Sarah Dunant: A Borgiák bosszúja"Róma: a város, amely egy anyafarkas tejéből született. Róma: a világ legerősebb birodalmának középpontja. Róma: az anyaszentegyház szülőhelye. Róma: maga a szó is csodákról és káprázatokról mesél."
Nagyon vártam ezt a könyvet! Aztán mégsem lett belőle kedvenc. Nem tudom mi az oka, pedig az írónőnek nem is ez az első könyve. Talán az oldalszámba veszett el, talán, hogy a fordító is más. Eddigi könyvei a 360-400 oldalba belefértek, ez pedig 650 oldalasra sikerült. Elnyújtott, hosszú bevezetés, olyan 250-280 oldal, sok felesleges résszel, mint egy végtelenített történelemkönyv.
Sok érdektelen epizód, elnyújtott bevezető, jól jött volna egy gondos szerkesztés.
Utána végre beindul a történet: ám akkor sem lesz olyan igazi "Borgia történet". Sem Sándor Pápa, sem Cesare, sem pedig Lucrezia jelleme nincs kibontva. Nem éreztem, hogy igazi, hús-vér emberek lettek volna. Egyéniségük elveszett a sorok közt. Mást ne írjak, Cesare jellemzése ilyesmi: fekete ruhákban járt, még a toll is fekete volt a kalapján, mint az ördögnek. Sándor "sakkozik" a gyermekeivel, kit kivel házasítson, hogyan csináljon bíborost az imádott, de fattyú Cesare-ből,
majd hogyan engedje el az egyház. Lucrezia pedig mindent megadóan tűr, elvisel, mint egy kezesbárányka... még a szeretett férje legyilkolását is. Sehol semmi szenvedély, forró olasz temperamentum... vártam, hogy majdnem az egész könyv alatt a krimikre, thrillerekre jellemző alapos előkészítés után mikor indulnak be igazán az események. Ez szerintem későn történt meg. Valahogy nem volt meg igazán a regény íve. Annyi sok jó kalandos, olvasmányos és izgalmas történelmi könyvet olvastam mostanában magyar íróktól, hogy ez sajnos alul múlta a várakozásom.
Ami jó, bár teljesen mellékszál, Cesare orvosa volt: a szifilisz kezelése, annak okai, levelezése más orvosokkal és a szauna "feltalálása" volt egy érdekes része a könyvnek. ( A szifilisz, más néven luesz, vagy vérbaj, széles körben a XV. században terjedt el Európában, és először a mediterrán országokban, mindenekelőtt Franciaországban, majd Itáliában okozott járványokat.
Innen ered népies elnevezése is: a francia betegség.
A Sforzák is ott vannak, de nincsenek igazán benne a történetben. Az egész akkori olasz uralkodócsaládokról alig valami infó. Kit mi motivált, a politikai érdekekről és hatalmi érdekviszonyokról alig esik szó. Sajnálom, de ez a Borgia sztori nagyon közepes lett.
Nagyon visszafogott, árnyalt az egész sztori. Túl "light" lett. A végén pedig, mintha megijedt volna attól, fogy az oldalszám, gyorsan lezárta a történetet. Belekapott még ebbe-abba, de mi miért is történt? Persze az utószóból kiderül: (elolvastam azt is ) "lehet jön a folytatás! Talán nem kéne.
Nem így legalábbis.
A moly.hu oldalon egészen jó érékeléseket kapott az írónő eddig megjelent könyvei közül nem is egy. Azok éppen az oldalszám miatt, lehetséges feszesebbek, olvasmányosabbra sikerültek.
Ennek is jót tett volna, ha max. 450 oldalba írja meg. Feszültebb, pörgősebb sztorit vártam.
Talán még véresebbet és komolyabbat is.
Adott volt egy remek korszaka a történelemnek, kivételes karakterek, mint szereplők. Jobbat lehetett volna, kellett volna ebből kihozni. Minden esetre érdeklődve keresem az írónő előző munkáit, vajon azok milyenek?
A borító pedig, mintha azt üzenné: ez egy "történelmi" YA sztori!
Athenaeum, Budapest, 2013
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése