E havi klasszikusnak ezt a könyvet választottam, több okból.
A Ne bántsátok a feketerigót! 1960-ban jelent meg, (55 éve) a következő évben, 1961-ben Pulitzer-díjjal tüntették ki. Mind a kritikusok, mind az olvasók elismerését kivívta. A Ne bántsátok a feketerigót! című könyvet az amerikai könyvtárosok a XX. század legjobb regényének választották, és egy 1996-os felmérés szerint a XX. század hetedik legjelentősebb műve.
A regényt 40 nyelvre lefordították, s
talán nem érdektelen az sem, hogy a belőle készült film is hatalmas
sikert aratott 1962-ben. Három Oscar-díjat is kapott, (legjobb férfi főszereplő, látvány, forgatókönyv), a két Golden Globe-díj mellé (legjobb filmzene, legjobb színész) és kasszasiker lett. Azon ritka filmek közé tartozik, amik tökéletesen adták vissza a regényt és annak hangulatát. 2007-ben az American Film Institute minden idők legjobb filmjeinek listáján az előkelő 25. helyet kapta. Gregory Peck pedig örök Atticus lett. Harper Lee-vel élete végéig jó barátságban volt.Ezzel a regénnyel éppen úgy jártam, mint az Édentől Keletre kötettel... láttam a belőle készült filmet. Hatalmas élmény volt, tetszett, és gondoltam naivan, minek akkor elolvasni? Aztán olvasás után rádöbbentem: a film csupán -még ha remekül is- kis szeletét adta vissza a regény eseményeinek. Miután a 89. évében járó írónő 2015-ig nem jelentkezett újabb kötettel, nagy meglepetés és szenzáció volt amikor kiderült, hogy év végére megjelenik a Menj, állíts őrt!, ami a folytatásnak, előzménynek is tekinthető. Nos, ekkor határoztam el, hogy elolvasom a rigót.
Sok életrajzi elemet tartalmazó a történet, Harper Lee sokat merített saját életéből, tapasztalataiból. A történet
hősnőjéhez, Scouthoz hasonlóan ő is Alabamában nőtt fel, az ő apja is
ügyvéd volt, és szintén fiús kislánynak tartották. A történet egyik
szereplőjét pedig, Dillt, gyermekkori jó barátjáról, Truman Capote-ról
mintázta. Olvasás közben egyre csak a fő eseményre a bűnre és a tárgyalásra vártam. Nos, mondhatni kissé hosszúra nyúlt bevezető után erre a regény feléig kellett várnom. Azonban gyorsan hozzá is tenném: ami a filmben néhány jelenet az a könyvben fontos 200 oldal. Mind a déli kisváros élete, hangulata és a család bemutatása fontossá válik a végső lapokon nyer igazi értelmet, kerül a helyére több életpillanat. Aminek eleinte talán nem is volt hangsúlyos szerepe. Gondolok itt a szomszédra, aki mindent lát, figyel, ám a házából hosszú évek óta nem megy ki...1930-as évek: Maycomb városában is tombol a rasszizmus, faji előítélet és a megkülönböztetés. A bőrszín nagyon is hangsúlyos. Itt éli gyermeki mindennapjait Scout Finch és testvére Jem. Az ő szemszögéből ismerjük meg a történéseket, ő az elbeszélés gyermekfőhőse. Fiús kislány, hiszen fára mászik, nadrágban jár, verekszik és lőni is megtanul. Apja egyedül neveli őket, özvegyen maradt. Atticus Finch a városka elismert, jó nevű ügyvédje maga a becsület és tisztaság példaképe. Jó lelkű, bölcs és nagyon szerethető alakja a történéseknek, ő a felnőtt hős. Megfontolt, kissé talán túlidealizált figura, mégis egyértelműen sikerre termett. A végsőkig kiáll és harcol igazáért. Calpurina a fekete házvezetőnő van segítségére az otthona és a gyerekek ellátásában. Ezzel a ténnyel is érzékeljük, mennyire komolyan veszi az emberi jogokat. Nem tesz különbséget a bőrszín miatt. Ezzel és néhány nevelési elvével a rokonság és a szomszédok nem mindig értenek egyet.
A gyermekeit az önálló gondolkodásra biztatva, őket egyenrangú félként kezeli, beszélget velük. Ezek akkoriban nagyon nem elfogadottak voltak Amerika déli államaiban főleg nem. Elutasítja a faji előítéletet
és a gyűlölködést. A köztiszteletnek örvendő ügyvéd művelt és szerény, gondos apa.
A városka lakóinak élete és a gyermeki csínyek sora után bontakozik ki a fő szál a per. A néger Tom Robinsont egy fehér nő, Mayella Ewell megerőszakolásával vádolják. A keményen dolgozó, kétkezi munkást egy segélyen élő, város szégyene család női tagja vádolta meg. Ebben az időszakban ha egy fehér nő megvádolt egy fekete férfit Amerikában, az egyenlő volt a halálos ítélettel. Tehát a per már eleve esélytelenül indul Tom számára. Atticus Finch vállalja a védelmet, minden előzetes nyomás ellenére is. Az olvasó valahogy a csodában bízik, ami elmarad. Hiába a zseniális védőbeszéd és minden egyértelmű bizonyíték Tom ártatlansága mellett: győz a gonoszság és az előítélet. Egy feketének nem lehet igaza. Különösen egy fehér nővel szemben. A címre utalás kétszer is elhangzik a regényben, ami átvitt értelemben az elítélt férfira is igaz: a feketerigó az ártatlanság szimbóluma. Ő csak ott énekel a kertben, senkit és semmit nem bánt. 
Ezért is érdekes, hogy a világtól elvonultan élő írónő Menj, állíts őrt regénye állítólag ötven éve széfben őrzött, ami arról szól, hogy a már felnőtt Scout hazalátogat az édesapjához. Ezzel nem várok addig, amíg film készül belőle. Olvasás után jön az ajánlóm arról is.
Eredeti mű: Harper Lee: To Kill a Mockingbird
Eredeti megjelenés éve: 1960
Geopen, Budapest, 2011
Azt tegyük még hozzá, hogy a regény Tiltott könyv is, tehát Banned book, számos amcsi államban szülők ezrei próbálták-próbálják eltiltani gyermekeiket az elolvasásától.
VálaszTörlés1977-2009-ig szerepel az ALA, Amerikai könyvtárosok listáján, mint a negyedik legvitatottabb kötet, általában a káromkodás (nigger szó), rasszizmus miatt és általában sokan közösségizgatónak találják.
Bár Salinger Zabhegyezőjét, vagy Ellistől az Amerikai psycho-t még jobban utálják :D