Interjú Marcellus Mihállyal
Amikor jó könyvet olvasok az öröm. Amikor az író személye is érdeklődést kelt bennem, az különösen jó olvasási élmény volt. Mint egyszerű olvasó, de jól szórakoztam és megfogtak az eddigiek. Tetszik az elhívatottsága, komolyan, pontosan és érdekesen ír a történelemről.
A veterán / Aquincum farkasa könyveinek olvasása után kérdeztem Marcellus Mihály írót.
1: Honnan ez a nagy érdeklődés, miért éppen ez a római kor az, amiben játszódnak a regények? ( gyermekként sokat játszott katonásdit?)
– Egyszerűen elbűvöl a régmúlt. Mély hatást gyakorol rám az az időszak, amikor az ellenfelek szemtől szemben állhattak egymással és csak az erősebb, a hősiesebb győzhetett. Sőt, még az is megtörténhetett, hogy az ellenfelek tisztelték egymást. E kulcsszó – a tisztelet – az az erény, amit a jelenből hiányolok és a múltban jobban megtalálom. Továbbá az erőt, a kitartást, a céltudatosságot, ami a Római Birodalmat jellemzi. Hozzátenném, hogy arról a birodalomról ódázok itt, aminek a mi országunk fele egykoron szerves és kiemelt része volt. Valójában ez a kulcs. Pannonia fontos és különleges tartomány volt mindig is a fél évezredes római tartományi létében. És ha már rákérdezett, gyermekként elsősorban Winnetou voltam, de emlékszem egy piros műanyag játék kardra. Ahogy visszagondolok rá, már akkor is inkább római gladiusznak tudtam be ezt a kardot, mintsem középkori hazai „pengének”.
2. Ön nagyon színes egyéniség! Ír, kutat, zenél, ott a TRT és a Penna. Hogy győzi? A zene a kikapcsolódás, gondolom. Mesélne a Pennáról és a hobbijairól? Mi az, ami feltölti?
- Köszönöm. Nem tudom, ez mennyire színes dolog, de élvezem a sokféleséget. Szeretem a feladatokat, szeretem szolgálni a jó ügyet. Ha ilyen kihívások vesznek körül, nem kérdés, hogy bírom-e, hiszen élvezem és akkor biztosan megy a szekér. Viszont feltölteni egyetlen dolog szokott igazán: ha nyakamba veszem a hegyoldalakat és eltűnök a rengetegben, akár napokig. Hihetetlenül jó érzés hátizsákot felkapni, és eggyé válni a természettel, nem beszélgetni senkivel, csak gondolkodni, és helyére rakni a dolgokat, közben pedig gyönyörködni az áldott természetben, az erdőkben, az ormokban, a sziklákban. Ennél nagyszerűbb dolog nincs a világon. Aztán amikor eleget voltam odakinn, akkor elkezd hiányozni a munka – hála Istennek! –, és akkor sokkal intezívebben térek vissza a feladataimhoz. Például a már említett magazinomhoz. A Penna egy kulturális magazin, egy nonprofit kezdeményezés, amit azért találtam ki 2008-ban, hogy minket, írókat, és a minket körülvevő kultúrszférát reklámozzam. Van, aki él ezzel az ingyen lehetőséggel, s vannak, akik még mindig nem fedezték fel maguknak. De mi egy kiváló stábbal minden hónap végén összedugjuk a fejünket és kiötölünk valami újat. Öröm ez a munka, ha ilyen csapattal dolgozhat az ember, mint a jelenlegi. A már említett dolgok, mint például a zenélés, valóban hobbinak számítanak. Igazi feszültségoldás ez. Pillanatnyilag nem tervezem, hogy a könyvírást felcserélem a koncertpódiumra és a dobszerelésre, de öröm, hogy ez is megadatik és amellett, hogy még ezt is komolyan veszem, mint egy feladatot, igazából szórakoztat, kikapcsol egy rövid időre.
3. Az új könyvről meséljen néhány szót: mit üzen a mai embereknek Marcus Aurelius? Miért őt választotta főhősének?
– Egy apró helyreigazítás: A regény kalandosabb és bonyolultabb, mint egy császárportré. Marcus a két főhős körül az egyik és majd a kedves Olvasók megértik, miért. De beszéljünk róla, hiszen valóban komoly emléket akartam állítani neki az ÉSZAKI VIHARBAN. Úgy hiszem, Marcusban mindaz megvolt, ami a mai vezetőkből, vezéregyéniségekből – tisztelet a kivételnek – többnyire hiányzik. A filozófus császár – így becézgetik – valójában nem arra a regnálásra készült, ami a nyakába zúdult, de végül megoldotta a problémákat. Hogy mivel? Megvolt az a karmája, ami a mai embernek nincsen: tudott mások szemével nézni, nem törtetett és még császárként sem az foglalkoztatta, hogy mindenki fölé magasodva zsarnokoskodjon. Ő ezzel még a császárok közül is kitűnt. Különleges géniusz. Az óriásbirodalom első embereként olyan kivételes jó indulatról, tisztességről tesz tanúbizonyságot, amit sok mai ember – nem beszélve a jelenkor harácsoló politikusairól – egyszerűen meg sem ért. Így aztán emberi példaként is kínálom mindenki elé Marcust. A megjelenő könyvben, az ÉSZAKI VIHARBAN jól láthatóan igyekeztem leírni és bemutatni az ő emberi nagyságát. Hogy miként? Kérem, olvassák el és megtudják
Ígérem, én hamarosan elolvasom!
4. Az író is olvas… kit, mit olvas szívesen? Ön szerint mi az az egy, két három könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia?
– Kezdjük a Bibliával, ami a történelem egy szegmenséről mesél vagy árulkodik. Vallásosság nélkül is izgalmas és tanulságos olvasmány, a magamfajta, történelmi kutatással is foglalkozónak egyenesen aranybánya. Az apró elejtések zseniálisak a Bibliába: nem részletez semmit, csupán egy mondattal közli, hogy Mózes idejében mi történt II. Ramszesszel avagy milyen erőfeszítések árán próbálta Quintus Pontius Pilatus, Júdea ötödik helytartója felmenteni Jézust a vádak alól. Ezek az egymondatos utalások olyan töménységűek és célirányosak, hogy szintem mindent megértetnek velünk egy pillanat alatt. Mindezek mellett ez a kivételes könyv, ha odaadóan olvassuk, lassan, észrevétlenül megtanít a legfontosabb erényekre és finomságokra. Ezek után nehéz második könyvet mondani, legfeljebb egy hosszú, sok soros space után. Manapság elsősorban ókori regényeket, vagy szakmai, történelmi anyagokat olvasok, mert a kutatásokhoz mindez szükséges. De jóval korábban volt egy üres időszakom, amikor semmi mást nem tettem, mint Stephen Kinget olvastam. Bevallom, megszínezte a hétköznapjaimat ennek a zseniális írónak minden szava. A Cujo, A ragyogás, sőt, még az olyan szinte cselekménytelen művei, mint a Tóparti kisértet, elvarázsoltak. Nehéz erről az időszakról előbányászni, hogy mi volt a legjobb – hisz annyi volt –, de talán a Cujót nevezném meg, mert olyan remekül építi bele a rémséget a hétköznapokba, mint senki a világon. A harmadik könyvélményem Steven Saylor Rómája. Zseniális ötlet végigvezetni egy arany ereklye segítségével Róma sztoriját az alapítástól egészen Julius Caesarig. Öröm volt olvasni. De legyen egy plusz egy is: hadd említsem Raffy Ádám Heródesét, s ha lehet még egy utolsó plusz egy, akkor megint egy másik stílus: nagyon elbűvölő volt Dean R. Koonz Rejtekhely című remeke is!
5: A borítók remekül sikerültek, jól illettek a könyvhöz. Ön szerint miért fontosak a hagyományaink, vigyázunk-e rá, ápoljuk-e kellően?
- Köszönöm a borító dicséretét, amit leginkább Mocsári Péter barátom érdemelt ki a Gold Book kiadótól. Remekül sikerült. Itt a baráti csapatot, a X. Gemina Legio hagyományőrző tisztjeit kell megemlítenem, akik a könyvborítón vannak, autentikusan, mintha éppen most indulnának a germánok elleni ütközetbe Carnuntumnál. A második kérdésre rövid a válaszom: van még mit tanulni hagyományőrzésből. Egy nép a hagyományaiban él tovább. Ez egyfajta szellemi bölcső, de sajnos előfordul, hogy inkább fegyverré válik mások ellen, de olyan is, hogy ostoba demagógiák elegyévé. Az én feladatom és az elhívatottságom lényege az, hogy minél hitelesebb világot mutassak be arról az időszakról, arról a római korról, ami bizonyosan itt volt – mert láthatjuk még akár a budapesti belvárosban is a nyomait – és évszázadokra meghatározta a létünket. A Római Birodalom emlőin nőtt fel a feudális, középkori Európa, s értékei, vívmányai a mai napig tagadhatatlanul közöttünk vannak. Ez a biztos múlt; még annál is biztosabb, amit a magyar őstörténetről gondolnak sokan – mert valójában tényleg csak gondolják, hiszik, akarják hinni ennek sok tételét. Én viszont azt szeretném elérni, hogy e jól adatolt időszakot, a Pannonia provincia (provinciák) ötszáz éves római létét büszkén valljuk a magunkénak, őstörténetünknek. Ehhez szeretnék hozzájárulni munkáimmal, és érdekeltté tenni kedves Olvasóimat ennek az izgalmas antik múltnak a megismerésében s az ókori hagyományok őrzésében.
6: Ez évben Izraelben is járt. Mi volt ennek az útnak a célja? Anyaggyűjtés, előadás, kaland, kikapcsolódás?
– Igen, a hír igaz. Húsvétkor jártam Izraelben. Hogy kellőképpen megválaszoljam a kérdést: kalandos adatgyűjtés okán utaztam a Szentföldre, amelyben egy előadás is szerepelt. Ráadásul mindez kalandnak és kikapcsolódásnak is beillett, ha csak arra gondolok, hogy a fagyos márciusi Magyarországról a pálmafák közé és a harmincnégy fokos sivatagba utazhattam. Felemelő volt. Természetesen munka van a dolog hátterében: lehetőséget kaptam arra, hogy a Flavius Josephus feldolgozta zsidó háború történelmi végeseményét, a Masada erőd ostromát megírjam. Megrázó és egyben felemelő élmény ilyen drámai esemény krónikásává lenni és tisztelegni a hősök előtt ezzel a könyvvel is. Az érdekessége az, hogy egy római tiszt viszontagságos történetén keresztül ismerhetjük meg a történelmet, s láthatjuk a letarolt Júdeát, a mindenkori hétköznapi emberek szenvedéseit. Azóta a regény elkészült és hamarosan ez a kötet is napvilágot lát nemcsak Izraelben, hanem itt, Magyarországon is, természetesen magyarul. De tervben van egy angol kiadás is jövőre.
Köszönöm a beszélgetést!
Marcellus Mihály új könyve az ÉSZAKI VIHAR már a könyvesboltokban!
Íme az előzetes: http://www.youtube.com/watch?v=p1oqF6RI7gc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése