Szitakötő

Vámos Miklós: Szitakötő
   Nemzedékünk regénye 





"A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa."
Kosztolányi Dezső
                                                                                     

"Névszámom még mindig 8. Üres a polc. A 8-as zárt, rejtélyes, kiszámíthatatlan, erős érzelmekkel, hajlammal a misztikára. Ezt már tavaly is beírtam a SZN-mba. Skorpió a napom, Vízöntő az a másik jegyem. Anyuci szerint majdnem minden ezen múlik. És akkor mi van?"


A nem túl bonyolult történet szerint: 1957-ben egy gyermektáborban összetalálkozik 8 gyerek,
öt fiú és három lány, akik úgy döntenek, hogy márpedig ők innentől barátok lesznek, (véd és dac) jóban és rosszban, amíg csak élnek. Ezt a maguk által fogalmazott 12 pontban meg is írják. És ez történik. Közben elmúlik egy egész élet, hatvan év, és hogy micsoda hatvan év.....? Mert együtt jobb, mint egyedül. Együtt amíg élünk és halunk.

Gyuri, Tibor Bácsi, Kobra, Sneci, Malaci, Vica, Lencsibaba és Joli története tényleg a nemzedékem regénye.  Na, jó, bő tíz év különbséggel, de azt a korszakot én magam is átéltem már, gyerekfejjel.
Mondhatni semmi különös csak az életünk. Eleinte vidámabb, naívabb (ahogy azt egy gyerek elképzeli) majd egyre komolyabb, komorabbá válik. Élünk, majd meghalunk, miközben eltelik, történik velük az élet: kis magyar valóság köszön ránk a lapokról. Olyan valóság, amit a családi történetekből, filmekből- könyvekből tudhatunk. Azonban egészen más ezeket átélni: egy mai huszonévesnek elképzelhetetlen: Nem kapsz útlevelet, mert március 15-én ott sétáltál a Petőfi szobornál... És ez egyetlen olyan példa a közelmúltunkból, ami a szocializmus virágkorára esett.
A további történések, esetek sem az írói képzelet szüleményei.

"Elkúrt egy nemzedék vagyunk, öregem. Ahhoz túl későn születtünk, hogy benne legyünk ötvenhatban, ahhoz meg túl korán, hogy most újult erővel vessük magunkat a kapitalizmusba. Nem vittük sokra, egyikünk sem."

Míg élni próbálják az életüket erre a végkövetkeztetésre jutnak.  Nagyon ismerős pillanat ez is.
 Kültagként kerül a képbe Wass Márton sci-fi író, akiben Vámos Miklósra ismerhetünk (szerintem elég meg-elkeseredett, eltelt a fiatalság igazoltan távol van jó néhány barát ) talán éppen azért a jövőre koncentrál a végén, mert így a nem túl biztató jelennel nem kell foglalkozzon.
Ám félő, az a jövő még megvalósul. A Vámos Miklós Bevásárló központ talán távoli, elrugaszkodott ötletnek tűnhet, de nem lehetetlen. Egy Vámos Miklós Könyvesbolt mindenképpen elképzelhető távolság. Nagyon is!




Nem vagyok igazi kortársa a 8aknak mégis mélységesen megértem, átérzem az író érzéseit. Szórakoztató, de semmiképpen nem vidám olvasmány, nyilván a szóban forgó generációnak adja a legtöbbet, igazi emlékélményük nekik van erről az időszakról. (Illés, Kovács Kati, építőtáborok pártbizottság, beszervezések, jelentgetések, nagy generáció). Nekem ezek már legendák és a szülők emlékeiből ismerősek.

A barátság, és a bizalom fenntartása minden korban és minden korosztály számára szükséges ahhoz, hogy saját jellemünket megtarthassuk, és emellett tovább fejlődhessünk emberileg. Mégis, nekem is rengeteg gyerekkori történet jutott eszembe, de ettől csak magam is elszomorodtam. Elevenek, átélhetőek a regény eseményei. A családalapítás és a házasságok válságai bizony kortól függetlenek. Én magam is feltettem már a kérdést: "hogy lehet negyvenhat évesen meghalni"?? Nekem is vannak már barátaim, osztálytársaim igazoltan távol... Sajnos nem is egy.

Nincs vidám vége, boldogan éltek, éldegéltek, ki hogy tudott, kit hogy hagytak.
A végére már csak Selmeczy Jolán marad, aki a "névházasságra" kapja azt a bizonyos szitakötős gyűrűt.

"Mindannyian belátták, hogy pártonkívüliként nem boldogulhatnak. Ebben az országban a párt a védőháló. Nemcsak arra szolgál, hogy bebújhassanak mögé, hanem arra is, hogy mászhassanak rajta szépen fölfelé."

Egyszerűen mindenkinek, aki élni és előrébb akart jutni a párt megkerülhetetlen volt. Most nincs
ez a védőháló, sokan zuhannak a mélybe. Nagyon tetszett a visszatérő álom, a nagy szitáról. Remek korrajz barátságról, szerelemről az életünkről.
Szerintem igazi „vámosmiklósos” a könyv, nekem nagyon tetszett! Édes-bús-keserű, fanyar humorral. Nem csak a "nagy generáció" tagjainak ad élményt, olvasás után ez a könyv.

"Megállt az eszünk.
Fölvetődött bennünk a zavarba ejtő gondolat, amit egyikünk sem akart megfogalmazni.
Talán nem csak az emlékezet rostáján hullanak át a múlt forgácsai, hanem a valóságból is törli őket az idő."


      " itt nyugszunk
    már nem ismerünk senkit
   minket sem ismer senki
      itt a végünk "

zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz


5/5.

 Európa, Budapest, 2012

436 oldal · ISBN: 9630794862

    http://youtu.be/NYE7YOVd3ro