Visszapillantó - január

Visszapillantó 
-ez volt 2016. január-

                                                     






Az évértékelés megkönnyítésére indul az új rovat, havi összefoglaló, visszapillantó a hónapra. Tervek szerint minden hónap utolsó napján lesz. Nézzük számokban, könyvekben eseményekben mit hozott az idei év első hónapja!

Meglepően sokat olvastam: 15 könyvet, ami 5.142 oldal... A legrövidebb Szabó T. Anna Senki madara volt alig 56 oldalas. A hosszú könyvek tekintetében többen is versenyven voltak, de Tom Clancy "nyert": A hónap utolsó könyvajánlójának kikerült Veszélyzóna a maga 710 oldalával vitte a pálmát. A film és könyv elmélet itt is dőlt, mondhatom, az író személyében új kedvencet avattam: még Tom Clancyt! A blogra ez a 16. bejegyzésem: két tavalyi éves válogatás mellett egy filmes is készült az Aljas nyolcas című Tarantino filmről.

Vaskos könyvek tekintetében nem volt hiány, csak az érdekesség miatt: A friss Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Elhordott múltjaink 600, az olasz Fulvio könyve A fiú, aki ... 608, míg Fábián György történelmi-krimi-fantasyje 584 oldalnál állt meg. Ez már februári poszt lesz, hamarosan írok róla bővebben. Fulvio pontosan olyan jól felépített és kidolgozott cselekményű, olvasmányosan megírt regényt alkotott, mit az előző két köteténél is. Talán még jobb is.

Veretes, és szórakoztatóan tartalmas olvasások voltak ezek, nem is könnyű kiválasztani a hónap könyvét. Ezeket szívem szerint mindet ajánlom, kiváló könyvek! Tom Clancy kémregénye éppen úgy, mint Fulvio vagy Alekszijevics könyve, ami meglepően olvasmányos és igen tartalmas a szórakoztató hatása mellett. Szóval csak bátran, olvasásra fel! Élmény lesz, ebben biztos vagyok.

Januárban 5 könyv érkezett hozzám: Egy ajándék, egy vásárlás, 3 reci példány. Ezek közül Dragomán György Oroszlánkórus novelláit már elolvastam, írtam róla és őt is mindenkinek ajánlom, csont nélkül kedvenc lett. Valóban szépen szól az oroszlánkórus. Van benne szomorúság, de alapvetően pozitív kicsengésűek, jó volt olvasni. 

 Igazából "lehúzni" sosem szoktam, nem is szeretek. Ami nem fogott meg és nem nyert nálam, arról nem írok, esetleg nagyon röviden, visszafogottan. Citromdíjat sem osztogatok. Schein Gábor Svéd című könyve volt, ami Kuszma moly szavait idézve: " Zavarban vagyok ezzel a könyvvel, mert kicsúszik a kezemből, mint az angolna." A végével nagyon nem tudtam mit kezdeni, hiába a sok szép mondat menet közben. A Swedenborg kávéház is ilyen volt számomra.

Két régi adósságomat sikerült törlesztenem magam felé: Az 1975-ös Goncourt-díj tulajdonosának, Émile Ajar-nak a könyve az Előttem az élet nem tudom miért is maradt eddig ki, de hatalmas élmény volt! Megyek és hamut szórok a fejemre, hogy eddig várattam! Ráadásul nem is egy hosszú történet.

A másik a februári klasszikus rovatban fog hamarosan feltűnni: Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! regénye még 1960-ban jelent meg. (jó, akkor én még nem léteztem) viszont a zseniális filmet láttam... és ugye a "minek akkor elolvasni" elmélet ismét megdőlt. Érdemes, nagyon is. Főleg, hogy novemberben a folytatása is megérkezett. A Menj, állíts őrt! még idén szeretném olvasni. Várólistámon előkelő helyen van.



A kedvenceimről:  skandináv krimit nem olvastam januárban, igazából egy könyv van, amit még szeretnék beszerezni a tavalyi megjelenésekből. Ez pedig Jenny Rogneby Leona krimije lenne. Írni azért írtam, a héten születésnapos (55 éves) Arnaldur Indridason Távoli hangok krimije szerény véleményem szerint az író legjobbjai közé tartozik. Még így évekkel az olvasása után is az egyik legjobbjának tartom. Olvassátok el! 



Másik szívszerelmem a történelmi regények. Sajnos kevesen bátorkodnak elmerülni bennük valamiért. Pedig a régi korok üzenetei, történetei ma is érdekes élményeket adnak. Legtöbbje olvasmányos kaland. Most a Történelmiregény-írók Társaságának karácsonyi novelláit ajánlanám. Rövidek, szórakoztatóak, nem fekszi meg az ember gyomrát.

Az Oltár, Kard, Legenda remek ismerkedési lehetőség mellett jó kikapcsolódást is nyújt az olvasónak. Ajánlom, hiszen olyan klassz névsor állt össze ismét, mint Trux Béla, Csikász Lajos, Urbánszki László vagy Rozsnyai János, mellett Kapa Mátyás és Marcellus Mihály, de a kötet két női szerzője Izolde Johanssen és Tapodi Brigitta írásai is méltán érdemelnek figyelmet!


Tervekről előre nem igazán szeretek, de néhány, reményeim szerint kedvcsináló bejegyzés februárra:
Lesz ugye feketerigó, mellette Wass Albert évfordulóra is készülök, és lesz filmes poszt is az Oscar-díj előtt. Könyvek közül az Indián mesék és Kováts Judit Elszakítva könyve biztosan érkezik! A többi legyen meglepetés!

Egy születésnapos gondolatával zárnám januárt:

184 éve született Lewis Carroll, valódi nevén Charles Lutwidge Dodgson (1832. január 27. – 1898. január 14.) angol író, költő.

„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.”  (Alice Csodaországban)



Kép:  Albert Anker svájci festő (1831-1910)
A falu jegyzője