Hevesi Judit: Holnap ne gyere "A tegnap este tanulsága,
hogy őszinte voltam ahelyett,
hogy elhallgattam volna valamit."
Hevesi Judit második verseskötete a világirodalom örök és klasszikus témáját hozza közel az olvasóhoz: szakítás, megcsalás, elengedés. Ez mindenki életében jelen van/lesz, mindenki tapasztalhatja így vagy úgy. Ki nem csalódott közülünk, ki az, aki nem élt át szakítást és nem vereségként fogta fel? Néha önhibánkon kívül is részesévé válunk.
Az első kötet a Hálátlanok búcsúja is a fájdalom a gyász feldolgozása mellett a bűntudatról szólt,
a világégéssel járó holocaust súlyos témáját idézi. Nos, ha szerelmünkben csalódunk, elveszítjük figyelmét, az is kisebb belső világégéssel járhat. Összeomlik életünk, szembesülünk egy fájó veszteséggel. Egy kapcsolat vége, életünk egy boldog(nak hitt) szakasza lezárul. Ez a könyv is az elengedésről, a gyászról szól, noha nem a fizikai halálról, hanem csak a szerelmi szakításról, az együttélés utáni különválásról.
A kis kötetben négy csokorban találunk verseket. Az első rögtön a tapasztalás, a váratlan Gyász. Tetszettek a köteten átvonuló, állatok életéből vett hasonlatok, ami rögtön a nyitó versben is megjelent. Miközben a csimpánzok gyászának tudatáról, feldolgozásáról olvasunk, ez egyértelműen vonatkoztatható ránk emberekre is. A kapcsolat halála, elveszteni azt, amit öröknek gondoltunk.
A Töréspont, ahol a férfi gondolatai jelentek meg igazán eredeti volt, ahogyan az és Mi marad meg? ezen rész legérzékenyebb versei. Finoman ironikus, fájdalmas, tényszerű. Szembesülünk a váratlan csalódással: "Van egy másik nő"...
"Ha hazudnál nekem végre valami szépet, én megígérném, hogy nem azonnal értelek félre."
A második rész versei a saját lelki fájdalma, némi önsajnálattal vegyes magyarázatkeresés. Innen a véletlen otthon maradt telefon tetszett leginkább, ami a Puszipajtás verseben jelenik meg. Egy mindennapos élethelyzet keserűen ironikus humora. A másik két kedvenc innen még a Voyer. Ezt bizony megéltem, tapasztaltam magam is. Csak feküdni mellette, nézni, gyönyörködni arcában, hajában. Abban, hogy ott van nekem... illetve már nincs... a hiány , ami a Rémálom soraiban is megjelenik. Ébredés után, amikor... már nincs is ott, nem is a reggeli kávét készíti, fáj, hiányzik, új még a nincs-érzése, hogy elment. Már másik élet része. Hazavárom, pedig pontosan tudom: nem jön, neki már másik lakás jelenti az otthont.
"Hajnalban hiányzik a legjobban. A mellettem fekvő hatkor ébred,
most négy óra van,
még van időm elképzelni egy életet,
talán mellette, talán az enyémet."
A harmadik rész a Szív csomagolása - fájdalom, düh, elengedés. Mit rontottam el, ki hibázott?
Nem gondolok rá, ám egy sms, egy régi pillanat, egy kép egy illat megidézi. Nem akarok gondolni rá, ám mégis velem van. A negyedik fejezetben megjelenik a továbblépés: az új lakás, új függöny, átrendezett szoba, ami nélküle már még sem ugyan az. Ebből a részből különösen a Feladott poggyász, Kolozsvári balett és az Egyférfiegynő verset emelném ki. "Terített asztal a felejtés" lépni, menni tovább a záró szakasz. Elmúlt, de itt marad és beépül lelkünkbe, sorsunk része marad. Ahogyan mi is az ő életének részévé válunk, hagyunk valami nyomot benne magunk után.
Letisztult, fiatalos, a hiány fájdalma ami végig kíséri és személyessé teszi a verseket. Izgalmas formai megjelenés volt a dőlt betűs szövegrészek, ami vers a versben két hang, szorosan összefonódva alkot egységet. Izgalmas élethelyzet ez, megismertem magam is ezeket az érzéseket. tetszettek, valós és érzelmes, összességében érzékeny költői képeket olvashattam.
"és megőriztelek látod téged is pedig időben kellett volna elhagynom a pályát
itt maradtam és tovább hazudok
neked vagy rólad hogy szép volt
vagy az lehetett volna ha
és bár nem tudod és én sem
hol az otthonom
még mindig hazavárlak"
Hevesi Judit (Hódmezővásárhely, 1990) költő.
Első verseskötete 2015-ben jelent meg Hálátlanok búcsúja címmel a Magvető Kiadónál.
Magvető, Budapest, 2017
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435542
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése