Tom Nealon: Forradalmak az ebédlőasztalon A konyha titkos történelme
"Bár a legtöbb szakácskönyvet férfiak írták, a főzés javarészt az asszonyok dolga volt."
Az evés alapvetően fontos és meghatározó része életünknek. A bogyók, gyökerek és levelek gyűjtögetése óta érthetően a konyhaművészet is folyamatos változásokon, fejlődésen ment keresztül.
Az új alapanyagok felfedezése, megismerése sok eredeti ötletet hozott az asztalainkra világszerte. Nem csak izgalmas és színes ez a gyönyörű könyv, de számtalan érdekességekkel is megismerkedhetünk olvasás közben. Új tudást, történelmi hátteret kapunk, és lehet más szemmel tekintünk a pontyra, vagy a paradicsomra, nem is beszélve a limonádéról és a kakaóról.
A sok szép illusztráció vagy régi reklámkép jól illeszkedik és szemléletesebbé teszi a szövegeket. Ez egy olyan könyv, amely minden lapjával lenyűgöző igényességgel rendelkezik. Az illusztrációkat érezhetően gondosan válogatták. A könyv tájékoztató jellegű, informatív és lényegre törő szövegei sok esetben viccesek, mégis meglepőek lehetnek. Alapos hátteret ad a történelem változásairól, mi hogyan hatott az ételeinkre, a konyhaművészet alakulására. Meglepően sokféle módon befolyásolták az élelmiszerek a történelem alakulását. Nem csak a nagy francia forradalom hozott komoly változásokat az asztalainkra. Nealon írásaiban a történelmi tények mellett a valóságtartalom is megfogott. Meglepő az, mi került a királyok, egyéb koronás fők vagy a pápa asztalára, mit evett
a köznép, hogyan alakultak ki az elkészítési módok. Néha bizony a véletlen segített az új recept "kialakításában".
Az alapos és figyelmet ébresztő bevezető után a ponty és a keresztesháborúk furcsa és meghökkentő kapcsolatát ismerhetjük meg. Nem kevés meglepetést okozott, de ezzel koránt sincs ennek még vége!
Soha nem tudtam, hogy a limonádé, ami a legrégebbi üdítőital, hogyan segített a párizsiaknak a 17. században abban, hogy túléljék a fekete pestist.
„Az vagy, amit megeszel” – Feuerbach német filozófus
Ezt régóta tudjuk, de mit is eszünk? Mi kerül az asztalunkra, a fazékba, mivel etetnek minket? A további fejezetek feltárják azokat a pillanatokat, amikor a az új élelmiszerek bekerültek a konyhába. A háborúk mindig nagy kihívást jelentettek, és nem csupán hadászati, fegyverkezési szempontból. Annyi sok ember élelemezése komoly feladat volt. A levesporok "feltalálásának" kiindulása is alig meglepő módon a háborúhoz köthető. Itt már a tartósítószerek, ízfokozók is teret kaptak. Mennyire van ezekre szükség, milyen hatással bírnak? Hmm. Különösen elgondolkodtató és meglepő ez a rész.
Nem kérdés, talán a könyv legizgalmasabb vagy meghökkentően eredeti része a negyedik fejezete: Muti, kit eszel? a címe. Igen, erre számtalan példa akadt a történelemben, ahogy az irodalomban is kedvelt téma. A kannibalizmushoz elég eltévedni a dzsungelben, esetleg egy kies helyen lezuhant repülő is ad alapanyagot ehhez, nem csak a vallási fanatizmus. Az európai népek mellett megismerhetjük a mitológiai és irodalmi megjelenítéseket és véleményeket is. Maga a szó eredete egy karibi nép nevéből származtatható. Az aztékok már itt is képbe kerülnek. A hatalmas birodalom lakóinak etetésére a kukorica szinte az éhhalállal volt egyenlő. Háziállataik ugyanis nem voltak! Ezzel is egyenes utat mutatva az emberhús elkészítéséhez. Korunk népszerű fűszere, az általam is kedvelt chili itt már jelentős szerepet kapott az egykori receptek alapján. Hannibal Lecter nevét mindenki ismeri, az irodalmi megjelenítések is igen szemléletesre sikerültek, különösen Dickens esetében. Meghökkentő képet ad erről a furcsa, néha valóban kényszerű szokásról.
Nem kevés meglepetéssel olvastam az ételek sűrítéséről. Ez a fejezet azt mutatja, hogy a mártásokat, szószokat a középkorban mennyire nagyra becsülték. bemutatja a Bovril és az Oxo történetét, és megtudhatjuk a Worcester szósz vagy a barnamártás eredetét. Izgalmas kitekintés a japán konyhai rész, vagy a pávapástétom és korai szakácskönyvek eredeti receptjei. Az Ipari Forradalom is sok újdonságot, változást hozott a konyha világába. A sütemények és a nem csak az angolok által kedvelt puding is említésre kerül desszertként a záró fejezetben. Szórakoztató olvasmányt is kapunk az ismeretek és szép képek mellé.
A kötet szemkápráztatóan gyönyörű képeit a British Library gyűjteményéből válogatták, tényleg lenyűgöző képeket láthatunk. A könyv igényes kivitele, valamint a fejezetcímek is arra ösztönzik az érdeklődőt, hogy vegye kézbe és merüljön el ebbe a különleges világba. Nagyon ajánlom az ételek, a konyhaművészet és a történelem szerelmeseinek. Kultúrtörténete izgalmas hátteret rajzol a korabeli Európa és Amerika konyháiról.
A kötet a kiadótól kedvezménnyel ITT vásárolható meg!
A tartalomból:
A ponty és a keresztes háború
Limonádé pestis idején
Elfogyott a levespor
Muti, kit eszel?
Forradalom az ebédlőasztalon
Jó, hogy szósz!
Móka kakaózni
Én úgy mondom, hogy omlós
Ez nem piskóta
Az étel sűrűje
Cser, Budapest, 2018
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785387 Fordította: Beke Ádám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése