Nézz a szemembe, fiam!

John Elder Robison: Nézz a szemembe, fiam! 
apa és fia kalandjai aspergerrel, vonatokkal,
és bombákkal






                                                                             

           






Igazi apa-fia történet őszintén, viccesen és meghatóan. Az apa saját életét már megírta előző könyvében, itt apává válásáról és a  fiáról, annak kamaszkoráról olvashatunk. John Robison nem hétköznapi apa. Saját életét mindig nehezítette valami, amire negyvenéves koráig kellett várjon, hogy kiderüljön mi is az. Asperger-szindróma.




Minden gyerekben ott él a vágy, hogy szeressék, megértsék és elfogadják. A kisgyerek beilleszkedése az őt körülvevő világba nem mindig megy könnyen. A normálistól való eltérés esetén ez még nehezebbé válik. A meg nem értett, kirekesztettségben élő gyermek visszahúzódó és magányossá válhat. Élete sokkal nehezebb lesz. Társai vagy kirekesztik vagy állandó csúfolódások célpontja lehet. Mert ő más, nem olyan, mint a nagy többség. Azonban elgondolkodhatunk rögtön: mi is a normális?

Az Asperger-szindróma nem valami kórság, csak inkább a létezés másféle módja. Nincs rá gyógyszer és nincs is rá szükség. Arra van szükségük, hogy minél többen megértsék és elfogadják ezt a másféle működést. Robison családi háttere mondhatni a nehéz helyzetűekre jellemző volt: apja alkoholizmusa, (amúgy diplomás, egyetemi tanár), anyja (költőnő) idegbetegsége mögött is az apa viselkedése állt. Ezek és a fel nem ismert betegsége miatt vált élete nagyon eltérővé. Testvére az az Augusten Borroughs, aki szintén megírta életüket Farkas az asztalnál címmel.

Ez a háttér mellett nem csoda, ha a fiú beilleszkedési és egyéb problémáival nem nagyon foglalkoztak. Ezek adják az első néhány fejezetet, kis összefoglalásnak. Robison tizenhat évesen otthagyta az iskolát és a családját a maga útját kezdte járni. A szülők később elváltak, Robison harag nélkül elfogadta őket.


Kiemelkedő tudása, érdeklődése volt a műszaki dolgok, elektromosság felé. Ennek segítségével került kapcsolatba a zenészek világával. Itt egészen a Kiss együttesnek tervezett villogó, füstokádó gitárokat és a koncerteket színesítő fények tervezéséig jutott. A kamasz zseni diploma nélkül mégsem tudott igazán érvényesülni. Családalapítás után a polgáribb élet felé fordulva autószerelő műhelyet alapított. Hamarosan megszületett fiuk, Kisbocs. A név kedves játékossága adódott, hiszen az édesanyát Kismedvének becézte. A jelennel indul el a történet, minden szülő rémálmával: letartóztatják a kamasz gyerekét. Innét visszanézve meséli el, hogyan és miért jutottak el ide.

Tetszett a történetben, hogy végig nagyon őszintén, szeretettel fogalmaz. Összes félelme megjelenik, vállalja őket. Apává lenni sem egyszerű dolog! Amíg próbált beilleszkedni a normális, átlagos emberek közé, és vágyott a megértésre, szeretetre már előtte is ott a feladat: a gyermeknevelés. Hatalmas szeretettel teszi ezt is, fiát imádja már a születés pillanatától: el ne cseréljék a gyerekét. Biztos, ami biztos megjelöli a gyerek talpát alkoholos filctollal... bár mosolyogtam, egészen megértettem félelmét. 


Már a megfelelő név kiválasztása is okoz némi problémát, sőt, maga a gyermek vállalása.
A gyermeknevelés minden szokásos nehézségei humorral árnyalva megjelennek a történetben. Az esti fürdetés-lefekvés, kakis pelus csere... később a kérem és köszönömre való illedelmes nevelés sem egyszerű, de ezek csupán apróságok a mindennapjaikból. Sok érdekes kérdést vet fel a történet. A hasonlóság a saját gyermekkori beilleszkedési, viselkedési majd később tanulási problémáival jól felismerhetőek.

Egyéni nevelési elvei és játékaik (traktorok és vonatok), eredetiek. Ő maga sem volt hétköznapi gyerek, igyekezett fiának is különleges élményeket adni. Ez a sajátos élethez való hozzáállás, gondolkodás az, ami megragadja és elbűvöli az olvasó figyelmét. Az élet problémáira logikai úton keres válaszokat. Kisbocs a kémia iránt mutat nagy érdeklődést, míg olvasási és írás problémákkal küzd. Tudása mégis elképesztő. Ezek okozzák a későbbi problémákat is. Kisbocs tizenhét évesen már kiváló vegyész. Azonban a kísérleteivel magára vonta az állami és szövetségi ügynökök figyelmét.

Tetszett a humora, ami a főszereplő "kocka" látásmódja. Robison a nehézségei ellenére elérte azt, amit minden ember szeretne: megbecsülést, boldogság családi hátteret. Apa és fia kapcsolatának alakulása, folyamata rajzolódik ki a lapokon. Aspergerrel, egyéni gondolkodás és látásmóddal.
Később a szülők válásának hatásaival. A végső tárgyalásig hogyan és miért jutott el a gyerek.
A média cirkusz elkerülhetetlen a tizenéves "bombagyáros" estén. Mi lesz a bíróság döntése?
Hogyan alakul Kisbocs további élete?

Olvassátok el, érdemes! Bepillantást ad az aspergerrel élők világlátása és gondolkodásmódjáról, sok érzelemmel, őszinte, vegytiszta szeretettel.



















Eredeti cím: Raising Cubby: A Father and Son's Adventures with Asperger's, Trains, Tractors, and High Explosives


Eredeti megjelenés éve: 2007


Kossuth, Budapest, 2015


328 oldal · ISBN: 9789630979801


Fordította: Rindó Klára és Szabados Tamás