Liz Moore: Az erdő istene
Fokozott érdeklődéssel vártam Liz Moore új regényét, hiszen az előző könyve a Hosszú, fényes folyó nagy kedvencem maradt. A történet ezúttal is csupa rejtély, titkok sűrű hálója, érzelemgazdag, lassú folyású, igényes, szép történet.
Tetszett az egésznek a levezetése, rögtön megfogott, hiszen izgalmas volt a kezdés. Ahogy elkezdődik a történet, az nagyon ütős, a befejezés pedig elég szokatlan. Úgy épül fel a sztori, mint a hagyma héja. Többrétegű, összetett, remek karakterábrázolásokkal. Liz játszik a műfajokkal: családregény, thriller keveredik a krimivel, nagyszerű társadalomrajzzal. A szöveg végig igényes, utólag azt mondom: tökéletesen kidolgozott, rafinált sztorit kapunk, igazi lélektani dráma van a lapokon.
A kezdés után lightosabban folytatódik, minden egyes szereplőnek az elemzésével. A történet eltér a megszokott műfajtól, egy lebilincselő regényt olvashattam. New York állam északi részén játszódik a 60-as és 70-es évek közepén. Sok szereplőt vonultat fel, mutat be gyönyörűen a szerző. Minden háttér lényeges, minden kérdésre kapunk választ. Igen, lehetett volna itt-ott rövidebb talán, akkor feszesebb a történetvezetés, de így is végig érdekes maradt, leköti az olvasót. Nehéz a történetről spoiler nélkül írnom.
Szerettem, hogy a szereplők összetett jellemek, hús-vér figurák. Barbara, az eltűnt lány egy érett és lázadó 13 éves, higgadtan magabiztosan néz a világba. Különleges öltözködése is a lázadás egyik formája, zenében szereti a punk rockot. Ő az egyetlen élő gyermeke annak a rendkívül gazdag családnak, amely a tábort alapította, nem mellékesen a rég eltűnt fiú, Maci testvére. Az 1961-ben eltűnt nyolcéves fiút soha nem találták meg.
Az anya, Alice nem volt különösebben közeli kapcsolatban a lányával, de a lány eltűnése hátborzongatóan emlékeztet egy korábbi tragédiára, ami feltépi a régi sebeket. Alice erősen gyógyszer és alkohol függő, képzelgései vannak az eltűnt fiával beszélget még mindig. Végig érezhető, a család tudja mi történt, súlyos teherként nehezedik rájuk a fiú eltűnése. Ezzel a tudattal élnek hosszú évek óta.
Moore regénye több, mint pusztán egy rejtély az erdőben eltévedt gyerekekről., ez a lélek rezdüléseit boncolgató olvasmány. A szülők és gyermekek, a gazdagok és a szegények közötti kapcsolatokról szól. Külön érdekes a táborvezető család valamint a fiatal nyomozónő háttere. Moore a múlt és a jelen összefonódásával tartja ébren a feszültséget. Nem csak a Van Laar családtagok árnyalt portréit kapjuk. A hozzájuk kötődő emberekről és a helyiekről is szól a regény, akik egyszerre függnek tőlük és érezhetően neheztelnek rájuk. Olyan ez, mindenki tud, sejt valamit, de az igazság mélyen van eltemetve. A családi kapcsolatok szövevényes hálóját kell felfejteni az igazsághoz. Talányos, elgondolkodtató és néhol megdöbbentő.
A szerző a könyv utolsó részében kezdi el kibogozni a rejtélyes és szomorú körülményeket; közben mégis vannak dolgok, amelyek végig fenntartják az érdeklődést. A viszonylag rövid fejezetek olvasmányosak, remek jellemrajzokkal megtűzdeltek. A befejezés kiemelkedő, rikán olvasni ilyet, nagyon kedvemre való volt.
Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a minőségi, izgalmas történeteket, a pszichológiai feszültséget, a thrillereket, vagy csak szereti a jó családregényeket. Nekem az idei év egyik kedvenc KULT-könyve lett. A könyv igényes, szép kivitele csak hab a tortán. Keménykötésű, védőborítós, ajándék könyvjelzővel jelent meg.
Kedvezménnyel a kiadótól ITT rendelhető!
XXI. Század, Budapest, 2025
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685868 · Fordította: Gömöri Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése