elébe Péter, amikor Szilárdot a kovácsüllő mellől a király seregébe hívja. A lírai részek jól színesítik a történéseket.

Imádom a történetben Lackfi karakterét, akiből itt is elég sokat kapunk. Bepillanthatunk a középkori házasságok mélyére, ami nem sokban térhet el a maiaktól. Izabella és István feszült viszonyát az anyós jelenléte is árnyékolja. Lackfi végre megelégeli, hogy Izabella hordja a nadrágot, és egy igen leleményes ötlettel megoldja a feszült viszonyukat.

Sok momentum mesél a királyi pár életéről is. Az ő házasságuk, gyermekeik élete is sok egyéni tragédiát hordoz. Károly az ország kormányzása mellett a feleségével kevéssé tud törődni. Erzsébet pedig egy ájtatos és kissé naív nő. Nem kevés része van a királyné testvéröccsének, Kázmér hercegnek az eseményekben. Sajnos ez lesz az igazi tragédia elindítója.



Nem lehet egyértelműen elítélni a felségáruló Zách Felíciánt sem. Pontos képet kapunk belső, lelki vívódásairól, amit Csák Máté szellemével vív. Ehhez a gyönyörűséges lánya személyes tragédiája már csak egy erős lökést ad, ami elvezet az orvtámadásig. Ezt iskolai órákon már megismerhettük, most a másik szemszögből is alapos betekintést kapunk a merénylet hátteréről. Szilárd élete hullámzóan alakul, saját sorsával, szülei emlékével is viaskodik. A szerelem tragikus fordulata pedig lelkiekben eltávolítja a királytól. Valóban brutális bosszút áll Károly, ami Szilárd életére is komoly hatással van.

Barátságok, a szerelem és a férfivá érés, lovaggá nevelés fokozatival követjük Szilárd sorsát.


A lezárás pedig nagyot szól, de erről nem is mesélek. Nagyon szemléletes, hatásos képekkel elevenedik meg a havaselvi kelepce. Az áruló vajda tébolyult, vérgőzös mészárlása alaposan megtizedeli a király seregét. A történelmi háttér drámai befejezést ad a regénynek. Anjou Károly nem adja meg magát, a bosszú elkerülhetetlen. Kíváncsian várom a folytatást, merre és hogyan alakul az ország és a szereplők sorsa.
Lendületes és fordulatos, ahol a történelem életre kel az olvasó előtt. A sorozat kiemelkedő darabja lett. Emelem kalapom, gratulálok Szabolcs!



A regényt ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!

Festmény: Orlai Petrics Soma: Zách Felicián



Bíró Szabolcs 1988-ban született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Tizenhat évesen kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként és még rockénekesként is tevékenykedett.


2007. óta publikál, jelennek meg írásai. Először még Francis W. Scott néven, majd 2010. óta saját nevén jegyzi könyveit. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. regényének köszönheti. A szakmai hírnevet és a közönség figyelmét a kétkötetes minisorozata a Non nobis, Domine hozta meg számára, ami egyetlen kötetben is megjelent 2016-ban. Ez jelentős év volt, hiszen a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Bíró Szabolcsot Visegrádon lovaggá ütötték.


















Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937618