Lányom

Jane Shemilt: Lányom


                                             







Felkavaró és felzaklató a történet ez kétségtelen, ahogyan 
azt a fülszöveg is ígéri. Mégis, nem erre számítottam.
A borító is remek, sokkal jobb, mint a külföldi kiadásé. Kifejezőbb. Minden adott a remek kikapcsolódáshoz és élményhez.



Aztán mégis a csalódás kategóriába került ez a történet nálam. Idegtépően lassan bontakozik ki a cselekmény, időben is ugrált. Na, ezt végképpen nem szeretem. Ettől függetlenül, javaslom elolvasásra, mert rengeteg értékes gondolatot hordoz. Csak
a mód és kivitelezés az, ami nagyon nem tetszett. Oké, Jane Shemilt elsőkönyves, az írói tapasztalatlanságot, egyéb gyermekbetegségeket nézzük el neki. 


A történet nagyon idilli, már-már túlságosan az. Orvosházaspár, kamaszodó gyerekekkel.
Minden tökéletes, gazdagok, a munkájuknak élnek és rendezettnek tűnik az életük. Ebbe a nagy rózsaszín idillbe rondít bele, amikor a tizenöt éves lányka eltűnik. Innentől szépen omlik össze a
saját világuk. Sorra derülnek ki a sötét kis családi titkok... apu jó ideje csalja anyut a kolléganőjével, a nagyobb srác drogozik, a kisebb pedig a saját neméhez vonzódik. Természetesen ezekből anyuci SEMMIT nem vett eddig észre... Hol élnek ezek? És hogyan? Egymás mellett, egy háztartásban éli mindenki a maga kis életét... A két fiú közt sincs összetartás, pedig ikrek.

Anyucira várnak még sokkoló felfedezések a lányával kapcsolatban is. A szende ártatlanság ugyanis terhes, amit a legjobb barátnője tud, anyu nem. Eddig otthon még a szex szót sem ejtették ki... na, ezek után miért is kell meglepődni? Ám ezzel nincs vége, egyik meglepő felfedezés a másikat éri.
A "család" tagok békésen élnek egymás mellett, de nem beszélgetnek egymással, a gondokat elleplezik. Itt az eredmény.

Anyuci az utóbbi évek legidegesítőbb regényalakja, a sablonjaival, állandó aggódásával és nyavalygásával, ami késő bánat és önsajnálat. HOL volt, amikor kellett volna egy anya? A gyerekei úgy irányítják, ahogy azt ő elvileg elvárja tőlük. Amúgy a nyomozás pedig egy vicc, szinte nincs is... adatgyűjtés, kihallgatások, egy helyben topogás van egy év után is. Elképesztő, amikor a nyomozó és anyuci összegabalyodnak... Na, ezt tényleg nem kellett volna. Persze, apuka sem az, akinek elsőre látszik. Tökéletesen igaz: hajsza a karrier és a pénz után. Közben éppen saját családjukra és egymásra nem figyelnek. A hibák, okok és okozatok összessége a történet. Apró kikacsintás: apuci és a lánya összetartóbb egy kissé, ahogyan a nagyobb fiú is jobban átlátja a húga és apja dolgait, de nem szól...


Mellékszálnak sok egyéb, felesleges és lényegtelen dolog van beleszőve, miközben a történetvezetés összevissza ugrál az időben. Ez különösen zavaró, nehezíti az olvasást, rontja az élményt. Jól jött volna egy ügyes szerkesztő, nagyon kell figyelni, pedig csak sablonos dolgok történnek a regény kétharmadáig.

Anyuci egy álomvilágban élt eddig az ébredés pedig eléggé fájdalmasra sikerült. Rájön, a lányát
már régen elveszítette! Azonban mire -utólag- próbál kiigazodni a gyermekei lelkivilágán már késő.  Időben kéne leülni és beszélgetni velük. A fiúk is és a lány is hazudoznak és ez nem tűnik fel, mert egyszerűbb elfogadni azt a vélt valóságot. Azt, hogy milyennek akarjuk látni a saját gyerekünket
egy dolog, mert a valóság egészen mást mutat! A nagyfiú volt az, aki valóságában látta az egész családot és bátran ki is mondta véleményét, érzéseit... amin persze anyu megsértődött és zokon vett. Anyu csúnyán megbukott a szülői szerepben, ahogyan apu sem csillog. Zsebpénz utalva, gyermeknevelés elrendezve.


Az egymással való törődés odafigyelés, amire talán felhívná a figyelmet a regény. A befejezés is 
elég váratlan fordulatot hoz. Igazából egészen érthetetlenné teszi az egészet. Miért? Az olvasó csak néz ki a fejéből és nem érti, nem akarja elhinni. A biztos anyagi háttér és egzisztencia helyett
a szabadság? Talán, de mindezt egy gyerek teszi? A miértre pedig nincs válasz.
Felkavart és felzaklatott rendesen, talán célt ért, ha ez volt a célja az írónőnek. Mégis ott a nagy kérdőjel a végén... szóval, ha van remek alapanyagom egy lecsóhoz, attól még nem lesz az, ha nem dolgozom össze őket és csak úgy belehajigálom a fazékba a hagymát, paprikát és paradicsomot!
Kár érte, lehetett volna sokkal jobb, nem ennyire kusza, a lehetőség benne volt.

3/5

Jane a Bristol Egyetemen fejezte be tanulmányait kreatív írásból, majd mester szakra ment szintén erre a szakra a Bath Spa-ra. Mindkét iskolát kitüntetéssel végezte el. Lányom című első regényével rövid listára került a Janklow és Nesbit díjért.
Most Bristolban él férjével-, aki idegsebészeti professzor - és 5 gyermekével.

Eredeti mű: Jane Shemilt: Daughter
Eredeti megjelenés éve: 2014.




General Press, Budapest, 2015

344 oldal · ISBN: 9789636438081 · Fordította: Szabó István