Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában "Néha kimegy a fejünkből, hogy a világon nem csak a gonosz van."
A kortárs spanyol szerző regénysorozata nem csak hazájában lett hatalmas siker. Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat A szél árnyéka, az Angyali játszma és A mennyország fogságában után immár lezárult. 2016-ban jelent meg spanyolul, idén pedig nálunk is a Lelkek labirintusa. Erről kicsit később lesz bővebb.
Carlos Ruiz Zafón Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. Amikor A szél árnyéka 2001-ben megjelent spanyolul, a siker elsöprő volt. A sorozat hamar a kortárs irodalom élvonalába került, öt világrészen lett az olvasók kedvence. Érdekesség, hogy a történetek önállóan is élvezhetőek, érthetőek, nem szorosan vett folytatásról beszélünk. Időrendben ugyanis az Angyali játszma az első, míg a sorozatban az a második kötet. Szerintem azonban jobb sorrendben olvasni őket, az élmény is kerekebb.Zseniális, varázslatosan jó a történet, szép mondatok, korhű hangulat jellemzi mindkét regényt. Zafón ismeri és szereti Barcelonát, a történet egyedi, megfogja az olvasót.
A harmadik rész A mennyország fogságban Fermín regénye. Igazi kalandregény ez, ahol mesterien fűzi egybe az előző két kötet szálait. Aki az előző részben nem értett volna mindent, itt most válasz kap. Olyan utólagos magyarázat ez, ami remekül megágyaz és felvezeti a negyedik részt. Fermín nagyszerű karakter, az ő élete és múltja bontakozik ki, ami nem kicsit volt viszontagságos. 1957 karácsonyán járunk, Barcelona a háború után eszmél, próbál újra önmagára találni. Az élet lassan tér vissza a normális kerékvágásba, amikor egy szakadt, sötét alak betér a Daniel vezette könyvkereskedésbe. A megvásárolt egyedi kiadású Monte Cristo grófja Fermín ajándéka lesz, aki a dedikációt látva elszörnyed. Felzaklatja, hogy a múlt váratlanul ismét betoppan életébe, szembe kell nézzen a régi, elfeledni akart sötét titkokkal.
Barátjával a fiatal Daniellel nyomozni kezdenek a furcsa idegen után. A szálak a polgárháború idejéig vezetnek vissza, egyenesen a "mennyországba". Ami nem más, mint a barcelonai börtönerőd. Ez ad egy komor hátteret a történetnek. Innen szökött meg Fermín, használva a Dumas regényéből vett ötletet. A történethez ez biztosítja a kellően sötét hangulatot. Zafón gördülékeny stílusban, látványosan mesél ezúttal is, hangulatkeltésből jeles.
"– Magának nem áll jól a gúny, Fermín. Ellentmondásban áll a kedves természetével.
– Menjen a pokolba!
– Már ott vagyok."
Az egész mégis kidolgozatlannak hat, amihez a rövidke fejezetek is hozzájárulnak. Összességében kicsit csalódás volt nekem ez a könyv a másik kettő után. A sorozat legrövidebb és leggyengébb része, anélkül, hogy rossz lenne. A befejezés, a nyitva maradt szálak pedig csak növelik ezt az érzést. Ez tényleg egy összekötő kisregény csupán, ettől valahogy nekem a róka még egy bőre jutott eszembe. Fermín Romero de Torres imádni való központi alak lett. Humora, csípős nyelve és szerelmes természete az olvasó kedvencévé teszi, míg Daniel itt már szépreményű ifjú, az ő élete révbe ért. Boldog házasságban él. Kíváncsian várom a befejezést a Lelkek labirintusát, hogyan fejeződik be a történet.
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre lefordították.
Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is dolgozott.
Európa, Budapest, 2016
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055297 · Fordította: Latorre Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése