Felfelé folyik, hátrafelé lejt

Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt 

 

                                                                 

Igazi csemege volt számomra ez a könyv. Csodálatos, olyan visszatekintés, ami át és újra értékeli az élet egy szakaszát. Nevezetesen a diákévek felhőtlen, kissé felelőtlen, már-már könnyelműen önfeledt időszakát. Lehet, hogy 40 felettinek kell hozzá lenni, hogy az embernek legyen mire visszatekinteni. 

Új szemszögből megvizsgálni azt, amiről most kiderülnek újabb dolgok. Átértékelni egykori tetteinket és azok súlyát. Érdemes is néha visszapillantani, átgondolni tetteinket. Az élet iskoláját járva Tony is erre a gondolatra jut.

Tony Webster mindig is óvatosan élt. Lehet ezért akár gyávának is nevezni, de ő választotta ezt az életet. Maradt az eseménytelen, sablonos élet mellett. Igaz, ezt később már erősen bánja.

"Azt akartam, hogy az élet ne nyaggasson túl sokat, és ez sikerült is- és milyen szánalmas volt így."

 Tony egészen hatvan éves koráig meg van győződve arról, hogy egész élete során sok szenvedést kellette elviselnie. Nyugdíjas életét hirtelen felzaklatja, lelkét felkavarja egy ügyvédi levél.

Ez a levél, amely olyan emlékeket idéz fel benne, amiről utólag szívesen elfeledkezne. Nem más
ez, mint az első komoly, vagy annak gondolt szerelme Veronicával.

A könyv első alig harminc oldala az elmúlt ifjúság, a diákévek felidézése. Megismerhetjük Tonyt
és barátait: Adrian, Colin és Alex baráti társaságát. Képet kapunk az ifjúság világmegváltó álmodozásiról. Kedves ismerősöm szerint Julian Barnesnak sikerül hiteles finomsággal ábrázolni
azt az utolsó előtti pillanatot, amikor az ember még képes objektív képet alkotni a saját fiatalságáról, a kapcsolataiban mérhető személyesen megélt idejéről.

"Abban az időben úgy gondoltunk magunkra, mint akik egy karámba zárva várják az életbe való kiszabadulást. És ha eljön az a pillanat, az életünk – és vele együtt az idő is – hirtelen felgyorsul."

 Az ifjonti naiv elképzelések és az "örök barátságok" korszaka ez.

Veronica és Tony kezdődő szerelméről is megtudhatunk részleteket. Egy kissé balul sikerült hétvégi családlátogatásról is szó esik, ami olvasva humoros, ám átélve furcsa érzéseket hagy Tonyban.

Olyannyira, hogy szakításhoz is vezet. Ám barátja Adrian és Veronica közt is elindul valami.

 Lovagias módon a fiú erről tájékoztatja Tonyt, aki sértett öntudattal adja áldását rájuk. A tanulásba menekül, majd diploma után fél évig Amerikában kalandozik. Döbbenten értesül visszatérésekor, hogy Adrian öngyilkos lett. Az élet olyan korszaka ez, amikor az ifjúság tapasztalatlansággal is párosul, de erről nem vesz tudomást. Csak később, sokkal később.

 Eltelik negyven év amikor megérkezik az a bizonyos levél. Tonyt önvizsgálatra kényszeríti, emlékeit idézi fel arról a nyárról. Rájön arra, hogy amit ő gondolt igazságnak, az bizony nem egészen úgy van. Tudható, itt valami nagy titok lapul a háttérben. Tony története összefonódik  Veronica és Adrian szerelmével.

 Úgy érzem, hogy egy bizonyos kor után már mindenki bölcsen látja a múlt hibáit… Sajnos visszamenni és javítani nem lehet. Hasonló dráma az én életemben is volt. Igaz csak egy baleset,
de egy fiatal élet elvesztése megrázó emlék. Elkísér egész életünkre.
Negyven év távlatából szerelmet és barátságot felidézni nehéz. Az emlékek is átformálják az embert, a múltat. 

Tony segítségül hívja az egyetlen lehetséges tanút, Veronicát. A közös emlékek már a ködbe vesztek. Veronica sem igazán akar segíteni Tonynak.  Erre jó oka van. Tony "magyarázza a bizonyítványát".

Próbálja a saját igazával alátámasztani a történéseket. 

 Ki itt a győztes, vagy ki a vesztes? Adrian, aki eldobta az ajándékba kapott fiatal életét? Tony, aki a semlegességet, a szürkeséget választotta? Talán nem volt mersze élni? Házassága kudarcát is közönnyel viseli. Veronica pedig élete végéig hordozza első szerelmének fájdalmát. A lelki fájdalom mindenkit megvisel. Felzaklató egy barát drámai elvesztése, de a napló felbukkanása is feltépi a régi sebeket.

A tetteink súlyát viseljük, ami néha bizony csak évekkel később tudatosul. A titokra is fény derül... Tony döbbenete leírhatatlan, amikor szembesül Adrian sérült fiával. A könnyelműen leírt, sértettség szülte átok valóra vált.

Tony nem kap feloldozást. Élete felvillanó epizódjain már nem tud változtatni. Az élet egyszeri és megismételhetetlen. Ajándékba kapjuk. Utólag nem lehet bocsánatot kapni elkövetett hibáinkért.

 Lírai történet, fájdalmak, nagy gondolatok, mély érzések jellemzik Barnes regényét. Rövid, alig 173 oldalnyi életigazság, emlékek nézőpontjairól mesél. A titkokról, amiket néha igyekszünk elfelejteni, önmagunk vélt igazával megmagyarázni. Szép és elgondolkodtató történet. Egy estés könyv, több estére való elmélkednivalóval.

Julian Barnes Man Booker díjas regénye az idei Könyvhétre jelent meg a Partvonal Szépirodalom sorozat 5. köteteként. Julian Barnes angol író, újságíró és tévékritikus. Első regénye, a Metroland 1980-ban jelent meg, és rögtön megkapta a Somerset Maugham-díjat. Regényeit a magyar olvasók is jól ismerik. A Flaubert papagája, az Anglia, Anglia és A világ története 10 és ½ fejezetben szerzője 2011-ben a rangos Man Booker-díjat is elnyerte. A zsűri elnöke „gyönyörűen megírt, a 21. század emberiségéhez szóló” könyvnek nevezte a Felfelé folyik, hátrafelé lejt című regényt, amely a személyes emlékezet működéséről, végső soron az életút számonkérhetőségéről szól hitelesen.

Partvonal, 2013

173 oldal · ISBN: 9786155283086 · Fordította: Karáth Tamás