Paolo Cognetti: Lent a völgyben
A Nyolc hegy megérdemelt sikere óta Paolo Cognetti a kedvenceim közt van. Örömmel fedeztem fel új kisregényének megjelenését, kifejezetten tetszik a lírai finomságú, szikár történet. Hat életképet kapunk a kedvelt hegyei közt élő emberek sorsáról, világlátásáról mindent felkavaró érzelmeikről. A Valsesia folyó mentén az erdőben barangolva valami "vissza természethez" érzés keríti hatalmába az olvasót.
Gyönyörű történet, amely mélyre hatol az olvasó lelkében. Érett és kifinomult Cognetti látásmódja, megértéssel és empátiával fordul az elbeszélések főhősei felé. Paolo Cognetti jól ír, szemléletesen mutatja be a karakterei lelkében dúló viharokat. Jellemző portrékat kapunk, a szereplők egyszerű, hétköznapi emberek, akik küzdenek a sorsukkal, esendőek, emberiek. Cognetti a völgyben élők egyszerű életének történetét villantja fel. Itt a napi apró örömök gyorsan kimerülnek és alkoholban oldódnak.
A történet két testvérről, két kutyáról és két fáról szól, de ettől mélyebb és elgondolkodtatóbb a történet, ahogyan összekapcsolódnak a szálak. A két kutya indítja a történéseket, ami elég brutális kezdés, de tökéletes áthallást ad az emberek durva, gyilkos világára. Kegyetlen az élet, a gyilkolás ösztöne mélyen gyökerezik az állatokban. Cognettinek különleges tehetsége van a hegyi világ látványos megteremtésében, az ott élők mindennapjainak ábrázolásában.
A két testvér sorsa két fa képében jelenik meg. A fákat az apa ültette a két fia születésekor, két különböző fát, mintha előre tudta volna, mennyire eltérő lesz a két fiú személyisége. Egy vörösfenyőt az első fia, Luigi születésekor, aki most erdészként éli mindennapjait, még soha nem hagyta el a völgyet. Kedvesével, Bettával éppen első gyermekük születésére készülnek. A másik fa egy egy jegenyefenyő, Alfredo érkezésekor került ültetésre. Szemléletesen szimbólikus a két fa illeszkedése a természetbe, erősen kifejezve a két testvér eltérő jellemét. Alfredo valahogy mindig az árnyékban jár, ahogy a fája is árnyékkedvelő. Évekkel korábban Kanadába szökött, az élet viszontagságai elől.... most hat év után, apja tragikus halálát követően Alfredo visszatért Valsesiába, az apai örökség, a szülőház megosztása miatt. Cognetti újraértelmezi ezt a testvéri kapcsolatot. Alfredo kiszámíthatatlan őrülete sejteti a várható tragédiát. Eltemetett indulatokat felszítva, érezhető a lelkben lappangó feszültség. A két testvér története a kimondatlan dolgokról mesél, előítéletekről, de a megbocsátást keresve.
Paolo Cognetti elvezeti az olvasót és bejárjuk kedvelt tájait, a Rosa-gleccserekről, le a völgy mélyén lapuló emberi fájdalmak közé. A szövege merengő, filozofáló, összetett képet ad. Mi csak apró részesei vagyunk az erdő, a hegy és a táj összességének. A változásokat a haladás jelképezi, amely azonban elpusztítja a hegy ökoszisztémáját, a csúcsoktól a völgyben élő életig. Kell az erdőbe sífelvonó? Megéri a fák elpusztítása árán a fejlődés nevében? A rövid, szűkszavú, mégis kifejező történetek valóban Jack London-élményt adnak. A finoman adagolt, jól elhelyezett hangulati elemekkel, tájleírásokkal még életszerűbb a történetek atmoszférája. Cognetti mestere annak, hogy folyamatosan adagolja az információkat, ami teljes képet ad. A kötet végi szerzői megjegyzés Cognetti különleges tisztelgése. Bruce Springsteen zenéje és Paolo Cognetti melankolikus történetének összefonódása gyönyörű, letisztult prózát ad az olvasónak. Egy megindító emberi történet Fontana Freddából, a hegyek mélyéről.
A kisregény ITT rendelhető kedvezménnyel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése