Oroszlánkórus

Dragomán György: Oroszlánkórus  










A fehér király regény 2005-ös megjelenése után az olvasók kilenc évet vártak 2014-ig, amíg újabb kötet, a Máglya megjelent a szerzőtől. Azonban addig sem teltek tétlenül napjai, novellákat írt, aminek első darabjai most jelentek meg a Magvető Kiadó gondozásában. Már a borító is sugallja az egységet, amit ezek képviselnek az előző regények mellett. Gyorsan leszögezném: nagyszerű novellák ezek, élmény volt olvasni elmerülni képi világukban. 


A zene életünk fontos kísérője, jelen van minden pillanatában. Amikor csönd vesz körül, akkor is ott lüktet bennünk a szívünk ritmusa, vagy egy dallamtöredék a fülünkben. Már csak ezért is remek ez a novellás kötet, mert szeretem a zenét. Itt pedig minden szövegében tetten érhető valamilyen formában, ez is összekapcsolja a novellákat. Kedvenc lett egy pillanat alatt. Jó volt olvasni, megmártózni a hangok özönében, a ritmus átjárta lelkem. Hegedűtől a jazzig, a "hevimetálon" át a bécsi újévi koncertig vagy a korei csajpopzenén át élvezetes élményt adtak. Igazán szépen szól az Oroszlánkórus! 


Az apa-fiú kapcsolat már más írásaiban is megjelent. Itt a Karcsika történetek voltak azok , amik vélhetően sok saját életélményből születtek. Imádni való, szívet melengető pillanatok ezek. Nagypapa pedig egy tünemény, egy csoda, ami sajnos sokunknak a mai napig hiányzik életéből. Ezek a történetek nagyon emberiek, a gyermek szemén át mutatják a felnőttek világát. A gyerek ugye kicsi, de jó megfigyelő. Érzi és lereagálja a körülötte lévők elvárásait, a világ zaját. Az Üvegszív már erre készíti fel a gyermeki lelket. A felnőttek kíméletlen, sok esetben képmutató világára.

A Radírban a gyermeki vágyak jelennek meg. Ez esetben egy kutya képében. A nagymama erős jellem, fontos szereplővé lép elő. Ezek a történetek mindenkivel megtörténtek, vagy történhettek volna. Jó lett volna egy ilyen nagypapa, mint a Fülesfotel, Derbi epizódjaiban megjelenő. Igazi társa, barátja a gyermeknek.
Vele játszik, nevetve tanítja. A gyermeki álmok és vágyak még visszatérnek a Mennyből az angyal történeteiben is. A szeretet, összetartozás fogja át ezeket a történeteket. A meg nem valósult álmokról olvashattunk a Szkander, Párizs, pucér nő részben. A zene mellett talán az alkohol az, ami szintén megkerülhetetlen az ember életében. Ilyenkor becsúszhatnak hamis hangok. 

Egyik kedvenc részem a jazz énekesnő életéről felvillanó portré. Cry me a river
A társas magány után jön a friss szerelem, ami ad némi gyógyírt a lelkének. Ám az öregedés, ami egy nő életében bizony megrázó, sajnos nem kerülheti el őt sem. Főleg, amikor ráébred, már a saját fia is szerelmes, próbálgatja szárnyait.  Az utolsó életmorzsa már az elmúlás elleni fájdalmas küzdelemről mesél megrázóan. A dal, ami az életét kísérte végig, még utoljára felhangzik. Nagyon szépek, döbbenetesen erősek ezek a történetek.  Ahogyan éppen rövidségében lett ütősen erős az Ultrahang történet is. Karrier vagy álmok? Az élet döntéskényszerei átírják a kottát.


A humor oldja a drámát, felhangzik egy vidám dal. A Hevimetál világa mai, friss és lendületes írás. A rajongó remek jellemzést ad önmagáról. Mekkora életre szóló élmény a kedvenc banda koncertjén ott lenni, élőben látni és hallani őket játszani. Ahogyan az Adrenalin, az Adatmentés vagy a Poszthumán randi is a humora miatt szerethető.


Sok esetben olvastam volna tovább a történeteket, a képzeletem elindult én hogyan folytattam volna. Ez az egy hibája van a könyvnek, hogy „csak” novellák. Nagyon szívesen olvasnám Karcsika világát, emlékeit tovább, ahogyan a felnőtt férfinek apjára való emlékezéseit is. Amikor később, évek múlva felhangzik egy elfelejtett dallam, értelmet nyer egy mondat, egy régi történet. Nehéz örökség ez bizony! A melankolikusan szomorú, lezáró novella is lehetne egy regény töredéke. Érdekes lenne kibontani és tovább írni a Varázstábla történetét. Olvastam volna ezt is még.

Mindenkinek ajánlom, remek "zenei" csemege rólunk emberekről. A gyerekkor álmairól, szomorú vagy vidám pillanatairól, nagyszerű emberi jellemek jelennek meg a történetekben. Sokunknak lesznek ismerősek, átélhetőek ezek a megírt helyzetek. Az Oroszlánkórus valóban a bátorság könyve, zenével aláfestve. Mesteri darab, kiérlelt írások gyűjteménye. 

5/5



A könyv fülszövege:

Az Oroszlánkórus a bátorság könyve. Történeteit a ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán. Minden mondatban ott lüktet a zene, szól a dzsessz, a latin ballada, a kőkemény hevimetál vagy a bécsi újévi koncert keringője, dübörög a manele és a koreai csajpop, kihangosodik a szívverés vagy a futó lábak dobogása. A lendületes történetekben a zene esélyt ad az ellenállásra, segít abban, hogy vállaljuk a sorsunkat, gyerekek legyünk a felnőttek között, vagy otthont keressünk egy idegen országban.
A könyv különlegessége, hogy a szerzőnek három regény után most jelenik meg először novelláskötete – ráadásul a szövegek egy része a könyv megjelenésével egy időben hangoskönyvként is meghallgatható.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Dragomán György : 1973. szeptember 10. (Marosvásárhely) 
Regényei: A pusztítás könyve - 2002,  A fehér király - 2005, Máglya - 2014.
a szerző honlapja: http://www.dragomangyorgy.com








Magvető, Budapest, 2015

256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432978