Az Üvegszív

Gantner Ádám: Az Üvegszív 



                                                                           



„Isten ​számolja a nők könnyeit”










Izgalmas, friss, mai témát jár körbe a bemutatott történet. Nagyon valós olvasmány, aktuális helyzetről vallanak a szereplők. Sajnos ezt az egész jelenséget mindenki közelről ismerheti. Csalunk és megcsalnak, hazudunk egymásnak boldog családot, látszatboldogságban élnek sokan a külvilág felé. Őszintén megmondva, számomra a könyv története nagyon elkeserítő volt. Félreértés ne essék, eddig sem éltem burokban, de ez nagyon szomorú dolog, hogy sok házasságot a közös ház-kocsi-hitel és a gyerekek tartanak össze.


Dóra és Giorgio kitalált szereplők, ám mindenki ismeri őket. Sosem volt szerelmükből lett kényszer-házasságuk válságba jutott. Dóra tudja és elfogadja ezt a helyzetet, amit Giorgio teremtett számukra. A negyvenes nő, két gyerekkel számára ez volt az egyetlen mód, hogy az mellett maradhasson, akit szeret. Részéről van némi ragaszkodás, de érzelmeivel, szenvedéseivel végig a háttérben marad. Régebben elítéltem azokat, akik megcsalják a párjukat, és most sem vagyok túl jó véleménnyel róluk. Aki félre akar lépni, az megteszi, régen is megtette, ma talán még könnyebben megtörténik. A másik meg csinál, amit tud, vagy amilyen lehetőségeket hagynak neki. Sajnálatosan szomorú, kíméletlen erkölcsi látlelet ez mai emberi kapcsolatainkról, fellazult erkölcseinkről.


A „szeretői” létformát sem védem, hiszen Szandika csupán kellék volt Giorgio álmaihoz, vágyaihoz... Fiatal, harmatos és tudatlanul naiv, ám ő csupán túlélni menekült a fővárosba, tervek nélkül. A fő szempontok, élethelyzetek Giorgio körül forognak, ő mesél, éli meg küzdelmeit a korával, vágyaival. Szomorú, ha egy negyvenes férfi még mindig a huszas éveiben ragadt. A mennyiség és minőség kérdése mellett talán az a legmeglepőbb vagy elkeserítőbb, hogy Giorgio még mindig kamaszgyerek maradt és megy a legnemesebb szerve után. Nem, nem az agyára gondolok.... saját magát teszi nevetségessé, bár félelmei és küzdelmei érthetőek. Nem képes tudomásul venni és elfogadni az idő és az évek múlását, azt, hogy férj, apa lett. Rettentően fontos vonal a történetben a családi háttér. A férfi apja is egy széltoló szerelmes volt élete során, míg Dóra anyja is ment a vágyai után. Kikacsingatva a tutyimutyi férj mellől, éppen Giorgio apjával is félre lépett régen. Ezt csak Dóra tudja, aki imádja megkeseredett apját.




A történet egy felnőtt férfi nyavalygásain keresztül mutatja be a kiüresedett házasságok társas magányát, ám a trendi, erős negyvenes nők is megkapják a magukét, akik harmincnak akarnak tűnni, miközben huszonévesekhez hasonlóan viselkednek.
Giorgio hajszolja a pillanatnyi érzelmeket, önmagát is becsapva. Szerelmet hazudik, miközben a boldogság lehetősége ott van karnyújtásnyira tőle. Töri a szíveket, miközben a sajátja is összetört. Éppen ez az egyik fő gond szerintem, hogy nincsenek kimondva, megbeszélve a dolgok. Dóra mindent tud és tűr, nem értettem miért nem lép? Nincs letisztázva, hogy figyelj, ez így nekem nem jó, és látom neked sem az. Változtassunk. Együtt. Jóban és rosszban, amiből még lehetne boldogság. Miféle példát mutatnak a gyerekeiknek a későbbi életükre? Saját elrontott életükből sem okulva a pillanatnak élnek a hazugság csapdájában.

Kicsit kettős érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem volt rossz történet, hiszen kifejezetten érdekes és tanulságos volt. A férfiúi szemszög, a magyarázatok gyártása, okok és az életkor hozta változások megviselnek mindenkit. A teljesítmény romlása, a feszes hasból pocak lesz, szőr nő ott is, ahol sosem volt eddig. Apatestet növeszt Giorgio is, de lelkében gyerek marad. Pénze és pozíciója teszi vonzóvá a fiatal lánynak. A végső és meglepően váratlan csavar érdekes megoldást hozhat a szereplők életébe. Szerintem mindenki, okulhat belőle valamit, miközben olvassa az eseményeket. Legfőképpen talán, hogy a szeretet mellett tiszteljük azt a másik embert, akivel egy fedél alatt élünk.

Gantner Ádám: Többek között a nagy botrányt kavart A siksze, A l@tor és a Szobapincér szerzője. Budapesten él. Fotó: Farkas Ivett.






Konkrét Könyvek, Budapest, 2017
226 oldal · ISBN: 9789637424953