
Úgy gondolom, mindenki érezte már azt, hogy elege van a világból, a gondokból, problémákból. A hülye főnökéből, a féltékeny társából, az anyósából, mindenből és mindenkiből. Jó lenne elvonulni, eltűnni egy időre. Én magam is voltam ezzel így, ahogyan a regény főhőse Declan O’Donnell. Egy lakatlan szigetért mit nem adnék néha!
A Tarandus Kiadó nyári újdonsága ez a tengeri kalandregény, ami a címéhez híven elképesztő kalandokra hívja az olvasót.
Declan O’Donnell tehát hajóra száll, (egy nagyobbacska koporsó, alig 6 méteres) és nekiindul a széles Csendes-óceánnak. Elege van az emberekből és problémáikból. Örül, hogy végre egyedül lesz saját kis világában, nem tartozik majd sehová, nem kötődik senki emberfiához. Úgy érzi, őt élete során senki nem szerette igazán, és ő sem tudott senkihez kötődni. Ki is jelenti: nem szereti a drámát, a problémákat, ő az egyszerű és bonyodalom nélküli életre vágyik.
Úgy gondolja, azzal minden problémát megold, ha egyedül van, akkor nincs probléma sem! Nos, erre menetközben rájön, nem egészen van ez így. Az élet attól kerek, ha akadnak problémák is... felelősség és döntési kényszerek elől nem lehet elhajózni, csak magában, és csak a maga kedvére, a saját szeszélyeinek engedve élni ugyan olyan unalmas és túl egyszerű is lenne.

Declan és kis csapata természetesen az elemekkel is megküzd. A tengeri viharok adottak. Azonban feltűnik a Tanyec, egy nagyobb hajó. Útja és célja ismeretlen. A kezdetben barátságosan induló találkozás a későbbiekben átvált afféle modernkori kalózkodássá. Erről többet most nem is árulok el! Kaland lesz bőven. Declan újabb feladat előtt áll: a barátságát kell bizonyítania.
Declan magányos hajója lassan megtelik humorral és szeretettel, ahol persze akadnak veszekedések és feszültségek. Egy titokzatos hajótöröttet is felszednek, akiről érdekes dolgok fognak kiderülni. Hogy ki ő, hogyan és miért került oda? Olvassátok el, érdemes lesz. Ez a szereplő és Pipa voltak a kedvenceim a történetben.
Az emberi szereplők mellett akadnak különleges halak, no meg madarak. A kezdeti magányát és minden gondját, baját egy sirálynak meséli el Declan. Neki önti ki a szívét, vele osztja meg érzéseit. Tetszett ez a rész és nagyon valóságszerű volt, igazán nem volt nehéz beleképzelni magam ebbe a helyzetbe. Szóval, ha legközelebb arra a bizonyos szigetre vágyom, ezt a könyvet biztosan viszem magammal.
A kiadó sehol nem említi, a Ne hagyd el a hajót! a szerző előző könyvének, a Mink Rivernek a folytatása. Bár Declan O Donnell belső gondolataiból kiderülnek az előzmények, azért jó lenne olvasni azt is. Ettől eltekintve a sztori önmagában is megáll és élmény lesz. A borítóba pedig rögtön beleszerettem, pedig az eredeti is remek! Íme:

Hajózz és kalandozz Declannal kedves olvasó, csak arra vigyázz, hogy Ne hagyd el a hajót!
Eredeti cím: The Plover
Eredeti megjelenés éve: 2014.

Tarandus, Győr, 2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése